Elizabeth és Lucius / Graveyard temető /

Tárgy: Elizabeth és Lucius / Graveyard temető / Csüt. 21 Aug. 2014 - 18:04

Eliza & Lucius

Péntek este, 21:55. Postabagoly. Mond ez bárkinek bármit? Nem!? A bagoly üresen érkezett, ez csak egy jelzés volt számomra, hogy mennyek jelenteni. A bagoly fakószürke színe jelzés a helyszínről, méghozzá a Graveyard temető. Ahhoz pedig el kell hagynom a Roxfortot. Társaim falaznak nekem ilyenkor, bár mégsem lehetek teljesen nyugodt, míg el nem hagyom az iskola területét lelepleződés nélkül. Ilyenkor néhány prefektus még mozgásban van, őrjáraton, de így is könnyedén megoldom a kisurranást. Ismét rajtam van a sötét csuklyás köpeny, a lebukás elkerülése érdekében, egy fekete rövid ujjú ing egy barna hosszú kabát, fekete nadrág és cipő. Ez a mai túrázós kimenőm. Viccesnek hangzik, de nem az. Jelentenem kell egy Halálfalónak. Nem tudom ki lesz a mai jelenlévő, de ez nem is érdekel. Pár dolog történt, kisebb nagyobb lényeggel bír, de ezt majd tudjuk ki eldönti, nem véletlenül lettem kém. Profi vagyok és kegyetlen. Maga a tökély. Hamarosan én is csatlakozni fogok a győztes oldalra, a Halálfalókéhoz. Potter, Evans, már a nevük említésére is elkap a hányinger, és a többiek, már rég megásták a sírúkat, bár valamit terveznek ők is, ebben biztos vagyok. Vajon miért rühellem őket? Na, erre nem egy mese van a zsebemben, de csak pár egyszerű indokot dobok fel, amihez igazából nincs sok kedvem. Mit is mondjak, fiatalság bolondság. Gyalogosan közlekedek, nincs kedvem furikáztatni magam, úgy hamar lebuknék, keresztül a tömegen, igen, az kell ide, nekem Lucius Malfoynak, pálcám jól elrejtve a kabátujjamban, így bármikor elősuhinthatom, ha kedvem tartja. Ahogy mentem beleütköztem valakibe, de nem igen érdekelt, nem fordultam vissza, csak mentem a célom felé. Ahogy a temető Főkapuja elé értem, megálltam és figyeltem. Nem féltem magam, csak fel kell készülnöm minden eshetőségre. Na meg végiggondolom a történéseket. Egy reccsenésre fordulok hátra, hátat fordítva a Kapunak, de mivel full sötét van, így semmit sem látok, de biztos vagyok benne, hogy van itt valaki. Nem szólok semmit, hangom hamar felismernék, hiszen rengetegen ismernek. Híres vagyok. Vagy utálatból, vagy csodálatból. A pálcám a kezemben, egy lendülettel előre nyújtom és a Lumos Maxima varázslatot idézem meg, ami egy erős világító varázslat, így meg láthatom a személyt...

|Tagged: Elizabeth Rossi | Music: | Note: Jó lesz? |

Vendég

To; Lucius

Tudom, tudom nem szabadna itt lennem, az sem szabadott volna, hogy kiszökjek így ilyen időben, de úgy éreztem ez most muszáj. A szüleim halála óta nem vagyok önmagam, nem tudok önmagam lenni, mert akkor ott van az a maró fájdalom, ami arra emlékeztet, hogy már egyedül vagyok, és így sohasem lehetek boldog. Most először szántam rá magam arra, hogy kijöjjek a temetőbe, eddig sosem volt hozzá kedvem, illetve lélekjelenlétem. Apámat bármikor meg tudom látogatni, őt itt a varázsvilágban temették el, mert a rokonok ezt kiharcolták, de édesanyám...hát ő Londonban van eltemetve. Őt nem látogathatom meg, csak úgy, nem mehetek oda bármikor, hiszen kimenőt arra nem kapnék. Nem arról van szó, hogy nem szeretnék, bár oké, eddig nem szerettem volna, túlságosan nyílt volt még az a seb, de most már tudom, hogy nem adhatok fel mindent, és csak segít ha kijövök hozzájuk. Most is megnyugodott egy kicsit, az én pici törékeny lelkem, de még mindig könnyen összeroppanok. Hiányoznak, eddig fel sem tűnt, hogy ennyire, ezt csak most vettem észre. Komolyan mondom, hogy nem értem magamat. Annyiszor vitáztam velük, és küldtem el őket melegebb éghajlatra, de most, hogy megtörtént ami a legrosszabb, visszasírom őket. Igaz a mondás, hogy csak akkor jössz rá mi is a fontos, ha elveszíted.
Elindultam végre vissza a suliba, hiszen már vagy másfél órája itt vagyok és már így is tilosban járok. Nem figyelem, hogy az utamba hány faág kerül, nem gondolok arra, hogy valaki lehet még rajtam kívül ilyenkor a temetőbe, de egyszer csak egy pálca fénye vakít el, így hirtelen előrántom én is a sajátomat, de mikor hozzászokik a szemem a fényviszonyokhoz le is eresztem.
-Nocsak. Lucius Malfoy. Mi járatban erre, ilyen későn?-nem bírom őt, ahogy ő sem engem, sem a többi félvért, vagy muglit, és ennek hangot is ad, de velem nem fog sokra menni. Nem vagyok sértődékeny fajta, és annyi rossz szót kaptam már, hogy lepattannak rólam szavai, vagy csak úgy mutatom. Testi bántalmazásra csak nem fog gondolni, mert az neki sem lenne jó.

Music: ...... || Notes: Remélem egynek elmegy

Tárgy: Re: Elizabeth és Lucius / Graveyard temető / Vas. 24 Aug. 2014 - 11:17

Eliza & Lucius

Itt vagyok a Temető előtt egy fénylő pálcával és előttem egy csaj, félvér. Úgyszintén a pálcáját tartotta felém, de mikor meglátta ki is áll vele szemben eltette a pálcát. Okos. De nem eléggé.
- Ezt én is kérdezhetném tőled! Elizabeth! - emelem le a kezem, tompítva ezzel a fényt, bár kell a világosság, így nem oltom le teljesen. De így tisztán látom és ez pont elég. az viszont már gond, hogy bentről jött ki, nekem meg benn lenne dolgom, remélhetőleg az illető látótávolságon kívül volt tőle és nem láthatta őt. És most mi a tökömet csináljak, hogy elmenjen innen. Megöljem? Nem. Bár lehet, az lenne a legjobb megoldás. Csak mi ketten vagyunk itt, míg mindenki más alszik a Roxfortban, senki se gyanakodna rám, társaim a Mardekárban tartanák a frontot és ennyi. Bár, már lassan senkiben sem lehet megbízni és magadnak kell elintézned a szemetet, közben pedig saját magadnak falazhatsz. Hamarosan eljön az Ő ideje is, és ÉN ott akarok lenni, mikor megnyerjük az oldalán a Háborút. Mert ez az lesz. Egy hatalmas háború és már érzem a győzelem ízét a számban.
- Mire vársz még?! Már vége a kimenődnek. Menny vissza. - nem veszem le a csuklyát a fejemről, bőven elég, hogy ő megismerte az arcom, másnak nem kell, ráadásul a szőke hajam eléggé kihívó a sötétben, így pont jó, hogy van rajtam egy ilyesmi. De nem érek rá, ő meg pont, hogy nem hajlandó elmenni. Hagyjam itt és menjek be? És ha követ? Lelepleződöm, akkor viszont Halálfaló "haverom"...megöli őt.
- Amúgy, vigyázz visszafelé, van pár részeg, nehogy megerőszakoljanak. - vetem oda neki gúnyosan, majd beindulok, nem fecsérelek rá több időt, bár a léptei alapján közelebb jött felém és nem pedig elhagyta a temető területét.
- Mit akarsz?! - nem nézek rá, csak haladok előre és a kijelölt helyre igyekszem, nyakamon egy kolonccal, majd megálok és ránézek.
- Mond, megakarsz halni?! Ehhez most nincs kedvem. Fordulj vissza és takarodj el! De ha ennél durvább hangnem kell, akkor szólj és nem fogok megállni, míg halott nem leszel!

|Tagged: Elizabeth Rossi | Music: | Note: - |

Vendég

To; Lucius

A temetőket sosem szerettem, most mégis itt vagyok, hogy lerójam a tiszteletemet apám iránt. Istenem, hogy miért ilyen bonyolult minden, miért kell a jó embereknek meghalniuk. Nekem kellett volna ott lennem helyettük, és akkor jó vége lett volna ennek az egésznek, de nem így történt. Én itt vagyok, élek, és most őket siratom. Ez így szerintem sehogyan sem lesz jó. Utálom az egészet.
-Ha jól tudom neked senkid sem fekszik itt, szóval az én kérdésem talán most helytállóbb.-mindenki tudja, hogy Lucius szabályokat szeg, csak senki sem, hogy pontosan melyikeket, de ez nem is érdekli az embereket, mert nem akarnak bajba kerülni. Nem tudom miért félnek annyira, én nem érzem úgy, hogy kellene, még ha ennyire ellenszenves is, és még a kisugárzása is, olyan, hogy az ember inkább menekülne. Én nem teszem, és nem is fogok megfutamodni, nem az én stílusom az, még ha ilyen emberrel is beszélek, mint ő. Nagyon ne tud ellenem tenni. Megöl? Csak tegye, már úgysem él senki olyan, aki fontos lehetne a számomra, akkor meg minek erőlködnék...
-Ahogy a tiéd is.-nem kell többet mondanom, ezért nem is mondok ez bőven elég. Tudja, hogy mindkettőnk kimenője lejárt, és is itt van, ahogy én is. Nekem falaznak, ahogy neki is, vagyis gondolom ezt teszik, hiszen akkor nem lehetne itt. Jó oké, lehetne máshogy is, de nem hiszem, hogy anélkül idejönne, hogy védik a hátát. Ahhoz nincs elég bátorsága, hogy vállalja a következményeit annak, hogy nincs bent.
-Na, hogyhogy figyelmeztetsz? Azt hittem, szerinted, csak tőled kellene félnem.-nagy a szám, nem szokott ez lenni, de az agyamra megy gőgösségével, és azzal, hogy körülötte forog a világ, meg az összes aranyvérű körül. Azért gondolkozhatna néha, hiszen nem csak ő él ezen a földön. Ezért is megyek talán utána, meg, hogy lássa nem félek tőle. Ha a tűzzel játszom megégethetem magam, mégis ezt teszem.
Következő szavaira nem válaszolok, nem vagyok hajlandó a hátának beszélni, csak követem továbbra is, nem tudom miben sántikál itt, ilyen későn, de valami fontos lehet, ha ennyire le akar rázni. Vagy csak tényleg nagyon utál, ez is megeshet, de szerintem mindkettőben van valami.
-Igen, persze, mindent így kell megoldani. Neked megy egy idős néni? Öld meg. Megkérdezik, hogy mennyi az idő? Átkozd el, aki ezt merte tenni. Térj észhez, nem lehet büntetlenül tenni akármit, és nem megoldás mindenre, ha megakarod ölni az embereket. Nem mindenki olyan, int te, és ha ilyen vagy mindenkivel, hamar elveszíthetsz mindenkit, csak úgy szólok. És mit akarsz leplezni, ezzel a sok haraggal?-intézem felé szavaimat, nem kiabálok, meg sem emeltem a hangom, tök nyugodt vagyok, ami arcomon is látszik. Nem félek tőle, de nem ám. -Ha meg megakarsz ölni, hát hajrá, nekem nincs semmi veszítenivalóm ezzel.-nem fog ezzel megijeszteni, nem ám, de azért a pálcám ujjaim közt szorongatom.

Music: ...... || Notes: bocsánat, hogy ennyit késtem, gondok voltak a géppel

Liza & Lucius

A temetőket feldúlni jó. Főleg az olyanokat, ahol sárvérűek vannak, meg ezekhez hasonlók. Romlott lelkek mind. Mindenkinek aki nem osztja az én törvényeimet, halnia kellene. De nem, még mindenki életben van és virul az örömteli feje. Undorító. Nem akarok egy levegőt szívni ilyenekkel. Az emberi lét legalacsonyabb formája az, amitől mi, megfogunk szabadulni és teszünk arról, hogy mindez meg ne ismétlődjön soha többé.
- Nem tartozom neked magyarázattal. - közlöm neki a valós igazságot, semmi köze semmihez, engem se érdekel mi a francért lófrál egymaga éjnek idején egy temetőben. Nekem dolgom van itt. Ő meg csak lopva lopja meg unja az idejét. Semmi több nincs itt jelenleg. Mind kettőnk kimenője már egy jó ideje lejárt, illetve csak az övé. Én titokban vagyok itt. Bár ezt vagy tudja, vagy sem. Nem sok vizet zavar.
- Mivel én magam akarok végezni az ilyen kis senkikkel, mint amilyen te és Evans is vagytok. Nem hagyom meg senkinek sem ezt az örömöt. - utálom az összes Muglit, félvért és az ilyen koszos pórnépet. Magam akarok végezni azokkal akik eddig rontották a levegőmet, de még nincs itt az ideje és ezt tudják ők is. És azt is, hogy egyenlőre biztonságban vannak. ez a csaj pedig jelen pillanatban nem fél tőlem, hiszen nem bántottam, csak szavakkal. Általában elég ennyi, hogy elhúzzák a belüket egyesek, de nála kicsit több kell. Evans kettő. Az is folyton a nyakamban liheg. Jön utánam, mint valami kis pulikutya. Monológja idegesítő, de nem tehetek róla. Ilyen vagyok és kész. Egy kislány csak ne szóljon bele, abba, amihez nem ért és nem adtak beleszólni való engedélyt.
- Nem vagyok rossz! Azért harcolok, hogy megvédjem a világomat. Mi a baj ezzel?! Ebben a világban, az igazság csak egy csomó elv, amit a hatalommal rendelkezők maguknak készítenek... Igazából senki sem gondol másokra, mindent elveszíthetsz, ha nem bírod tovább. - lenéző pillantással nézek hátra a szemeibe és úgy folytatom, had rettegjen a férgese.
- Ezen a világon két fajta ember létezik. Akik lopnak és akiket meglopnak. Szóval, majd én lopom el a jövőtöket. - igen, egyeztetem őt a jövőjével, ami már eleve nincs neki, vagy ha mégis van neki, akkor már eleve el van veszve számára minden. Magam elé pillantok és szemeimmel keresek, kutatok valami, valaki után, de jelenleg senki nincs itt rajtunk kívül. Ez bosszantó.

♣ Words: - ♣ Music: Jövő ♣ Note:- ♣ ©

Vendég

To; Lucius

Nem mondok semmit, igaza van, nincs hozzá közöm, de nem is érdekel. Bevallom, hogy semmit sem akarok tudni róla, azt sem akarom tudni, hogy él-e, vagy hal, de azért nem szeretném, nem szoktam senki halálát sem kívánni. Nem szép dolog az, így nem is teszem, inkább kerülöm vele a találkozást és minden mást is, sokkal jobb az életem nélküle.
-Ühüm... Szóval te akarsz végezni velem. De ugye tudod, hogy ez nem csak úgy megy? Ebből bajod lehet.-ha azt hiszi, hogy nem kapna semmit sem azért, hogy ezt teszi, akkor igen téved. Mindennek meg van a maga ára, ahogy ennek is. Ez nem csak egy sima, megverlek, elátkozlak, megviccelek dolog, ez súlyos és visszafordíthatatlan.
-Ezt úgy mondod mintha ez csak a te világod lenne, hogyha csak te dönthetnéd el, hogy mit tehetnek az emberek és mit nem. Tudod nálad egyirányúbb embert nem is láttam. Komolyan nem tudod elfogadni, hogy másmilyen is lehet az ember? Mindenki csak egy olyan tapló lehet, mint te, akinek aranyvére van? Hmm?-teljesen nyugodt vagyok, hidegen hagy ez az ember. Igazán elegem van belőle, nem értem mire hordja fel az orrát. Semmi különleges nincs benne, csak egy pökhendi, maradi, régi stílusú szemét.
-Hát sok sikert, drukkolok neked, ez nem lesz egy könnyű menet. Nagyobb számban vannak az olyanok, mint én, vagy Lily Evans, mint te.-ezek után már nem is áll szándékomban, hogy beszéljek vele, így hátat fordítok neki, és el is indulok kifelé, mielőtt felidegesítene.

Music: ...... || Notes: bocsánat, a késésért, csak telefonról nem megy minden olyan gyorsan

Liza & Lucius

A tanárok tudják, hogy nem kedvelem a sárvérűeket, de úgy hiszik, amelyik kutya ugat, az nem harap, bár ők sem tudnak mindent rólam és ez az én nagy szerencsém. Nem riadok vissza, ha ölnöm kell, megvédem magam és az eszméim bárkivel szemben, lány, fiú, sárvérű, aranyvérű, bárki. Tudom jól, ha valaki meghal, az többé nem tér vissza, visszafordíthatatlan.
- Egyirányú? Ugyan, ne légy ennyire szánalmas. Válaszolj őszintén. A barátaidon kívül mid maradt még számodra ezen a világon? – kérdezem tőle sztoikus nyugodtsággal, mindenkiről tudok majdnem mindent, kémeim vannak mindenhol, még ott is, ahol a legkedvesebbek az emberek, ezek után biz meg bárkiben. Mikor hátat fordít nekem és elindul, én meg álok és hátra pillantok rá. Hogy merészeli? Hogy merészel csak úgy hátat fordítani? Egy gyors mozdulattal kapok utána, ragadom meg a ruháját és visszarántom, egyenesen neki egy sír tömbhöz.
- Mikor tanuljátok már meg, hogy egy kígyónak sose fordítsatok hátat? – durva vagyok? Ugyan, még nem is látott semmit. A mai napon megtanulja, hogy igenis félnie kell a Malfoyoktól, mi nem hátrálunk meg semmilyen módszertől sem. Belülről facsarják szét az áldozatot, még nagyobb lelki sokkhatás alá teszik ki őket, hogy élvezhetőbb legyen. Közben elővontam pálcát és hatalmas fényáradatot taszítottam magunk köré, hogy őt elvakítsa mindez én pedig kiragadom kezéből pálcáját, ha kitudom természetesen. Nem alkalmazok testi sérüléseket, egyenesen a lelkéig hatolok majd.

♣ Words: - ♣ Music: Jövő ♣ Note: Visszavihetlek majd a suliba ölben? Very Happy

♣ ©

» Elizabeth Rossi
» Lily és Lucius
» Jonathan & Lucius
» Narcissa & Lucius
» Lily and Lucius