Franky Longbottom & Line Vance

Vendég

Franky és Emmeline
A bizonyos személy

Átváltozástan órára igyekezetem, ahogy az évfolyamtársaim legtöbbje. Egy halk zümmögő vagyis daloló hangot hallok. Ismerős hang nem más volt mint Frank hangja. Egyedül ment az tanterem felé. Mindig nagy társaságba verődve mennek a griffendéles diákok órára, de Frank egyedül volt. Rögtön leszűrtem valahol találkozott Alice-szel a nagy szünetben. A háta mögé osontam és játékosan megijesztettem és a kezemet a vállára tettem. Majd mellé léptem.

- Nocsak, látni lehet erre egy Longbottomot is. Mi ez a nagy dúdlgatás?- Mondtam nagy mosollyal, Franknek. Meg se vártam, hogy válaszoljon a srác a kérdésre
- Órára jössz, te is? Na, mindegy is. Tudod, mit hallottam, hogy a hétvégén roxfmortsi hétvége lesz, amire nem megy ki egy pár diák, mert büntető munkára ítélték őket. -
Franket sajnáltam mindig, hogy a roxformortsi hétvégén nem a barátnőjével enyeleg, ahogy mások szokták a helyi cukrászdában a randialkalmakkor, de ez a srác a haverokkal együtt lóg. Mennyi szabályt állít fel Ice neki. Szegény Longbottomként könyveltem el a naplómban azóta mióta elkezdődött az iskola, hisz Alice egy kósza pillantásából sem lehet ki venni, hogy szeretné őt. Míg Longbottomból pillantásaiból árad az a nyálcsorgatós szerelem, hogy most rögtön letámadná, ha tehetné, ezt vettem észre, ha Alicet figyeli. Szegény Longbottom, miért pont a legbonyolultabb lányt választotta az iskolában, akit még én is tizenkét év után se ismertem meg igazán. Nem tudom meddig bírja türtőztetni magát. Egyszer hallottam Alice nagy tervét, de abban egy fiú sem szerepelt benne. Kíváncsi voltam mikor beszélik meg a jövőjüket egymással. Nem tudtam elképzelni milyen is a kapcsolatuk, mert Alice párszóval áradozott róla és nagyokat sóhajtozott, mikor olyanja volt csillogó szemekkel ábrándozott.
- Készültél az órára? Ne is mond, nehéz feladatot adott a mai órára McGalagony tanárnő. Egyébként milyen órákra jársz most? - kérdeztem meg érdeklődve, hisz túl voltunk az ötödikes vizsgákon és mindenki a tovább tanulásához szükséges tárgyakra járt be így gondoltam, hogy Frank is így tesz. Sosem kérdeztem meg a barátnőmet arról, hogy mihez kezd a barátja az iskola után és most, hogy így mellette voltam úgy gondoltam megkérdezem.

Words: -|| Music: Egyik kedvenc számom Jimtől || Note: Kezdésnek remélem megfelel || credit:&&&

Vendég

Emmaline&Frank

A nagyszünetben végig Alice-szel voltam a titkos találkahelyünkön. Néha izgalmasnak tartom, hogy titokban vagyok vele együtt, máskor viszont teljesen magam alá kerülök attól, hogy Lice nem képes felvállalni a kapcsolatunkat, csak azért, mert fél, hogy kinevetnék. Persze szerintem simán felvállalhatnánk, és valószínűleg senki nem csámcsogna ezen.
Nem csak azért, mert nincs is min csámcsogni, hanem azért sem, mert ennél sokkal meglepőbb dolgok is történnek mind az iskola falai között, mind pedig a varázsvilágban. Itt vannak az egyre gyakoribb eltűnések, amiket az újságok közölnek, illetve itt van a titkos párbaj szakkör is, amiben én magam is aktívan szeretnék részt venni.
Meg persze mindenki a jövőjét tervezgeti. Itt van például az enyém. Egyre biztosabban tudom, hogy mit akarok a jövőmtől, ez pedig a sorozatos eltűnéseknek is köszönhető. Minden csak azon múlik, hogy hogyan sikerülnek a RAVASZ vizsgáim, és éppen ezért vagyok kénytelen bújni a könyveket a kviddics edzések és a prefektusi feladatok ellátása mellett.
Szinte észre sem veszem, hogy miközben a következő órámra sétálok, végig egy ismerős dalt dúdolgatok. Mit ne mondjak, eléggé fel vagyok dobva a Szükség szobájában tett látogatásom óta, hiszen ilyenkor Lice mindig elengedi magát, és olyankor mindig az, akit annyira megszerettem. Nincs mit tagadni ezen, éppen ezért fáj annyira, hogy letagad, mintha nem is lennék...
Kisebb torlódás alakul ki a folyosó egyik részén, én pedig nyakamat nyújtogatva próbálom megfejteni, hogy mi az oka. Ekkor valaki kisebb szívrohamot hoz rám.
Emmaline Vance az. Em Alice legjobb barátnője. Eleinte azt is mondhatnám, hogy egy kicsit tartottam tőle. Teljesen más a személyisége, mint nekem, de aztán egyre jobban lettünk egymással. Segítünk egymásnak, ha szükség lenne rá, és annak is örülök, hogy Lice-t ennyire kedveli. Ő akkor is ott van neki, amikor én nem lehetek, vagy nekem nem engedi.
-Hello Em. -köszönök egy nagy mosollyal, és a képemről le sem lehet vakarni a jókedvemet.
Mint mindig, most is pörög, és meg sem várja a válaszomat, máris meséli a ma megtudott dolgokat.
-Igen, vannak prefektusok, akik nem annyira visszafogottak, ami a büntetések kiszabását illeti. -válaszolom felvonva a szemöldököm.
-Úgy tudom, megint a mardekáros prefektusok szabták ki ezt a büntetést pár Hollóhátasra és Griffendélesre. -teszem hozzá elgondolkodva, és elindulunk egymás mellett. Mindig is a szívemen viseltem a Griffendéles diákok sorsát, pláne ha arról volt szó, hogy lemehetnek Roxmorts-ba. Nem minden nap jutnak el oda az olyan diákok, akik betartják a szabályokat.
Nos, én egy kicsit kihasználom a prefektusi címmel járó jogaimat, és éjszaka néha kóborlok az iskolában, vagy éppen lemegyek Roxmortsba pár társammal. Minden esetre nem vagyok egy szent.
-Az órákra készültem. Megírtam az átváltoztatástan házi dolgozatot, de azért reménykedem benne, hogy nem fogunk dolgozatot írni. -felelem elmosolyodva, és egyik kezemmel kitárom Em előtt a kaput, majd utána megyek, és folytatjuk utunkat.
-Például sötét varázslatok kivédésére. Ne említsd Lice-nek, de ha jól sikerülnek a RAVASZ-ok, akkor auror leszek. -felelem mosolyogva, és közben büszkén kihúzom magam. Aztán elgondolkodom, hogy vajon Emmaline tudja e, hogy mi ketten...Alice és én...szóval, hogy együtt vagyunk. Nem gondolnám, ezért kissé elszorul a gyomrom, hogy most valamit sejt.
-Tudod, Alice eléggé aggódik mindenkiért... -nyomom meg az utolsó szót, hogy ne higgye azt, hogy itt valami hátsó dolog van.
-És te, milyen tantárgyakat vettél fel? -kérdezem vissza, hátha ezzel elterelhetem kicsit a gondolatait.

Vendég

Franky és Emmeline
A bizonyos személy

Az a mosoly olyan Alicetől jöttem, boldog mosoly volt. Le se tagadhatja ezt a képet ilyen volt Alice is egész nyáron rózsaszín fátyol alatt.
Frank mellett lépkedtem és mondtam a saját monológomat. Mikor elkezdi taglalni, hogy vannak szigorúbb prefik hátra pillantok, mert a mardekárosok általában szelektív hallással rendelkeznek ez ügyben és szeretik a többi ház diákjait ily szavak hallatára elintézni.
- Ajj az este történt és már máson csámcsog az iskola. Szóval nem ért még el a füledig a reggeli dolog. A mágiatörténelem tanár 25 pontot vont le tőletek persze a másik fél is kapott a büntetésből. Nem tudom mi a fenét képzelt, de nem kellett volna így bánniuk Mary MacDonald-dal. Szerény véleményem szerint megint Mulciberék kezdték az egészet, majd jött a megmentő hős lovag vagyis hősnő Alice képében Mary mellé aztán Molly is ott termet. A srácok pedig nagyon undokul viselkedtek. Fel is lökték Mollyt és Alicet és most az egész iskola Rabastanról beszél, hogy csúnyán lehordta a barátait és a lányok mellett állt ki. Kiállt a griffendéles csajok mellett, mintha valaki előtt be akarna vágódni. Én Mollyra tippelnék, de valaki szerint Mary az de csak a hülye hugrások gondolják azt, hogy Rabastan egy származásban tőle sokkal lentebbi lányt szemeljen ki. - Alicet meg sem említettem, mivel őt is emlegették esélyesként, de Frank előtt inkább elhallgattam ezt a lehetőséget. halkabbra vettem a szót - Számomra nagyon is megrendezett volt az egész. Aztán végül megjelent Mágiatöri prof és mindent elrendezett a saját kénye és kedve szerint.-

Udvariasan be engedett maga előtt az ajtón Frank, amit ki is használtam. Nem minden nap lehetek hercegnő és ilyenkor úgy érzem magam, egy kis figyelmességtől az lehetek. - Ma nem fogunk írni az biztos nem mindenki tudta elsajátítani ezt az anyagot és mindig ismételjük az előző órán vett új anyagot. Nem szívat meg McGalagony professzor asszony minket. - Mondom nagy meggyőződéssel Franknek.
Ahogy hallgatom, hogy SVK-ra is jár még nem áll össze a fejembe, hogy hova kellenek ezek a tárgyak. Licenak hívja Alicet észre se veszi, hogy Alice nem sok embertől tűri meg a becézett nevét. Elköhögtem magam a nevénél, hogy figyeljen már magára Frank.
- Auror?! - mondom hihetetlenkedő arcot vágva. - ELMENT AZ ESZED! - majd nem hogy kiabálva vele, de csak felemeltem a hangomat. Gyorsan körbe nézek, hogy ki figyelt fel rám, de senki olyan, aki bele szólna a beszélgetésbe. Most legszívesebben mindenkit lebeszélnék az aurori pályáról.
- Honnan jött ez a idióta ötleted? Azt ne mond, hogy Ice adta. - ilyen ötleteket nem plántálna bele Frank be Alice. -Te nagyon-nagyon, de nagyon szerelmes vagy, barátom.
Rájöttem elszóltam magam nagyon elszóltam magam, Frank előtt, hogy én tudok róla.
- Nem illik hozzád ez a szakma. - Hazudtam neki, nem tudtam elképzelni, azt a kétségbeesett arcot, amit a barátnőm vágna, ha Frank elárulná neki ezt a tervet. - Mond, hogy nem csak Ő miatta akarod? Ne hazudj, mert rá jövök. - határozottan kérdőre vonva.
Hogy én milyen tárgyakat vettem fel és mikből akarok R.A.V.A.Sz. Vizsgázni egyszerű volt lehet hogy
- Rúnaismeret, Számmisztika, Átváltozástan, Bűbájtan, SVK, Asztrónomia, Mágiatörténelem, Bájitaltan. Az utóbbi csak Horatius klubja miatt van még bent. Jog felé szeretnék menni egyébként.- válaszolom Franknek.
Még mindig nem hagy nyugodni az előző téma. Frank Longbottom és Alice Griffen aurorok legyenek. Mi lesz, ha meghal Frank? Nem bírná ki Alice ebben biztos voltam és magát hibáztatná a halála miatt. Frank felelőtlenül döntött ez ügyben ebben biztos voltam.

Words: -|| Music: Egyik kedvenc számom Jimtől || Note: Kezdésnek remélem megfelel || credit:&&&

Vendég

Emmaline&Frank

Figyelmesen hallgattam Emmaline-t, és ahogy egyre több részletet megtudtam a reggel történt dolgokból, úgy komorult el egyre inkább a tekintetem is.
Szinte láttam, ahogy bekúszik a képbe a sárga szörnyeteg, és megfolytja Rabastan-t, mert hogy egyből arra tudtam gondolni, hogy mi van, ha Lice tetszik neki. Mi van, ha ő a kiszemeltje, habár Em inkább Molly-ra tippelne. De persze nem biztos, hogy jól látta a dolgokat. És ki tudja, hogy egyébként mit gondol erről a dologról? Mi van, ha csak meg akart nyugtatni?
-Oké, de mi van, ha Alice a kiszemelt? -kérdezem összeráncolt szemöldökkel, és belül egyre jobban forrongok.
-Nem is való hozzá egy ilyen tahó...Mindenki tudja, hogy a lányokat csak AZÉRT akarja... -nézek Em-re, és idegesen a hajamba túrok. El is felejthettem, hogy nem lenne szabad ennyire kimutatnom az érzelmeimet, habár volt egy sejtésem, hogy Em mindent tud.
-Na majd elbeszélgetek Rabastan-nal... -bologatok elgondolkodva, és ezer ötletem támad, hogy hogyan fogom lebeszélni azt a nyamvadékot Alice-ről. Egyébként pedig Arthur is hálás lesz nekem, ha Molly-ra hajt, szóval ez mindenképp jól fog jönni.
-McGonagall tényleg nem teszi meg ezt velünk, de ki tudja, hogy felidegesítették e a mardekárosok előtte? -válaszolok egy kérdéssel kicsit idegesebb hangnembe, mint ahogy kellene. Ez pedig amiatt van, amit megtudtam.
Pedig McGonagall-nak köszönhetem, hogy prefektus lehettem. ha ő nem ajánl Dumbledore Igazgatónál, akkor nem lehettem volna az, ami most.
-Auror nem csak Alice miatt akarok lenni. A mostani helyzetben ez a legjobb dolog, amit tehetek. -magyarázom Em-nek.
-Nem ülhetek tétlenül, amíg emberek tűnnek el, és a halálfalók a varázsvilágban jelen vannak. Akár illik hozzám, akár nem, mindenképp harcolni fogok. -teszem hozzá, és most kicsit megnyugszom. Persze abban is van valami, hogy így akarom megvédeni Alice-t, de nem miatta határoztam így. Ez talán az egyetlen dolog, amihez tartom magam.
-A jog illik hozzád. -mondom kedvesen, és el is mosolyodok.

» Ice és Line