Kate & Dominic

Egy újabb gyötrelmes nap. Kezdem megszokni, és egyre jobban megy, hogy minél jobb arcot vágjak a helyzetemhez. De mikor Daniel itt hagy egyedül a boltba, még gyötrelmesebb a dolog. Félek, nem tagadom, és nem is szégyenlem, hisz a helyzetembe ki ne tenné? A helyzetünk egyenlőre nem nagyon rózsás. Nem tudom pontosan, hogy együtt vagyunk e, és azt se tudom hogy merjek e róla beszélni. Vajon szerencsés dolog e rákérdezni, hogy mi van köztünk, vagy inkább tartsam a számat, és lesz ami lesz ? Oh Kate halálfalóknak dolgozol, a szüleiddel fenyegetőznek, és pasi gondjaid vannak?  Arról nem is beszélve, hogy ez a hely iszonyat nyomasztó. Alig jön be fény, és hát takarítónőt se nagyon fogadtak fel a fivérek. Mindent por lep, és ez ki is hozza az allergiámat rendesen. Mivel ma semmi feladatot nem kaptam, csupán annyit, hogy őrizzem a boltot úgy döntöttem, hogy egy kis rendrakásba fojtom a bánatomat. Ez sikerül, és remekül eltereli a gondolataimat, mikor megszólal a csengő, jelezve, hogy valaki belépett. Megrezzenek a hangtól, és kirázz a hideg. Mély levegőt veszek, majd a pult mögé lépek, és felveszem a kedélyes mosolyomat.
- Jó napot. Miben segíthetek? - azt hiszem az úrhoz még nem volt szerencsém. Nem feltűnően, de alaposan megnézem, végig mérem. Azt hiszem halálfalóhoz lesz szerencsém, de nem merném kijelenteni. De az biztos, hogy olyan ember nem lép be ebbe a boltba, aki jót akar... Csak reménykedhetek benne, hogy jól tudom kezelni a helyzetet, és megtudom oldani, bármit is szeretne.
words: 245 | zene: My Demons

Kate & Dominic

Belöktem az üzlet ajtaját és beléptem a helyiségbe. Megcsapott a koszos, dohos szag, amitől kénytelen voltam fintorogni. Gyűlöltem a mocskot és ettől a helytől szinte fizikai rosszullét fogott el. Nem baj, mély levegő, majd otthon lezuhanyzol, ma már másodszorra. Szánalmas, hogy ez az ára ennek...
A női hangra a bolt másik vége felé pillantottam, aztán válasz nélkül ismét a polcok felé fordultam. Lassan beljebb léptem, közben begomboltam a zakómat. Nem kell nekem az, hogy koszos legyen. Az egyik pult mellett elsétálva végighúztam az ujjam a fa lapon; rajtamaradt a por. Gusztustalan. A két kezemet összeütve távolítottam el róla. Megálltam a pulttal szemben és a hölgy felé fordultam.
- Elsősorban David Burke-re lenne szükségem -válaszoltam neki kissé megkésve. -Beszédem lenne vele. Nagyon remélem, hogy éppen itt van.
Meg mertem volna esküdni rá, hogy az a szerencsétlen most sincsen itt. Ezúttal pedig jobban bántam mint általában, tényleg komoly dologról lett volna szó. Soha nem kedveltem David Burke ábrázatát, az öccséét sem igazán, de őt még kevésbé. Olyan volt, mint egy előember. Nem is tudnám máshoz hasonlítani, egyszerűen primitív és ostoba, bármennyire is bizonygatja a cselekedeteivel és a beszédével, hogy nem az. A fivérébe legalább szorult ész.

A férfin látszik, hogy aranyvérű, legalábbis én ezt mondanám első látásra. A mozgása, és ahogy védi a ruháját, vagyis nem olcsó öltönye van. A beszéde, és a tartása is arról árulkodik. Vagyis vigyáznom kell vele. Az arcomra ráöltve a maszk, a mosoly amit oly sokszor gyakoroltam, és az áll kedves hangnem.
- David Burke ritkán szokott bejönni a boltba. Előre... beszoktak jelentkezni hozzá. Esetleg átadjak egy üzenetet ? - kérdezem magabiztosan, bár belül szerintem dadognék. Ez egyre jobban megy, elismerésem.
- Egyébként elnézést kérek a ... rumliért. Most kezdtem neki a takarításnak. - tovább mosolygok, nem is értem ezt miért jelentem ki. Kicsit, igen zavar az arckifejezése, ahogy undorodik a helytől. Én is, csak hát én már még is itt élek, és mást ez sértő. - Szóval, mit mondja ki keresi és milyen ügyben? - nem fűlik rá a fogam, hogy beszélnem kell Daviddel, szerintem ahogy Daniel megérkezik átadom neki ezt a becses feladatot. Félek Davidtől, nem nagyon tetszik neki ha valaki nemet mond neki. Így próbálom elkerülni.
words: 245 | zene: My Demons

Kate & Dominic

Kedvem lett volna a kisasszony arcába nevetni. Nem azért, mert olyan vicceset mondott volna, sokkal inkább Burke maga volt a nevetséges. Be kell hozzá jelentkezni előre? Nagyon nagyra van magával az a fajankó...
- Nem, köszönöm. Személyes megbeszélnivalóm lenne vele -válaszoltam. -Azt lehet tudni, hogy merre találom most meg, vagy nem kötötte az orrára?
Fagyos mosoly kúszott az arcomra a mentegetőzésére. Nem az ő számlájára írtam a mocskot, sejtettem, hogy nem ő tehet róla. Egy hozzá hasonló törékeny kis nádszálra nem lehetne rábízni egy ilyen kaliberű mocsok eltakarítását. Még úgy sem, hogy csupán két pálcamozdulatba kerülne az egész. Persze, minden bizonnyal meg tudná oldani... Nem is érdekes. Amúgy pedig valószínűleg elvenné a hely, nos... hangulatát a tisztaság és nem tükrözné hűen David Burke jellemét. Ez a kosz itt tökéletesen passzolt hozzá.
- Nincs szüksége mentegetőzésre -fordítottam felé a tekintetem. -Már jártam itt elégszer ahhoz, hogy hozzászokjak. -Ez nem volt teljesen igaz. Valóban jártam itt már nem egy alkalommal, de hogy ehhez a koszhoz hozzászokjak... nem, az valahogy teljesen lehetetlen lenne. -Tudja mit? Mégis van üzenetem. Annyit mondjon neki, hogy Dominic Linwood kereste. Remélhetőleg eszébe fog erről jutni minden, amit megbeszéltünk. -Nem féltem attól, hogy Burke megretten a nevem hallatától. Viszonylag elöl álltam a halálfalók között, jóval Burke előtt, de azért nem volt akkora presztízsem, hogy a hideg rázza tőle. Arra viszont remélhetőleg elég lesz, hogy komolyan vegye a dolgot és felkeressen.

Mióta itt dolgozom találkoztam már " furcsa " formákkal. Ami azt illeti csak furcsa, ijesztő emberek járnak erre felé. Aki pedig a boltba téved, cseppet se jó szándék vezérli. Mit ne mondja, nem valami biztonságos munkám van, tekintve hogy a halálfalók keze alatt dolgozom. Innen ha haza akarok jutni csak is a hopponálás jöhet szóba, eszem ágában sincs kitenni egyedül a lábam a bolt ajtaján.  Kiváltképp azt utálom, mikor Daniel egyedül hagy itt, mikor tudja, hogy nem valami biztonságos, és hát eleve nem is szeretek itt egyedül lenni. Néha úgy érzem a dolgok maguktól mozognak, és esküszöm van egy szarkofák a pincébe amiből hangok szűrődnek ki...
Maradjunk annyiban, hogy ez a férfi se nyugtat meg. Biztosra veszem, hogy halálfaló, és az a dolog amit akar Davidtől cseppet se lesz kellemes.
- David nem az a fajta, aki megosztja személyes dolgait az alkalmazottjaival. - ebbe is kivételt képez Daniel az öccse. Daniel barátkozik, David pedig birtokol. Ez is nagy különbség köztük.  Kicsit megnyugodtam, mikor az illető bejelentette, hogy Davidet keresi és nem Danielt. Davidtől félek, és örömmel látom,hogy ez a férfi cseppet sem. Olyannak tűnik akitől inkább David félne. Most már egyre kíváncsibb vagyok, hogy mit akarhat tőle. Ahhoz, hogy hozzászokott a helyhez csak mosolyogva bólintok egyet. Én itt dolgozom nap mint nap, és még sem tudok hozzászokni.
- Igen a szaghoz valóban hozzá lehet szokni. - nem tudom miért mondom, talán ezt a feszültséget próbálom megszakítani. És égek a vágytól, hogy megtudjam mit is akar Davidtől. Hát ha " kedves" leszek elhint legalább egy morzsát. Ahogy a nevét elmondja, előveszek kicsit kapkodva, és szégyenszembe remegve pennát, és papírt majd felírom a nevet. - Rendben. - majd az ajkamba harapok. - És ha nem jut eszébe, valami üzenet, ami rávezeti? Tudja eléggé szelektív a memóriája. - egy enyhe gúnyos mosolyt megejtek. Ezzel is arra utalva, hogy nem éppen szívemcsücske nekem se David hátha elmondja mi folyik itt. Mivel David minden nem kívánatos embere a boltok keresztül próbálja megtalálni, lassan félek én is belefolyok az ügyeibe. Daniel mindig is jól kezelte ezeket a helyzeteket, úgy beszélt az emberekkel, hogy azok egy pillanatok alatt megnyugodtak, és azonnal elmondták mivel tartozik nekik David. Daniel pedig felnéz a bátyára, és sokszor előfordult, hogy ő húzta ki a csávából. De attól még iszonyatosan dühös rá, nem egyszer beszélt vele, hogy ne ide csalogassa a nem kívánt személyeket. De úgy tűnik még önzőbb annál, mint hisszük.
words: 398 | zene: My Demons

Kate & Dominic

Valóban nem volt valami kellemes hely, sem a Borgin & Burke's, sem maga a Zsebpiszok köz. Persze a magamfajták, a halálfalók és egyéb kétes hírű alakok otthon érezték magukat errefelé. Én nem igazán, de engem sokkal inkább a gusztustalan mocsok zavart és a bűz, ami ezt az egész helyet belengte. De kezdtem lassan hozzászokni, amúgy is mindig lezuhanyoztam, amikor hazaértem innen. Ki tudja, milyen kórokozók ragadhatnak rá az emberre...
- Szerintem jobb lesz, ha nem hangoztatom a véleményem David Burke-ről. -Nem hiszem, hogy jó néven vette volna, ha a kisasszony kikotyogja neki a véleményemet. Habár volt egy olyan érzésem, hogy eddig is tisztában volt vele, mennyire nem kedvelem a primitív, barbár embereket. Persze ha jobban belegondolok, az is meglehet, hogy nem volt vele tisztában, mennyire barbár a viselkedése. -Nincsen üzenet -szögeztem le. -Ne is próbálkozzon. Jobb, ha nem tud semmit erről, kislány.
Azért ügyes próbálkozás volt. Csak nekem nem eléggé ügyes, egy Nott-féle talán még be is dőlt volna neki.

A férfi nem valami szószátyár, és nem járok sok sikerrel ami az információ szedést illeti. Sóhajtok, majd fátyolos mosolyt megengedek magamnak. Úgy látszik David még a halálfalók környezetében sem a legnépszerűbb ember. Meg kell hagyni, nem lep meg.
- Nem kell, azt hiszem ismerem az érzést. - David egy elkényeztetett szadista. Amint meglátott az első dolga az volt, hogy adjam oda magam neki. Hát ráfázott. Megszokta ha akar valamit/valakit, azt azonnal, akkor, most az övé lesz. Aztán egyik napról a másikra leszállt rólam, valószínűleg Daniel beszélt vele. Lenyűgöz, hogy két ember akik ennyire hasonlítanak egymásra, mennyire különböznek. Daniel nélkül szerintem egy napig nem bírnám ki. A próbálkozásom is mit sem ér, a férfi semmit nem hajlandó elárulni. Természetesen végig a barátságos mosoly tükröződik az arcomról, belül pedig a csalódottság kínoz.
- Rendben, természetesen megértem, és ne haragudjon meg a kíváncsi természetem miatt. - a kislányra enyhén megremeg a szemöldököm, de nem mondok semmit, nem szeretném kihúzni a gyufát. - Akkor hát, átadom, hogy kereste. - kilépek a pult mögül majd elindulok, hogy kikísérjem mikor berobban az ajtó...
Köhögök, alig kapok levegőt, és hiába próbálom a szememet kinyitni eléggé nehezen megy. Majd mikor sikerül félhomályt látok magam körül, majd idővel rájövök, hogy a füsttől. Mellettem fekszik a férfi, ha jól emlékszem... igen Dominic. Oda kúszok hozzá, majd megrázom. - Jól van? - látom kezd magához térni, majd lépteket hallok elmenni mellettünk. Azonnal megfagy bennem a vér, és az eddiginél is jobban kezd verni a szívem. Viszont a betolakodók, el is mennek, és egy fekete füst csík marad utánuk. Halálfalók? Majd még lépteket hallok, akik megállnak mögöttünk. Mély levegőt veszek, és nem is merek megmozdulni, főleg mikor tudatosul bennem, hogy a pálcám nincs is nálam...
words: 280 | zene: My Demons

Kate & Dominic

Nem válaszoltam neki semmit. Én ugyan nem haragszom a kíváncsiságára, egyszerűen csak bosszant. Ezzel bizonyára nem vagyok egyedül, legalábbis nagyon merem remélni. A túlzott kíváncsiság bosszantó, pláne, ha nem kaphatna rá semmilyen választ. Nincsen köze az én dolgaimhoz.
- Köszönöm -bólintottam, majd némán figyeltem, ahogy elindul kifelé a pult mögül.
Ekkor robbant be az ajtó. Nem számítottam támadásra, így hirtelen még védekezni sem tudtam. Automatikusan a pálcámért nyúltam, de addigra már a földön hevertem, mire elértem odáig, hogy a kezembe kaparintsam.
A földön. A földön, ami mocskos, ami poros, ami elviselhetetlen, és az egyetlen, ami mérhetetlenül fel tud bosszantani. Szitkozódva álltam fel a földről, nem is mertem a zakómra és a nadrágomra nézni, nehogy látnom kelljen, milyen irdatlanul koszos lett. Hazamegyek, minél előbb, és az első dolgom lesz, hogy bevetem magam a zuhany alá, ezeket pedig a manóknak adom, hogy mossák ki. Ha arról volt szó, hogy harcolni kell, nem zavart a mocsok, akkor mindig mással voltam elfoglalva. Na de így...
Marokra fogva a pálcámat az ajtóhoz léptem, pontosabban a lyukhoz, ami a helyén tátongott. Már eltűntek addigra.
- Ezek sem fognak már sokáig élni -morogtam bosszúsan.