Roxfort, 1977
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Figyelem! Az oldal elköltözött! The Order of The Phoenix
1977 novembere.
Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...

Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videó Figyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Latest topics
» Lily & Severus
by Lily Evans Csüt. 28 Ápr. 2016 - 21:33

» Violette & Louis
by Louis A. Deveroux Szomb. 16 Ápr. 2016 - 19:10

» Mark & Ivory
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:52

» Híreink!
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:13

» Evans & Black
by Lily Evans Vas. 10 Ápr. 2016 - 12:27

» Lauren & Gwenog
by Gwenog Jones Csüt. 7 Ápr. 2016 - 18:09

» Kate & Gwenog
by Gwenog Jones Kedd 5 Ápr. 2016 - 22:08

» Kate and Ariana
by Kate Denver Kedd 22 Márc. 2016 - 23:28

» Szent Johanna Gimi - Élj a Mának!
by Ariana Amberson Vas. 20 Márc. 2016 - 13:25

» Kate keresi...
by Kate Denver Pént. 18 Márc. 2016 - 17:10

» Marlene & Rita
by Rita Skeeter Hétf. 7 Márc. 2016 - 15:32

» KÉSZ VAGYOK!
by Vendég Vas. 6 Márc. 2016 - 14:40

Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (18 fő) Hétf. 1 Szept. 2014 - 21:09-kor volt itt.

Share | 
 

 Snape & Alice

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Snape & Alice   Kedd 3 Feb. 2015 - 0:02




Severus Snape és Alice Griffen
A kígyó mar és az oroszlán tép
Miért ne sétálgatnék déután kellős közepén egy folyóson, ahol nincs senki. Valakit nagyon is várok, de hát nem képes időben érkezni. Line a barátnőm már tízenöt perce késik. Együtt akart velem tanulni én pedig beleegyeztem, de nincs itt. Mi történt vele?  Megint el felejtkezett rólam, mert valakivel fontos "tudományos" megtárgyalni valója akadt, ha megint ezzel jön nem  fogom el hinni neki. Nem vagyok rá mérges, csak el keserít, hogy nyár óta nincs meg az a meghitt kapcsolatunk ami  volt. Az éjszakai tetőre kifekvő "beszélgető" partik. Le kellene nyugodnom, de valahogy nem sikerül. Miért vagyok ennyire feszült. Tanulnom kellene. Talán át kellene vennem a Rúna ismeretekből a legutóbbi tananyagot. Nem az nem segít. Line témái elfoglalnak és másfelé terelik a gondolataimat.  El kell foglalnom valamivel magam. Talán le kellene mennem csellózni az lenne a legcélra vezetőbb. Így elindultam és mint a mérgezett egér szaladgáltam mert valakit hallottam a folyosó végéről azt hittem Line jön de egy alsóbb éves griffendéles  barna hajú csaj volt,  aki sietett fel a klubhelyiségbe. Egy nagy sóhajtással nyugtáztam ez esett és elindultam a terem felé ahol a zenekari próbák vannak. Ott mindig akad egy cselló amin játszhatok.
Milyen szörnyű, hogy ősz van és lassan elkezd esni a hó. Bár a telet jobban szeretem, de nem az igazi olyankor bezártnak érzem magam. Nem rég szabadultam ki a gyengélkedőről, de a fejemben azok a képek, még mindig elő jönnek. Szétrobban a fejem.  Seth crucioja nem éppen a kellemes emlékek talaját kerülgeti. A felére se emlékszem hogy kerültem vissza kihozott be és McGonagall nem mond semmit.
Legszívesebben kiordítottam volna a bennem felgyülemlett érzéseket. Még mindig vannak a nagy teremben és a folyosókon olyanok akik rám szegezik a tekintetüket és a hátam mögött beszélnek. Mégis mi történt velem miért voltam a gyengélkedőn.  Merlinre hála, hogy senki olyan nem tud az esetről aki kiadná egy harmadik személynek aki az iskolába elkezdené terjeszteni a rosszabbnál rosszabbat és furcsábbnál furcsábbat.
Emmeline volt, aki legjobban leszidott, mintha az anyám lett volna. Mindig is meg voltak ezek az  ösztönök benne. Valahogy bennem sosem lesz meg, mindenkit távol tartok magamtól még Franket is.
Mindenkit elfogok veszíteni, de el is kell őket engednem, hogy tényleg meg védjem őket. Én elengedném őket, de ők nem engednek. Hogy csinálta Alastor nagybátyám? Talán rossz hivatást választottam, de nem is én, hanem a szakma választott engem.
Szét robban a fejem le kell nyugodnom és csellóznom kell. Lassú sétát teszek folyóson és a köveket bámulom a padlón.
Idióta vagyok.
Note: A kezdőm, || Music: My Music || To: Severus
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Snape & Alice   Hétf. 9 Feb. 2015 - 17:44



Alice Griffen & Severus Snape








Megesik az emberrel, hogy unja magát. Na ugye, hát már hogy is ne esne meg? Velem is előfordult már nem egyszer, és az ember ilyenkor igyekszik lefoglalni magát. Van, aki tanul, vagy vicceket mesél, sportol, ilyenek. Nos, én többek között bájitalokat főzök, vagy, ha teszem azt, órán tör rám kérlelhetetlenül az unalom démona - mert van rá példa, hogy mondjuk bájitaltanon mindenki előtt elkészülök, vagy csak már rég tudom, amiről szó van, vagy mondjuk jóslástanon nem érdekel egyszerűen, amit hallok -, nos, akkor erre, ugyebár nincsen mód. De feltalálom magam, vagy ha azt nem, hát néhány új bűbájt, vagy adott esetben átkot. Mert néha én is szoktam ám gondolkodni, hovatovább, újító jellegű gondolataim is akadnak, régi átkokat gondolok tovább, vagy teljesen újakat álmodok meg. Ez egy dolog, de mit lehet tenni, ez nem az a dolog, amit elméleti fejtegetések, és eszmefuttatások hadával egyszerűen ki lehetne pipálni. Nem, az szükséges hozzá ugyan, de csak az első lépés. A második a kísérletezés, hiszen a gyakorlatban is működnie kell mindennek, csak akkor tekinthetem késznek és valóságosnak művem. A szomorú igazság az, hogy valamiért azonban senki sem kíván kísérleti alany lenni - igaz, nem is nagyon kérdezgetem őket erről, minek? Egyszerűen csak áldozataimmá válnak, majd talán néhány év múlva megtanulják értékelni, hogy részesei lehettek valaminek, ami túlmutat rajtuk, és jelentéktelenségükön. Mert a nagy részük úgyse lesz soha senki, legfeljebb valami sokad rangú kis kukac valamelyik iroda mélyén; és még ez is akkora dolog lesz végül számukra, hogy nevezetes dologként emlékeznek majd rá vissza, és számolnak be akár unokáiknak is. Nekik kéne hálásnak lenniük.
Akárhogy is, kilépek utolsó órámról is, ma egészen sokáig kellett tanórákon ülnöm, a többiek alighanem már elmentek, és együtt szórakoznak valahol, a franc se tudja, pontosan hol, de nem esek kétségbe. Tudom, hogyan foglalhatnám le magam, csak a megfelelő alanyt kell meglelnem, és garantálom, mi is remekül fogunk szórakozni. Na jó, én, ő meg kit érdekel. De akadna pár átok, na meg egy-két bűbáj, amit szeretnék a gyakorlatban is letesztelni. Nem kell sokáig kutatnom, egy kihaltabb folyosóra érvén - azt hiszem, a zeneteremhez vezet, bár nem vagyok benne biztos, az az igazság, hogy sosem voltam muzikális alkat - ugyanis meglelem a tökéletes választottat. A folyosó kihalt, ő pedig nem lát-nem hall módon vonul valamerre, olyan tökéletes célpontot szolgálva, hogy szinte már olyan, mintha dísztálcán nyújtaná magát, miközben könyörög, hogy őt válasszam. Hát rendben, legyen akkor ő. Úgyis kettesben vagyunk csak, ő pedig talán nem vett még észre, ha mégis, hát akkor is késő már: legalábbis reménykedem, hogy így van, mert megküzdeni vele nem akarnék, itt és most. Hangtalanul suhanok feléje egy pár métert még.
- Locomotor mortis. - suttogom tehát magam elé, s intek a lány felé. Lábbilincselő átok, így mondhatni, ha sikerrel járok, akkor szó szerint leveszem őt a lábáról, s mivel éppen haladt valamerre, alighanem következő lépténél elvágódik, s megismerkedik közelebbről is a talajjal. Én pedig csak erre várok, mert amit ez bekövetkezik, ajkaimon csúfondáros mosollyal indulok meg feléje, kivont pálcával. Már csak a pálcájától kell megfosztanom, és kezdődhet a játék!
Na persze, ha esetleg hárította átkomat, az egy másik eset, abban az esetben is közelítek, kivont pálcával, de úgy arcom inkább ádáz és elszánt, semmint a győzelem biztos tudatát sugárzóan magabiztos.



words: 533 & note: Kicsit megvárakoztattalak, remélem, legalább a feszült érdeklődést sikerült felkeltenem! Embarassed
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Snape & Alice   Kedd 10 Feb. 2015 - 18:29




Severus Snape és Alice Griffen
A kígyó mar és az oroszlán tép
Orra bukom. Hirtelen el esek . Ennyire nem lehetek szerencsétlen. Vagyis nem szoktam így elesni, nem vagyok két bal lábas és egyen súlyérzékem se veszik csak úgy el. Rögtön felismerem, hogy ez egy ártást kaptam, ezzel egy időben, azonnal pillanatokon belül a kezembe kerül cédrus pálcám és feloldom az ártást.
Ki az a szerencsétlen? Aki most velem akart újat húzni így itt a folyosón. Csak még jobban felhúznak és a végén rajta fog csattani az ostor.
Amint feloldottam a varázslatot azon nyomban meg is fordulok és Snape-pel találom magam szembe.
- Mi a fenét művelsz, Severus?- Egyre közelít felém. Mint akinek most kellenék én, valami sötét tervéhez. Sosem volt igazán bajom vele. Még mindig ott a földön vagyok és egyre hátrébb és hátrébb csúszok ahogy ő közelít felém egészen a falig.
Mit tettem ellene hogy így közelít felém? Nem tudtam elképzelni sem nem voltam sosem ádáz viszonyban.
Hagyj békén engem, mert még meg bánod!  Mondtam volna ki ezeket a szavakat, de mégsem tettem.  A pálcám rá szegeztem és egy  egyszerű pálcalefegyverző varázslatot használtam ellene.
Minek mondtam volna ki, azzal csak kisegíteném őt, ha nem is sikerült  őt  lefegyvereznem. Az se nagy baj. Biztos nem akar semmi rosszat. Nyugtattam le magam, de ott szorítottam a kezembe a pálcát. Bármit is akar tőlem én meg védem magam. Elegem volt az olyanokból, mint ő és a hasonlókból, akik azt hiszik bármit meg lehet csinálni egy olyan lánnyal, mint velem. Mert igenis rosszul gondolják, én erős vagyok és nem egy gyenge kis senki, akit mindenki bánthat. Főleg nem ilyenkor, mikor a hamvaimból újra összeszedtem magam. Mit gondol, hogy játszhat velem? Nem tudtam elképzelni Snapet egy játékos macskának, aki játszik az egerével. De én nem is vagyok az egere és vissza csapok, ha kell és jóval erősebben mint kell. Felmerült most bennem az is hogy halálfaló, mert az elmúlt hetekben találkoztam Sethtel is.  Igaz, csúnya vége lett számomra a gyengélkedőn végeztem, de hogyha ő is halálfaló biztos tud az esetről vagy még sem? A mardekárosok többségnek a szülei azok " az igazi aranyvérűek", de Snape csak félvér. Ha neki is azok az eszméi, mint a Sötét Nagyúrnak. Nem akartam bele gondolni ebbe. Ő  is járt Slug Klubjába, ahogy én is meg Lily is, bár talán nem azért kerültem be, mert egész ügyesen kevertem a bájitalokat, inkább talán apu főszerkesztői állasa miatt voltam benne, de kitudja mit gondol az öreg mardekár házvezető.
Note: nagyszerű, de ha valami nem oké nálam mond csak meg. || Music: My Music || To: Severus
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Snape & Alice   Pént. 20 Feb. 2015 - 17:10



Alice Griffen & Severus Snape







Ahogy a lány elvágódik szemeim előtt, ajkaimon elégedett, könnyed mosoly suhan át. Nyeregben vagyok, úgy tűnik. S persze, tudom, ki ő, így azt is, hogy ha rám uszítja a famíliáját, az jó eséllyel fájni fog még nekem. De úgy hiszem, nem merné megtenni, nem menne panaszkodni, sírni senkihez se, még a tanárokhoz se. Mit mondana, amúgy is? Nem, nem égetné magát azzal, hogy legyőzték, megalázták, mert azzal ő maga is csak megalázná magát, még jobban, mint ahogyan én fogom most. Csak szórakoztunk, az pedig nem bűn, ugyebár. Feloldja a bűbájom, de egye fene, nem annyira fontos, hogy úgy maradjon, bár biztosabb lenne: akkor biztos lehetnék abban, hogy a földön marad, amíg én máshogy nem rendelkezem. De sebaj. Szavaira derűs mosollyal felelek, ahogy még közelebb lépdelek hozzá.
- Én? Igazán semmit! - felelem már-már negédes nyájassággal, de ahogy emeli pálcáját, azonnal pajzsbűbájt idézek magam köré. Mit nem merészel?! Összeszűkülnek szemeim, s azonnal támadok vissza, pálcám lendül, de szavakat nem ejtek mellé, az átok némaságban fogan, így a kiszámíthatatlanság erejével is társul. Igazából egyébként kedves vagyok vele, ugyanis még mindig nem átokkal támadom, de eljön majd annak is az ideje, ó, de még mennyire! Több is akad, amit ki akarok próbálni, és ő a szerencsés alany, akin ki is fogom őket. De előtte tehát a nonverbális bűbáj jön: Levicorpus. S, ha betalálnék, hát menten azt tapasztalhatja, hogy bokáinál fogva egy láthatatlan erő elkapja és felrántja a magasba. Régen nagyon szerettem ezt az átkot, de mióta egyszer engem lógattak fel így, és megalázásom közepette Lily is becsatlakozott a jelenetbe, azóta nem a szívem csücske. Számomra ez a varázslat összefonódott a megalázással, és a bár vannak fenntartásaim, de úgy hiszem, ha másokat akarok megalázni, akkor is jó megoldás lehet.
a Seth-tel történt esetről még nem hallottam, ámbár biztos van köztünk, a csapatban pár ember, aki már igen, így idő kérdése, hogy hozzám is elérjen a híre. S nem, nem vagyok halálfaló, de ha az igazságról kéne beszélni, akkor a mondat úgy hangzana, hogy még nem vagyok az. Mert az akarok lenni, és leszek is, el akarok hozni egy olyan világot, melyben a varázslók szabadok, azt és ott teszik, amit csak akarnak, és az engem oly sokszor megszégyenítő, bántó muglik pedig végre a nekik illő helyre jutnak. Alig várom, hogy nekikezdhessek e világ építésének. Várom, hogy eljöjjön a pillanat, amikor az anyai nagyszüleim felismerik a bennem rejlő értékeket, és végre lesz családom, életemben először. Amikor Lily is büszke lesz rám, mert olyan világban élhet, amilyet korábban soha nem is remélt, és amelyet titkon mindannyian vágyunk márpedig. S ha végre ráébred erre, nos, akkor menten elhagyja a konzervatív nézeteket valló, de másokon erővel átgázoló, utolsó senkiházi Pottert, és sleppjét, mert ráébred, hogy Potter sokkalta rosszabb, mint én: ő merő szórakozásból, rosszindulatból bántalmaz, aláz meg másokat. És még ő szid engem emiatt! Nem, nekem magasztos célom van, ami még csak egy dolog persze, de ennek elérésén dolgozom is: ezért is foglalkozom többek között feketemágiával, és ezért támadtam meg most ezt a lányt is. Gyakorolnom kell, egyfelől, másfelől ki kell próbálnom néhány átkot, hogy működnek-e, s hogyan: mert élesben már nincs lehetőség a hibára.
Igaz, a hibákat most sem engedhetem meg magamnak, így hát feszült figyelemmel fordulok a lány felé. Remélem, hogy a bűbáj sikerül, hogy fellógathatom a levegőbe, s talán még a lendület és a meglepettség miatt a pálcáját is elhagyja, de ez túl idilli, könnyű lenne: bár örülnék neki, de ennyire optimista sem vagyok.



words: 568 & note: Lassan de biztosan eljutottam idáig is! ^^" Sulikezdés... Embarassed
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Snape & Alice   Vas. 22 Feb. 2015 - 12:45




Severus Snape és Alice Griffen
A kígyó mar és az oroszlán tép
Közelít felé és egészen a falig szorulok. Nem fog engem egy könnyen legyőzni. Bár most úgy néz ki ő van fölényben és ténylegesen előnyben van. Mivel ő áll én pedig a földön vagyok még mindig.Helyzeti előnyben van. Snape én pedig hátrányban.
- Akkor tűnj el.- mondom halkan és nyugodtan Serevusnak. Lett volna egy-két szavam még hozzá, de sejtettem, hogy nem venné magára és nem venné komolyan, amit mondok. Egyébként se vagyok a szavak "mestere". A varázslatom lepattan róla, én sem vagyok rest, pontosan sejtettem, hogy valami ártóvarázslattal próbálkozik így a magam is felhúzok egy pajzs bűbájt, az utolsó pillanatban sikerült is hárítanom.
Majd rögtön egy sűrű fehérfüst felhő bűbájt használok. Tudom, fel kell állnom, hogy esélyem legyen visszavágni. Ehhez előbb védelemgyanánt el kell tűnnöm szemei elől. Nem szabad, hogy észre vegye hol vagyok. Talán meglepettem ezzel a varázslattal, hogy nem támadtam vissza. Nem menekülök előle, miért meneküljek? Ha már elkezdte, akkor én fogom megleckéztetni. Az a lány, akiről azt mondják szánalmasan béna az SVK órákon és szerencsétlenkedik rosszul sülnek el a varázslatai. Megmutatom neki, hogy ne húzzon újat velem, mert visszacsapok és erősebben, mint sejtené.
Az esély, hogy ebben füstben eltalál az már a szerencsén múlik. Pármásodperc alatt felállok és és a faltól is elállok, amely csak akadályoztat és beszorít  Snape közé. Pillanatok múlva a fehér füst felhő elkezd szűnik és még mindig állok. Megjelenik lassan a fiú körvonala is. Most nincs meg a helyzeti előnyben én pedig tisztességes játékos vagyok, de lehet nem kellene annak lennem főleg egy mardekárossal, mert ők nem arról híresek, hogy azok lennének, persze ismerek kivételt, de Snape ezzel a hátulról támadó lábbilincseléssel már megmutatta, hogy játszik az áldozatával. Mégis mi az oka, hogy engem szemelt ki? Nem vagyok mugli származású csak egy griffendéles. Pocsék napja van és rajtam akarja ki tölteni a dühét? Rosszul választotta meg a célpontját. Hüvös arckifejezéssel palástoltam a félelmem, hogy egy újabb halálfalóval nézek szembe. Bennem meg van a küzdés az élni akarás és mióta felépültem próbáltam több energiát belefektetni a gyengeségeimből való kilépésből, amik visszahúznak. Ez első legfontosabb az az reális önbizalom volt és nem a túl értékelt vagy leértékelt. Meg kell találni önmagamat. A kétségeimet el kell felejtenem. Nem a szerencsén múlik az ami történik ha nem a tapasztalaton, az akarton és a megfontolt tetteiden vagy éppen az ösztönből és reflexből jövő cselekedeteiden.
Kezemben a pálcámmal állok csendben.

Note:|| Music: My Music || To: Severus
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Snape & Alice   

Vissza az elejére Go down
 
Snape & Alice
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Marauders - A Tekergők :: Kastély :: 5. emelet-
Ugrás: