Lily és Lucius

Lily & Lucius

Takarodó idő elmúlt, így kötelességemet teljesítve, rovom a kastély folyosóit. Mostanában egyre esemény dúsabbak az éjszakák, az biztos hogy nem feleslegesen járkálom végig ezt a hatalmas épületet. Nem mondom hogy nem lenne jobb dolgom is, pedig van. Főleg utolsó évre borzalmas mennyiségű házikat kaptunk. Ami nem is esne nehezemre ha nem lenne pluszba annyi dolgom. A párbajszakkör, prefektusi teendők, james... Sóhajtok, majd megérintem az arcomat, mert eszembe jut a kis bunyóm Narcissa-val. Nem mentem gyengélkedőre, így megmaradt a duzzanat és a lila folt az arcomon. A lányoknak nem engedtem hogy helyre hozzák, inkább büszkén viselem. De persze ha maradandó nyoma lesz rögtön rohanok a gyengélkedőre. Gondoltam, hogy a gyógynövénytan teszt pergamenemet elhozom, és sunyiban elülök elkészíteni. De látom már ez se lesz eseménytelen estém, hisz meglátok egy sötét alakot a Kis Udvarban. Határozottan megindulok felé, nem hiszem el hogy mindig megpróbálkoznak ezzel a kilógással. Főleg nem azt, hogy már el se bújnak. De ahogy közelítek felé, és meglátom ki az, rögtön megtorpanok. Mély levegőt veszek, majd elindulok felé.
- Fel kell hogy szólítsalak, hogy menj a hálókörletbe. A takarodó már rég elmúlt. - mondom neki magabiztos, hivatalos hangon. - Úgy tűnsz mint aki vár valakit... - jelentem ki neki, mert tényleg így van. Körülnézek, lehet van itt más is rajtunk kívül ? Köpenyembe van a pálca, és bármi lesz ma, biztos nem fogom hagyni magamat.

Lily & Lucius

Én igazán nem akartam konfliktusba keveredni Malfoyal. Főleg az egy héttel ezelőtti incidensünk után. Itt áll takarodó után a kis udvar közepén. Még is mit gondol? Most csakannyi történt, hogy én találtam meg és nem egy másik prefektus vagy egy tanár. De a következő bejelentése, hogy tényleg vár valakit meglep. Nem is tagad semmit, sőt bevallja. És ha itt vár valakit, ebben az órában, nem hiszem el hogy nem rossz dolog fog belőle kisülni. Egyszerűen ezen kínomba elmosolyodom.
- Komolyan, már nyíltan csinálod mind ezt? - nézek rá hitetlenkedve.
- Nem félsz egy cseppet se, hogy lebuksz? Ha kicsapnak? - összehúzom a szemöldököm. Nem hinném hogy a híres nevezetes Malfoy család értékelné, ha kicsi fiúkat kidobnák a Roxfortból. AZ egy dolog, hogy legendákat zengenek sötét múltkoról, de mind elvégezték az iskolát, hisz az aranyvérűeknél szégyent von maga után. De mivel ezt kockáztatja,eléggé biztos lehet a dolgában, a terveikben.  
- Tudod, látszik hogy nem ismersz. Ezzel a felsőbbrendű, lekezelő dumával nálam semmire nem mész. Valamit nagyon takarsz ezzel a stílussal, de rólam lepereg. - nézek rá, közben állom a tekintetét. Nem fogok félni ettől a szörnyetegtől, nem én. Bár aggasztó tény, hogy késő van, nincs itt senki, és még vár is valakit. De nem hinném hogy bántani fog, végzetesen nem. És megéri bármi történjék is, hogy kiderítsek bármit arról ami készülődik.
- Nem hiszem, hogy készülődik valami, hanem tudom. Konkrétan bejelentetted már, ha nem figyelnél a saját szavaidra. És ne aggódj, teszek, vagyis teszünk róla, hogy túléljük, és ha arra kerülne a sor, ti veszítsetek. És igen ezt most vedd fenyegetésnek, mert én is tudok! - magamat is meglepem, hogy ezeket a szavakat mennyire indulatosan, komolyan, és hangrezzenés nélkül eltudtam mondani. Ha kívülről most látnám magamat, nem is ismerném fel. De nem érdekel, nem hagyom elnyomni magamat. És ezzel tisztában kell lennie.

Lily & Lucius

Komolyan azt hiszi, hogy ő teljesen titokban végzi a dolgát. Ha én észre vettem, hogy valami nem stimmel vele, más is észre fogja, és ez csak idő kérdése. Erre inkább nem is mondok semmit. Főleg így, hogy takarodó után a kis udvaron kellős közepén ácsorog. Tényleg teljesen titkos. Arra jutottam, hogy higgye csak azt amit hisz. Hátha azt hiszi, most mindent jól csinál, és így fog lebukni. A fenyegetésére mi szerint, az ő keze által fogok egyszer meghalni, felemelem a fél szemöldököm, és kicsit hitetlenül nézek rá.
- Sok szerencsét hozzá Malfoy. Reméld hogy a pálcád elég lesz hozzá... - Az biztos, ha én csatában fogok meghalni nem egy olyan ellenségem keze által akarok mint Malfoy. Akkor már olyan öljön meg aki méltó is rá,és úgy hogy egy szerettemet megtudom vele védeni. Az önfeláldozás az egyetlen elfogadott halálnem számomra. Ha meg kell halnom, akkor ne hiába legyen, és olyanért akit szeretek.
- Akkor meg miért állsz itt? Csak azt ne mond nekem hogy a csillagokat csodálod. - de komolyan ha nem settenkedik semmiben, akkor mit keres itt? Tudnia kellett hogy valaki úgy is meglátja itt a Kis Udvarban. Vagy tényleg ennyire ostoba lenne? Nem értem, nem tudok kiigazodni rajta. Jó ember ismerő vagyok, és az biztos hogy nem hiába van itt. Én meg addig nem megyek el innen, amíg nem indul meg egyenesen a pincébe , a hálókörletébe. A következő kérdése meglep, de ez gondolom a tekintetemből is kiderül.
- Mardekáros révén , büszke lehetsz rá, épp egy alsós Hugrabugos kis srácot kínoztak. Én megvédtem, és onnantól elszabadultak az indulatok. Ő személyeskedett,és én is. A végén túl messzire mentünk, ennyi az egész. - mondom szenvtelenül, engem nem érdekel különösebben hogy ő tudja miért. Részletekbe persze nem merülök bele, hogy az ő neve is előkerült, de Jamesé is. De a lényeget tudja, hogy büszke lehet a menyasszonyára.
- Lesznek vegyesen sárvérűek, aranyvérűek, fél vérűek. Többen nem osztoznak a ti nézeteiteken mint hinnéd. - mondom neki sejtelmesen, mintha millióan lennénk. Nem akarom hogy azt higgye, hogy karba tett kézzel fogjuk figyelni azt amit művelnek, vagy amit fognak.

Lily & Lucius

Evans észre vette a kezdetektől, hogy furcsán viselkedem, nem pedig úgy ahogy azt megszokhatta az elmúlt években, így talán az ő szemében lebuktam. De ő se veszi mindezt biztosra, de adom alá a lovat, hiszen ha elkotyogja, én csak megvonom a vállam, nem tudom miről van szó. Dumbledor úgy ismer, mint aki egy teljesen ártatlan pénzes Aranyvérű, de hagyom, hogy továbbra is ezt higgye. Nekem rengeteg tervem van a jövőre nézve. Az egyik az a Sárvérűek likvidálása a világból. A másik pedig hogy tanár legyek. A harmadik pedig hogy Narcissa fiút szüljön nekem.
- Még sok is lesz kislány! Hamu és por sem fog maradni utánnad! Azt garantálhatom. - mosolyodom el, áh, csak egy erőltetett gúnyos mosoly volt, hiszen mindenki úgy ismer, hogy hidegvérű Lucius, a Malfoy-ok nagy büszkesége. És ez nem ismer határokat. Csak egy nyertes oldal lesz. Tudjuk ki fog nyerni és elrendezzük a nyamvadtakat. Főleg egy ilyen kijelentése után. Csillagokat bámulni? Ugyan. Az se ér semmit. Ha az istenedhez fohászkodsz, az csak elárul és szart se kapsz. Illetve, pont az az egy, amit kapni fogsz tőle.
- Csillagok?! Nem tartozom közétek, hogy a csillagokba vessem minden maradék reményem. Ez szánalmas volt Evans. Pont tőled nem vártam ehhez hasonló produkciót. Bár...azt azért remélem, hogy a színpadon jobb műsort fogsz előadni. Valami élvezhetőt. - ha ő tudja, akkor előle nem titkolom már, ez a rész annyira nem izgat már, hiszen előre látom azt a sápadt albínó bőrét, miközben rettegve fogja végig nézi a társai halálát. Igen. Biztos vagyok a dolgomban, biztos vagyok abban, hogy nyerni fogunk. Mindenképp. Most a színes pofija izgat és igen, bevallja, hogy kedvesemmel párna csatát vívott.
- Büszke vagyok mindenre, ami Mardekáros és Aranyvérű. Tekintettel arra, hogy nem szeretem ha küzd, még ha én vagyok is a központban, büszke vagyok rá. És arra, hogy így felképelt. - nézek felhúzott szemöldökkel rá, majd az Aranyvérű vs Sárvérű szinonimáján kicsit láthatatlanul ideges leszek, így közelebb lépek hozzá. Nincs okom pillanatnyilag bántani, így nem teszek semmit, csak felmértem a félelme okát, aki jelen pillanatba én vagyok!
- Tudod, kettőnk közül, te vagy az aki retteg! Miért csinálod mindezt? Látsz valami kiutat? Látod a jövődet Potterrel, ahogy kölyköket nemzetek? Látod mindazt, ami a legszebb? - kérdezem szelíden, majd mint a nyári zápor, úgy eltűnik kedvességem és felbukkan a "démon". Nem hagyom szóhoz jutni, csak elordítom magam, ami nem szokásom.
- Nincs jövőtök!! Ilyeneknek, mint ti, halniuk kell!!  Fogd fel mindezt a maradék agyaddal!! - tekintetem most másabb, nem olyan mint amit megszokhatott tőlem. Vagy most rettenjen vissza a harctól, vagy haljon meg a csatban, ha elbasz valamit!

Lily & Lucius

Elértem már azt a pontot, mikor nem hat meg a fenyegetése. Ahányszor megteszi, mindig veszt hitelességéből. Bár azt nem mondanám, hogy nem ijeszt meg egy kicsit sem. Egyszerűen földbe gyökeredzve állok, és hallgatom őt.  Megint kezdi, hogy megfog ölni, és hogy semmi nem marad utánam. Legszívesebben hirtelen annyit csinálnék, hogy kitárom a két karomat: csináld most, mire vársz még? Legalább ezzel a húzással önfeláldozásom elérné, hogy megtudja mindenki ki is ő valójában. A barátaim valószínűleg rövid ideig gyászolnának, és utána tovább lépnének. Viszont lehet ha lebuktatom, több életet is megmenthetnék. Halványan elmosolyodom magamba. Ez eléggé nagy kockázat, és mi van ha semmit nem érek el vele? Tuti még azt is elintézné, hogy így talált meg szerencsétlen, még azt is kinézném belőle, hogy a hatás kedvéért 1-2 mű könnycseppet is kipréselne. Nem ezt nem adom meg neki.
- Valamit még is csinálsz idekint. - nézek rá gyanakvó tekintettel, bár tudom ez marhára nem fogja őt meghatni. Nem vár senki, nem is a csillagokat nézi. Ezen kicsit mulatnék ha nem érezném veszélyben magamat.
- Örülök hogy ennyi romantika van benned. Szegény biztos örülne, hogy már nem szeretnéd, ha nem mardekáros és nem lenne aranyvérű. Ne aggódj én is élveztem, szeretem a szőke hajakat tépkedni. - mondom neki teljesen kifejezéstelen arccal. Szegény Narcissa a csatánkat tekintve tuti szerelmes ebbe. De hogy fordítva? Nem hinném. Ha egy szemét mardekáros lennék, újjal mutogatnék nevetve Narcissa-ra, hogy nem is szeretik. Viszont, én , én vagyok, ilyet sose tennék. Gyerekes dolog, és akárhogy is nem vagyok szívtelen. Még az ellenségemmel se tudnám megtenni. De mikor a Jamesez részhez ér, ugyan úgy érzem magam, mint Narcissa esetében. Ökölbe szorítom a kezemet, de most természetesen nem azért, mert neki akarok menni. Nem akarok sírni!! Előtte a világért se fogom elbőgni magamat! Magam miatt haragszom, sosem volt gyenge pontot, maximum a családom. De inkább engem sértegettek mint őket. És most itt van James, akivel mindenki megtud támadni. Ráéreznek, és igazuk van. Mert a vele kapcsolatos dolgok, minden egyes ilyen ütés a szívembe.
A csókig sose gondoltam közös jövőt Potterrel, de még a csók után se gondoltam még gyereket. De az biztos, hogy nélküle nem létezhet...a  világ.
- James aranyvérű... ha jól tudom ők életben maradnak. - mondom neki gúnyosan, mert hirtelen erre, csak ennyit tudok kinyögni. James arany vérű, neki az ő szemszögük szerint nem kell meghalnia. Lehet jobban járna ha távol tartanám magamtól, és mégsem folyna bele ebbe az egészbe?
- Miért nem végzel velem most? Itt helyben, ölj meg... - mondom neki gondolkodás nélkül. James így biztos kimaradna az egészből. Nekem már családom sincs. Nézek rá elszántak, provokálom.

Lily & Lucius

Simán megölhetném, nincs itt senki, csak én és ő. Csak mi ketten.  De nem. Maradok annál az elhatározásomnál, hogy hagyom had szenvedje végig a szerelme, a társai és a barátai halálát, nézze végig mindet. Sokkal nagyobb szenvedés az neki, mintha súlyos sérülést okoznék neki itt és most. Igen, azt minden féle képen megvárom és kiélvezem a látványt. Jót fogok szakadni rajta. Főleg azok után hogy a túl világra küldöm Pottert és már az sokkalta hatalmasabb szenvedés lesz neki. Nekem nincs veszteni valóm, így nincs mitől félnem.  Vagyis... ez így nem is helyes. Nekem csak Narcissa van, de ebben a csatában NEM fog részt venni. Semmi féle képen nem fogom engedélyezni.
- Ha nem élvezted volna, nem te lennél. -  vörös a szőke ellen, milyen festői, de sajnos nincs kedvem nevetni, ez előtt biztosan nem. Amint a Potteres részhez értem, már láttam és éreztem, hogy egy olyan részébe tapostam, ami fáj neki. És talán nem is túloztam nagyon.
- A ti oldalatokon áll és ez már elég ok, nem igaz? Nem kell többet fűznöm hozzá, hogy megértsd, igaz? - azon Aranyvérűek is pusztulni fognak, akik a Sárvérűek oldalán folytatnak harcot és nem pedig az Ő oldalát díszítik, mint egy kard és fegyver. Vagyis mi ebben a csatában csak eszközök lennénk az ő kezében? Lehetetten, ez nem történhet meg. Evans kiejti azt a szót, ami jelen pillanatban kizökkentet gondolataimból és egyből a homlokához érintem a pálcám, aminek a vége már fénylik. De az előző gondolatmenetem kicsit kizökkentett az előző rideg állapotomból. Nem akarok csupán egy fegyver, egy eszköz lenni, de ha itt megállok, nekem is annyi és ezt nem engedhetem meg. Ha a Nagy úr győzedelmeskedne, mi valóban csak eszközök lennénk, akiket ide oda pakolászna, én pedig ki nem állhatom ha valaki parancsolgat nekem. Sakk- mattot adtam saját magamnak. Ez az igazság. Azt hiszem ideje egy másik tervnek neki állni. Kettős ügynök, nem igaz?
- Nem fogok eszköz lenni az ő oldalán, a saját akaratomat fogom követni. Nem engedhetem meg, hogy bábként mozgassanak. - eresztem le a pálcám és elteszem, miközben őt figyelem. A csata már elkezdődött, de a háború még kicsit odébb van.

Lily & Lucius

Nagyon ideges vagyok, és igen legbelül félek is. De semmit nem mutatok ki ebből számára. Csak bátran állok előtte. Nem is a testi fenyítés az ami megrémít. Hanem a nyílt fenyegetés. Túl sokat vesztettem, és nem bírnék ki többet. A tudat hogy a barátaimat, Jamest megölnék, főleg úgy hogy miattam, mert sárvérű vagyok. Egyszerűen kiborít. Sikoltozva rohannék neki Malfoynak és folytanám ki belőle az utolsó szuszt is. Nem bánthat senkit!
Igen élveztem a kis csatámat Narcissa-val. Őszintén szólva nagyon jól esett kiadnom magamból ilyen téren is a feszültséget. Tényleg jót tesz ha kiütheted magadból. De ezen már túl vagyunk, hiába élveztem nem tervezem a következőt. Bár ha Malfoyt fogja követni, találkozni fogunk még a csata téren. De remélem azért neki több esze lesz, ennél a ficsúrnál. És kimondja az egyértelműt, hogy Jamesnek azért kell halnia mert a sárvérűek mellett áll, mert mellettem áll. Végig ökölben van a kezem, de a tekintetemből semmi nem olvasható ki, maximum az elszántság. Csak ravasz mosoly ül ki az arcomon.
- Alul becsülöd őt Malfoy. Látom nem ismered igazán James Pottert. Ha azt hiszed, hogy ő veszni fog, tévedsz. - és ezt komolyan így is gondolom. Hiába nem kedveltük egymást évekig Jamesel, és volt egy csomó félreértésünk, de egyben biztos voltam. Még hozzá abban, hogy James Potter egy túlélő. Ha valaki túléli ezt az egészet, ő túlfogja. Ott vannak a barátai, akikre támaszkodhat. Malfoynak nem hiszem hogy vannak, olyan igaz barátai, mint Jamesnek.
Majd pillanatok alatt Malfoy előveti a pálcáját, egyenesen a homlokomnak. Szemrebbenés nélkül állom, nem futok el. Igazat mondtam, ha meghalok nem keverednek bele a barátaim, az utolsó emberek, szeretteim az életembe. Nincs családom, már ők vannak. Ha halok, akkor értük. Madj előadja a monológját, és közbe leereszti a pálcáját. Komolyan túl jó ember vagyok ide, egy pillanatra sajnálatot éreztem iránta.
- Mond még is miért csinálod ezt Lucius? Félsz? Félelemből? Belementél és nem engednek kimászni belőle? - kérdezem tőle őszinte érdeklődéssel, amire már most tudom, hogy csak egy gonosz lélektelen vissza jelzést fogok kapni. De mi van ha tévedek, és meglehet menteni? Tényleg ennyire meglátom jót mindenkiben, még Lucius Malfoyban is?

Lily & Lucius

Bárkit megölnék, aki keresztezi az utamat. Bár itt és most csak egyetlen egy probléma van. Roxfort. Ha neki kezdenék ennek az egésznek, akkor vége lenne mindennek, amit a pályafutásom során elértem itt. Akkor aztán nesze neked Malfoy. Ezt pedig nem engedhetem meg.  James Potter, na meg a többi olyan Aranyvérű, akik mind a sárvérűek oldalán állnak, halniuk kell. Azért, mert rájuk ragadt az összes olyan mocsok, amiket ezek rájuk aggattak. Az eszmék, a szeretet, a hit és az élni akarás. Kigúnyolom a kétségbeesett vágyaikat és eltiprom őket, mint a bogarakat! Felszínes, aljas és kegyetlen. Ez lennék én, Lucius Malfoy.
- Majd ő is megismeri azt a lélekbe maró kínt, amit akkor fog érezni majd, mikor olyanok hullnak el előtte, mint te. Neki is van szíve, ami még egyben van és összetörve, már mit sem ér, James Potter.  Véget nem érő kifogásokat kerestek, hogy éljetek. Én pedig eltaposlak benneteket. – az olyan aranyvérűekkel szemben, mint Potter, több esélyem van, átsiklott rájuk is ugyanaz a véső fájdalom, mely a barátok elvesztésével jár. Ellopják, amit ellopnak miközben újra és újra ugyanazokat az okokat ismétlik. Éppen ezért olyan érdekesek és ocsmányak egyben a sárvérűek.
Azt hiszem ezért lesz olyan érdekes ez a háború. Bár eszembe jutott az is, hogy úgy kell majd ugrálnom, ahogy Tudjuk ki fütyül.
Nem szeretem, ha parancsolgatnak nekem és ha dróton rángatnak, mint valami lélektelen bábot. Nem támadom meg Evanst, elteszem a pálcám, ő pedig kérdésekkel bombáz, aggódik, értem, egy olyan alakért, aki gyűlöli őt, olyanok miatt, amit el se követett, csak annyit tett, hogy megfogant és ez számomra elég ahhoz, hogy eltöröljem… de a kérdésekre pontosan nem is tudom a válaszokat. Talán nincsenek is rá válaszok. A büszkeségem miatt? Narcissa miatt? A Malfoy név miatt? Roxfort miatt? A sárvérűek miatt? A romlott világ miatt?
- Elég sok minden miatt. – mosolyodok el szelíden, ami nem szokásom, majd ismét sztoikus nyugalommal állok Evans előtt. Talán furdal a lelkiismeret, hogy olyat készülök tenni, ami visszafordíthatatlan és elkerülhetetlen. Valóban ez történik éppen? Felemészt ez a dolog? Egy olyan varázslóért akarom ezt csinálni, akit csak névről ismer a világ, vagy éppen csak néhányan. Az az ipse egy félvér és a nevétől már kiráz a hideg. Olyan akarok lenni, akit mindenki tisztel és a nevemtől is félnek, de én nem vagyok olyan…csak féljenek, ez már bőven elég.
- Evans! Nem is… Lily! Tudom, hogy nem bízol bennem és még sokan mások sem… de itt az idő egy váratlan fordulathoz. – pillantok bele a lány tekintetébe, őszinte vagyok, nem fogok úgy pattogni ahogy egy névtelen herceg fütyül. Valljuk be őszintén, senki se szereti, ha egy neve sincs király uralkodik. Tudjuk ki eldobta a nevét és ez, pontosan ezért nem szeretem…

Lily & Lucius

Csak ugyan úgy állok ott, mint amikor ide értem. Földbegyökerezett lábbal állok, és figyelem őt. Próbálok feldolgozni a szavait, közben próbálok résen lenni az esetlegesen támadás miatt. Igen James is ember és van szíve, de neki is.
- Olyan könnyen ejted ki ezeket a szavakat. Neked nincs senkid, akit féltenél hogy elveszítesz ? Gondolkozz Malfoy ! Van családod, ott van Narcissa. Gondolod ő ki fog maradni ebből az egészből? Neked nem fog fájni, ha valaki őt fogja megölni? Nem gondolod végig. Amikkel zsarolsz engem, és a többieket folyamatosan, képzeld, veled is megtörténhet. És lehet végül te vagy az, aki egyedül marad. Megéri mind ez ? A felsőbbrendűséged bizonyítása? - nézek, rá eléggé meggyőzőn, és érzelmekkel teli adtam elő a kis szónoklatomat. Ha ez sem hatja meg, akkor semmi. Végleg elveszett, és tényleg semmi jó nincs már benne. Nehéz elhinnem, hogy létezhetnek ilyen szörnyetegek. Kicsit reménykedek benne hogy tudok rá hatni, a saját és mások biztonsága érdekében. Csak dőlök egyik lábamról a másikra, kezdek ettől a mereven állástól, és a szemkontaktus tartástól elfáradni.
Sok minden miatt csinálhatja, azt mondja.A Malfoy családról mindig is sok pletykát hallottam, mindegyik kivétel nélkül a Mardekárház tagja volt. Illetve szeretik a nem becsületes dolgokat. Azt is hallottam, hogy nagy szeretettel áll tudjuk ki oldalán az összes rokona. Lehet ebbe már beleszületett, és neki is közéjük kell tartoznia. Ez az egyik amire gondolok, másik hogy fél tudjuk kitől, és inkább az ő oldalán állhat mint ellene. De ez meg gyávaságra vall.
A következő kijelentésén elnevetem kicsit magam.
- Igen jól eltaláltad, hogy nem bízom benned. Miért is kéne? Folyton megakarsz ölni, de abban bízom hogy ezt komolyan is gondolod. - majd a tekintetem és a hangom is kérdőre fordul. - Milyen váratlan fordulatról beszélsz ?

Lily & Lucius

Mindenkinek van valami veszteni valója, vagy lesz majd a csatában. Neki elég sok van, barátok, szerelem és az egész kóceráj. Itt mindenkinek van valakije kivel összenőtt az évek során. Majd ő is megkörnyékez a szavaival. Nekem? Veszteni valóm? Egyedül maradni? Mégis hogy merészel ilyen szavakat hozzám vágni? Erre csak egy gúnyos mosoly húzódik a számra, szánalmas, de van benne valami.
- Ne aggódj, ki fog belőle maradni. A családom pedig már hozzászokott az efféle helyzetekhez. És akkor nincs, mi megállítson. Mellettem mindig állni fog valaki, de melletted ki fog majd? Mikor majd mindenki elmúl és te maradsz majd… - ezek a szavak, minden kimondott szó hamis, valahol legbelül tudom jól, igaza van. Mégis, Aranyvérű létemre, arroganciám mindennél fontosabbnak tartom. Számomra fontos, hiszen megígértem odahaza, hogy félni fognak már a nevem hallatán is. A családom visszamenőleg ugyanazt az embert szolgálta, nekem nem volt választani valóm, vagy meghalok, vagy alázattal engedelmeskedek egy olyan embernek, akit gyűlölök, de meg kell tennem. A büszkeségem és a Malfoy név forog kockán. Lily nevetni kezd, nem bízik bennem, ezt jól tudom én is, visszafordítani az idő kerekét meg már nem lehet. Roxfortban egy két tanár és Mardekáros Aranyvérű bízik bennem, vagy csak azért teszik mindezt, mert félnek, amit már régóta el akartam érni. De mégsem dob fel ez a gondolat, vajon miért?
- Komolyan gondoltam, hogy megfoglak ölni, de nem most…majd a legvégén…de egyenlőre, azt hiszem igazad van. – nézek bele a tekintetébe, szavakat keresek, majd végül szeliden figyelem.
- Szívjuk el azt a bizonyos békepipát, a háborúvégéig. Nem szándékozok tovább egy olyan utat hajszolni, melyet nem én választottam. Segíteni szeretnék nektek, még ha ez azt is jelenti hogy elveszítem a Malfoy nevem.

Lily & Lucius

Arra, hogy szerinte Narcissa kifog maradni háborúból kicsit szánalmas mosolyt ejtek Lucius felé. De már kezdem azt hinné, mint sokan mások is, ő szerepet játszik. Még hozzá félelemből. Inkább tőle féljenek az emberek.
- Sokat kell még tanulnod Lucius a szeretetről. Naiv vagy ha azt hiszed Narcissa otthon fog ülni, és várni fogja hogy haza érsz e vagy nem. És szerintem te is ezzel tisztában vagy, hisz fordított esetben te sem bírnál otthon maradni.- majd kicsit gúnyosra vált a hangom, kicsit felé hajolok, mintha valami nagy titkot akarnék vele megosztani az univerzumról. - Ez a szerelem. - Onnan tudom, hogy ha James kérne meg, hogy maradjak otthon amíg ő csatázik, kiröhögném. Biztos nem hagynám hogy nélkülem menjen csatára, főleg mert nem csak az ő csatája, főleg az enyém. Másik ok, hogy ha valami történne vele, nem hagyna a gondolat, ha ott lettem volna akár meg is menthettem volna. Egymást kell védenünk.
- Arról meg annyit Lucius hogy ha egyedül maradnék magammal végeznék, nem kellenél te.  - mondom szintén olyan ridegen ahogy ő ejti ki a szavakat. És komolyan is gondolom. Ha nincs már egy ember se az életemben minek éljek? Nem lesz arra szükség, hogy egy halálfaló, főleg nem Malfoy öljön meg. A magánynál nincs rosszabb.
Majd a következő lépésén csak pislogok, elsőnek elnevetem magamat, azt hiszem viccel. Majd rá kell jönnöm, hogy Luciusnak amúgy sincs humorérzéke, ha akarna se tudna viccelni. Meglepetten pislogok rá, próbálom keresni a szavakat.
- Ezt... na jó. - mély levegőt veszek. - Én természetesen benne vagyok a békében, de hogy érted hogy segíteni? Miben tudnál? Nem hiszem hogy elárulnád a Nagyurat.

Lily & Lucius

nálam jobban senki se ismeri Narcissát, 9-10 éve ismerem már, tudom, hogy miket gondol, csak egy pillantásáról, a különböző helyzetekben, nekem már az elég és tudok mindent. Mi is kavarog benne éppen. De ebben igazat adok a velem szemben álló lánynak. Biztosra veszem, nem ülnék ölbe tett kézzel, hátha berobog valaki egy jó hírrel, vagy várakozni a legrosszabbra. Lily kicsit közel hajol hozzám, amire lenéző, megvetéssel teli pillantást teszek, majd mikor kiejti a szavakat, nem szólok semmit, tudom jól mi az a szerelem, ennyi idő után jól belém vésődött. Ha pedig Narcissa a csatatéren lenne, akkor figyelnem kell rá is, tudom jól.    
Szóval nem adja meg azt az örömöt, hogy ennyi elszenvedett év után én öljem meg, és ennek még hangot is adok.
- Egy levegőt szívtam veled évekig és ennyi örömöm sem lehet. Vicces. Ha nem én, akkor majd egy másik szerencsés a torkodat töri.  – vagy szerencsétlen, mit bánom én ki, de kihasználom a pillanatokat és én fogok végezni vele, hiszen sok borsot tört az orrom alá, sőt. Nem csak ő, hanem a kis haverjai is. Egyik sem fogja megúszni büntetlenül, megyek a fejem után. Már csak egy valami bosszant. Mégpedig az, hogy egyetlen egy személy parancsai szerint ugrálok. Tudjuk ki szava szent annak, aki őt követi, ebbe én is beletartozok, ámbár én kicsesszettül gyűlölöm azt, ha nekem parancsolnak. Főleg akkor hág mindez a tetőfokra, mikor belegondolok, az a bizonyos illető egy mocskos sárvérű. Hataloméhes paranoiás gyilkos. Megszenvedett a nevéért és elérte azt, hogy senki se merje kiejteni a nevét. Tettem egy jó szándékú lépést Lily felé, illetve olyan szavakat szőttem, ami kissé ledöbbentette őt. Ha ő megdöbbent, én mit mondjak? Bár… itt még a falnak is füle van, így lassan körbe nézek a birtok egy belátható részén és közelebb lépek a lányhoz. Ártatlan lépés volt, nem kell félnie, lehajolok elé és a tekintetébe nézek, halkan beszélek, hiszen nem tudni valóban van e itt valaki, akit ő az ellenségének tekint.
- Inkább álok egy olyan oldalon, mint a tiétek. Mintsem egy paranoiás gyilkosén, aki úgy ugráltatja az Aranyvérűt, ahogy az neki jól esik. Tudom jól, hogy te is tisztában vagy azzal, hogy mennyire ki nem állhatom a magadfajtákat, de ez esetben teszek egy kivételt. Tudjuk ki még ennél is irritálóbb.

Lily & Lucius

Nem hittem volna hogy Lucius Malfoy valaha is pozitív irányba megfog még lepni. De eljött ez a pillanat is. Nagyon örülök neki. Mikor már elvesztettem a hitemet felé nézve... tényleg mindenkiben van egy kis jó. Bárhogy próbálja ezt Malfoy titkolni mindenki elől. Majd csak mosolyt ejtek el arra a kijelentésére, hogy ő akar engem megölni.
- Már ne vedd sértésnek Malfoy, de ha valaki megöl akkor már a Nagyúr tegye. A végső csatában. - Már túl barátságos a hangom. Majd meglep mikor ő hajol hozzám kicsit közelebb. Szinte reflexesen kicsit hátrébb hajolok. Valamiért ijesztőbb mikor ő tesz ilyen mozdulatokat. Bármit mond, gondol biztos az egész lázadás része Narcissa miatt is van. Tisztában van vele ő is hogy nem fogja megúszni ő se a csatát, ahogy én sem. Amennyiben tudok ott leszek, és nyerni fogunk. Így kell hozzáállni, vagy különben annyi.
Majd még jobban lesokkol a következő bejelentése, mi szerint inkább van a mi oldalunkon, mint a nagyúrén. Majd a tekintetem elkomorul, és szinte sajnálattal nézek Malfoyra. Ha ő is ennyire fél tőle, akkor mi mit szóljunk? Már biztosan beszélnem kell Dumbledore igazgató úrral. Ez már nem vicc. Fel kell készülnünk, mert ahogy látom malfoyt hamarosan kezdetét veszi a háború. Pórbálom össze szedni magamat, annyi magabiztosságot össze gyűjteni, amennyi elfér bennem.
- Amúgy is tudod, hogy mindig a jók nyernek. Hiába gyűlölöd a sárvérűeket, de ugyan annyi arany, és félvér fog meghalni egy ilyen csatában. Nem csak rólunk szól. Sokkal több lesz a veszteség, mint ahogy elérje azt amit akar. Ha van esetleg valami amit tudnunk kéne... ugye nem akarja megtámadni a kastélyt? Te csak kémkedsz? Nem vár el... dolgokat tőled? - borzalmas lenen kimondani, hogy nem várja e el tőled, hogy közben ritkítsd az iskola létszámát. Lehet túl sok kérdést tettem fel neki egyszerre, és elronthatom a hirtelen jött "átállását". De tudnom kell részleteket, nem mehetek Dumbledorehoz üres tippekkel. Beszélnem kell Jamesékkel is.

Lily & Lucius

Esküszöm, ha bárki hallott volna az elmúlt pár percben, nem hinne a fülének, nem vagyok beteg, ez hatalmas tévedés. Terveim vannak. Vagy bejön, vagy sem. Hiába vagyok kém, nekem is vannak érzéseim, részben... Úgy ahogy.
Lily válaszol egy mosoly kíséretében, erre már nem pazarolok szót, ez már eldöntetett. Mikor közelebb hajolok hozzá, ő hátrébb lép, pedig ártatlan megmozdulás volt csupán, hogy csak ő hallja mindazt, amit be kell neki számolnom. És végig is hallgat. Itt még a falnak is füle van, nem egy kém jár a Roxfortba kénye kedve szerint és ezeknek még csak tudomásuk sincs róla. Vagy ha van is, fogalmuk sincs ki az. Illetve kik. A Nagyúr kegyetlen minden szempontból, még a legerősebb Halálfalók is rettegnek tőlük, azok melyek tapasztaltabbak és idősebbek nálam. Amolyan 30-40 év körüliek. Akkor a kis tapasztalatlanok rettegnének tőle, ha tudnák mekkora hatalommal bír az a szörnyeteg.  
- Ez idáig csak kém voltam, a diákok tapasztalati szintjét mértem fel, mind varázslás, mind pedig érzelmek terén. Ez sima ügy volt, azonban nem régiben újabb parancsot kaptam. – egyenesedek fel, hogy újra körbe nézzek, sötét van, de attól még az árnyak mozgását láthatom, de semmi.  Elővonom a pálcám, természetesen biztonsági óvintézkedés miatt, majd visszatérek Lily magasságához és tovább folytatom halk beszédemet.
- El kell, hogy intézzem azokat, akik láb alatt lennének a csatában, valahol a sulin kívül. Eredetileg a tanárokkal kellene kezdenem, hogy lecsökkentsem a biztonságot itt, elterelni Dumbledore figyelmét, míg tudjuk ki és serege betér és elkezdődik a világ vége. – lehunyt szemmel sóhajtok és visszatérek a lány szemeibe. Nehéz dolog ez, még sosem beszéltem ennyit Lilyvel, de ez szükséges most jelen pillanatban.
- Még van bőven időtök a felkészülésre, jelenleg el van foglalva bizonyos területen. Még jobban elvakította a hatalom a maradék eszét is. – főleg úgy hogy csonkítja az ő oldalát is, megtartva a bele való katonákat.

Lily & Lucius

Nem mondom, nagyon meglep Malfoy hirtelen pártfordulása, kissé ijesztőnek is találtam. De ha egy olyan kegyetlen ember mint Ő is megrémül Voldemorttól, akkor tényleg van okunk az aggodalomra. Igen kissé hirtelen megijedek mikor közelebb hajol felém, már szinte a pálcámon a kezem. Majd elkezdi mondani a feladatát, amivel megbízták. A diákok szintjét felmérni.
- Jesszusom a "Nagyúr" ennyire paranoiás lenne, hogy a diákoktól is fél? - kérdezem tőle aggódva, ezek szerint számít arra, hogy esetleg a diákok is harcba vonulnának. Ezzel ellőttük a meglepetés erejét, mi szerint titokba felakarunk készülni. Annyira fér Voldemort, hogy minden esetőségre is felkészül, még arra is hogy esetleg gyerekekkel is csatáznia kell, ha pici veszélyt is érez felőlük. Majd megijedek ismételten hirtelen, mikor Lucius megint csak kicsit eltávolodik, körülnéz a sötétbe, és előveszi a pálcáját. Reflexszerűen én is elővonom, és én is körülnézek a sötétben. Nem látok semmit , és senkit. De ha megtanultam valamit a varázsvilágban az az, hogy itt ez nem jelent semmit.
- Láttál valamit? - kérdezem nagyon halkan, szinte suttogva. Közbe végig azon kattog az agyam ezzel egy vonalban, hogy ki lehet itt, hogy vajon mi lehetett az új "küldetése". Majd vissza is hajol hozzám és választ is kapok a kérdésemre. Ahogy kimondja, hogy el kell intéznie a suliból is bizonyos embereket, a szívem nagyot dobban, és majd  kiszakad a mellkasomból. Tanárok, akiket szeretek és tisztelek, mind. Ezek szerint van olyan tanár, aki ne okozna problémát, majd az agyam sebesen elkezd kattogni. Kipattan a szemem a gondolatra, hogy lehet... lehet tanárok között is van kém? Van olyan tanárom, aki Voldemort mellett áll ?
- Tanárokkal kéne kezdened ? Szóval diákok között is van olyan akitől félnek? Kik azok? Malfoy mond el... - már szinte könyörgőre fog a hangom. Hisz az első ember aki eszembe jut, ki lehetne az iskolában diákok között legjobban veszélyes voldemortra? James... a legjobb párbajokba és átkokba. Pórbálom immár leplezni az aggodalmamat, de úgy érzem nem sok sikerrel.
- Miért az iskolát is megakarja támadni ? Mennyi időnk van, elég amíg mi kijárjuk az iskolát? - mivel azonnal auror képzőbe megyünk páran, így ott még jobban feltudnánk készülni a csatára. Viszont ha hirtelen támadás adódik a Roxfort ellen, nem leszünk itt, és lehet túl későn is érnénk ide.

Lily & Lucius

A Nagyúr paranoiás?
- Nem, nem az. Csak egy őrült gyilkos, ez minden. – felelem Lily aggodalmas kérdésére, ezek szerint fél és jogosan, csak ez egy cseppet sem izgat senkit, csak a társait. A távolba pillantottam, úgy éreztem hogy figyelnek, így gyorsabban kell túlesnem ezen a „ceremónián”, utálok kedves lenni. Rákérdez, hazudok, muszáj, hisz csak így érhetem el az első számú küldetésemet. A bizalom. Így minden könnyebb.
- Csak egy denevér vagy egy másik állat lehetett. – ennél jobbat is kitalálhattam volna, de ez van, tanárokat kellene előbb elintéznem, de rengeteg kém van a falak közt, kik segítenek ebben és ezzel megkönnyítik a feladatomat, de nekik is kijár a jussból. Egy olyan úton járok, melyen más nem járhat, én meg visszafordulni nem tudok rajta. És talán nem is akarok, de el kell hitetnem vele, hogy tudok rendes is lenni, jószívű és kedves. Neki áll könyörögni, mondjak még információt, de ez idáig mehetem csak el, nem tovább, így már nem is válaszoltam. Még rengeteg dolgom van így éjszaka, de közbe jött Evans kérdezgetése, így ez most kissé elhúzódott.  Kérdése egy kicsit meglep, mennyi idejük van? Ebben már én is teljesen tanácstalan vagyok, a vezér is eléggé izgatott és tervezi a mihamarabbi támadást.
Azt hiszem a kettőnk beszélgetése itt véget is ér. A lány szemébe néztem teljesen higgadtan és némán, majd egy másodperc elteltével a pálcám a homlokánál termett.
- Stupor. – azt akarom, hogy elájuljon jó pár órára, talán reggelig. Ha mindez megvan és eldől, elkapom a két karomba, még mielőtt a földre esne és beviszem az épületbe az első emeleti gyengélkedőre. Leteszem az ágyra és sóhajtva pillantok az ájult lányra. Meg kell tennem. A pálcámat felé szegezem, aminek a vége izzani kezd, de aztán le is eresztem, még nem ölhetem meg. Kisétálok az épületből és a birtokról is, ahol egy halálfaló várja a jelentésem. Felveszem a csuklyám és követem őt az erdőbe.  Majd valamikor visszatérek szerelmemhez és magammal viszem őt. Ez eldöntetett és elkerülhetetlen. Leigázzuk Roxfortot, most és mind örökké.