Mary Whistler

Vendég

Mary Whistler

 Kor:17 , Ház: Hollóhát , Évfolyam: Hetedik évfolyam

  Oldal: Jó , Play by.: Troian Bellisario 

Vér:

Mugli

Jellem:

Harcos jellem vagyok, ha valamit a fejembe veszek mindent elkövetek azért, hogy megvalósítsam. Ha tanulásról van szó, kicsit kiállhatatlan vagyok. Az iskolában a kűzdő természetem jóval erősebb. Szeretek tanulni, mert vágyom a tudásra. Emellett a kicsit zavaró természet mellett viszont egy nagyon kedves, nyitott és barátságos lány vagyok. Csak ne merje azt mondani, hogy jobb nálam, mert akkor robbanok. Ellenben velem bárki bármit megbeszélhet, csak ugye nem mindegy rólam mit mond! Sosem vagyok erőszakos inkább próbálom ésszel megoldani a dolgokat. Szerintem sokkal biztonságosabb a "Többet ésszel, mint erővel" taktika.

Csoport:

Diák

Kinézet:

Hosszú, dús,göndör hajzuhatag keretezi az arcom. Szeretem kiengedve hordani, így sokkal kényelmesebb, bár ha nagyon muszáj feltűzöm, de nem a szívem csücske az ilyen frizura. Mélybarna szemeim és mindig vidám mosolyom barátságos kinézetet biztosít a számomra. Általában világos és színes ruhákat hordok. Imádom a színeket, feldobják a világot. Nem mondanám magam valami nagyon magasnak, de hála Merlinnek, legalább karcsú alakot kaptam. Így nem is csoda, hogy kedvenc öltözékeim közé tartozik a szoknya. Nem szeretek kiöltözni, az olyan mintha nem önmagam lennék! Sokkal jobban szeretem az egyszerű ruhadarabokat, persze azért a színskála nem baj, ha kicsit szélesebb, mint két vagy három szín.

Történet:

Akkor kezdjük is le. 1960 április hatodikán láttam meg a napvilágot. Szerető családba születtem. Anyám varrónő, édesapám pedig ács. Na erre mit mondjak? Kézműves család vagyunk. Bár az én kézügyességem az majdnem nulla. Életem első tizenegy éve szinte eseménytelen volt! Iskolába jártam, meg otthon is tanultam a szüleimtől. Barátkoztam, igyekeztem nyitni az emberek felé, de nem nagyon tetszett a többieknek, hogy ennyire szeretek tanulni. Mikor nyolc éves lettem született egy kishúgom. Mondanom sem kell, hogy úgy vigyáztam rá, mint a szemem fényére. Nyugodtan éltem semmi, de komolyan semmi érdekes dolog nem történt velem. Egy darabig! Ugyanis hamarosan furcsa dolgok történtek velem. Ha éppen játszottam a húgommal és jól éreztem magam a kis játék pohárkák elkezdtek mocorogni. Ha mérges voltam anya kezében szétrobbant az üvegpohár. Kezdtem azt hinni megőrültem, de minimum beteg vagyok! Egészen addig a bizonyos pillanatig, amíg tizenegy évesen meg nem kaptam azt a bizonyos levelet, ami megváltoztatta az életemet. Hát mit ne mondjak nem csak én ültem hüledezve a levél előtt, s nem csak nekem nem volt fogalmam arról, hogy mi a nyavaja az a Roxfort? Hát most már tudom, a második otthonom. Akkor viszont csak annyi ragadt meg bennem, hogy nem vagyok őrült. Nem azért történnek velem a furcsaságok. Persze a meglepettség ellenére mindenki nagyon örült neki, hogy valamilyen szinten, ha nekünk nem is annyira, de másoknak talán normális, ami velem történik. Ha van még valami, amit az iskolai éveim előtt fontos lehet lemondani, akkor az az, amikor kezembe fogtam életem első, azóta is meglévő pálcáját. Igaz mikor az a bizonyos Olivander úr már a negyedik pálcát adta a kezembe kezdtem nagyon aggódni, hogy ennyi a boszorkány pályafutásomnak. Azonban az ötödik pálca meghozta a várt eredményt. Mikor megfogtam tudtam, hogy az lesz az enyém. Nem csalódtam olyan könnyen használtam, mintha csak ceruzát fogtam volna. Hát ennyit az iskola előttről, még ez is több a kelleténél. Mikor az iskolába értem beosztottak a Hollóhátba. Őszinte leszek fogalmam sem volt róla mi ez a házakba való beosztásos valami! Csak azt tudtam, hogy mindenki arról suttog, hogy a Mardekárba a sötét varázslók és boszorkányok kerülnek. Viszont az évek alatt megértettem, hogy mi miért van a varázsvilágban. Na jó tettem is érte, hogy megértsem. Az első pár évben komolyan csak és kizárólag a tanulásra koncentráltam. Mindent tudni akartam és kíváncsi voltam. Nem foglalkoztam barátkozással egészen addig, amíg fel nem figyeltem Lily Evans-re. Olyan jó volt, mint én és vészesen közel ahhoz, hogy jobb legyen nálam. Ezt nem hagyhattam, de hiába próbáltam úgymond versenyezni vele nem ment. Végül megelégedtem azzal, hogy egy szinten vagyunk. De pontosan ez miatt igyekeztem megbarátkozni vele. Kiderült, hogy sok közös témánk van és hogy sokkal kedvesebb, mint hittem. Hamarosan a legjobb barátom lett, mindent velem beszél meg, így a fiú ügyeit is. Én meg vagy mosolygok rajta, vagy igyekszem valami értelmeset mindani rá. Persze azért éberen figyelek, hogy ne legyen nálam jobb, hogy azért maradjunk egy szinten. Most taposom az utolsó évemet az iskolában. Meg kell vallanom nem örülök neki. Szerettem ide járni és hiányozni fognak a barátaim, akiket jórészt Lily segítségével szereztem, de nem baj, jó ha az embernek sok közös barátja van másokkal. Nem mellesleg pedig mindannyian tudjuk, hogy valami baj közeleg. Egyre gyakrabban beszélünk erről Lily-vel. Én csak azt merem remélni, hogy nem lesz nagyon nagy a baj és meg tudjuk majd oldani. De mindenben barátaim mellett állok és igyekszem kiélvezni ezt az utolsó együtt töltött évet.

Patrónus:

Hiúz

Tárgy: Re: Mary Whistler Csüt. 14 Aug. 2014 - 11:41

ELFOGADVA!
Szép tartalmas lett a lapod, és örülök az egyik legjobb barátnőmnek! Csak nyugodtan no verseny Razz

Már csak foglalj avit, és keress játszó társat ! Smile

» Mary & Amycus
» Ralph & Mary
» Mary and Rita
» Mary McDonald
» Mary & Vicky