Jáde Van Moezel

Vendég

Jáde Van Moezel

Jáde

Kor: 23 Ház: Mardekár volt Munka: Auror Oldal: Jó

Jellem:

Aranyvérű, holland gyökerekkel büszkélkedő arisztokrata családba született, irigylésre méltó lehetőségek adattak meg neki, mégis vére árulójává vált. Elhajította nevét, örökségével párhuzamosan elvesztette múltját. Családja és barátai megtagadták. Senkivé lett - jelentéktelen, közönséges tagjává a pórnépnek.
Úgy tartotta, vezekelnie kell romlott múltjának szégyenletes vétkeiért. Mindenét: virágzó fiatalságát, erejét, tudását egy cél szolgálatába állította: megvédeni a világot a családjához hasonlóktól, megállítani őket, amíg még nem késő.
Az egykori gőgös, de az édesapjának való megfelelésért való küzdelemben megnyomorított gyermek megtért, ám törekvésének megvalósítása alatt, az aurorrá válást kísérő kíméletlen kiképzéseken, majd életveszélyes bevetéseken nem maradt helye gyengeségnek, érzékenységnek vagy baráti jóindulatnak. Jáde a szó minden értelmében megkérgesedett – érzelmi világa megfakult, arcvonásainak arisztokratikus finomsága tovatűnt, kifinomult modora eldurvult. Bizonyos értelemben nőiessége is kárt szenvedett, hiszen elvesztette nemének számos jellegzetességét. Képtelen érzelmi támaszt nyújtani az arra vágyónak, gondoskodása pedig csupán az elemi szükségletekre szorítkozik – számára az életnek csupán gyakorlati, kézzel fogható oldala létezik.
A hétköznapi életet élő, a mindennapi ügyekkel bíbelődő emberektől való idegenkedése elszigeteltséghez vezetett, főhadiszállásává, stratégiailag jelentős támaszpontjává szerény lakása vált, melyet munkáján és kocsmalátogatásain kívül csupán kényszerhelyzetben hagy el. Az alacsony árfekvésű, három szobás lakást tanulmányai befejezte óta önállóan tartja fenn, lévén anyagi támogatásra senkitől sem számíthat. A tejjel-mézzel folyó Kánaán után, melyet édesapjának vidéki kúriája és annak szorgos személyzete jelentett, London munkáskerülete kifejezetten kijózanító hatással bír. Hazugság volna állítani, hogy a lány olykor nem vágyik vissza az elit világába, amiben gyermekkorában forgolódott, de tisztán áll előtte, hogy az ár-érték arány jelenlegi helyzetében kedvezőbb. A megélhetésért való küzdelem nem őrli fel úgy, ahogy a hazug remények, leláncoló társadalmi konvenciók és a bűnöket takargató megvezetések tették vele egykor.
Bár Jáde erején felül igyekszik magát a jó úton tartani, elkerülni a kilengéseket, melyeket alaptermészete indukál, és elfojtani az apja nevelésének utolsó csíráit is önmagában, teljes egészében képtelen felülírni jellemét, mely akarata ellenére az apja vonásainak visszatükröződését mutatja. Lemoshatatlan tintával írták, határozott vonallal rótták belé a kíméletlenséget, azt a lelkületet, mely saját érdekeit helyezi előtérbe, mely állati ösztönnel gyűri le vetélytársait, és feledi el a jóérzést, az emberség diktálta parancsokat. Nem volt véletlen hát a Teszlek Süveg határozata, a lány Mardekár dicső házába való beosztása. Azonban kétségtelen, hogy Jáde erkölcsi érzéke fejlettebb az apjáénál; bár nem emberszerető egyén, mizantrópnak sem mondható. Azt teszi, amit helyesnek ítél, meglátásai pedig személytelenségük és szenvtelenségük okán igazságosnak, objektívnek és racionálisnak tekinthetők.
Pályája, az aurori hivatás szerencsés választás volt a részéről. Egyrészt remek gyakorlati érzékének, gyorsan vágó eszének és éles helyzetekben is kitartó józanságának nagy hasznát veszi, munkáját pedig - tudva, hogy az általa jónak ítélt ügyet szolgálja – szívvel-lélekkel végzi - röviden igazán tehetséges és ígéretes tagja a varázsvilág katonáinak. Felemelkedést, fényes karriert mégsem remélhet, kiterjedt, befolyásos családja, melyet elárult, ugyanis előszeretettel és kitartóan munkálkodik a nő ellen, aki hálás lehet, ha csupán előrejutásában akadályozzák meg - bár nem remélheti, hogy ilyen csekély bosszúval beérik.

Küllem:

Kifejezetten szemrevaló teremtés; minden vonást birtokol, mely alapján egy nőt szépnek titulálhat környezete. Arcának szimmetrikussága, vonásainak szabályossága kellemes hatást nyújt ívelt szemöldöke alatt élénken és figyelmesen fürkésző, a zöld árnyalatiban játszó szempárral, a telt rózsaajkakkal. Alakja sem hagy kivetnivalót maga után; átlagos magassághoz társuló karcsú testének nőies idomait a rendszeres fizikai tréning formálta feszessé. Irigyei sem tagadhatják meg természetes szépségének elismerését, azonban előnyös adottságai ellenére gyakorta eltér az emberek véleménye abban a kérdésben, hogy a nő vonzó-e. Sugárzik belőle az erő, az energia, mely az élet mozgatórugója – ez tény - de hiányzik lényéből a báj, a kedvesség. Pillantását lehet jegesnek vagy tűzforrónak találni, de melegnek soha. Ami azt illeti, Jáde nem is törekszik elnyerni – úgy általában – az emberek hiúságot legyezgető tetszését. Nem tesz semmit, hogy a maga javára fordítsa a természet gazdag ajándékát, nőiessége sem gesztusaiban vagy mozdulataiban, sem ruhatárában nem mutatkozik meg.

Történetem:

A sötét, napi használattól gyűrött ballonkabátot szorosabbra fogom mellkasom előtt. Bár nem emelem fel tekintetemet, fél szemmel látom, ahogy az asztal túloldalán ülő férfi követi mozdulataimat. Puszta jelenléte is kellemetlen számomra, ám irántam tanúsított figyelme, levakarhatatlan, fürkész tekintete a legzavaróbb. Félreértés ne essék, a férfi pillantása csupán baráti érzéseket hordoz, bár elképzelésem sincs, mivel nyertem meg őt, amikor a szigorú munkakapcsolaton felül egyetlen alkalommal sem kerestem társaságát. Nem értem hát, hogy az osztagom parancsnoka, a sokat megélt auror, mit keres velem egy asztalnál a Szárnyas Vadkan hátsó zugában, ahova csak homályosan hatol be a pultnál mulatozó társaság alkoholittas röhögcsélése.
- Igyon egy pohárkával, Jáde, jót fog tenni magának. Vagy talán antialkoholista? Amit erősen kétlek – biccent felém egy halvány mosollyal a férfi. Mielőtt elszánnám magam a válaszadásra, pár másodpercig a főnököm kemény vonású, behegedt sebekkel szabdalt arcára meredek. Próbálom kitalálni, mi találkozásunk valódi oka, milyen tárgyra nyit egyenes utat a férfi felvezetése.
- Miért vagyunk itt, uram? – Kérdését figyelmen kívül hagyva magam is kérdéssel felelek, bár felszólításának eleget teszek, és gyakorlott mozdulattal felhúzom az előttem álló pohár tartalmának felét. Az erős, de az olcsó alkoholokra jellemző, keserű, már-már gyomorforgató ízű whisky végigmarja torkomat, testemen pedig ismerős, kellemes bizsergés fut át. Közben rezzenéstelen tekintetem a férfi arcán állapodik meg.
- Ha már rögtön a tárgyra tért, én sem fogok kertelni. Gondolom, tisztában van helyzete nehézségeivel és nem szükséges magyarázkodnom. Azért vagyok ma itt, hogy figyelmeztessem, fentről elég határozott baráti javaslatot kaptam a maga likvidálását illetően. – Fegyelmezetlen hangja, és a lendület, ahogy poharát az asztal foltos lapjára csapja, elárulja haragját. Jogos dühe minden bizonnyal a felfuvalkodott, kényelmes irodájukból parancsokat osztogató, döntéseikben a valóság és a racionalitás érveit teljességgel figyelmen kívül hagyó ’nagykutyáknak’ szól. Tudom, hogy jó munkaerőnek tart, ezért foglalkoztatja helyzetem, törődése mégis jól esik, bár ezt semmiféle módon nem juttatom kifejezésre.
Halk sóhaj hagyja el résnyire nyíló ajkaimat, mielőtt válaszolnék.
- Az én hibám. Én biztosítottam nekik támadófelületet. A rochdalei bevetés során önvédelemből megöltem két embert; nem volt más választásom. Vagy ők, vagy én haraptam volna fűbe. Eljárás indult ellenem – amiről gondolom, magát is értesítették -, a vád szerint indokolatlan volt az olyan súlyos átkok használata, amiket alkalmaztam. Szerintük a lefegyverző varázslat elégséges lett volna. – Kesernyés mosoly üli meg arcom. Másoknak támaszt jelent a család, védőbástyát, mely bármely viharban szilárdul áll, oltalomként szolgál, míg az enyém legszívesebben elpusztítana. Mi más lenne a céljuk? Mészároltassam le magam egy bevetésen vagy kirúgatnak a munkámból. Nincs sok választási lehetőség.
- Tudom, hogy szabályosan járt el. Magának az egyetlen hibája, hogy ellentmondott azoknak, akik nem szoktak hozzá a „nem” szóhoz. Csak tudnám, miért tette! Ennyire még maga sem lehet ostoba. – Fejét csóválja, őszinte sajnálatról árulkodó tekintete arcomat fürkészi. Azonban hiába vagyok tisztában gesztusai egyenességével, képtelen vagyok állni tekintete súlyát. Ahogy az emberek érintése taszít, úgy nem bírom elviselni sajnálatukat vagy együttérzésüket sem.
- Az apám meggyilkolta anyámat, amikor az tudomást szerzett piszkos ügyleteiről. Anya el akarta hagyni, meg akart szökni velem - de nem sikerült neki. Három éves voltam akkor és több mint egy évtizedig abban a hitben éltem, hogy az anyám halála baleset volt. – Felhajtottam a maradék whiskyt, pár sarlót, az ital árát az asztalon hagyva indulni készültem.
- Minden tőlem telhetőt el fogok követni, hogy előremozdítsam az ügyét. Bár jobban járna, ha a biztonság kedvéért befolyásosabb támogatók után nézne, rám mindig számíthat. – Köszönetet akartam mondani, de torkom kiszáradt. Csupán egy biccentésre futotta, majd sarkon fordultam, de pár lépés után a férfi hangja megtorpanásra késztetett. Visszafordultam.
- A de Vere-ügyről készült jelentést holnap reggel az asztalomra kérem.
- Igenis, uram. – Egy halvány mosollyal intettem búcsút, majd fürge léptekkel az ajtó felé vettem utam. A férfi tekintetét végig a hátamon éreztem.

Patrónus: Puma Vér: Aranyvérű Pb: Megan Fox Csoport: -

ELFOGADVA!
Gyönyörűen megfogalmazott, és tartalmas lap Smile

Természetesen elfogadva! Már csak foglalások, és az emberek zaklatása marad játékért ^^

» Nicol & Jáde