Rita & Mark

Rita & Mark

Örülök, hogy ilyen könnyen sikerült kikerülni az iskolaújság-témát, főképp, hogy járulékos nyereségekkel is gazdagodom. Mert hát minden alkoholista barátnak az az álma, hogy leitassa azokat a barátait, akik pár kortynál tovább sosem mentek, és minden adrenalinfüggőnek az az álma, hogy a feszkósabb embereket magával csábítsa valamilyen őrültségre. És tessék: nekem kettő teljesül egy nap alatt. Na ki a profi?
Csupán annyi a gondom, hogy még mindig nem vagyok teljesen jól. Minden egyes lépés tripla annyi energiát vesz igénybe, épp ezért nem is támogatnám, hogy azonnal visszamenjünk a Roxfort területére. Csakhogy Skeeter a birtokon kíván piknikezni, és az én vágyaim mellett mégiscsak az a leglényegesebb, hogy az övéit teljesítsük. Rengeteg akaraterőmbe kerül, hogy rávegyem magam, de sikerül. Körülbelül húsz perc alatt meg is járjuk az utat a Mézesfalásig és vissza, közben a zsebünkben lekicsinyített piák mellé olyan mini-finomságokat őrizgetve, amiket Rita még nem kóstolt. Valahonnan egy pokróc szerűséget is szereztem, természetesen fizettem is érte, meg minden...
Szóval teljes elégedettséggel dőlök ki a legelső útba eső tisztáson.
- Azt hittem már sosem érünk ide - hörgöm nyögöm ki fáradtan a fűszálak között. - Most, hogy hősiesen megszereztem a kincseket, talán kipakolhatnál mindkettőnk nevében.
Pár másodpercre megemelem a fejemet és megrebegtetem a szempilláimat, majd újból kényelembe helyezem magam. Csak akkor gyűjtök elég energiát, mikor a szöszi már előkészítette a piknikünket, akkor viszont tökéletesen fitten huppanok át a plédizére, és rakom ki az ereklyéket. Mindezt olyan precizitással, mintha kiállításra készíteném elő a műveimet. Amint visszavarázsoltam mindent a normális méretére, már bontok is két sört, majd az egyiket Rita kezébe nyomom.
- Szóval, igyunk a napra, mikor Rita Skeeter átlépi a határait - mondom kissé hangosabban a kelleténél, hogy meglegyen a kellő hatás. Errefelé úgy sem jár senki, szóval esélytelen, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet.

Rita & Mark

Pihenjek? Nem kell kétszer mondani, már vissza is ejtem a fejem a fűbe. Ha valaki meglát minket biztosan halottnak néz, Ritát pedig pszichopatának, bár utóbbi talán kevésbé lenne meglepő. Lehet hogy ő tárja mindenki elé a pletykákat, ez viszont korántsem jelenti azt, hogy róla ne beszélnének. Épp ellenkezőleg. A róla terjengő történetek többsége bosszúszomjas kitaláció, amiért valakit lejáratott az újságával. De hát ezek a járulékos károk, amiket már elfogadott, vagy el kell fogadnia.
Amint előpakolt feléledek, elintézem a munka rám eső részét, és koccinthatunk is. Én csak megkésve iszok bele az egyik vajsörbe, ugyanis sokkal jobban lefoglal, hogy Rita reakcióját figyeljem.
- Na? Milyen? - kérdezem feszülten, lélegzetvisszafojtva.
Csak akkor búcsúzok el a szomjúságomtól, mikor biztosít róla, hogy ízlik neki - vagy legalább is ezt állítja. Kicsire nem adunk... Nagyra igen. Öt hatalmas kortyot döntök le egymás után, mintha most kerültem volna ki egy sivatagból, majd a lehető legbiztosabban megtámasztom valamivel az üveget és csak néha-néha kapom fel. Például akkor, mikor Rita előhozakodik a kérdésével. Természetesen már az első kortyot félre is nyelem, és fuldoklások közepette koncentrálok, hogy ne öntsem ki a sörömet.
- Szerelmes? Én? - Magamra is mutatok, hogy érzékeltessem, rólam van szó, és már a két kérdőmondat sem férhet meg egymás mellett. Nyelvtani hiba. Nem is tudom, egyáltalán hogy merülhetett fel benne hasonló. - Felejtsd el Ritus, olyan nem létezik.

Rita & Mark

Enyhén szólva kérdésessé válna az este végkimenetele, ha nem ízlene neki már a vajsör se, épp ezért elmondhatatlanul megkönnyebbülök, amiért bebizonyosodik az ízlelőbimbói... Keressünk egy jó szót: normálissága? Kétségtelen, hogy aki ezt nem szereti, ezer százalék ufo. Talán ezért is okoz meglepetést a véleménye, hisz Rita Skeetert mindenki idegennek tekinti. Mi másért lennénk ennyire jóban? Lényegében alig-alig akad közös tulajdonságunk. Kíváncsiság, ambíció (persze bizonyos kereteken belül), energikusság, vagy a közöny, amivel lepergetjük magukról a többiek nem kívánatos véleményét. Ezek mind olyan vonások, amik korántsem egyedülállóak, mégis úgy érzem hogy az általánosnál jobban képes vagyok őt megérteni. Emellett ugyanúgy tisztában vagyok azzal is, hogy akárhány érdekhajszoló szövetségest találjon is, igaz barátja sosem lesz rajtam kívül.
Mivel egyedül Jess állt közel ahhoz hogy "megbabonázzon", akaratlanul is homlok ráncolva reagálok a megjegyzésére.
- Közönséges libákkal ritkán állok szóba, Skeeter. - Válaszomból sokkal inkább kihallatszódik az egyet nem értés, mint szeretném.
Ezután újabb téma jön, ami mondhatni ugyanolyan zavart vált ki belőlem. Nem szokásom lelkizni, és szeretném, ha ez így is maradhatna. Azt hiszem a sör okozza ezt a rengeteg kérdést a fejében, szóval az lesz a legjobb megoldás, ha keverünk. Olyan ez, mint egy bájital, csak felkapom a következő sorban jövő italt, és Rita elé helyezve egy műanyagpoharat (ezt sunyiba szereztem be) töltök neki.
- Miért ne barátkoznék?