Roxfort, 1977
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Figyelem! Az oldal elköltözött! The Order of The Phoenix
1977 novembere.
Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...

Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videó Figyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Latest topics
» Lily & Severus
by Lily Evans Csüt. 28 Ápr. 2016 - 21:33

» Violette & Louis
by Louis A. Deveroux Szomb. 16 Ápr. 2016 - 19:10

» Mark & Ivory
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:52

» Híreink!
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:13

» Evans & Black
by Lily Evans Vas. 10 Ápr. 2016 - 12:27

» Lauren & Gwenog
by Gwenog Jones Csüt. 7 Ápr. 2016 - 18:09

» Kate & Gwenog
by Gwenog Jones Kedd 5 Ápr. 2016 - 22:08

» Kate and Ariana
by Kate Denver Kedd 22 Márc. 2016 - 23:28

» Szent Johanna Gimi - Élj a Mának!
by Ariana Amberson Vas. 20 Márc. 2016 - 13:25

» Kate keresi...
by Kate Denver Pént. 18 Márc. 2016 - 17:10

» Marlene & Rita
by Rita Skeeter Hétf. 7 Márc. 2016 - 15:32

» KÉSZ VAGYOK!
by Vendég Vas. 6 Márc. 2016 - 14:40

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (18 fő) Hétf. 1 Szept. 2014 - 21:09-kor volt itt.

Share | 
 

 Benjamin Fenwick

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Benjamin Fenwick
Varázsló vagyok...
Varázsló vagyok...
avatar

Származás : Mugliszületésű varázsló
Lojalitás : Dumbledore
Családi állapot : Kapcsolatban
Lakhely : London
Foglalkozás : Minisztériumi gyakornok
Pálca : Tölgy, 13 hüvelyk, egyszarvúszőr
Keresem a... : -
Idézet : "Az elővigyázatosság fontos, mert az élet túl édes ahhoz, hogy elveszítsd."
Karakterlap : "Vigyen az út, de azt is nézd, jó irányba mész-e még!"
Karakterzene : Some Nights
Playby : David Henrie
Kép :

TémanyitásTárgy: Benjamin Fenwick   Pént. 28 Aug. 2015 - 6:15


Benjamin Devon Fenwick
Ben, Dev
Kor:  20  Ház: Griffendél  Évfolyam/munka: Minisztériumi gyakornok   Oldal: Jó oldal

Jellem:


Mit mondhatnék magamról? Nem vagyok valami nagymenő srác, sem pedig népszerű. Visszahúzódó vagyok és alkalomadtán zavarba jövök, ha szónokolnom kell. Sosem voltam a szavak embere és valószínűleg már nem is leszek. Inkább meghúzódok a háttérben és bőszen figyelek. Sosem tartottam magam akkorára, hogy nagy dolgokat vigyek véghez. De akkorára igen, hogy hozzájáruljak a nagy tettekhez. Jó megfigyelő vagyok, ha szószóló nem is. Kiszúrom azt, ha valami nem stimmel és noha nem vagyok spicli, ha valami kínosan fontos, azt bizony jelentem a legalkalmasabb személynek. Talán bátorságra vall, talán őrültségre. Ezt majd az idő eldönti.
Noha számomra teljesen új volt a varázsvilág amint bekerültem, hamar megtaláltam a közös hangot a hozzám hasonlókkal. Én magamat különcnek nevezném. Meg elég későn érő is voltam, sokszor voltam céltáblája másoknak is és eleinte hagytam is megvallom őszintén. De csak amíg nem éreztem kínosnak azt, hogy egy szép napon pont egy lány fog megvédeni. Talán tizennégy lehettem. Mondhatni menten megkedveltem. Később pedig megszerettem. Most azt hiszem amolyan se veled se nélküled kapcsolatban vagyunk, hol túl jó, hol pedig az egész elviselhetetlen. De próbálunk összeszokni. Azt hiszem kellőképpen romantikus típusnak tartom magam ha már itt járunk...  Hű, de várjunk csak, valamit kihagytam! A barátok, igen.  A másik oszlopos része annak, hogy talpra álltam azok a barátaim akiket még a suliban ismertem meg. Mindkettőre valamelyest felnézek és igaz barátnak gondolom őket. Már most többet tettek a céljaikért, mint én de semmi gond, majd behozom a lemaradást. Bár Fabian miatt egy kissé aggódok, mint ha az utóbbi időben túlzottan is komor lenne és életbevágóan fontosnak tartja azt, hogy a mostani terve sikerüljön. Mint ha annak élne csak. Talán beszélnem kellene vele...
Alapvetően nyugodt és higgadt vagyok, olyankor úgy érzem, minden rendben. Azért nyitok a külvilág felé, tele vagyok bizakodással, merek az lenni, aki szeretnék. És szeretem is ezt a fajta hozzáállásom. Szabadidőmben ha épp nem a munka fölött görnyedezek amibe akkor is bele vagyok temetkezve, ha otthon vagyok, akkor időt szánok a kapcsolatok ápolására, a barátnőmre aki miatt már most borzalmasan sokat aggódok és az ügyre, amit nagyon is a szívemre vettem, hogy tennem kell érte. Személyes ügyemnek tekintem megoldani a problémát, amivel egyre sűrűbben találom szemben magamat. Olykor kegyetlenül aggaszt mi lesz, ha az egész tevékenykedés egyszer csak teret hódít és kitör a káosz. Márpedig ki fog, érzem. Ha túlpörgök a sok aggasztó dologtól, vagy csak aggasztanak a mindennapok, inkább elmegyek kikapcsolódni és futok egyet. De elkezdtem erősíteni is, ki tudja, talán a pálca egyszer csak nem lesz elég.
Alapvetően egészséges életmódot igyekszek folytatni, pontos időbeosztásom van és megválogatom mit eszek. Ügyelek arra, hogy aludjak eleget, noha olykor csak forgolódok és nem tudom lehunyni egy pillanatra sem a szemeimet. Gyakran ülök le olvasni valamit vagy egy jó parti varázslósakkra. Megéri, kikapcsol teljesen.

Mindig:
* Csokibéka
* Dominique
* Könyvek
* Kviddics
* Nagy tervek az életre
* Vajsör
* Őszinteség
* Rokonok

Na ezeket aztán soha:
* Vérfarkas
* Halálfalók
* Kétszínűség
* Hazugságok
* Ármány
* Élettelenség
* Töklé
* Arrogancia
* Rémálmok
* Illúzió

Félek a(z)….: Félek a bohócoktól. Attól, hogy elvesztem egy szerettemet. Hogy ismét olyanná válok, mint voltam.
Egészségi állapot: Allergiás vagyok a macskaszőrre.
Különleges képességek.: Animágia, egy hermelin alakját veszem fel.

Küllem:


Ahhoz képest milyen kisfiús voltam, jól megnőttem. Megerősödtem, mondhatni ha nincs is hat kocka a hasamon, de fontos számomra a testedzés, az erőnlét. Zöld szemmel rendelkezem, hajam fekete, olyan középrövid, bezselézett. Noha még első ránézésre sokszor tűnök nagyon kölyökképűnek, korábbi önmagamhoz képest nagyon megváltoztam. El sem hinnék sokszor, hogy mondjuk mennyit tesz egy egynapos borosta. Csak nem szoktam meghagyni, mert kissé viszket az állam tőle.
Adok a megjelenésre, igaz nem töltök el órákat a tükör előtt. Van egy stílusom, van egy bizonyos szintű igényem magamra és fontosnak tartom a megjelenést, főleg a munkahelyemen. Talán túl lényegesnek is tartom a külsőségeket néha, de ez így van a mai társadalomban. Mindezek felett nem vagyok hajlandó megváltoztatni sem az öltözködési stílusom, sem mást. Fogadjanak el így. Precízen válogatom össze a ruhatáram, még arra is oda szoktam figyelni, hogy a színek összepasszoljanak. Ruhatáramban megtalálható az egészen pasztellszínektől kezdve az élénkebbekig minden. De vannak amiket nem vagyok hajlandó felvenni. Sem a rózsaszín, mályva és egyéb hasonló színek, sem a lila, sem a csipkés, giccses és régimódi ruhákat. Azoknak már csak a gondolatától is vakarózhatnékom van, mint ha körbejárt volna egy macska.

Történetem:



Koppan a cipőm sarka a sötét kifényezett járólapon, miközben a kivilágított folyosón sétálok végig. Épp egy listát tanulmányozok, hogy mindenkit összeírtam-e a közelgő összesítésre, ki követett el muglik ellen szabályszegést. Hosszú a lista és egyre hosszabb. Ha nem tudnám, hogy más területeken is vannak változások, már ez is felkeltené önmagában a figyelmemet. Számos varázstudó mutatkozik meg muglik előtt, akik vagy túlélik a találkozást vagy nem. A legtöbbjüket már tébolyultan találják meg, van aki sokkot kap, van olyan is aki szervezeti kárt szenvedett mint hogy elvesztette egy ujját. Kissé brutális a gondolat, mi lenne ezekkel a szegény emberekkel, ha így maradnának. Azok a nehéz esetek, amikor valami nyoma is marad a szabályszegésnek. Az már sajnos nem az én dolgom, hogy ezeknek a figuráknak a körmére nézzek.
Halk koppanás társul az enyém mellé. Nem különösen foglalkozok vele, hisz nem egyedül dolgozok itt. De mint ha egy kissé felgyorsulna az övé az enyémekhez képest, majd egy sétabot mintázott végét pillantom meg a vállamon pihenni. Megtorpanok.
- Jól gondold meg fiú, hogy mit adsz át, mert megütheted a bokád. Sok olyan személy van azon a listán, akik arra várnak, hogy a magadfajtákon megtorolják a sérelmüket. - rekedtes hang csendül fel. Ismerősen rekedtes hang, melyhez megfordulnom sem kell, hogy tudjam ki az. Nem is szükségszerű. Érzem, hogy ez egyfajta fenyegetés, tudom, hogy ő egy ideje figyel engem. Amióta legutóbb különös incidens közben kaptam rajta, azóta mint ha sarokba akarna szorítani. Nem riadhatok meg tőle, noha érzem, hogy vásárra viszem lassan a bőrömet. Pedig nem ezt akartam...

Sorsszerűnek éreztem mindig is az életemet. Egyszerű kis mugli gyerek voltam - mugli, milyen különös szó, amivel jellemzik a varázstalanokat, a szó is annyira egyszerű mint maga az ember - világ életemben. Semmi különleges képesség, semmi varázspálca, különleges állatok, sem bármi olyan tárgy, ami eltér a mindennapoktól és bármivel is érdekesebb, élettel telibb lenne, mint a legtöbb esetben. Mennyire meglepődtem, amikor először haragos kedvemben szikrázva kiment a fény az égőben. Senki sem sejtette, hogy valami köze lenne hozzám. De annak az ügynek már volt egy ideig felhangja, amikor a szomszéd kisfiú halálra rémült, amikor a levegőbe röptettem egy kiscsibét, hogy megmutassam, igen is tud repülni. A fiú a mai napig úgy vélekedik, hogy terrorizáltam. Badarság. De a szüleim pszichológushoz akartak küldeni.

Sorsszerűnek éreztem azt is, amikor megjött a bagoly a levelemmel: felvételt nyertem valami Roxfortba. Senki nem értette sem a baglyot, sem a levelet. Én mindazonáltal valahol a szívem mélyén éreztem, hogy ez így van rendjén. Nem tudtam mi várt rám a későbbiekben. Egy igazi kaland kezdődött számomra életem ezen fejezetében, noha fogalmam sem volt hova csöppentem. A suli klassz volt, ahova kerültem, de nem értettem miért piszkálnak néhányan. Visszahúzódó srác voltam akkoriban, aki a háttérben csodálja ezt az annyira más világot. Olyannyira varázslatos és gyönyörű minden, ezt kitalálni sem lehetne igazából!

Sorsszerűnek éreztem a találkozást a barátaimmal, akikkel a mai napig szoros kapcsolatban állunk, tudjuk egymásról, hogy miben számíthatunk segítségre és ott vagyunk egymásnak amikor szükséges. Különösen indult az egész, pedig csak fedezni akartam magam az engem degradáló mardekárosok elől. Nem bántam meg, még akkor sem ha tudom, most igen nagy dologba vágták a fejszéjüket. Én is hasonlóképp tettem. Próbálok törekedni az ellen a rossz ellen, ami kialakulóban van, noha borzalmasan nagy a kockázata. Mi van, ha semmit sem ér a törekvés? Ha az ilyen aljadékok továbbra is szaglásznak utánunk?

Sorsszerűnek éreztem, amikor néhány mardekárostól megvédett egy lány. Nem volt egy álomszerű a találkozásunk, nem mondhatnám, hogy abban a helyzetben különösebben fiúsan viselkedtem volna. Amikor láttam, hogy megsérült, kiálltam elé és hagytam hogy inkább lealázzanak. Mi mást tehettem volna? Egyiküket telibe találtam valamivel, a másik kettő meg addig kihasználta a mennyiségi előnyt. A lány miatt azonban jobban aggódtam, mint magam miatt. Az incidens után összeismerkedtünk és most alakul valami egészen különleges közöttünk. Azt hiszem szerelmes vagyok. És rettentően féltem a kialakuló állapottól. Mi van ha baja esik?

Sorsszerűnek éreztem, hogy viszonylag korán rájöttem, mi a számomra kijelölt hivatás. Sosem akartam porondon lenni és különösebben vásárra vinni a bőröm. Nem vonzottak a varázslények és az irodai munka sem. Az amneziátori pályát választottam. Vagy inkább az választott engem? Egy esemény is elég volt ahhoz, hogy erre a pályára taszítson. Láttam egy muglit. Teljesen hitetlenkedve, falfehér arccal jött szembe velem, mint egy tébolyult. Nem találta a helyét, összeroskadt a játszótér korlátjának tövében és motyogott csak: elgáncsolt, elgáncsolt... láttad? Elgáncsolt. Megpróbáltam kiszedni belőle, mi történt. Össze-vissza hadovált, mutogatott valamit a térde alá, de nem értettem mit mond. Később mint kiderült egy imppel találkozott, valaki jól tréfát űzött belőle.  A srác rémült, tévelygő tekintete azonban megmaradt bennem és az is mennyire tehetetlennek éreztem magam, amikor megpróbáltam neki segíteni.

Aggaszt a jövő, mindenki jövője, az enyém, a miénk. Pedig már amikor jobban összeismerkedtem ezzel a különös világgal, akkor tudtam, hogy mit szeretnék elérni. Törekedni a békére, fenntartani ezt a világot a következő generáció számára. Úgy éreztem, hogy mugli létemre kaptam egy esélyt és ez nem véletlen. Nem mondanám, hogy bármire is hivatott lennék, de rettentően hálás vagyok a sorsnak azért, hogy mindez a részemmé vált, ami már közel tíz éve körülvesz.


- Ezeknek a személyeknek már mindegy, elkapták őket, Mr. Humbold. - fordulok végül féloldalasan neki, halovány mosollyal biccentve. Nem fogok tőle megriadni, sem elárulni magam. Mindketten tudjuk, hogy veszélyes játékot játszik és azt is hogy jelenleg én vagyok nyeregben. Maradjon ez így, nem fog sokáig szabad lábon mászkálni itt.
- És most elnézését kérem, de sietnem kell. - zárom le a beszélgetést szűkszavúan. Nem fogom hagyni, hogy rájöjjön miben is mesterkedek. Olyan messze még a vége.

Patrónus: Hermelin  Vér: Mugliszületésű  Pb: David Henrie Csoport: -


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Benjamin Fenwick   Hétf. 31 Aug. 2015 - 21:03


Elfogadva!


Először is Üdv az oldalon! Másodszor... nem fogok ódákat zengeni, tömören és röviden: imádom a karaktered. Tetszik, ahogy írsz, a stílus. A karakter nem átlagos, és izgalmas. Ennél több nem is kell! Nincs eltúlozva, és még is remekül beilleszkedik a világunkba, és a sztoriba. Már csak két dolog: Menj zaklasd az embereket játékért.
Irány foglalózni!
Plyby Foglalás || Évfolyamok ||Patrónus lista

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Benjamin Fenwick
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Marauders - A Tekergők :: Információk :: Karakterek :: Tanulóink :: Varázslók-
Ugrás: