Fabian & Isa

Everybody lies

Annyira utálom, amikor el vagyok rángatva olyan helyre, ahová nem is akarok menni. Valahogy viszont muszáj fenntartani a "hírnevet" és azt sem akarom, hogy rólam menjen a pletyka. Most éppen valami X nevű mardekáros kiscsajnak van a szülinapja. Oké, és? Mi közöm van nekem egy olyan kislányhoz, akit még életembe nem is láttam (!) és még meg se szólítottam. A többiek csak annyit mondtak, hogy annyira csicska, hogy mindenkinek fizetni fog valamit inni, úgyhogy ha már más jó nincs is ebben az egészben, akkor talán ezért megéri elmenni. Tudom, tudom, nem vagyok egy jószívű ember, és soha nem is leszek. Már előre megvan írva a jövőm. Most befejezem az iskolát, aztán meg halálfaló lesz belőlem. Vagy ha az nem is, akkor egy halálfaló felesége leszek. Röviden ennyi.
Egész úton Roxmortsba Helenát faggattam erről a valakiről és a bagázsról aki ott lesz. Elég sok embert odacsődítettek.
-Ez valami fontos személy? Ugyan, szegényt le fogjuk húzni. Nincs is kedvem menni!  - Pukkadás be, normális Isa ki. Mostanában így is sok bajom van, például a szüleim azt akarják, hogy látogassak haza az ünnepekbe (én nem akarom! ), meg itt van Maks... na róla aztán ne is beszéljünk. Csak úgy belemászik az életembe, ISMÉT. Ajj, azt se tudom néha már hogy fiú vagyok e vagy lány. Ugyan...
-Na pukkadj már, nem érdekel ki ez a csaj és az se mit akar. Sokan lesznek, jó buli lesz! Gyerünk. - Elkapja a karomat, majd húzni kezd tovább, a Három Seprű felé.
A pukkadás nem múlt el, most valahogy úgy érzem magamat, mint aki az egész világot utálja. Semmihez sincs kedvem és nem is nagyon érdekel semmi/senki. Minek? Aki akar az úgyis foglalkozik velem és fordítva is igaz mindez.
Nem sokkal később belépünk a Három Seprűbe. Gondoltam, majd körülpillantok, de arra sem volt időm, hiszen Hel egyből rángatott tovább. Nem értem soha, hogy minek van így felpörögve, de hát most mit mondjak? Minek szóljak bele. Legalább van aki felvidít. Néha. Ő az egyetlen barátnőm, azt hiszem nem fogom elmarni magam mellől. Hacsak nem olyankor, amikor éppen rossz passzban vagyok. Akkor nem számít semmi.
Szóval odamegyünk valami bagázshoz, Hel azonnal helyet is foglal. Én egy pillanatig egy helyben állok és körülnézek. Mindenkit jól megszemlélek. Elsősök, másodikosok és harmadikosok. Talán egy-két negyedikes. Mit keresek én itt hatodikos fejjel? Ha bébiszitternek kell lennem, akkor rám senki ne számítson. Isten ments.
Helyet foglalok, rendelünk és egy kis ideig hallgatom a többiek hülye dumáját és miután besokallok, mert olyan is lesz, felállok. Helnek azt mondom elmegyek vécére. Igen, a vajsörömmel együtt indulok útnak, de csak a Három Seprű másik végébe. Leülök a pulthoz valami csávó mellé és hangosan elkezdem szidni azt a társaságot.
-Hülye kis taknyos népség. Mit hisznek ezek magukról...

tag: Fab --- notes: akámi --- outfit: ez

Everybody lies

Még mindig nem tudom elhinni, hogy ide kerültem. Ezzel az erővel nyugodt szívvel ki bírtam volna pihenni magamat ma, vagy el tudtam volna menni egy másik helyre... vagy akár felfedezni Roxmorts azon részeit, amire még nem derült fény. Mondjuk az utóbbi egy kicsit necces, hiszen a hat évem alatt, már elég jól körüljártam mindent. Egyszer a szellemszállásba is voltam. Kár, hogy csak egyszer.
Szóval olyan ricsajt lecsaptak itt a gyerekek, hogy még szinte a saját hangomat sem tudtam hallani. Mindenen elröhögtek, tipikus kis butaságokat magyaráztak és unalmas szülinapi bakikról fecsegtek. Jaj nekem. Nagy bociszemekkel néztem a barátnőmre, de ugye egy idő után eléggé besokallva fogtam magamat és a pulthoz léptem. Belekortyoltam a vajsörömbe, és elmorogtam a bánatomat. Erre megszólal a mellettem ülő fickó. Odafordítom a fejemet, tekintetem dühös, és nem úgy nézek ki, egy csöppet sem mint akik érdekelné az, amit Fabian mond.
-Persze, hogy voltam, de sose ennyire éretlen. - Ennyi hozzáfűznivalóm van az egészhez. Lehet, hogy pontosan ezért nem tudom megérteni őket. Mert én soha nem voltam ilyen "taknyos", a koromhoz képest százszor érettebb voltam, és ez valószínűleg a neveltetés miatt van... hát nem volt egy kellemes gyerekkorom.
Amikor megszemlél, megfordul a fejemben, hogy inkább lelépek, de aztán kíváncsivá tesz. Ismer? Emlékszik rám? Még soha nem láttam őt. Felvont szemöldökkel várom mit fog még mondani, és kortyolok egyet az italomba. Hű, micsoda megállapítás! Egy kicsit azért jó érzés tölt el, hogy valaki tudja a nevemet.
-Hát az. De inkább csak Isa. Megkérdezhetem, honnan... emlékszel rám? Mert én rád nem nagyon.
Még egyszer ránéztem, az arcát vizsgáltam neki, de semmi nem rémlett. Lehet, hogy csak az én memóriám túl rossz, mert volt már rá példa... szóval igazából meg sem lepődnék már ezen. A vajsörömet elfogyasztottam, és szintén kértem még egyet a csapostól. Mikor megkaptam, csak bámultam a bögrébe. Kicsit még mindig idegesít ez a ricsaj. Legközelebb minél messzebb megyek ezektől a gyerekektől, vagy csak simán nem hagyom elrángatni magamat.
-Te ki vagy? - Az udvariasság nem az én pályám. Lehet velem beszélgetni, ha mondjuk érdekel a másik személy, és hát Fabian valamiért érdekesnek tűnik... lehet, hogy tévedek, de egyelőre így látom.

tag: Fab --- notes: akámi --- outfit: ez