1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Gwenog Jones „A Hugrabugnak népe, Békés, igazságos. Oda mész, ha türelmes vagy."
Származás : félvér Lojalitás : semleges Családi állapot : egyedülálló Lakhely : Roxfort Foglalkozás : roxforti tanuló Pálca : 10 hüvelyk, diófa, sárkányszívizommal Keresem a... : Ellenségem és csapattársaim Idézet : A te táncodat senki más nem táncolhatja, a te dalodat senki más nem énekelheti, és a te történetedet senki más nem írhatja meg. Hogy mi vagy és mit csinálsz, az most, ebben a pillanatban dől el! Karakterlap : Natural born leader Karakterzene : I'm just a little bossy Playby : Shay Mitchell Kép :
Tárgy: Mark & Gwenog Vas. 13 Dec. 2015 - 1:08
There’s something about you
Ha ma reggel vagy akár csak néhány órával korábban azt mondja nekem valaki, hogy én ma még itt fogom szelni teljesen illegálisan, gyógynövénytanról ellógva Roxmorts utcáit a Három Seprű felé tartva, biztosan körberöhögöm. Mert hát miért is tennék ilyet? De hát az ember sosem számolhat azzal, hogy olyasmi dolgok történnek vele váratlanul, mint Cavelier. Úgy tűnik, ő még az én őrült oldalamat is képes előhozni. Nem mintha annyira jó kislány lennék, csak elővigyázatos vagyok és ügyelek rá, hogy ne kapjanak el, ha tilosban is járok. Nem kockáztathatom, hogy esetleg eltiltsanak a kviddicstől, valami kisebb stikli miatt, pláne így az idény közepén. Most azonban be kell vallanom, nem igazán mérlegeltem a következményeket. Viszont az adott szó kötelez, meg már egyébként is hülyén nézne ki visszafordulni. Egy dolgot tehetek: bíznom kell Cavelier „szakértelmében”, hogy nem bukunk le. Igen, bízni Cavelier-ben. Vajon nagyon elvetemült és hiú remény? Most már mindegy. Vajsör lesz és kész. A következményekkel majd szembenézek később. Valahogy megoldom, történjék bármi, döntöm el magamban. Cavelier megjegyzésére azonban még így is képtelen vagyok nem elmosolyodni. - Hé, Cavelier, még a végén azt fogom gondolni, hogy flörtölni próbálsz velem – hangomból persze érezhető, hogy én sem gondolom komolyan, amit mondok. Egyébként alapvetően tisztában vagyok az adottságaimmal, de nem igazán foglalkoztat a párkapcsolat, mint olyan gondolata. Nincs nekem a kviddics mellett arra időm. Bár néha, gyöngébb pillanataimban vágyom arra, hogy hozzábújhassak valakihez, de szerencsére ezeket a gondolatokat hamar el tudom hessegetni. Csak gond lenne vele végső soron. Inkább igyekszem nem is számításba venni egy pasit sem ilyen szinten. Többnyire sikerülni is szokott. Többnyire… - Hogy hiányozna a jelenlétem? Na ezt kötve hiszem – arcomon a mosoly kissé fanyarrá válik. Mert bár tisztában vagyok azzal, hogy a külsőmet elismerik, de azzal is, hogy a legtöbb ember bizony nemigen állhat engem. Nagyképűnek, megközelíthetetlennek tartanak. Bár nem élezem a fülem a pletykákra, az ilyesmi azért olykor visszajut hozzám. Nem mintha érdekelne. Gondoljanak, amit akarnak. Irigy banda. Nem fogom rájuk pazarolni az energiáimat, inkább küzdök tovább a céljaimért, ők meg hadd fröcsögjenek csak, ha úgy jó nekik. Nem az én gondom. De szerencsére Cavelier sosem enged belesüllyedni a keserű gondolatokba a magányomról, következő megjegyzése újból jókedvre derít. Talán pont ezért is díjazom a társaságát, legalábbis részben mindenképp. Nem veszi túlságosan komolyan magát és ez néha igencsak üdítő a számomra.
- Ó nem, Cavelier, nem az a kérdés, hogy én felkészültem-e. A valódi kérdés az, hogy te készen állsz-e rám? – szemem huncutul villan meg, amit nem sokan láthatnak tőlem. Pedig én is tudok ám hülyéskedni, viccelődni, csipkelődni. Csak a csapatkapitányi és egyéb tennivalóim ritkán engedik meg nekem ezt a luxust. Most azonban itt a tökéletes alkalom. Bár ez a házibuli megint visszairányítja gondolataimat arra, mennyire nem bírnak engem a háztársaim. Cavelier pedig most meglepő módon csöndben marad egész hosszú ideig, ami viszont csak akkor tűnik fel, mikor megszólal. - Nos, ha már így megkérdezted, az a helyzet, hogy igen. Az gondolkozom, valóban elég nagy kihívás lesz téged visszacipelnem feltűnés nélkül a Roxfortba, ha most asztal alá iszlak. Úgyhogy lehet, hogy megkegyelmezek neked és ma csak lightosban nyomom a kedvedért. Vagy ismersz esetleg valami közetlen, titkos járatot egyenesen a kis barátnődhöz, Poppy-hoz, hogy az alkoholmérgezéseddel egyből hozzá vihesselek? – Szerencsére még így az elkalandozásból visszatérve is csípőből tudok reagálni rá (éljen a megosztott figyelem) és természetesen hozzá hasonlóan én is halálosan komoly arckifejezést és hangszínt választok, noha nem kérdés, én is éppen csak annyira gondolom komolyan, amit mondok, mint ő, azaz semennyire.
Könnyed magabiztossággal sétálok Gwenog mellett, teljesen figyelmen kívül hagyva az irányt, hisz a lábam már magától is odatalálna a Vajsör Viskóba. Alig tudnék mondani pár esetet, mikor nem ide jöttünk a hétvégi előírt lazítás teljesítéséért, de azokra is szégyenkezve emlékszem vissza. Egyértelmű, hogy a viskó a mi otthonunk, és örökké bűntudatom lesz majd, amiért megcsaltam. - Nem próbálok. Nálam olyan nem létezik, hogy csak próbálok - emelem fel a mutatóujjam. Persze, nem áll szándékomban kikezdeni se vele, se mással, viszont ez nem jelenti az, hogy nem tehetek félreérthető megjegyzéseket. Főképp, ha nem feltételez mást az ugratásomról, mint ami valójában. - Ugyan már, Jones, elég lenne egyszer csatlakoznod valamelyik ivós ünnepléshez, amin más házakból is részt vesznek, máris máshogy állnának hozzád - vigyorgok rá biztatóan. Nem hinném, hogy túlzottan zavarja a felé irányuló ellenszenv, de ha mégis így lenne, egy este alatt el tudná érni, hogy megkedvelje az évfolyamtársaink egy része. Csak tudni kell bánni az emberekkel, és megtalálni az olyan kiskapukat, mint például a sör. Nekem se lenne ennyi haverom, ha nem lennék alkoholista. - Attól függ, mire - kacsintok rá kihívóan. Ezután hagyom, hogy kicsit kibontakoztassa magában a gondolatait, mert én ilyen megértő vagyok. Azalatt a rövid idő alatt pedig, amíg csend áll be a csevegésünkben, legalább ötletelek a mardekárosok megviccelését illetően. Ironikus, hogy pont Poppyt hozza fel, ugyanis valóban látok némi esélyt a viszont látására. - Most hogy mondod, talán figyelmeztetnünk kellett volna szegényt - nevetek fel. - A helyedben én inkább magam miatt aggódnék, ha csak az ünnepléseken szoktál részt venni. Nem ihatsz túl sokat a győzelmetekre. Hamarosan hazaérkezünk, meglepő mód otthonosan huppanok le a csapos elé, és kérek kezdésnek két nagy korsó vajsört. - Szóval, fogadunk? - fordulok vissza Gwenog felé.
words: 285 & note: -
Gwenog Jones „A Hugrabugnak népe, Békés, igazságos. Oda mész, ha türelmes vagy."
Származás : félvér Lojalitás : semleges Családi állapot : egyedülálló Lakhely : Roxfort Foglalkozás : roxforti tanuló Pálca : 10 hüvelyk, diófa, sárkányszívizommal Keresem a... : Ellenségem és csapattársaim Idézet : A te táncodat senki más nem táncolhatja, a te dalodat senki más nem énekelheti, és a te történetedet senki más nem írhatja meg. Hogy mi vagy és mit csinálsz, az most, ebben a pillanatban dől el! Karakterlap : Natural born leader Karakterzene : I'm just a little bossy Playby : Shay Mitchell Kép :
Totál őrültség, amibe keveredtem, ez nem is kérdés. De ha én egyszer belekezdek valamibe, azt már csak elvből is végigviszem. Nem engedné a büszkeségem, hogy gyáva nyusziként tűnjek fel Cavelier előtt, aki végül megfutamodik. Nem mintha számítana akár az ő, akár más véleménye, ez inkább amolyan belső, "gwenogos" dolog. Meg egyébként, bármilyen hihetetlen is, én tényleg jól érzem magam a társaságában és valahogy nincs kedvem puszta kötelességtudatból visszamenni gyógynövénytanra poshadni. Ha a kviddicsedzésről lenne szó, az egészen más tészta. Abbéli kötelességeimet soha nem hanyagolnám el, akkor biztos, hogy hat lóval sem tudott volna magával vonszolni Cavelier. Most azonban úgy érzem, megengedhetek magamnak ennyi lazaságot. Válaszára csak egy gunyoros kis mosolyt kap. Természetesen nem veszem komolyan a "macsózását", egyébként is, annyira nem illik hozzá, hogy pont ettől lesz mulatságos. - Meglehet. Tudom, hogy ez hihetetlenül fog hangzani számodra Cavelier, de vannak, akiknek kötelességei is vannak - válaszolom mosolyogva megjegyzésére. Persze, tudom, pont emiatt tartanak sokan karót nyeltnek, meg beképzeltnek, mert nem vegyülök velük. De fontosabb dolgaim is vannak annál, minthogy ilyesmin rágódjak. Szóval ez most csak félig vicces, csipkelődő megjegyzés, másrészt komoly igazságtartalmat is hordoz. Persze szó sincs arról, hogy neheztelnék Cavelier-re és remélem, ő sem így érzékeli. Bár nem az lelkizős alkat, csak nem veszi magára. És következő kacsintása meg is győz erről, amire nem bírom megállni, hogy fel ne nevessek és csak egy fejcsóválás rá a válaszom. Komolynak maradni Cavelier mellett? Ugyan már, képtelenség! Gondolataim mégis elkalandoznak egy időre, amit ő meglepő módon egy ideig csöndben tűr is. Ki tudja, talán ő is elmélázott valamin. A csönd azonban természetesen nem tart örökké, az ő sajátos stílusában töri meg, de természetesen én sem maradok adósa. Nem mintha, ez megrettentené, nem hagyja, hogy enyém legyen az utolsó szó. Na de engem sem kell ám félteni!
- Cavelier, az hogy évközben lefoglal a kviddics, nem jelenti azt, hogy néha ne lazítanék. Három bátyám van, a nyarak, főleg egy-két évvel ezelőtt még igencsak kemények voltak számomra ilyen tekintetből - jegyzem meg kedélyesen és nem hazudok. Tulajdonképpen kevesen ismerhetik azt az oldalamat. De a bátyáim igen. Ha tudná, mennyi vajsört gurítottam már én le egy-egy este alkalmával velük! Mikor odaérünk úti célunkhoz, teljes természetességgel veti le magát a pulthoz, láthatóan nem először jár itt és huncutul pillant rám. - Hm, miben is akarsz fogadni, Cavelier? - veszem fel rögtön a kesztyűt, hamiskás mosollyal az arcomon, ahogy letelepszem mellé.
by 
