Daisy & Gideon

– Előbb nyelek csigát. – vágta hozzám gorombán, majd hátat fordított és dühösen kirohant a kávéházból.
Én meg csak bámultam utána hosszú másodpercekig, mint egy idióta. Nem tudom, mire vártam. Talán arra, hogy visszapillantson. Arra, hogy egy kicsit visszaforduljon és bearanyozza ezzel a gesztusával a mai napomat. De nem tette meg. Mit is vártam tőle? Ugyanolyan magabiztosan és céltudatosan iszkolt el a közelemből, mint ahogyan megérkezett és én ezt nem bírtam tovább nézni.
Felkaptam a varázspálcám és másodpercek töredéke alatt elkészítettem a világ leggyorsabb – és remélhetőleg legfinomabb – fekete kávéját. Az elviharzott nőszemély szájízének ismeretében a kellő mennyiségű cukrot raktam bele, majd felkaptam az elvitelre fenntartott papírpoharat és rohantam utána. A forró kávé égette a bőrömet ezen a vékony papíron keresztül, amire elfelejtettem rászórni a megfelelő bűbájt.
Bár gyorsan haladt előre, nem számított rám, így én gyorsabb voltam, és amikor sikerült beérnem, akkor elé kerültem. A meglepetés dermedtségében habozó nő karját megragadtam és így próbáltam elkerülni azt, hogy elrohanjon. Persze tudom, hogy nem állíthatom meg ilyen egyszerűen, de bíztam benne, hogy ez egyszer végighallgat. Nyilvánvalóan kíváncsi rá, hogy miért loholtam utána.
- Otthagytad a kávéd. – jelentettem ki egyszerűen és felé nyújtottam a forró italt. – A ház ajándéka. – tettem hozzá gyorsan. Nem akartam, hogy itt az utcán kezdjen el vakarózni a pénz után. Egy kávé miatt talán nem megyek csődbe. – Biztosan szükséged lesz rá ahhoz, hogy megtedd azt, amit meg kell tenned és, amit nem árulsz el nekem. – mondtam és belemosolyogtam a mondat végébe.
Daisy auror. Nyilván nem kismacskákat simogatni megy ezen a délelőttön. Jól ismerem. Megint benne van valamilyen sötét ügyben, amiben a Főnix Rendje is benne van. Ez a nő magának keresi a bajt. Ha pillanatnyilag nyugalom van körülötte, akkor nem nyugszik addig, amíg fel nem idegesít egy olyan halálfalót, akinél már amúgy is halállistán van.
Merlinre, imádom ezt a nőt.

– Előbb nyelek csigát!
Kilépek az utcára, szavaim azonban még sokáig a fülemben csengenek. Képtelenség elfutni előlúk, rabul ejtettek és agyam minden tekervényét befutják. Őrültség volt ma idejönnöm! (És mégis mi történt volna, ha nem jövök? Egy újabb nap a veszély és kaland dzsungelében, kietlen életemhez ragaszkodva. Megközelíthetetlen akropolisz. Bevehetetlen erőd. Hozzáférhetetlen vár.
Ez vagyok én, bájosan és függetlenségemet fennen hangoztatva lejtek át a színpadon, mely olykor mégis túlságosan szüknek tetszik. Gideont, ha elém lép, nem kerülhetem ki. Fogva tart, anélkúl, hogy akár egyetlen ujjával is érintene. Függetlenségem aranyborjúja pedig keservesen megperzselődik a szép remények lángjain. Nevetséges vagyok.

Indulatosan perdülök felé, mintha áramütés ért volna ott, ahol karja utánam nyúlt. Áramütés - ő talán nem is tudja, milyen sebesüléseket képes okozni ez a másként igen hasznos mugli találmány. Én tudom. Hat éves goltam, mikor idősebbik öcsém, Humphrey - negyedik születésnapján - apró ujjait a konektorba dugta. A mentőbrn, hosszú küzdelem után sikerült újraéleszteni. A Bacall család sokkot kapott, anya két hétig zokogott, és rázta a hideg a puszta emléktől is. Hát, ez az áram, amit én jól ismerek. És tudom, ha ebben a pillanatban Gideon széltöl hideg bal keze a nyakamhoz érne, engem is újra kellene éleszteni.

Összefont karjaim azonban inkább ellenséges gondolatokat hivatottak jelezni felé. Néhány másodpercig a kezében tartott papírpoharat fixírozzák, mielőtt megszólalnék.
- Hol a trükk, Prewett? - tekintetem egy pillanatra mélyen, vizsgálódva az arcára függesztem, majd gúnyos mosolyra húzom az ajkaimat. - Fontos találkozóm van ma valakivel, akit már régen seggbe akarok rúgni. Nem iszok meg semmit, amibe talán hashajtót csempésztél!

A széltől kiszabadult tincseket igyekszem hátratűrni, miközben - jól tudom, de nem állhatom meg - szemeimben játékos fény villan. Mindig szerettünk játszani, egymástól talán függetlenül is. De sosem hittem volna, hogy kettőnk meccse egyszer kimerészkedik a szakadék tátongó mélysége fölé. Tériszonyos kötéltáncosok vagyunk.