Roxfort, 1977
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Figyelem! Az oldal elköltözött! The Order of The Phoenix
1977 novembere.
Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...

Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videó Figyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Latest topics
» Lily & Severus
by Lily Evans Csüt. 28 Ápr. 2016 - 21:33

» Violette & Louis
by Louis A. Deveroux Szomb. 16 Ápr. 2016 - 19:10

» Mark & Ivory
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:52

» Híreink!
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:13

» Evans & Black
by Lily Evans Vas. 10 Ápr. 2016 - 12:27

» Lauren & Gwenog
by Gwenog Jones Csüt. 7 Ápr. 2016 - 18:09

» Kate & Gwenog
by Gwenog Jones Kedd 5 Ápr. 2016 - 22:08

» Kate and Ariana
by Kate Denver Kedd 22 Márc. 2016 - 23:28

» Szent Johanna Gimi - Élj a Mának!
by Ariana Amberson Vas. 20 Márc. 2016 - 13:25

» Kate keresi...
by Kate Denver Pént. 18 Márc. 2016 - 17:10

» Marlene & Rita
by Rita Skeeter Hétf. 7 Márc. 2016 - 15:32

» KÉSZ VAGYOK!
by Vendég Vas. 6 Márc. 2016 - 14:40

Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (18 fő) Hétf. 1 Szept. 2014 - 21:09-kor volt itt.

Share | 
 

 Duncan és Alice

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Duncan és Alice   Szer. 14 Jan. 2015 - 16:25




Duncan H.Griffen és Alice Griffen
A VII. emeleti találkozás
A bűvös hetedik emeleten kóboroltam. Délután van és szabadidőmet akartam valahogy elütni egyedül, de nem sikerült be jutnom titkos kuckómba. Hát el akartam vonulni, de egy csapat hugrabugos állt a folyosó végén és én nem kockáztattam, hogy betérjek a szükség szobájába. Pedig szívesen csellóztam volna ma egy kicsit. Így történt az, hogy helyette a hetedik emeleten kóboroltam.  Egy könyvvel a kezembe olvasva indultam és elmélkedtem el a könyv mondani valóján. Persze Hóborc a kopogó szellemet ez a nyugalom ami a folyosón volt irritálta és kréta darabokat dobált szét a folyosó közepén meg engem is elkezdet dobálni. de egyszerűen a pálcám segítségével elhárítottam és előttem potyogtak le a kréta darabok.
-Fejezd be, most vagy kapsz a Bárótól.- Fenyegettem meg, de folytatta tovább, végül megunta és nagyon meglepte, hogy eggyel se tudott eltalálni és sértődve tovább állt.
Ennek volt szemtanúja is, mert kedves házszellemünk arra járt vagyis lebegett, de én nem vettem észre, mivel újra a könyvbe feledkeztem.
-Jó napot, Griffen kisasszony! Hogy örvend az egészséged? Hát te mit olvasol?- Kérdezte meg érdeklődve. Rámosolyogtam és a könyv borítóját meg mutatva elolvashatta a címét. Egy klasszikusnak számító varázsirodalmi könyvet.
-Neked is jó napot, Nick! Köszönöm, jól vagyok! Ma mi jó történt veled? Milyen újdonságok történtek?- Jó kapcsolatot ápoltunk egymással. Sok dolgot el szokott mondani én persze csak hallgatom őt és mondja melyik szellem milyen gorombán viselkedett vagy a Bárónak milyen új hóbortja támadt.
- Furcsa egy nap és érdekességekkel teli. Hát tudod, Alice, nagyon furcsát láttam ma. Már sok sok hónapja senki nem bánt el így Hóborccal mint egy lány itt a hetediken. Emelem fejemet.- És meg emelte a fejét ami még mindig undorítónak tartottam, - és szó nélkül hagyta ott a lányt, mert nem tudta őt mivel bosszantani. De előtte még összefutottam tudod a csendes, Szürke Hölggyel aki mosolygott.  és azért mert találkozott valakivel, egy régi diákkal itt a hetediken és az igazgatói szoba előtt állt és várakozott egy ismerős forma. Tudod a hollóhátból a már végzett, Duncan.- Tényleg érdekesen mesélte, de mikor kiejtette a nevét bátyámnak. Elsápadtam. Mit keres itt? Tanítási időben.  Nem tudtam elképzelni egyáltalán. Reméltem semmit nem tud rólam. Hogy még előző héten a gyengélkedőn feküdtem.
- Mikor?- Kérdeztem meg, egy kissé izgatottan a szelemtől.
- Pár perccel ezelőtt.- válaszolta csodálkozva Nick.
-Bocsánat, Nick, de nekem mennem kell.- Búcsúztam el  tőle és a másik irányba siettem az igazgatói szoba szobrához. Majd az egyik közeli ablakpárkányhoz dőltem.  Itt vártam és toporogtam. Mit keres itt Dun?

Note: Kezdődjék || Music: Story of a Girl by 3 Doors Down. || To: Duncan
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Duncan és Alice   Szomb. 17 Jan. 2015 - 12:43





Alice & Duncan



Hirtelen még a levegő is megfagy körülöttem, ahogyan Dumbledore elmond ezt - azt. Emellett a téma mellett minden más eltörpül. Hiába is próbálnám tagadni, egészen biztos vagyok benne, hogy a pillanatnyi lefagyás az arcomra is kiül, de hát mit tehetnék? Érzéseim nekem is vannak. Basszus, fogalmam sincs mit csináljak. Azért jöttem Roxfortba, mert híreim voltak és sokkal több, mint vártam, nem Ifut akartam megint megröptetni. De az információ csere, oda vissza jól működik. Nem ront ajtóstól a házba, mégis érzékelteti, hogy vihar közeleg.
Erre vártam egész nap, hogy történjen valami, ami feldobja a szabadnap monotonságát. Dumbledore tudja jól, hogy sosem vagyok idegbajos ok nélkül, most sem, de mivel nem rólam van szó, nem beszélek róla, elvégre nem vagyok feljogosítva arra, hogy bárki problémáit tovább adjam, mint valami pletykás vénasszony. De a testvéremről van szó... Mintha nem tudnám, de értelmesen nem lehet úgy beszélni, hogy gőzöm nincs róla, hogy mi az, amit ő tud. Néha az agyamra megy az információáramlás szabályozása. Aztán megköszöntem mindezt, majd kiléptem az irodából. Van még pár tanár és diák akiket fel kell hogy keresek. De a folyosón a testvérem várt. Szünet van? Jah, vége a tanításnak. Vagy csak pár perces szünet, de mindegy is.
- Szia. - léptem közelebb hozzá, majd nekidőltem az ablak melletti falnak háttal és karba tett kézzel meredtem magam elé.
- Engem vártál? - tettem fel az egyértelmű kérdést, hangomban semmi bunkósság nem leledzett, csak annyi, hogy a bátya vagyok.

Words:
Tags:
Music:
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Duncan és Alice   Szomb. 17 Jan. 2015 - 22:52




Duncan H.Griffen és Alice Griffen
A VII. emeleti találkozás
Az ablakpárkányt támasztottam. Miért van itt? Mi az oka hogy az igazgatónál van? Apuval történt valami? Nem tudtam elképzelni. Vagy valami rossz fát tettem a tűzre. Már negyed órája itt álltam vagy tovább. A szoborhoz mentem.
-Beengedsz? Szeretnék beszélni az igazgatóval.- mondom a szobornak, de az meg se mozdul.
Majd megint visszatértem az ablakhoz és talán tíz perc se telt el mikor megjelent a bátyám. Hideg arc kifejezéssel néztem rá. Rég láttam. Talán augusztus végén láttuk egymást. Meg mondtam neki nyáron, hogy soha többet nem kell látnia, ha nem akar. Én szívesen elintézném ezt, de apu miatt nem megy ez.
Köszönt és én csak oda biccentettem. Nem szóltam hozzá. Nála nem tudni mikor milyen a kedélye van és mikor szólhatok hozzá. Meg se kérdeztem, hogy van majd elmondja, hogyha akarja milyen az élete hisz tavaly még ő is ide járt, most pedig csak egy volt öregdiák. Valahogy tudtam nem fog erre sort keríteni.
-Igen. Hallottam, hogy itt vagy. Mi történt? Apuval történt valami?- csak úgy nem jönnek be látogatók a Roxfortba. Valami okkal jönnek és nem tudtam mi lehetett az övé. Rákérdeztem. Reméltem semmit nem tud rólam és arról az esettről ami már majdnem két hete történt. Legalább is McGonagall tanárnő azt mondta nem szóltak apunak. Egy kicsivel melegebb arckifejezéssel néztem Dunra. Kíváncsi voltam ilyen a természetem. Bár lehet nem kellett volna megkérdezni tőle semmit és kérdezősködni sem lenne szabad. Nem kellett volna ide jönnöm. Valahonnan mindig összeszedem a bátorságomat és kérdezek. Miből áll az élet, ha nem ebből. Kérdésekből és a válaszokból. Csak milyenek azok a válaszok az nem mindegy.
Note: || Music: Story of a Girl by 3 Doors Down. || To: Duncan
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Duncan és Alice   Kedd 20 Jan. 2015 - 17:07





Alice & Duncan



A marcangoló, izzó dühöt felváltja valami egészen más.. valami keserű érzés, valami igazán fájdalmas. Kínzó üresség, egész egyszerűen nem tudok mit mondani. Talán nem is kell. Ahogy Alicét figyelem, saját magam látom. Persze. Megbántottam nem egyszer. De oka volt. Amire ma fogok sort keríteni.
- Apuval minden rendben. - mosolyodtam el, majd sóhajtottam.
- Alice. Én miattad jöttem. Tudok róla. - közlöm vele, bár nem, senkitől sem hallottam, hanem akkor nap, mikor történt vele az incidens, akkor villant be a látomásba, akkor szóltam Alastornak. Tudtam. Láttam, azt, hogy Alice hova fog menekülni és ha akkor hirtelen ide küldöm Ifut, vagy én megyek, ő már rég nem élne.
- Két hete dolgod volt egy halálfalóval, igaz? Szépen helyt álltál. Büszke vagyok arra, hogy a testvérem vagy. - pillantottam rá szelíden, nem vagyok rá mérges. Örülök, hogy életben van.
- Még mielőtt bármit is mondanál, nem innen tudok róla. - pillantok az igazgatói felé, majd vissza rá.
- Ide csak azért jöttem, hogy tudjak az állapotodról és hoztam néhány hírt az öreg Dumbledornak. Tudnod kell pár dologról. - sóhajtottam, majd elnéztem róla egy pillanat erejéig, végül vissza rá.
- Szeretlek Alice. Sose utáltalak. Az egész utálat dolog egy nagy hazugság. - eddig ennyi, eméssze meg, aztán jön a folytatás. Ha még látni akar ezek után.

Words:
Tags: Kíváncsian várom a reakciót *--*
Music:
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Duncan és Alice   Szer. 21 Jan. 2015 - 18:08




Duncan H.Griffen és Alice Griffen
A VII. emeleti találkozás
Megkönnyebbültem mikor meghallom, hogy nincs semmi baja apunak. Egyszerre sóhajtottunk két különböző dolog miatt Dunnal. Bár nem tudtam abban a pillanatban mi az ő sóhaja.
Miattam? Tud róla? Elsápadtam. Mindenről? vagy csak valamiről? Merlinre, és most itt akarja meg beszélni a folyosó közepén. Nem válaszolok a kérdésre hisz már tudja a választ. Dumbledoretól jött ki. Szépen helyt álltam? Büszke rám? Nem ezt félre értettem magára hogy a testvére vagyok. Testvére?... Testvére? Mikor történt ez? Mikor majd nem meg haltam rá döbbent hogy a testvére vagyok. Ez szép! Talán előbb is lehettem volna máshol valami olyan helyen, hogy majdnem ott hagyom a fejem. Nem Dumbledoretól? Kitől? kérdések kavarogtak bennem, de látszott hogyha félbe szakítom nem fog többet mondani. Eddig nem aggódott értem, vagyis nagyon távoli aggódást tanúsított irányomba. Közel jártam, hogy ki fakadjak, de hallgattam tovább. A szemeim közé mondta. Szeret? Azt mondta szeret. Hazugság, volt? Jó színész... Hazugság... sosem utált. Nem akartam hinni a szavainak. A szemei árulták el. Hinnem kellene, de nem tudtam. Megölelni őt, de nem mertem.
-Hol voltál tizenkét évig? - vettem oda szemrehányóan a kérdést. Költőibbet kellett volna feltennem és valami egyszerűbbet, de nem tudtam.
Nem itt akarom megbeszélni vele a dolgokat. Itt mindennek füle van és elég sok dolog terjed rólam mostanában. Főleg az előbb említett dolog bár csak annyit hallottak róla, hogy nagyon csúnyán meg betegedtem. Az másik téma ami felkapott lett az is ezzel kapcsolatos. Nem is érdekel, mit mondanak csak ne szegeződne rám minden szempár, ha egy terembe belépek. Szörnyen érzem magam tőle..
- Ne válaszolj  vagyis ne itt.- teszem hozzá a kérdésemhez. Aztán elindulok a folyóson.
-Gyere.- szólok hátra Dunnak.  Nem érdekelt az hogy ő mit fog szólni. Vagy bárki más meglátja ezt a titkot. Szerencsére nem volt ott az a hugrabugos csapat, ami miatt nem mentem be. Így találkoztam Nickkel és emiatt vagyok most olyan állapotban amilyenben. Gondolataim cikáztak. Dunnal akartam beszélni. A táncoló trollok faliszőnyeg előtt nyugodtan sétáltam el a megszokott módon háromszor. Egy hely kell ahol... Azt hiszem Roxfort iskolám maga is tudta mi kell nekem vagyis nekünk Meg jelent az ajtó és a szoba egy asztal két kényelmes szél forró gőzölgő tea, Kelleme szoba látványa tárult elém. Nem erre vágytam inkább egy ítélőszékre, ahol számon kérhetném őt. Valahogy sejtettem nem ismeri a helyett, hagytam hagy ismerkedjen, az én rejtekhelyemmel. Talán tényleg jó ez a szoba, hogy lenyugodjak egy csésze teával együtt.  Egy igazi otthoni hangulatú nappali volt.
Nem ültem le járkáltam nem is néztem rá, mert talán jobban kifakadnék.
-Higgyem el, hogy te úgy nyilvánítottad ki szeretetedet, hogy közben utálatodat fejezted ki irántam? Ez abszurd. Abszurd vagy Duncan. Miért most? Miért? Félsz? Félsz hogy elveszítesz? Eszedbe jutott, hogy élek. Nem így kellett volna viselkedned.- Sírás szélén álltam Távolságtartó próbáltam vele lenni és nem akartam tőle semmit. Pedig tudtam most engedett magához. Egyet sóhajtottam és továbbra is oda-vissza járkáltam a terem egyik oldalánál. Nem engedettem szóhoz jutni bátyámat.
- Honnan tudsz róla? McGonagalltól?- nem tudtam még elképzelni se hogy ki árulta el neki, de kérdéseim még nem szüntek meg.- Te voltál ott Kirkwallban? Nem te voltál. Ki volt ott?- sejtésem volt, de nem árulta el senki sem el. De ha a nagybátyám volt, nem is tudom elhinni az egészet többször szívesen találkoztam volna vele még levelet is írtam neki, de nem sikerült. Annyit kérdeztem volna tőle is. Meg se vártam a válaszát folytattam talán ennyit nem beszéltem vele az elmúlt tíz év alatt, mint most.
- Nem szerettél sosem igazán, mert akkor nem tetted volna ezt velem vagyis azzal a kishúgoddal, aki voltam. Azt állítod szerettél? Tudod, nem így kell szeretni az embereket, ahogy te tetted velem. Nem úgy, ahogy te tetted. Úgy kellett volna, ahogy anyu tette, de nem te nem vagy olyan. Tudod, miattad haltam meg annyiszor álmomban, mert elveszítettelek. Rájöttem, hogy taszítasz engem és nem vagy az igazi. Én igazi normális testvér kapcsolatra vágytam veled, Dun, és most ide jössz hozzám. Most akarsz ezen változtatni?
Miért törtem ki ennyire beszédes formában? Mert már döntöttem, hogy a következő félévet, már Franciaországban töltöm az előkészítőn és a nyaramat sem fogom otthon tölteni ha minden jól megy akkor Európában vagy Amerikában valahol egy auror osztályon jegyzőkönyveket vehetek fel vagy nyomozásokon vehetek részt. Most akar békülni? Mikor én miatta is menekülök el otthonról.
Tud erről is? Válaszokat akartam. Nem akartam leülni de nem is tudtam volna állva végig hallgatni. Így ültem le a karfás kényelmes székbe. Hallgattok. Felhúzott, Dun. Érzelmileg össze voltam zavarodva, de csak percek kérdése és rendeződik minden bennem.
-Szívtelen játékot Űztél Dun. Szívtelenül csináltad. Remélem erre már rájöttél e nélkül is. A testvérem vagy. Én sosem utáltalak. Te azt mondtad, hogy azért hazudtál mert  szerettél. Nem azért hazudtál. Elmondom neked miért tetted, mert neked jól esett, hogy szívtelenül tapos rajtam.-
Én is hazudtam nekik, ha olyanról kérdeztek, mint a tovább tanulás. Vagyis én papolok a hazugságról nekik amikor nekem is jól esik még húzni tovább. Itt lenne a lehetőség neki kitálalni, de nem teszem meg. Mert félek. Lehet hogy ő is félt ettől a pillanattól. Én pedig ostoba dolgokat vágok a fejéhez. kezeimbe temetem arcomat. Meggondolatlan vagyok.
Note: Hát lehet, hogy katyvasz lett. :S|| Music: Story of a Girl by 3 Doors Down. || To: Duncan
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Duncan és Alice   Szomb. 24 Jan. 2015 - 15:05





Alice & Duncan



Igen, most akarom elmondani. Nem azért, mert majdnem elveszítettem őt. Azért...mert már képtelen vagyok tovább tévúton járni. Utálom magam...Alice elvezet egy titkos szobába. Tea? Hm...nem ültem le én sem, nem tudnék jelen helyzetben, ahogy el nézem ő se nagyon. Fel s alá járkál, míg én a falnak támaszkodva, karba tett kézzel meredek magam elé, néha rá nézve. Kicsit mérges és zavart volt, hanghordozása is ezt állította. Válaszolni pedig nem tudtam, bár nem is akartam, a saját fejemben kissé zavartabb a probléma, mint amit most Alice elhord.
- Gondold át, hogy mit mondasz Alice! - emelkedek el a faltól, majd közelebb léptem felé.
- Minden kérdésedre van válasz! - túrtam ismét a hajamba, miközben elpillantottam kissé dühös pillantásától, majd vissza rá.
- Alastor hozott ide, neki pedig én szóltam, hogy mennyen segíteni. Alice...- figyeltem ahogyan leült, majd folytatta...
Szívtelen? Mindent a fejemhez vághat, de ezt...ezt nem! Mellette teremtem, megragadtam a ruhájánál fogva és talpra rántottam.
- Idefigyelj! - morrantam fel, majd magamhoz húzva megöleltem, szorosan, mint még sose. És így közöltem vele.
- Alice. Anya halála óta látomások gyötörnek. Ártatlanok halnak meg halálfalók kezeik álltal. Ez mind valóságos...igaz minden. Látom azt, hogy hol, ki és hogyan hal meg. Borzalmas dolgokat látok nap mint nap, olyanokat miket elképzelni nem tudsz....vannak kiket megtudtam menteni Dumbledore közre működésével, de vannak...akiken nem tudtam... - nyögtem ki végül alig halhatóan. Majd halkabban folytattam.
- Hogy tudtam volna akkor elmondani bárkinek is ezt? Apa elveszítette a feleségét, te sokkos állapotban voltál pár hétig...mit mondhattam volna? Hitt volna nekem bárki is?


Words:
Tags: ^^
Music:
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Duncan és Alice   Szomb. 24 Jan. 2015 - 20:35




Duncan H.Griffen és Alice Griffen
A VII. emeleti találkozás
Szeretem őt és amit mondtam akkor azt komolyan is mondtam. Mert mind igaz volt rá az én helyzetemből nézve. Minden az volt.  Hiába mondta azt, hogy gondoljam át mit mondok, nem tudtam. Tökéletes Duncan féle reagálás...
A kérdések, addig kérdések, amíg megfelelő válaszok nem születnek rá. Ahogy válaszol a feltett kérdésemre. Alastor hozott vissza. Pontot teszek erre a kérdés végére. Dun szólt neki ez még is nem tudtam fel fogni igazán. Hogy szólt Dun, ha ott se volt? Mert senki sem volt ott senki rajtunk kívül a temetőben.
Kiadtam magamból majd nem mindent és igen is szívtelennek tartottam. A bátyám pillanatok alatt ott termet mellettem folyattam volna tovább, de amilyen gyorsan előttem állt olyan gyorsan húzott maga mellé és átölelt. Két keze szorosan magához szorított. Nem úgy, mint valamelyik születésnapomon apu előtt. Nem ez másmilyen volt.
Talán olyan, mint Kirkwallban otthon a kertben egy fogócska közben elesve csúnyán felhorzsoltam a térdem és a kezeim. Sírtam és azzal a gyermeki aggódással ölelt át szorosan a bátyám. Hasonlított rá, mégis más volt.
Figyeljek? Hogyan figyeljek? Ha most így szorít magához. Hallgattam, ahogy mondja. Halkan egymás után a mondatait. Megpróbáltam minden szavát inni annak, amit mond. Mi a magyarázata, mi az oka annak, hogy ilyen keményen eltaszított magától engem?
Feltette ő is a maga kérdéseit. Merlinre, én is elmondtam apunak minden álmomat. Addig amíg rá nem jöttem nem szabad, mert neki csak rosszabb lesz. Nem tudtam aludni, annak idején. Még a mai napig is vannak erről álmaim, arról a napról álmodom és próbálom valahogy máshogy, de megakadályozni anyu halálát. Sosem sikerül. Mindig elveszítem őt. Igaz az elmúlt pár hétben Seth is belekerült az éjszakai gyötrelmes álmaimba. Sokkos állapotban voltam tényleg, mert nem értettem meg igazán nem fogtam fel, hogy soha nem hallom anyu hangját. Soha nem fog átölelni, soha nem fog megdicsérni és soha nem fogja meg hallgatni mi történt velem az iskolában. Nem értetem apu miért annyira bánatos. Nem értettem mi az oka annak,  hogy én vagyok az egyetlen ember. Egy szemtanút napokig egy sötét ablaktalan nagy teremben kérdezzék ki sötét fura alakos emberekről, akik a felismerhetetlenig el maszkozták magukat. Az igazat mondhatta volna el. Lehet hogy nem hitt volna neki senki, de elmondhatta volna. Nem kellett volna ilyen hosszú időn át eltűnnie.
-Ez miatt taszítottál el? Miért tetted? Nekem szükségem lett volna...- el csuklott a hangom és én ekkor öleltem át, úgy ahogy kell. Testvéri szertettel.
Zaklatott voltam még mindig, de most csak az emlékeim miatt. Azok miatt amikor Dun nem törödömsége és mogorvasága érzékeny lelkembe tiport. Tizenkét év kellett neki és az hogy majdnem el veszítsen engem.
De ha tudná azt, amiről én hazudok nekik, akkor talán már el is veszítettem őt. Meg akarom védeni és csak úgy tehetem meg, ha távol tartom magamtól és a munkámtól. Rá fog jönni, nem hazudhatok neki sokáig úgy voltam vele, hogy nem mondom el se apunak se testvéremnek azt, hogy felvettek és azt sem, hogy minek készülök.  Úgy lenne igazságos ha én is be vallanák mindent, de én félek belekezdeni. Ez mind amiatt van, hogy el szúrtam nem tanultam meg magamba meg bízni másokban úgy bízni, ahogy kell, mert nem volt példám akit követhettem volna. Szörnyen érzem magam, de ilyenkor a bátorságomat nem tudom előhúzni. Bezzeg a bátyám színt vallott előttem. Hallani akartam mindent tőle bővebb magyarázatot vártam. Legalább egy kicsivel többet. Egy átok van a családon Dun és én is sérültek vagyunk és olyan sérüléseseink vannak, amit magunk ápoltunk le és nem egymást segítve. Magunknak kellett feldolgoznunk, bár segíthettem volna valamiben rajta. Azért volt annyira ideges annyira sápadt. Kezdtek néhol világosabbá válni a dolgok.
Note: || Music: Story of a Girl by 3 Doors Down. || To: Duncan
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Duncan és Alice   Vas. 1 Feb. 2015 - 10:29





Alice & Duncan



Miért taszítottam el? Miért tüntettem el a bátyát évekre? Miért tetttem úgy, hogy a kishugom nem létezik? Csak egy lány, aki a port kavarta. Miért? Mert aggótam. Nem akartam a családomat elveszíteni. Erre olyan válasz még nem született, amit én feltudnék fogni. Alice viszonozta ölelésem, sírás közelben volt. Úgy vontam magamhoz, mintha most látnám őt utoljára. A legutolsó látomásom durva volt, alig 2 órája és itt, a területen. Valahol erre császkál Matt is, nem vonjuk be a többieket a dologba. Pontot teszünk a hurrikán végére. Elegem volt abból, hogy nem tudok életet menteni, csak megtudom akadályozni.
- Már régóta elakartam mondani, csak sose tudtam, hogyan kezdjek bele, nehogy veszekedés legyen belőle. Mert mindig az következett, nem? Elküldtelek melegebb éghajlatra, de most...most nem teszem. Nem hibázok, mert abba már a lelkem is belehal. - suttogtam a levegőbe a szavakat, jól esett az ölelése, már régóta terveztem, még sem jutottam el idáig, féltem. Az igazságtól. Alicetől. A dolgok hirtelen fordulataitól. Hosszú idő óta, most először vagyok vele őszinte.



Words:
Tags: Bocsi, hogy rövid lett
Music:
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Duncan és Alice   Vas. 1 Feb. 2015 - 20:31




Duncan H.Griffen és Alice Griffen
A VII. emeleti találkozás
Átölelve hallgatom a testvérem.  Lepörögnek előttem a beszélgetések egy része mikor elsápadva falfehér arccal ír és a bagoly a levelet viszi. De vajon kinek küldi? Ki tudott róla? Én nem és gondolom apu sem. Odette vagy más? Alastorral tartja a kapcsolatot míg én azon az félájult pillanatban találkoztam vele tizen-akár hány év után.
Miben vesz részt amiről nem tudok? Olyan sok kérdés merült fel. Tudta az igazgató? Hisz itt élt Dun is hét évig a kastély falai között. Mindent akartam tudni. Azt akartam hogy meséljen, de mégis nem tudtam elképzelni milyen lehet az amit ő át él. Kérdőre vonhatom megmerjem-e záporozni a kérdésekkel? Mert hisz még mindig kíváncsi voltam és most kaptam vissza testvéremet, de nem akartam rossz fát tenni a tűzre.
Eltávolodtam tőle. Nem akartam el engedni, de így sem maradhatok vele örökre azt az időt nem tudjuk pótolni, ami elveszett egyetlen öleléssel.
-Bocsánat.- Mondom ki halkan a szavakat. Miért kérek bocsánatot? Nem tudom pontosan. Rossz voltam vele. Csúnyán sok mindent a fejéhez vágtam és annyiszor ellen szegültem. Csak úgy szó nélkül otthagytam nyáron. Sok alkalommal hiába kezdte ő az egészet én olajat öntve a tűzre, lángra lobbantam vagy otthagytam hirtelen felindultságomba mérgembe. Meg akartam mindig is érteni, de nem engedte meg soha sem, hogy megértsem. Annyi mindent a fejéhez vágtam hozzá képletesen vagy éppen nem. Szavaimmal vagy éppen a kezemben lévő saját könyvét dobtam felé, mert Mr. Durci volt és undok volt, amit abban a pillanatban nem viseltem el.
- És Ifuval azok az üzenet váltások? Kit avattál be? Kik tudnak erről? - leültem a székre és magam elé húztam a teát. A kérdéseimre vártam a választ.
Talán a kastély jól készítette el a szobát és egy tea melletti társalgáshoz van szükségünk. Biztos voltam benne, hogy ez csak egyik ok, hogy itt van  most és elmondta nekem. Mások okok is ide vezérelték őt, bár nem kérdeztem rá. Nem akartam rá támadni. Most hogy ilyen őszintén kezdett elbeszélni. Miattam is jött mégis az igazgatónál volt...
Még most sem, hittem el igazán, hogy szeret engem annyi éves utál után. Mi van, ha csak egy csúnya vicc az egész egy goromba tréfa. Egy újabb lelkembe való tiprás. Ezek után csak, hogy a felépülő és erősödő lelkem újra összeomoljon. Olyan meseszerű az egész. Olyan mikor az elvált testvérek a hős és a hősnő útja újra keresztezi egymást most a egy bonyodalom közepén, hogy el simítsanak egy ellentétet, de száz más dolog van, amit nem tudnak egymásról, mert el váltak útjaik. Miért félek be vallani neki, hogy mire készülök?
Tud-e tenni egyáltalán, hogy megakadályozza az eseteket? Milyen gyakran történek vele ezek látomások? Bár jártam volna jóslástanra talán most többet tudnék erről is. Hogy tudok segíteni neki, mert én segíteni akarok a bátyámnak. Már eldöntöttem segíteni fogok akár tetszik akár nem. Meg kell mondanom neki, de gyáva nyúl vagyok és inkább bele iszok a teámba, hogy elmondanám neki.
Note: Semmi baj|| Music: Story of a Girl by 3 Doors Down. || To: Duncan
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Duncan és Alice   

Vissza az elejére Go down
 
Duncan és Alice
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Marauders - A Tekergők :: Információk :: Karakterek :: Lezárt Játékok-
Ugrás: