Lily and Regulus

"egy titok?"

Kicsit álomkórosan járom a folyosókat, lassan mindenki a hálókörletébe kéne parancsolnom, de hogy őszinte legyek önmagamhoz semmi kedvem szabályszegő gyerekekre rászólni. Az alagsor folyosóin amúgy is mindig sötét van, alig jön be természetes fény. Viszont most teljesen hipnotizálva bámulom a fáklyák játszotta fénnyel. Csak arra tudok gondolni, hogy ha vége a "műszakomnak "  a prefektusi fürdőbe kipihenem a napot. De az még odébb van. Csalódottan sóhajtok a gondolatra. Az egyik szintén hetedéves mardekáros akivel sokszor szoktam látni Perselust, de nem tudok róla semmit, elmegy előttem, és jól megmér. Csak fintorgok rá, legszivesebben a középső ujjammal viszonoznám a nem éppen jóleső tekintetét magamon. Legszivesebben kihasználva prefektusi képességeimet, megszivatnám, pontot levonva küldeném a hálótermébe, de sajnos én nem az a fajta vagyok, aki kihasználja helyzetét. Még egy darabig bámulom a fáklyákat, utálom mikor rám esik az alagsori részleg. Bezzeg Remusnak a tornyok jutottak, ott mi vagyunk meg a hollóhátosok. Miért nekem jutnak mindig a kigyók? meghallok pár hangot mögöttem. Körbe nézek, de a sorok másik feléből jön, ahol nem láthatom az arcokat. Megvonom a vállamat, de mikor a "nagyúr" nevet hallom, kicsit oldalra osonok, hogy jobban halljam őket. Nem tudom hányan lehetnek, ahhoz kétség sem férhet, hogy minimum ketten. Mondjuk rossz májúan a mardekárosokból kinézem, hogy magukkal beszélgetnek. Viszont még azt sem tudom, hogy mardekáros diákokról van szó. Viszont mást még nem hallottam a nagyúrral beszélgetni. Alig hallok valamit, nagyon halkan beszélgetnek. Nem akarok közelebb menni, mert lebukom.
_____________________________________________________________

"egy titok?"

Sajnos semmit nem tudok kivenni a beszélgetésből, csak szó foszlányokat, ami igen csak idegesít. Viszont tekintve, hogy az alagsorban vagyunk és a nagyúr neve többször is felmerült, kétség sem fér hozzá, hogy mardekárosokról van szó, és bizonyára nem a leckét beszélik meg. Mély levegőt veszek, majd " véletlen " befordulok a sarkon, és neki megyek a szélén lévő embernek, aki nem más mint Regulus. Miért is lepődnék meg? Viszont nagyobb fogásban reménykedtem, mondjuk Lucius. Őt már többször kapnám el takarodó idő után, és azt hiszem már jogos lett volna egy büntető munka kiadása. Nem kicsinyességből, vagy bosszúból, rosszindulatból. Hanem addig se tudna segíteni a nagyúrnak.
Kérdőn tekintek végig a díszes társaságon. Az egyik kis mitugrász talán 4. évfolyamos lehet tippem szerint, végig mér undorodó fejjel. Én se nézek szebben vissza rá. Látom rajta, alig tudja vissza fogni magát, hogy minimum egy sárvérűt ne köpjön felém. Egy másik megkérdezi mi a fenét keresek itt. Erre csak kihúzom magam, mert ezek szerint szemüvegre lenne szüksége, hisz nem látja a prefektusi jelvényemet.
- Ezt inkább én kérdezném tőletek. Ha csak nem akartok büntetőm munkát végezni, mert már a serlegek eléggé porosak, menjetek a hálókörletetekbe. - nem szeretem kihasználni a "hatalmamat" mindig kínosan érint így beszélni a diákokkal, viszont a mardekárosokkal... komolyan kész élmény. Főleg az az arckifejezésért éri meg, amit az egyik arca torzul el. Mintha ezernyi szót akarna rám ordítani de vissza fogja magát, és már szinte hasonlít egy hörcsöghöz. Ezen kicsit elmosolyodom, de persze az egyik neki megy a vállamnak, amitől meginoglok egy kicsit. Mikor Regulus is menne, a mellkasára teszem a kezemet.
- Egy percre... - tudom, hogy nem lesz az ínyére, hogy megállítom, de szeretnék vele beszélni. Megvárom amíg mindegyik eltűnik. - Mi volt ez a csoportos suttogás. Biztos nem az átváltoztatástant beszéltétek meg... - nem tudom ebbe Regulus hogy került bele, de Sirius öccse, és ha segíthetek mindent megpróbálok. Különben is már volt egy kis kalandunk együtt és nem tipikus halálfaló palántának nézem. Nem akarom hogy az legyen, hogy ezzel fájdalmat okozna Siriusnak.

_____________________________________________________________

"egy titok?"

Onnantól kezdve, hogy felfedem magam, csak pislogok Regulus felé. Ahogy beszél a gyerekekkel, és nyíltan beszél a nagyúrról. Komolyan sokkol a helyzet. Meg se tudok szólalni nagyon csak nézek rájuk. Mikor bunkó módon, mardekorosoktól megszokottan távoznak, még mindig elképedve nézek Regulusra.
- Ez meg mi a fene volt! Komolyan gyerekeket toborozol az iskola falain belül a "nagyúrnak ???"   - suttogva kiabálásnak lettem nagy mestere. Próbálok lehiggadni, de ez nem igazán az a pillanat mikor sikerülni is fog. Legszívesebben karon ragadnám és vinném is Dumbledorehoz. Ezt kéne tennem, mert ez a helyes. Helyette csak állok és figyelek rá.
- Igen esti őrjárat, mivel prefektus vagyok, ez a dolgom.  - nézek rá, és az agyam csak jár, hogy mit kéne tennem, mondanom mi lenne a helyes. Végig az van bennem hogy Sirius öccse, de nincsenek a legjobb viszonyban. De még is testvérek nem köphetem be. Azért csak jelent neki valamit, és nem én akarok lenni a spicli, főleg hogy James és köztem kezdenek jól alakulni a dolgok, és már Sirius is egész jó barátommá válik. Majd próbálom felfogni a szónoklatát, második generáció, sötét jegy, halálfaló. Nem tudom elhinni. Átmosták az agyát? Mi folyik itt? Majd hogy ő fogja őket felkészíteni. Erre megrázom a fejemet, mintha meg se hallottam volna, nem akarom meghallani.
- Téged erre kényszerítenek? Fenyegetnek valamivel? Regulus ha bajban vagy, Dumbledore segíthet, nem kell ezt csinálnod. - tör ki belőlem, bár legbelül tudom, hogy szó sincs ilyesmiről. Csak szeretném ha erről lenne szó. Komolyan megrémiszt. Azt se értem igazán miért mondja ezt el mind nekem. Mi történik ? Hát komolyan mostanában nagyon sok furcsa dolog történik, főleg ebben az évben, de erre ma nem számítottam. Mély levegőt veszek, össze kell szednem magamat, tisztán kell gondolkodnom. Aztán említi a szellemszállást, és a szivem dobban egy nagyot.
- Oda több okból kifolyólag se tudtok menni, szóval meg se próbáljátok. És különben is miért árulod ezt el mind nekem? Lehet az első dolgom az lesz, hogy rohanok McGalagonyhoz vagy egyenesen Dumblesorehoz. Miért csinálod ezt ? Nem értelek..   - tényleg nem értem, ez az egész szitu egy merő zagyvaság, amiből nem tudok józanon kibújni. Világosan akarok látni, de egyenlőre semmi esélyem rá.

_____________________________________________________________

"egy titok?"

Érthetetlenül állok az egészhez. Aggódva nézek Regulusra. Oké, hogy a Black család nem a jó indulatáról, és Dumbledore iránti szeretetéről híres, de merlinre ő csak egy gyerek. Feszült vagyok, és ideges, ebből próbálok semmit kimutatni. Nem tudom mit tegyek, jó belátásra bírjam? Tudnám egyáltalán? Szóljak valakinek ? Ha igen kinek? Siriusnak, McGalagonynak, Dumbledorenak ? Azt hiszem igen kellemetlen helyzetbe kerültem. Miközben beszél ledöbbenve nézek rá. Elsőnek nem tudom mit tudnék mondani, mi lenne ilyenkor a jó dolog.
- Hidd el nem véletlenül fél a "nagyúr" Dumbledore professzortól.   - az hogy nem fenyegetik semmivel, valahogy elhiszem, de valami akkor is van a háttérbe, lennie kell. Komolyan úgy beszél mint akin agymosást végeztek. Lehet az imperius alatt áll ? Az pedig nem vicc, de ezzel se állíthatok senkihez, amíg nincs rá bizonyitékom.
- És még is mit kapsz a "nagyúrtól" cserébe a szolgálataidért? Valamit biztos, ha ennyire hűséges vagy hozzá, és még ezt is megteszed neki.   - úgy érzem ki kell puhatalóznom mi folyik itt. Ha bajban van segiteni kell rajta. Viszont erre bizonyitékot kell szereznem. - Halálfalónak ígér? Vagy már az vagy?  - kérdezem őszinte érdeklődéssel, próbálok minden idegességet kiszűrni a hangomból. Viszont mikor a szellemszállás került témába a gyomrom egy kettőre görcsbe rándul. Mély levegőt veszek, megpróbálom össze szedni magamat, egy normális és hihető válasz reményében.
- Engem tesztelsz? Komolyan? És ez neked mire is jó ? Természetesen Dumbledorehoz vagyok hű, és minden erőmmel harcolok a "nagyúr" és a halálfalók ellen ahogy tudok. És ha ezzel segítek bárhogy is hogy lebuktassak kiskorúakkal teli " átnevelést ", akkor igen kockáztatni fogok. És nem ismersz eléggé ha azt hiszed mást is veszélybe sodornék ezzel. Természetesen egyedül járnék utána. - és ezt komolyan gondolom. Több okom is van rá, hogy ezt tegyem. Több okom van arra, hogy tudjam valóban a szellemszálláson lesznek e. A barátom Remus az egyik oka, a másik hogy gyerekek halálfalóvá neveléséről beszélünk! Sötét mágia gyakorlásáról, és később az emberek kínzására, ölésére nevelni őket. Ez még csapdának , és viccnek is rossz, és valóban képes vagyok utána járni. Komolyan nézek a szemébe, hogy ezzel nyomatékosítsam, hogy komolyan gondolom.
_____________________________________________________________

"egy titok?"

Úgy érzem magam mintha szó szerint a falnak beszélnék, bár a Roxfortba van mikor válaszolnak is, így ez nem éppen jó hasonlat. A kiakadásomra csupán annyi reakciót kapok, hogy ott találkozunk. Közbe figyelem minden vonását, valamiért van egy érzésem, hogy nem lesznek ott. Nem tudom megmondani, talán a pókösztön, de egy próbát megér, majd hogy meglessem. Nem fogok ott kukkolni az egyik sarokba várni őket. Prefektusi teendőim közé beletartozik a járőrözés akár éjszaka is, csak most kis kitérővel. Nem nagyon villanyoz fel a gondolat, nem éppen a kedvenc nővényem a fúriafűz. Végülis ha nem a halálfalók, majd az a fa végez velem. Csak nézek rá hitetlenül,
- Egyáltalán miért mondod el mind ezt nekem? Komolyan nem értem mi folyik itt. - folyamatosan kattognak a fogas kerekek, de akkor se tudok rájönni. Lehet mert már késő van, vagy egyszerűen nem tudok minden embert megérteni, ami eléggé idegesítő számomra. Kihívás, az tény. Arra, hogy a "Nagyúr" nem fél Dumbledore-tól csak elnevetem magam, kissé vicces a gondolat.
- Ugyan Regulus, ha valami biztos vele kapcsolatban, az ez. Mindenki fél valamitől, még ő is. Nem hiába rejtőzik, és küldi csupán a csatlósait. És az a világ leggyávább húzása, hogy gyereket toborozz...  Nem menedéket keresünk, de ezzel az erővel ezt simán rólatok is elmondható. - Kellemetlen ez a beszélgetés, de jó lenne ha tudnék rá hatni. Beszéltünk már, és tudom hogy van benne jó, láttam. Csupán mint Severus viszi őt is az ár, na meg Lucius. Elkeserítő a világnézetük, komolyan nem tudom felfogni. Meglepődöm, mikor felajánlja, hogy nézzem meg a karját, elsőnek nem is tudom mit akar vele, majd a friss emlék előbukkan. Jameset és engem megtámadtak Roxmortsba, és egy tetoválás éktelenkedett a támadónk karján. Dumbledore elmondta nekünk, az a sötét jegy, amit megkap minden halálfaló. Most hogy eszembe jut kirázz a hideg, és remegő kézzel nézem meg Regulus kezét. Megkönnyebbülten felsóhajtok.
-Még nem késő! Nem bélyegzett meg, legyen eszed! Beszélj Siriussal, biztos kitaláltok valamit, vagy ha én nem ő biztos jó belátásra tud téged bírni. Tudok a családodról, de látod hogy kilehet válni belőle.   - mivel itt áll, beszél velem, nincs rajta a jegy, és ezt meg is mutatja nekem, arra kell jutnom, hogy nem kötelezte el magát, csupán össze van zavarodva. Segíteni akarok neki!
- Egyet értesz vele ??  - na ez az a pillanat mikor kiakadok. Közelebb megyek hozzá, már szinte kínosan, de nem akarok kiabálni. - Egyet értesz, hogy ártatlanokat kell megölni, a tiszta vér érdekében? Nincs olyan hogy tiszta vér, az ritka, mindenki fél, vagy negyedvér, ha alaposan belevetnétek magatokat a családfákba. Tiszta vérű mágus tudod mennyi van? Körülbelül öten ha élnétek a háború után, ha nem kevesebben! Még maga vol.... a nagyúr se az! Nem szavahihető!  - nagyon belemélyedtem ebbe a témába, mint mugli születésű első számú célpont vagyok, de mindig is érdekeltek a vérvonalak, igy utána jártam a dolgoknak, így nagy hülyeséget nem beszélek.  - És ha megöltetek minden muglit? És olyan aranyvérűeket akik ellenállnak? Akkor mi lesz ? Családi vacsi a nagyúrral minden este? Gondolj már bele kicsit jobban! - tudom a hangom kissé erélyesebb a kelleténél, de próbálok rá hatni. Tudom hogy még nem kötelezte el magát, és még van remény.
_____________________________________________________________

"egy titok?"

Regulus kissé megijeszt. Fura lett, valami nem stimmel vele. Beszéltem már vele, volt kis kalandunk, és akkor is tudtam hogy nem olyan mint Sirius, de most valami más van. Lehet ezért is húzom fel magam rajta. - Azt rögtön gondoltam,hogy nem nagyon érdekel téged hogy mit gondolok. Ne aggódj ekkora hülye még nem vagyok. Abban az egyben vagyok az, hogy látom az emberekben a jót,ha még magukban észre se veszik. És szerintem benned benned van, csak épp rossz hatások alatt vagy. És tehetsz erre egy gúnyos megjegyzést, nem nagyon izgat. Csak gondoltam elmondom. - tényleg nem várom el, hogy erre is kedvesen reagáljon, csak szerettem volna ezt tudatni vele. Még ha hangosan nem, de gondolom fejben azért átfut a fején, még egy pillanatra is a gondolat, hogy igazam van. És ha igen az már egy kis haladás. Egyszerűen számomra mindig képtelenség felfogni, hogy valaki ennyire főleg ilyen fiatalon, saját gondolatai szerint a nagyúr mellé álljon. Tulajdonképpen ez nagyrészt a családról is szól, nyilván azt követi a gyerek, amit a szülők tartanak jónak. Lehet ha én is egy aranyvérű, voldemorthű családban nevelkedtem volna, lehetséges hogy én is a mardekárba járnék, és én is toboroznék. Bár én úgy vélem megvan annyira az önálló akaratom, és nézeteim mint Siriusnak, hogy fellázadjak ez ellen. Most hogy nézem Regulust, mint akinek át van mosva az agya, nem is értem Siriusnak mind ehhez hogy volt ereje.
- Igen eléggé gyáva dolognak tartom. A gyerekek még befolyásolhatóak, keresik önmagukat. És gyáva az, hogy így viszitek bele őket. Más házból is vannak lelkes jelentkezők, vagy csak a kígyók ilyen lelkesen? - jegyzem meg csípősen. Hogy miért érdekel ez? Több szempontból is. Az egyik az, hogy meddig terjedhet a nagyúr hatalma, és kiket tud megfélemlíteni. Hisz más házakban is van nem egy aranyvérű arisztokrata, és azoknak a többsége szokott egyetérteni azzal, hogy le a sárvérűekkel. Másik dolog az, hogy pont ellenünk toborzunk éppen embereket, a titkos párbajszakkörünkre, hogy ellenük tudjuk megvédeni magunkat. Tudnom kéne mennyire kéne vigyáznom a többi ház embereivel. Bár már most kissé aggódom ez miatt, lehet már benn is van olyan akiben nem kéne megbízni. Ez egyre bonyolultabb és ijesztőbb lesz. Mikor Siriust hozza témába, még idegesebb leszek, hisz egyik jó barátomról van szó, és minden tiszteletem az övé, hogy benne volt annyira erő, hogy nem hagyta magát befolyásolni. Csak összehúzott szemöldökkel hallgatom a bátyjáról szóló monológját. Egyáltalán nem tetszik, ahogy beszél róla. Nekem is van nővérem, én se vagyok jóba vele, ami azt illeti ugyan úgy viselkedik velem, ahogy Regulus Siriussal. Semmibe vesz, mintha nem is léteznék. Így nagyon is átérzem ezt a helyzetet. - És ez mind a te véleményed vagy a szüleiddé?   - jegyzem meg első körben eléggé csípősen.  - Sirius nem utál, és ha kérnél tőle bármily fajta segítséget azonnal menne. Te nem ismered a saját bátyádat. Az igazit legalábbis egészen biztosan nem.   - nem tudom van e bármi esélye is jobb belátásra bírni, főleg mert egyre inkább felbosszant, és a hangerőm is abban az ütembe növekedik. De én mindent megpróbálok, hisz nem hagyott még faképnél, hanem itt áll és beszélget. Ezt már én haladásnak tekintem.  - Nincs olyan, hogy ártatlan, ebben igazad van. De nem nektek kell eldönteni ki érdemli meg az életet, és ki nem. Nem vagytok istenek.    -ezt soha nem értettem hogy meri magát bárki is a többi ember fölé helyezni. Sosem mondtam még ki hangosan de nagyon gyávának találom voldemortot és szánalmasnak. Fél, és ezért akar nagyobb hatalmat, és ezért veszi körbe magát a halálfalókkal. Félve megnéztem Regulus karját, mivel nincs rajta a sötét jegy úgy gondolom, még mindig megvan az a kiskapu, hogy ki lehet ebből rántani. Viszont nem tudom ezt hogy tegyem. Nem akarok bekavarni, és ha beszélek Siriussal igenis bekavarok nem kicsit. Lehet mással kéne, de kivel ?  A nagyúr szavahihetőségén csupán elmosolyodom, sajnálom hogy ezek a emberek mind ennyire félre vannak vezetve. A következő szúrása eléggé szíven talált. De csak elmosolyodom. - De legalább én olyasmiért áldozom az életemet, amiért érdemes volt. A barátaimért.  És lehet meghalok, de akkor is az én oldalam fog győzni, és már ezért megérte.    - mindig úgy tartottam, ha meg kell halnom akkor olyan valakiért halljak meg akit szeretek. Akkor volt értelme.

_____________________________________________________________

"egy titok?"

Teljesen úgy érzem magam most, mint egy anyuka, aki épp próbálja a gyerekét jó útra terelni. Beszéltem már Regulussal, és úgy érzem, hogy ő egyáltalán nem rossz ember. Kár hogy nem látta magát akkor, mikor Siriust megtámadták, és mennyire aggódott a testvéréért, ami teljesen természetes dolog. De jelenlegi helyzetbe, úgy érzem hiába mondanék bármit. Egyszerűen elakadt a szavam, és figyelmesen hallgatom végig. Úgy érzem most ez a legmegfelelőbb megoldás, főleg mert félek ha közbe szólok nem fogja végig mondani, vagy felidegesítem és teljesen mást fog mondani mint amit szeretett volna. Így most Lily Evans kivételesen nem fűz semmit a hallottakhoz, csak figyelmesen hallgat. Megdöbbenésemre be is jön amire gondolok, hisz Regulus mindig itt áll, és nagyon sok mindent kiad magából. Hogy olyan vagyok mint Dumbledore, erre összehúzom a szemöldökömet. Náluk ez olyan bók, mintha én azt mondanám neki, hogy úgy beszél, mint Voldemort. Nem értem, soha nem is fogom úgy hiszem, hogy mi bajuk van Dumbledoreral. Ő tényleg csak jót, és békét akar, még a vak is láthatja, hogy ő a fő jófiú ebben a történetben. Arra viszont ökölbe szorítom a kezemet, mikor a fiatal gyerekek toborzását említi. Erről tényleg kénytelen leszek szólni az igazgatónak. Ezt nem hagyhatom. De nem szólok semmit, valósággal összepréselem a számat, hogy egyetlen egy szó se hagyja el. "Mardekár dicső háza " hát erre kénytelen vagyok felnevetni, már ne haragudjon. Az összes rosszakaratú diák oda jár, és csak csalással tudják azt is elérni, amiben nyernek. Főleg azért is haragszom rájuk, mert a legjobb barátom Pitont is képesek voltak a hatáskörük alá vonni.  Összeszorul a szívem, főleg mikor az otthoni dolgokról beszél. Ha lennénk olyan viszonyba most megölelném. De úgy hiszem kapnék egy crucio átkot, ha ezzel próbálkoznék. Kis levegőt vesz, úgy érzem most eleget hagytam beszélni. Volt időm nekem is össze szedni a gondolataimat, és mély levegő után kinyilvánítom a véleményemet.
- Először is, abban teljesen igazad van, hogy úgy beszélek mint Dumbledore. Tudod miért? Mert az ő nézőpontját tartom helyesnek, mi szerint mindenki egyenlő. Te pedig úgy beszélsz mint a "sötét nagyúr"    - forgatom a szememet, ahogy kiejtem ezt a fellengzős nevet. - Mivel mind a ketten másnak a szemszögéből látjuk a világot, hónapokig állhatnánk itt és veszekednénk. Annyi biztos Regulus, hogy nem a jó oldalon állsz, és egy nap ezt észre fogod venni. És attól félek, mikor eljön ez a pillanat...      - lenézek a karjára, ahol a sötét jegy szokott a halálfalókon lenni. - Túl késő lesz szabadulni. De annyit még fűznék hozzá, hogy minket megfogsz találni, és fogunk segíteni. És tudod mit. Erre most nem kell reagálnod, mert tudom, hogy úgy is azt mondanád jelenleg, hogy dugjam fel a segítségemet, mert márpedig neked nem fog kelleni. - mosolyodom el, gyengéden, barátságosan, mert komolyan gondolom amit mondom. A gyerek toborzásra nem reagálok inkább, mert nem tudok mit. Nem fogom figyelmeztetni arra se, hogy ezt jelenteni fogom Dumbledore-nak. Annyi bizonyos, hogy a szellemszállásra azt hiszem elfogok látogatni, meg kell valahogy zavarnom, még mielőtt belépnek a fúriafűz környékére. Nem mehetnek oda. - Én megértem a családi tragédiádat, mindenkinek van. Én 11 éves korom óta egy szót nem beszéltem a nővéremmel, nem csak neked vannak gondjaid a testvéreddel. És abban is igazat adok neked, hogy valóban nem ismerem Siriust, ha ismerem is, teljesen más szemszögből mint te. Nekem se volt könnyű nyaranta egy olyan nővérhez haza menni, aki megvetett, és rám se nézett, mert féltékeny volt rám, amiért én más vagyok mint ő. - egyszerűen megvonom a vállamat, sajnálatos módon ebbe már beletörődtem. - Minden családban vannak zűrök. Viszont annyit tudok Siriusról, hogy ha segítséget kérnél tőle, nem tagadná meg. Te is minden utálatod ellenére elakartad kapni, azt aki megtámadta. Sirius is ugyan ezt tenné.   - jelentem ki nemes egyszerűséggel. Azt már lenyelem, és elhessegetem a gondolatot, ha én kerülnék bajba valószínűleg Petunia legszívesebben inkább még rúgna egyet rajtam, minthogy segítsen. De ez az én nővére, Sirius pedig nem ilyen. Ő gondolkodás nélkül segítene az öccsén, bármilyen viszonyban is vannak. Ezt az egyet 100%osan tudom róla, még ha nem is ismerem annyira mint ő.
Aztán figyelmesen ismét hallgatom az állatvilág előadását, erre csak nagy szemekkel nézek rá. Oké ha mugli lenne, erre lenne egy frappáns válaszom, de inkább nem teszem. Csupán mély levegőt veszek, és legszívesebben megfognám a fejemet, mert ebbe már az is belehasadt.
- Köszönöm ezt a biológiai felvilágosítást, komolyan értékelem, és nem beszéltél hülyeséget, de nekem estére ez már sok volt. Ez is azt bizonyítja, hogy igen két külön oldalon állunk, de én csak ismételni tudom önmagamat, mi szerint te nem oda tartozol. Csak görcsösen szeretnél, de nem lesz a valódi éned.   - eléggé jó ember ismerő vagyok, és ebben teljesen biztos vagyok, így eléggé könnyedén mondom ki a szavakat.  A következőkön csupán könnyedén elmosolyodom.
- Tévedsz én nem antilop vagyok, bármennyire is gyengének tűnök. Nőstény oroszlán vagyok, aki minden áron megvédi a gyerekeit, és jelen helyzetben a gyerekeimet a barátaimat értem, akikért bármit megtennék. A szeretteimért... és hidd el ez nagyobb erőt, és bátorságot add, mint bármi a világon. És ezt nem vagytok képesek felfogni. Ti a hatalomért, mi a szeretteinkért harcolunk, szerinted melyik cél az erősebb, mi add több erőt? Te harcolsz valakiért?  - nézek rá sajnálkozva, és egyben kérdő tekintettel.

_____________________________________________________________

"egy titok?"

Azt hiszem, hogy mindent elmondtam amit akartam, és eléggé kifejtettem a véleményemet. Úgy hiszem Regulus csak levan veszve és ahhoz a csoporthoz fog nyilvánvalóan tartozni, amelyik törődik vele. Mármint természetesen nézőpont kérdése milyen törődést is kap tőlük. Látom egyes mondani valómmal megtudtam lepni. Kicsit furán érzem magam, nem az volt a célom hogy mint egy gyereket kioktassam, bár úgy érzem arra lenne szüksége, útmutatásra. Kissé fáradt vagyok, már takarodó után vagyunk, na meg persze ez a beszélgetés is épp elég energiát szívott ki belőlem. Ugyan ezt látom Siriuson is, már ő is legszívesebben menekülne tőlem, és persze ezt meg is értem. Azt se értem, hogy bírta idáig.
- Persze, hogy próbálkozom. Látom rajtad hogy nem te nem az a fanatikus vagy, ennyi. Egy próbát meg megért.   - vonom meg nemes egyszerűséggel a vállamat.
A testvér részét viszont teljesen átérzem. De akkor se hiszem, hogy ez vezethetett volna ahhoz, hogy a sötét oldalt válassza. Bár ha most belegondolok, lehet ha jóba lennének Siriussal, a bátyát követné. Lehet tényleg el kéne beszélgetnem vele, viszont nem akarom olyanba ütni az orromat, ami nem az én dolgom. Viszont Regulus gyerekeket toboroz, ez már csak tartozik rám is? Sóhajtok fogalmam sincs mi lenne a helyes döntés.  
- Tudom milyen, de ti még tudnátok rajta változtatni, mi nem. - mosolyodom el halványan, valóban úgy gondolom, ha Regulus oda állni Sirius elé, és komolyan kezdene vele beszélgetni, nem hajtaná el.
- Bármilyen hasonlattal is próbálkoznál ugyan az lenne a lényege. Na igen nem hiába kerültem ebbe a házba. - elvigyorodom  magam, majd akaratlanul is eszembe jut, amit Lumpsluck mondott nekem, hogy többre vihetném a mardekárba, nem is érti miért nem oda osztottak be. Én megsértődtem, és szerinte jogosan. Vajon tényleg mi lett volna ha oda osztanak be... főleg mert mugli vagyok? Lehet már rég szétszedtek volna. Majd látom betaláltam az utolsó monológommal. Megsajnálom, vissza kell fognom magam hogy akár a kezemet a vállára tegyem...
- Amint lesz kiért harcolnod meg fognak változni benned a dolgok. Most tudom nem érted miről beszélek..  - akaratlanul is az az irónia jut eszembe, mi lenne ha egy mugli lányba szeretne bele... akkor mi lenne?

_____________________________________________________________