Rita & Lily

Miután utolsó óráról is kicsöngettek elhatároztam, hogy megírok egy cikket. Tanulótársaim ordibálásától ez nem nagyon fog menni, valami nyugodtabb helyet kéne választanom. Ekkor eszembe jutott a Csillagvizsgáló. Depressziósabb napjaimon mindig odamegyek nézni az eget. Ez számomra megnyugtató hatást biztosít. Miután sikerült néhány síkbolondot kikerülnöm utam a Csillagvizsgáló lett. Mindenki az ellenkező irányba haladt, hogy megpihenjenek a sok óra után. De én nem akartam megpihenni. Mint egy faltörőkos úgy törtem utat magam előtt. Mikor elértem az ismerős folyosót levettem hátizsákom. Leraktam a földre és leguggoltam. Kivettem a varázspennám és a hozzá mellékelt pergament.-Setch!-parancsoltam neki és készen állt az írásra. A tegnapi nap James Potter levelét én kaptam meg. Megdöbbentem mikor elolvastam
Anyja mardekáros volt, viszont apja griffendéles. Érdekes nemde? Bolond lennék ha nem írnák róla. A toronyhoz felvezető hosszú lépcső igen csak fárasztó és sok időt igénylő. Az odafele úton hadartam a pennának. Az írőeszköz amiket mondtam azokat papírra vetette. Hangom az egész tornyot bevisszhangozta. Nem foglalkoztam vele, hisz ki lene itt? Jó néhány perc alatt sikerült feljutnom a helyiségbe. Kihalt volt, hisz ide minden tanulónak tilos a belépés. Kivéve Rita Skeeternek. Úgyhát áldásomat adtam a napra. Mikor kiejtettem a "Potter" nevet egy széken lévő táska és pergamen köteg az egyik fal mögé röpült. Felettébb érdekes. Akkor valaki mégis itt rejtőzködik.-Gyere elő, tudom, hogy itt vagy!-parancsoltam és lassú léptekkel haladtam a falhoz. Ekkor megláttam egy vörös hajtincset. Rögvest felismertem, ezer közül is tudnám tulajdonosát.. Lily Evans.-Oh, csak nem Evans?

Eltaláltam. Kimászott a fal mögül és keresztbe fonta kezét. Kihívóan meredt rám.-Ahhoz nincsen neked semmi közöd. Na, és te? Tudtommal tilos ide a belépés...Nincs neki ahhoz semmi köze. Nekem ide fel lehet jönnöm, neki viszont nem. Amúgy is biztos itt sírja ki a lelkét. Megkerült és a kijáratot elzárta előle. Nem baj Evans, nem tudod kivel állsz te szemben. Ekkor egy ötlet jutott eszembe.-parancsoltam a pennának, mely életre kelt és készen állt az írásra.-Lily Evans. Biztos, hogy ismeritek? Nem, nem ismeritek igazából. Azt hiszitek, hogy ártatlan. A tanárok kedvence, ezt mind tudjuk. De az igazi Evans-mondtam és megfogtam vállát-Teljesen más. A háttérben a Csillagvizsgáló területén ólálkodik, ami tiltott terület. Itt sírja ki magát a Potterrel való történtek miatt. Szegénykém. Jaj, és azt nem mondtam, hogy egy ártatlan diákot megakar bántalmazni. Tehát, én jól megválogatnám, hogy barátkozzak-e vele...-fejeztem be és hátráltam.-Ha nem akarod, hogy ez bekerüljön az újságba, akkor szépen arrébb állsz az utamból. Vagy ha nem-vettem elő a pálcám-Akkor lerendezhetjük másképp. Ja, ésamit Potterről írok, az nem rád tartozik! Kérlek menj az utamból!

Nem foglalkozott a fenyegetéssel. Farkasszemet néztünk. Ő nem tudja meg mit írok Lotteről, viszont én meg nem tudok kimenni. Patthelyzet. Ezt hívják úgy. Egy cseppet sem könnyített a helyzetemen, hogy távolabb kerültem az ajtótól. Zihálni kezdtem. Ha nem fogok tudni valahogy innen kijutni, akkor itt harc lesz. Amúgy senki sem hallaná, az egyik kihalt toronyban vagyunk.-Jól van Evans. Ha tudni akarod, akkor itt van.-nyújtom felé a noteszt, viszont szorosan markolom a pálcát--Obstructo!-kiáltom a pálcával felé célozva. Elvétettem a lővést, kitért előle.-Oh, Evans. Nem tudod kivel állsz te szembe!-jelentem ki szánakozóan közben elnevet magam. Mielőtt kirohant volna, egy varázslattal becsuktam az ajtót, ami így nem nyílt. Az ablakot is könnyen bezártam, bár mondjuk azt, hogy afféle védő burok.-Se be, se ki! Hátráltam, hogy legyen köztünk tér. Reméltem, hogy kitudok térni lövései ellen.

Nem volt valami nagy szerencsém. Reflex szerűen előkapta pálcáját és a Capitulatus varázslattal eltalált. A pálcám kiesett a kezemből egyenesen a földre. Nem volt időm felkapni, Evans gyorsan kitépte a kezemből a noteszt. Elolvasta az egészet, kétség sem fér az egészbe. Sóvárogva néztem a pálcámra. Valahogy meg kell kaparintanom.Mikor épp a noteszre figyelt kapásból megszereztem pálcám. Felé szegeztem és egy védő bűbájjal egy védőburkot varázsoltam magam köré. Most már biztonságban voltam.-Igen Evans. Tisztában vagyok. És attól, hogy tiéd a notesz, attól a történet a fejemben van.. Egy Skeeter sose felejt ám.-teszem keresztbe kezeim, de attól még szemrebbenés nélkül figyelem Evanst.-És hidd el nekem, vannak ennél gonoszabbak is, szóval.... ezt cseszted.-jelentem ki. Sose kedveltem Evanst. Pottert sem. Azt hiszik, hogy attól, hogy ők szerelmesek attól övéjük a világ. Csak gratulálni tudok...-Levicorpus!-kiáltom el magam, és láss csodát eltaláltam. Evans a bokájánal fogva fel volt lógatva. Elnevettem magam.-Csak, hogy tudd! Röhejesen nézel ki!

Egy bűbáj segítségével leszedette magát. Ahj, Merlin rá a tanúm, egyszer letépem a fejét. Mindig is utáltam Evanst. Hát úgy látszik utolsó évére nem leszünk öribarik....
A nyaka kissé megrándult és a válla is. Megérdemelte. Aki egy Skeeterrel kikezd az hozhatja is az ásót. A véremben van a bosszú, őszintén sajnálom. Mikor feladta magát kissé megdöbbentem. Ilyen hamar és egyszerűen? Nem ez nem lehetséges.-Evans, most rögtön szegezd rám a pálcát! Hallottad? Most rögtön!-mondom, de ekkorra már elsírom magam. Akadozva és dadogva dőlnek belőlem a sérelmek.-Én-csak-bosz-szút-ak-art-am-áll-ni! Nem bírtam tovább nálam is van mikor eltörik a mécses. Ilyenkor össze-vissza hadoválok baromságokat és csak úgy dőlnek belőlem a szavak.-Mondd-mit-aka-rsz-tő-lem-Ev-ans? Mit-tegy-ek?! A pálca meg meg remegett a kezemben. Elgyengültem.

Odasétált hozzám, de nem túl közel. Nem bízott meg bennem. Már megszoktam.... Érdekes volt, hogy az emberek mindig tartották a három lépés távolságot. Mért egy olyan szörnyeteg lennék? Nem biztos nem. Mikor kissé visszaszereztem a nyugalmamat válaszoltam:-Jól van Evans, jól van. Én csak annyit tudok, hogy az anyja tegnapi levelét valamilyen okból én kaptam meg. Az anyja azt írta, hogy most már kevesebb levelet fog kapni, mert a Sötét Nagyúr keresteti őket. Ugye az anyja mardekáros volt, apja meg griffendéles és sose lehet tudni, hogy a pasidból mikor lesz halálfaló.....-szipogtam-Ha bárkinek elmered mondani, hogy itt fent mi történt Merlinre esküszöm elevenen megnyúzlak Evans. Értetted?! Lassan visszakaptuk az igazi Ritát. Néhány könnycsepp még legördült orcámon, de már nem volt rohamom. Kezet nyújtottam.-Tudod mit? Kössünk erre az egy délutánra békét és felejtsük el a háborúskodást. Nos, ha egyetértesz akkor leülhetünk beszélgetni, de ha nem akkor..... tudod te azt. Egyetértesz?

Nagyon fájt neki. Kicsit sajnáltam. Meglepődött, hogy mindent elárultam. Hát igen, Skeeter nem mindent mond el csakúgy.-Nem nincsen ehhez kapcsolatom, hidd el máshoz viszont van és egyszerűen a baglya összetévesztetett engem Potterrel és én kaptam meg.-mondom mintha nem történt volna semmi, csak úgy dőltek belőlem a szavak. Ehhez tényleg nincs emberem. Nem tehetek róla, hogy a hülye Potter hülye baglya nekem adta. Ez Potter baja.-Az a te bajod Evans, hogy nem tudsz egy bűbájt sem rendesen elvégezni. Arról én nem tehetek, hogy ilyen szerencsétlen. A tűzszünetbe könnyen belement, de mit is várhattam volna egy olyasfajtától mint Evans? Mindegy, nem számít... Leült az egyik kis szére én meg vele szemben helyezkedtem el.-Na, miket szoktatok beszélgetni?

Most mi történik velem? Lily Evans és én egymással szembe ülünk és társalogni fogunk? Na ezt még én se hiszem el, de igen megtörténik.-Nem, hogy gondolhatsz ilyet? Nem, nem nekik dolgozok és soha nem is fogok.-vágom rá gépiesen. Hogy gondolhatta azt, hogy Tudjukkinek kémkedek? Megáll az eszem.-Ez nehéz lesz elmagyaráznom.. Nos! Én azt az elvet vallom, hogy mindenkinek joga van tudni mindenről. És én segítek az embereknek. Körülbelül ennyi..... Na és te mért pont Pottert választottad?

-Jól van, akkor majd "jobban" odafigyelek.-mondom unottan és a jobban szót nem valami meggyőzően ejtem ki. Nincs ebben semmi izgalom, főleg, hogy Evans egy igazán sértően válaszolt. Most megbántott.-Jó, azt már rég tudom.. De mikor és hogyan tetszett meg? Nem ilyesmiket kérek, nem annyit, hogy mert ő választott... Válaszolj választékosan, és érthetően! Úgy beszélek mintha tárgyaláson lennénk. Tulajdonképpen azon vagyunk, kitárgyaljuk a dolgainkat, nemde? Így vissza gondolva, ha valamit megjegyzek a beszélgetésből egy jó kis cikk lenne ebből. Kíváncsian várom válaszát.

Csalódtam. Evans mint tudni illik egy hárpia. Egy dög. Nem is érdemli meg a női nemet.-Evans drágám... Szerinted mért vagyunk ellenségek? Én miattam? Nem, te miattad. Szépen válaszolok, kérdezek erre te csak mondasz egy baromságot.-mondom lenézően és felkapom a jegyzeteim és a pennám. A délutánom teljesen tönkrement nem is látom értelmét ennek az egész beszélgetésnek sem. Felállok és rá se hederítek egykori partneremre. Mikor kimegyek az ajtón hátra fordulok.-Ja, és Evans! Meg fogom jelentetni!