Elizabeth Rossi

Vendég

Elizabeth Rossi

 Kor: 17, Ház: hugrabug , Évfolyam: hetedik

  Oldal: semleges , Play by.: emma stone

Vér:

félvér

Jellem:

Igen különös egy lány vagyok. Mindenki úgy tartja, hogy aki a hugrabugba jár, az csak is egy magának való lány lehet, aki hangokat hall, senkivel sem társalog és ilyenek. Nem tartom magam ilyennek, inkább ennek az ellenkezője vagyok. Szeretek barátkozni, szeretek bárkivel beszélgetni, nem ítélek el senkit, tényleg nem, és első látásra sem ítélek. Nekem a legfontosabb az, hogy megismerjek valakit és csak utána ítélkezzem. Megbízni, azért nem bízok meg bárkiben, van egy saját stílusom, is, amit nem sokan viselnek el, tényleg nem. Hiperaktív vagyok, hihetetlenül fel tudok pörögni, főleg, ha rossz a kedvem, mert nem akarom, hogy azt más is lássa, emiatt kapok egy adrenalin löketet, ami segít abban, hogy újra mosolyoghassak. Senkit sem szeretek szomorúnak látni, ez a legnagyobb gyengém és másoknak is segíteni akarok, ahogy csak tudok.

Csoport:

Diák

Kinézet:

Barna hajjal áldott meg a sors...na jó, ez nem igaz, inkább vöröses árnyalatú, de magam sem tudom eldönteni, hogy most pontosan milyen, így kitaláltam egy varázslatot, ami segíthetett volna azon, hogy valamelyik szín legyen a kettő közül, de, mint látszik, ez nem jött össze. Ma már szőkeségemmel virítok ki a tömegből, saját hibámból, és mindenki csak azt mondja, hogy innen látszik, hogy félvérű kezébe nem való a pálca. Hát ez van, sajnálom. Zöldes szemeket örököltem édesanyámtól, apámtól a furcsa orromat, és a magasságom. Édesanyám elég alacsony termetű, apám vagy két fejjel nagyobb nála, és pedig pont köztük vagyok. Alkatom vékony, kecses, és bevallom nem vagyok tökéletes, de nem is akarok az lenni. Így szeretem magam, ahogy vagyok.
Talán itt kellene kitérnem arra, hogy animágus vagyok. Nem valami nagy dolog, hiszen csak egy egy kisebb macskává tudok átváltozni, nem tigrissé, de nem is macskává, hanem inkább egy párduccá. Nem a legnagyobb macska nem igaz? Teljesen fekete bundában díszelgek olyankor és csak a szemeimről vagyok felismerhető, mert annak megvan ugyanaz a ragyogása, ami mindig is.

Történet:

Apám olasz varázsló volt, mily meglepő, hiszen vezetéknevemből is látszik. Angliába, csak élete virágában jött, mikor is megismerte, az én édesanyámat, aki egy gyönyörű nő volt, de mugli is. Félt attól az apám, hogy mi lesz velük, vagy ha megtudja, hogy varázsló, ezért nem is mondta el neki. Nagyon ügyesen titkolózott, sosem kellett anyámnak hazudnia, mert árulkodó jele sem volt semminek, hogy azt tagadnia kelljen. Minden tökéletesen ment, én is megszülettem, még a levelet sem kellett nagyon magyarázni a Roxfortból, mert apám csak féligazságot mondott azzal, hogy ez egy speciális iskola, speciális gyerekeknek. Viszont az évnyitó előtt megtörtént a tragédia. Nem tudom kik, vagy hogy kerültek oda hozzánk, de megjelentek, pálcát rántottak és megölték a szüleimet a szemem láttára. A legmeglepőbb ebben az egészben az volt, hogy ezzel el is mentek, velem nem foglalkoztak. Nem láttam kik voltak, annyira el voltam képedve, semmit sem tudtam tenni, főleg, mert elvileg még ilyen esetben sem használhatjuk a pálcánkat, mert azt tiltja a szabályzat, és aki ezt teszi a Mágiaügyi Minisztériumban köt ki. Én tényleg bármit megtettem volna, még ez sem érdekelt volna, de nem is tudtam volna megtenni, mert csak elméletekben tanuljuk az átkokat és a lefegyverzéseket.
Most újra itt vagyok az iskolában, túl kell élnem a napi forgatagot, hogy mindenki máshogy bánik velem, hogy a barátaimtól eltávolodtam, mert ezt tettem. Nem beszélek velük annyit, jobb szeretek a elveszni a magányomban, és tudom, hogy ezzel csak rontok a helyzeten, de nem tudok élni én így. Mindig boldogan éltem, megvolt a tökéletes életem, a tökéletes barátaim, és a tökéletes családom. Mindent elvesztettem, és eddig soha semmi sem hiányzott, még akkor sem, amikor rádöbbentem, hogy még nincs barátom. Nem éreztem égető szükségét, nem kullogtam senki után, és ha valaki próbálkozott is, elküldtem. Nem bunkón, csak kulturáltan, nem állt szándékomban viszályt kelteni. Bár az igazat megvallva most már kezdem úgy érezni, hogy valaki kellene az életembe, akire támaszkodhatok, aki mellettem áll, mert én nagyon tudok szeretni, csak sajnos az utolsó fiú akinek kellettem volna nekem nem kellett. Viszont van valaki, aki annyira megmozgatja a fantáziámat, hogy még mosolyogni is tudok miatta, de ő nem hinném, hogy velem lenne. Nem hiszem, hogy kellenék neki. Annyival másabbak vagyunk, és kezdek félni, hogy sosem lesz senkim és vén lányként halok meg száz macskával. Hmm...csak ne mcgalagony legyen az egyik cicám, az elég zavaró lenne.

Patrónus:

párduc

https://themarauders.hungarianforum.com/

Tárgy: Re: Elizabeth Rossi Szer. 20 Aug. 2014 - 18:23

ELFOGADVA!
Nagyon aranyos karakter vagy, a lapod szomorú ,de tudom mit érzel. Már csak avi foglalás, és játszótárs keresés Smile

» Ethan Diem Rossi
» Elizabeth és Lucius / Graveyard temető /