1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Kor: 20 Ház: griffendél Évfolyam/munka: üzeletember Oldal: jó
Jellem:
Azt mondják, komolytalan vagyok és éretlen. Sokak szerint még fel kell nőnöm az élethez és az egyetlen ikerbátyám szerint még mindig nem nőtt be a fejem lágya. Ezt most itt hivatalosan is szeretném megcáfolni, drága testvérem. Nemrég ellenőriztem, és határozottan benőtt. Legalábbis fizikailag. Az pedig, hogy valójában mások szerint még felnőtt bőrébe bújt kamasz vagyok, igazán nem az én dolgom. Ők gondolják ezt, nem én. Csupán azt fűzném hozzá még ehhez a gondolatmenethez, hogy nem kell az életet olyan komolyan venni. Mintha bizony lenne bármi értelme is. Megszületünk, hogy pár évtized múlva meghaljunk és a két ominózus időpont között van az élet, aminek értelme valóban nincs, mégis meg kell élni minden pillanatát. Én ezen az állásponton vagyok. Ezenfelül, ha már a jellemrajzomról faggatózol, el kell árulnom, hogy rossz tulajdonságaim mennyisége ezerszer lekörözi a jókat. Rettentően makacs vagyok, ha te nem engedsz, én sem engedek és semmi, még egy kézzel fogható bizonyíték sem képes meggyőzni arról, hogy nekem nincs igazam. Nekem mindig igazam van. Ezt jegyezd meg, ha jóba akarsz lenni velem. Türelem. Na, ez az a szó, ami egyáltalán nem jellemez engem, viszont jó, ha neked van egy rakás ilyen mágikus cucc a tarsolyodban, ha szót akarsz váltani velem. Alapvetően egy megértő ember vagyok, aki rohan, ha bármelyik hozzátartozója vagy barátja a szarban van, de türelmes nem vagyok. A halálfalóknál már csak azokat az embereket gyűlölöm jobban, akik átvernek. A rossz emberekről legalább már tudom, hogy rosszak, de ha egy alapvetően jó emberről derül ki, hogy egy nagy szar alak, akkor az bemenekülhet Merlin szőrös orrlyukába is, kiátkozom onnan, ha belehalok is. Ja. Nem nagyon bírom a csalódásokat. Nők. A másik gyenge pontjaim. Nincs kifejezett ideálom, már ami a testi szépségeket illeti. Én egyaránt fogyasztok, dögös vöröseket, szexi szőkéket és szívdöglesztő barnákat is. Egy csokoládéfüggő mohóságával vadászok rájuk és általában sikerül is meghódítanom őket. Azt viszont már megtanultam, hogy ha nem akarok gurkó okozta púppal a fejemen közlekedni egy hétig, akkor megpróbálom kellőképpen memorizálni az aktuális szépség becses nevét. A sok egyéjszakás szerelem között azonban akad egy nő az életemben. Egy nő, aki az őrületbe kerget. Egy nő, akit sosem tudok kiverni a fejemből… de még onnan sem. Egy nő, akit azt hiszem szeretek.
Küllem:
Ha őszinte vagyok, nagyképű vagyok. Ha hazudok, akkor képmutató vagy önbizalom hiányos. Választom az egyszerűbb utat és őszinte leszek, mint mindig. Kellemes kisugárzásom van. A megjelenésem általában a lazán elegáns felé hajlik és talán ezért is érzik jól magukat az emberek a társaságomban. Nem feszengek szoros csőnadrágokban vagy tapadós bőrmellényekben. Legtöbbször a varázslók általános öltözékét, a talárt is dobom és inkább a muglik göncei közül válogatok. Nem sok mindent csinálnak jól a drágáim, de a divat az erősségük. Legtöbbször ingeket hordok, inkább sötétet, egy zakót és valami egyenes szárú vászon- vagy farmernadrágot. Szemem kék, hajam szőke. Nőket lázba hozó egyveleg ez, úgy gondolom. Tehát szerencsés vagyok. Nem értékelem túl a külsőségeimet, hiszen nem az én érdemem, így születtem. Egyszerű mázli. Mint amikor kifogsz egy ehető darabot a minden ízű drazséból.
Történetem:
„Minden egyes család elsősorban a sajátját védi és óvja.”
1958 baromira örülhetett az újévnek, hiszen engem hozhatott a világra. Január elsején másodikként bújtam ki édesanyám méhéből, így amiatt a tíz perc miatt, az ikertestvérem azóta is elmondhatja magáról, hogy a bátyám. Egyébként nem rossz kisebbnek lenni. Legutolsó gyermekként a világra jönni a legjobb dolog a világon, amit egy ember kívánhat, ugyanis mindenki a kisöcsit fogja pártfogolni. Vitákban csak a kisebbnek lehet igaza, mert a nagyobbnak legyen több esze és nincs olyan édesség Roxmortsban, amit egy kis hiszti hatására meg ne kapna. Csodálatos gyermekkorom volt. Békében és harmóniában nőhettem fel kissé elkényeztetve, talán ezért is vagyok kicsit elrontva.
„Hiába pazaroltad a meleged. Mert adni csak annak lehet, ki elfogadni bírja lelkedet.”
Napfény szökött a szemhéjam alá és szinte erőszakosan felfeszegette szemeim. Hunyorogva néztem a függönyt, melyet tegnap este minden bizonnyal elfelejtettem behúzni. Átkoztam a napot, a tegnapot és függönyt, majd oldalra billentettem a kezem, megragadtam a pálcám és egy ideges suhintással behúztam a függönyt úgy, hogy majdnem az egész karnis leesett. Nyújtózkodni kezdtem, ujjaim pedig váratlanul nekiütköztek egy meleg testbe a paplan alatt. Meglepetten oldalra pillantottam. Hát persze. Hétvége van. Emmeline alvó alakja körvonalazódott ki mellettem a félhomályba. Fürtjei glóriaként terültek szét mellette a hófehér párnán. Egy ideig néztem, ahogy szuszog és eszembe jutott, hogy talán mégsem tehetem ezt meg vele. Nem ösztönözhetem arra, hogy minden hétvégén ideutazzon a Roxfortból Londonba, hogy két éjszaka erejéig élvezhessük egymás testét és társaságát. Más esetben semmi problémám nem lenne ezzel, de ő még diák. Tizenhat éves. Nem tehetem meg azt vele, amit egy huszonéves nővel már igen. A kamaszok komolyabban veszik a csalódásokat. És én minden bizonnyal az leszek számára. Szeretem őt. Fontos nekem, ez nem is kérdés. Csak attól tartok, hogy ez közel sem elég.
„Az egész élet üzlet, az üzlet mégsem éltet, csak élni enged.”
Az öreg, kopott pennát óvatosan végighúztam a papíron, kezet fogtam egy érdes tenyérrel, majd átvettem az üzlet kulcsát. Megvan. Hihetetlen örömmel szorítottam a markomban a számomra lekörözhetetlen értéket és mosolyogva búcsúzkodtam az abszolúti kávézó ezelőtti tulajdonosával. Azt mondta, kiöregedett ő már ebből és különben sem bírja elviselni, hogy nap, mint nap halálfalókat, sötét alakokat kell kiszolgálnia. Az ő ideje itt lejárt, így átadta a stafétát egy fiatal, bátor férfinak, akinek az idegei még jobban bírják a strapát és, aki annyit fizetett ezért a helyért, hogy még a fél pár zokniját is el fogja veszíteni, ha nem indul be az üzlet. Nem gondoltam az esetleges bukásra, pozitívan álltam a dolgok elé és felakasztottam a kulcsot egy falba vert szögre az ajtó mellett.
„A szerelem két ember közös ostobasága.”
Már percekkel megláttam ezt a női alakot az Abszol Úton. Lehetetlen nem észrevenni. Kecsesen, magabiztosan lejt végig az útján céltudatosan. Mugli öltözéket viselt, fekete csőnadrágot, mely olyan odaadóan tapad hosszú, formás combjaira, amilyen odaadással én is tenném. Belépett a kávéházba, körbe sem nézett, határozottan lépdelt a pult felé, felém. Egy pillanatra a szívem is megállt, gyomrom görcsbe rándult az izgalomtól, de ajkamra csak egy laza, hangyányit gúnyos félmosolyt eresztettem. - Micsoda kellemetlen meglepetés, Prewett. – mondta üdvözlésképpen Daisy Crosten, a nő, akit képtelen vagyok kiverni a fejemből. Halovány mosoly terült szét telt ajkain, szemei kéken csillogtak, mint a víz tükre. - Szintúgy, Crosten. Minek köszönhetem – reményeim szerint rövid – látogatásod? – válaszoltam vissza csípősen. - Ez egy kávéház, nem? Egy erős, feketét jöttem meginni, de te mit keresel itt? És miért vagy a pultban? – kérdezte homlokráncolva. – Hát a nagy tervekből csak ennyit sikerült összehozni? Pultos fiúként gürizel? – Szemei kárörvendtek, ajka pedig ártatlan o-ra formálódott. - Enyém a hely, alig egy hete vásároltam meg. – kacsintottam rá. – Üdv a kávéházamban, édes. - Igazán? – Alsó ajkát beharapta, hirtelen csöndbe maradt, cserbenhagyták a szavak, amik általában mindig a rendelkezésére álltak. Láttam, hogy valami csípős választ forgat a fejében. – Nos, kár ezért a helyért. Egészen eddig igazán közel állt a szívemhez. - Még más is közel állhat hozzád, drágám. Csak kérned kell. – kacsintottam rá kaján vigyorral. Az arcáról leolvadt a vigyor és szigorú pillantással mért végig. - Odaadnád végre a kávém vagy csak azért tartasz fel, mert élvezed a társaságom? – türelmetlenkedett. - Én élvezem, Daisy. De valld be, hogy te is. – hajoltam hozzá közelebb. Édes parfümje belefurakodott az orromba és megbolondította az agyam. Szaporábban kezdte venni a levegőt, majd elfordította a fejét. - Előbb nyelek csigát. – makacskodott.
Patrónus: farkas Vér: arany Pb: tom hiddleston Csoport: varázsló
Lily Evans „Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
Származás : Mugli Lojalitás : Jó Családi állapot : Se vele, se nélküle... Lakhely : Hogwarts Foglalkozás : Diák Prefektus Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll Keresem a... : ...legrégibb barátomat. Idézet :
Tárgy: Re: Gideon Prewett Szomb. 22 Aug. 2015 - 22:00
Elfogadva!
Először is üdvözöllek az oldalon! Másodszor: remek pb választás, imádom És most térjünk át a lapodra. Minden lényeges információt tartalmazott, és szépen fogalmazol, tetszik a stílusod. Az is tetszik, amit kihoztál a karakterből! Nincs más hátra minthogy beleásd magad az oldalba, foglalózz és zaklasd az embereket játékért!
by 
És most térjünk át a lapodra. Minden lényeges információt tartalmazott, és szépen fogalmazol, tetszik a stílusod. Az is tetszik, amit kihoztál a karakterből! Nincs más hátra minthogy beleásd magad az oldalba, foglalózz és zaklasd az embereket játékért! 