Dorcas & Levin

Ritkán jártam Roxmortsban, különösen egyedül. Talán ennek az volt a fő oka, hogy nem értem rá csak úgy császkálni vagy beülni valahova, pár hetente egyszer fordult elő az ilyesmi és olyankor is inkább egy másik helyet választottam. Most azonban a Három Seprűre esett a választásom, Rodolphus rángatott el ide először. Egész jó vodkát adtak itt, így elkönyveltem a helyet a megjegyzendő fogadók és kocsmák listám közepére. Képletesen értve, ugyanis nem volt szükségem semmiféle írott listára ahhoz, hogy megjegyezzek dolgokat.
Arra azonban nem számítottam, hogy roxmortsi hétvége lesz és minden tele lesz diákokkal. Ugyan a nagy részük alig volt fiatalabb nálam, de ez engem egy percig sem gátolt abban, hogy gyerekként tekintsek rájuk, magamra pedig nyilvánvalóan felnőttként – a magam tizenkilenc évével.
Felálltam az asztaltól, amelynél eddig egyedül ültem, ugyanis senkit sem engedtem oda magam mellé, majd utat törtem magamnak az emberek között. Még egy pohár ital nem fog megártani, különben is, hétvége van. Az pedig más kérdés, hogy Rodolphussal estére ivászatot terveztünk. Ez lényegében tekinthető a bemelegítésnek. Jól bírtam az alkoholt.
Az igazából hazugság lett volna, hogy nem vettem észre az előttem elhaladó lányt, mert nyilván észrevettem. Úgy gondoltam, hogy majd ő kitér az utamból. Csakhogy ezt elszámoltam, így sikerült vállal felborítanom. Nagyjából a mellkasom fölé ért fel, így már csak emiatt is fizikai fölényben voltam vele szemben. Fordított esetben ő aligha lökött volna fel.
Unott arccal ráemeltem a tekintetem, és ahelyett, hogy bocsánatot kértem volna vagy felsegítettem volna, összesen ennyit közöltem vele:
- Legközelebb alaposabban körbenézhetnél, kislány. – Mély hang, enyhe orosz akcentus és a létező leglesajnálóbb hangsúly. Csak mint mindig.
Szerencsére nem sokan látták vagy hallották a jelenetet, így nem övezett minket megbotránkozás. Nem mintha érdekelt volna mások véleménye. A kiscsaj volt útban. Ha a szülei nem tanították meg neki, hogy nézzen a lába elé, majd most megjegyzi. Az már részletkérdés, hogy az én hibám volt. Úgysem ismertem volna be, pusztán dacból.