Mary & Chantall

Vendég

Chantall & Mary

Kora reggel ki az ágyból! Megint kivetett, persze sose alhatok addig amíg akarok! A hosszú napom egy uncsi jóslástannal kezdődött. Komolyan mondom majdnem elaludtam órán pedig nem szoktam aludni. Kicsit rosszul is éreztem magam mikor bealudtam és majdnem a csészémben kötött ki az orrom.
Szerencsémre azonban sikerült felébrednem a következő tanórán. Mondjuk ki ne kelne fel egy sötét varázslatok kivédése órán. Szerintem az a holtat is felkeltené a sírjából! Főleg, hogy a legtöbbeknek ez a kedvenc órája! Azt hiszem, ha minden reggel ezzel kezdenék biztosan kiugranék az ágyból magamtól!
A nap hátralevő részét tele energiával töltöttem el! Szinte pattogtam az órákon. Nem is tudom hogyan tudtam így feltöltődni, de legalább nem voltam morcos. Ez egy jó pont. Még a Mardekárosokkal is nevettem, akik ki akartak cikizni. Hát igen Black-ék néztek is nagyot mikor mosolyogva köszöntem nekik és bólogatva nevettem, mikor sárvérűnek neveztek.
Komolyan nem tudom mikor mosolyogtam utoljára ennyit, de jól esett. Csak abban reménykedem, hogy ez a mosoly nem fog elmúlni egy ideig és veszik el megint vagy két hónapra. Elképzelni is rossz milyen fusztráló, ha az ember olyan sokáig nem mosolyog. Kiborító tud ám lenni, ha az ember folyton csak morog. Én magam is ki szoktam borítani!
A nap délutánba fordult, én pedig úgy döntöttem járok egy kicsit a viadukton! Szeretem a kilátást nézni. S ha már ilyen boldog kedvemben vagyok miért ne élvezzem a táj szépségét. Semmi sem akadájozott meg benne. Így el is indultam és hamar ott is találtam magamat. Megálltam egy helyen és figyeltem a tájat, ahogy a madarak köröztek Roxfort felett. S mosolyogtam, mint egy dilis!

Vendég

Végre...egy jó napnak nézek elébe. Gyorsan kiugrodtam, az ágyból és neki láttam, a szokásos reggeli teendőimnek. Most valahogy nem volt, kedvem felkontyolni a hajam így kisimitottam. Ebbe, a napba remélhetőleg lesz valami jó. Utoljára rápillantottam, a szüleim fényképére és mosolyogva indultam el, az órámra. Csatlakoztam, a többiekhez és meglehetősen próbálkoztam jó arcot vágni, és azt mondani kösz jól vagyok. Az órákban az a vicces, hogy beszólhatok a tanárnak. Nem vagyok az a visszahúzódó hanem aki mindenki úgy ismer engem a "nagydumás" Chantall Cordice. Ha találok magamhoz megfelelő partnert beszélgetek vele. Piton óráján szeretem ezt, csinálni. A kedvencem az Svk. Szinte, abból vagyok a legjobb. Vagy, a tanár tanít jól vagy pedig én tanulok rá sokat. Nem meglepő hiszen, a papám is kitünő volt belőle, persze csak James után. Vége lett, a tanításnak végre, egy kis nyugalom. A folyosókon csak úgy hemzsegtek a diákok, én pedig kiakartam kerülni, ezt a tömeget de sehogy, sem tudtam. Aztán hírtelen el kezdett oszlani, így én is kaptam teret.Megfogtam, a naplómat és kimentem a szökőkúthoz. Kinyitottam, és mikor elkezdtem volna írni egy, lány jelent meg előttem mosolyogva.

Vendég

Chantall & Mary

A délutánom nyugodtan kezdődött. Már amennyire nyugodt lehet az ember, ha így fel van dobva, mint én. Kicsit úgy érzem magam, mintha túl lennék pörögve. Még jó, hogy a tanulásomra nem nyomta rá a bélyegét ez a kisebb fajta hiperaktivitás. Na azt hiszem akkor kiakadnék saját magamra. Az pedig nem előnyös!
Szerencsére hamar eljött a délután. Így nem kell tovább azon izgulnom, hogy véletlen elrontok valamit puszta túlbuzgóságból! Az szép lenne mondhatom. Szó szerint áldottam Merlint, mikor kicsengettek az utolsó óráról. Boldogan iramodtam ki az iskolából! Pedig alap járaton szeretek a suliban lenni.
Kisiettem a viaduktra. Kellett nekem a friss levegő. Ilyen feldobottan pedig nem is találhattam volna jobb helyet az időm eltöltésére, mint a viadukt! Majd egy teljes fél órát ácsorogtam egy helyeben és néztem a madarakat, ahogy a kastély tornyai körül repkednek. Mindig elcsodálkozom azon milyen varázslatos is ez a hely.
Mikor már kezdett bizseregni a lábam, mikor már úgy éreztem, hogy ezer meg ezer kis tüske szurkál, ugrálva indultam el vissza az iskolába. Hát körülbelül úgy festettem, mint egy elmebeteg! Azt hiszem ez közel volt az igazsághoz abban a pillantban, de ez van nem lehetek mindig, minden percben normális abba bele lehet őrülni.
Alig hogy lekecmeregtem a viaduktról elmúlt a zsibbadás. Így már nyugodtan és mosolyogva haladhattam tovább. Egészen eddig, amíg meg nem láttam egy lányt a szökőkút mellett. Vidám arccal léptem mellé. Kell most egy kis társalgás. Valamit írkált úgyhogy először elnézést kértem.
- Szia! Remélem nem zavarlak! Mary Whistler vagyok, a Hollóhátból! Nagy baj lenne, ha leülnék ide egy kicsit?

Vendég

Éppen,a naplómat fejeztem be mikor egy nagyon mosolygós lány odajött hozzám. Tulajdonképpen eléggé fel volt pörög e ahogy láttam, ezért úgy gondoltam talán egy kis beszélgetés leállítja, a lányt. Nos tettem, egy próbát és mosolyogva néztem felè.
- Szia! Nem nem zavarsz, a naplómat fejeztem be. Az enyém pedig Chantall Cordice! Griffendéle. Nyugodtan ülj le- Mondtam neki mosolyogva, majd végig néztem rajta és bezártam, a naplómat. Tényleg, azt lehetett rajta látni, hogy nagyon fel van pörögve. Azon, tanakodtam vajon melyik bájitalból ivott, vagy mit csinált, higy ennyire fel van pörögve? Sok kérdés zakatolt a fejembe és ebből azt szűrtem le , hogy jó kedve van. Az nekem is lehetne adhatna belőle. Legalább tudnék, egy kicsit mosolyogni. Kívűl mosolygok, belűl pedig nem. De talán egyszer eljön, az igazi boldogság hozzám. Tudnám, hol kell keresni. Szerintem Mary nagyszerű barátnőm lenne. Mosolyogtam felé, miközben ben csak beszélt. Hát igen, ez van ha valaki fel van pörögve.

Vendég

Chantall & Mary

Kicsit talán túl vagyok pörögve! Tippem sincsen hogyan jött ez most ki belőlem, de valahogy csak sikeredett neki. Az egyetlen gond az, hogy tudom, hogy ez el fog múlni és akkor sokáig nem tudok majd megint ennyit mosolyogni, mint most. Miért nem lehet ezt elosztani? Miért kell nekem mindig egyszerre kimosolyognom magamat egy hónapra?!
Boldogan és az idegesítő lábzsibogástól megszabadulva indultam el a szökőkút felé! Gondoltam járok egyet arra is. Nem lehet belőle baj! A mai olyan "Tökéletes Nap" fajta! Amikor minden összejön! ~Lehet, hogy keresnem kellene egy fiút! Akkor kiderülne, hogy vajon ma milyen napom is van! De inkább hagyom! Nem kell nekem most ilyen!~
Kuncogtam magamban majd tovább siettem a kút felé. Talán mások azt gondolnák, hogy valami bűbáj hatása alatt vagyok, vagy hogy valamilyen bájitalt ittam! Szép lenne! Nem én nem ittam semmit. Nem mondtak rám bűbájt, meg semmit csak egyszerűen ilyen napom van. Ritka az ilyen, de most elkapott.
- Köszönöm! Szóval Griffendél! Gondolom ismered Lily Evans-t! A legjobb barátnőm! Apropó Lily meg kellene már keresnem! Na mindegy! Mond csak Chantall honnan kaptad a neved? Nagyon tetszik! - Mosolyogtam rá kedvesen. S csak remélni merem, hogy válaszol.
Kedves lánynak tűnik! Ha így haladok hamarosan az egész Griffendélt barátomnak tudhatom! Na jó ez nem akkora baj, de akkor is furcsa. Főleg, ha belegondolok, hogy mennyi barátom volt elsőben. Egy kezemen meg tudom számolni! Nulla! Nem voltak barátaim. Jobban lekötött a tanulás. Azért jó, hogy ez megváltozott.

Vendég

Kicsit elmerengtem, a gondolataimba úgy, hogy alig figyeltem a lány szavaira. Már csak az jutott a fejembe, hogy milyen szép nevem van. Erre felkaptam, a fejem és azt mondtam neki, hogy köszi. Csak, ennyit sikert kimondanom mert egy könnycsepp végiv futott, az arcomon amit gyorsan le is töröltem. Még jó, hogy Mary nem vette észre aztán beszéltem vele.
-Köszi! A nevem...hát az csak úgy jött- Csak ott ültem, és mosolyogtam. Nem tudom miért csak úgy jött, az egész. Szeretek mosolyogni, és a bánatomat elfelejtem. Bár, nem igazán megy de megpróbálom. Remélem jóban leszek Maryvel mert imádok barátkozni.

Vendég

Chantall & Mary

Azt hiszem kicsit sokat beszélek! Nem is kicsit nagyon sokat beszélek. Biztosan a jó napom miatt van! Alapból nem szoktam ennyit dumálni feleslegesen. Meg a semmiről. Bár Ralph megtanított hogyan kell órákig beszélni, úgy hogy egy mondatot mondasz, ami értelmes is a többi nem! Most hálás vagyok neki.
Amikor befejeztem kicsit elfordítottam a fejem. Valamelyik ügyetlen Hugrabugos éppen elterült a földön, mert egx Mardekáros kibuktatta. Megráztam a fejem, hogy lehetnek a Mardekárosok ilyen szemetek? Hirtelen meghallottam, hogy Chantall megszólalt. Annyit mondott, hogy köszi!
- Akkor nagyon szerencsés vagy, hogy ez a név jött! Mond csak lenne kedved egy kis kiruccanáshoz Roxmortsba? - Kérdeztem tőle végül már mosolyogva! Ahogy a szemébe néztem láttam, mintha nedves lett volna. Csak nem könnyezett, de miért? Remélem nem mondtam semmi rosszatt!
Van egy olyan érzésem, hogy nagyon jóban leszek Chantall-al. Felvidít a tudat, hogy lesz egy új barátnőm. Egyre jobban szeretek barátkozni. Nagyon jó dolog, hogy ennyire könnyen tudok barátokat szerezni. Hála érte Lily-nek. Szörnyen örülök neki, hogy sikerült nyitnom az emberek felé!

» Lily & Chantall
» Mary & Vicky
» Alice & Mary
» Mary & Amycus
» Mary Whistler