Az ajándék hadművelet

To: Lily & Marl & James

Említettem már, hogy gyűlölök vásárolni? Bár így belegondolva a dologba, nem hiszem, hogy ez olyan meglepő lenne. Drágalátos anyám mindig örömmel hurcolt el minket Regulussal akkor, amikor valami új dolgot kellett nekünk venni. Mondanom sem kell, szarrá untam az egészet, és az első adandó alkalommal mindig leléptem, amint lehetőségem adódott rá. Emlékszem, egyszer sikerült véletlenül betévednem a Zsebpiszok Közbe. Az ajándék vásárlásban pedig még szörnyűbb vagyok. Ha valakinek ajándékot kell venni, akkor általában előre megkérdezem, hogy mégis mit akar. Jó, a tekergőknél nyilván mindenkinél tudom, hogy ki-mire vágyik a legjobban, de a távolabbi barátoknál már más a helyzet, és sokkal nagyobb gondban vagyok. Mint most, Peytonnál. A háztársunknak, ugyanis ma lesz az a bizonyos tizenhetedik születésnapja. Természetesen az összes griffendéles össze lett hívva egy hatalmas banzájra, nekem meg persze vinnem kellene neki ajándékot, a többiekkel együtt.

Ezért is határoztuk el Jamesel, Lilyvel, és McKinnonnal, hogy persze az utolsó pillanatban, de leszökünk a Roxmortsba ajándékot szerezni Peytonnak. Az elképzelés adott, az akció kezdetét veszi… legalábbis akkor biztosan, ha a fejemet nem fenyegetné az a veszély, hogy agyrázkódást kapok. Az évek alatt, eléggé szűkössé vált a Szellemszállás felé vezető alagút, és minduntalan beütöm a fejemet valamibe. Mikor végre beérünk a házba, fájdalmasan dörzsölöm a fejemet, és érzem, hogy egy pár púpot is szereztem rá.
- Ágas, mikor nőttünk mi meg ennyire? – Kérdezem sóhajtva. Nem is igazán tudatosult bennem, hogy ennyire kinőttük az alagutat, hiszen általában az animágus alakunkban haladunk végig a megszokott úton.

- Na, most tehát már itt vagyunk. – Nézek körül elégedetten, majd a többiek felé fordulok.
- Van valakinek ötlete, hogy merre induljunk meg ajándékot keresni? – Mert nekem láthatóan fogalmam sincs, mégis mit kellene Peytonnak venni.
- Az vajon ajándéknak számít, ha elintézem azt, hogy a mardekárosok egy teljes hónapig színjátszós talárban mászkáljanak a suliban? – Töprengek el.
- Vagy egyszerűen csak robbantsam rájuk a nagyteremben az asztalt? – Egyre jobb kilátások, látszik, hogy kezd alaposan beindulni a fantáziám, és még a tipikus Siriusos mosoly is elterül az arcomon.

Tesó, Evans, McKinnon

Hasonlóan éreztem magam. Mégis mi értelme van annak, hogy körbe-körbe mászkálunk és végignézünk kilencszáznegyven dolgot csak azért, hogy aztán megvegyünk egyet? Unalmas. Kösznem.
Mellesleg ez a Peyton vagy ki, csak látásból ismertem, beszéltünk egész életünkben pár szót, és abból legfeljebb annyit hoztam le, hogy egész biztosan nem fogunk összebarátkozni, azt biztos nem ügyeskedtem ki, mégis mit akar szülinapjára. Oké, háztársunk, oké, a háztársak mindig haverok egy bizonyos szinten, de...
Azért egész biztosan lett volna jobb programom.
Az alagútban nem csak Sirius ütötte be folyton a fejét vagy a vállát, én sem jártam jobban: a kiálló gyökerek még a karomat is végigkarcolták. Épp akkor, amikor már kezdtem azt hinni, megúsztam és vége van, rosszkor akartam felegyenesedni és jól bevágtam a fejem a plafonba pont mielőtt kiértem volna. Elmormoltam valami nagyon csúnyát, és a fejemet dörzsölgetve léptem ki az alagútból.
- Nem tudom, Tapmancs - morogtam nem éppen jókedvűen. - Lehet, hogy mindig ilyen kicsi volt. Nem igazán szoktunk emberi alakban mászkálni benne, emlékszel? Mellesleg ez még őzgida koromban épült. - Szükségszerűnek éreztem hozzátenni.

Később, amikor megálltunk Roxmorts közepén és Sirius az ötleteit sorolgatta, halványan elvigyorodtam.
- Inkább változtassuk őket alpakává. A színjátszós talár inkább ajándék. - Reménykedő kiskutyatekintettel néztem a másik fiúra. - Csinálsz nekem?
Nagyon reméltem, hogy fog. Ez eddig eszembe se jutott, de most egyre inkább megtetszett az ötlet, mert egészen biztosan nagyon vicces lenne, ha mindenki retináját kiégethetném egy élénk színjátszós talárral.
- Vehetnénk neki... - kezdtem nagyon lelkesen, de aztán elakadtam. Végignéztem a társaságon. - Van itt olyan, aki életében többet beszélt vele hat szónál?
Teljesen reménytelennek tűnt. Mi a francért nem krédeztük mi meg?! Teljesen logikusak vagyunk.

Blacky, Potter, Bff

Nem hittem volna, hogy bármikor, valaha belefognak egy ilyenbe vinni. De úgy voltam vele, hogy jön Marl is és az utolsó évünk. Ráadásul a srácok ezt ha jól tudom rendszeresen csinálják, és ilyenért sosem hallottam hogy lebuknának, így gondoltam egyszer én is lehetek bűnbe. Különben is, kis kaland sosem árt. Peytonnel én jóba vagyok, ő velem ellentétben tényleg könyvmoly, de Jamesék nagy rajongója is. Imádja a fiúk csínyjeit, Sirius azért is gondolta, hogy ezt a rajongást egy különleges ajándékkal kell megjutalmazni. Ezt hol máshol is szerezhetnénk be? Persze, hogy Roxmortsba. Nem vagyok nagyon a fúriafűz nagy rajongója, így Marl közeléből nem nagyon léptem el mindvégig. Az alagút meg... egyszer voltam már itt Remussal, de a nem létező klausztrofóbiám megint előjött. Mély levegőket veszek végig miközben áthaladunk az alagúton, mögöttem Marl-al, előttem Jamesel, de cseppet le vagyunk maradva. Viszont azt látom, ahogy beveri a fejét, és nem bírom ki természetesen, hogy ne nevessem el magamat. Hogy szokták nálunk mondani ? Isten nem ver bottal? Azonnal egy gyökér felkarcolja a kezemet. - Au.. - jegyzem meg halkan. Alig várom, hogy felérjünk, de eléggé lassan haladok, bár szívem szerint végig rohannám az egészet. A fiúk már rég kimásztak, amíg én szenvedek Marl nekem is jön. - Nyugi van.. - mondom neki, bár ez inkább magamnak szólt. Kicsit begyorsítok a tempón, majd kiszenvedem magamat, mert természetesen a fiúk nem segítenének, nagyon belemerültek a beszélgetésbe. Ahogy kimászok, leporolom a ruhámat, a hajamból kiszedem a koszt, és megnézem a sebes kezemet. Na ezt még túl fogom élni úgy érzem. - Szerintem tényleg nem itt kéne tartani a párbajszakkört, egyre több elem szól ellene... - jegyzem meg a fiúknak miközben én segítek Marlnak felmászni. Mikor már mind a négyen ott állunk, csak nézek Potterre aki szélesen vigyorog. - Mi van ? - kicsit megrémülök, mert érzem hogy valami mászik a fejemen. - Ugye nem.... - nem sikítok, nem fogok sikítani, sem kalimpálni, csak mereven állok. - Bármi is az szedd le, és ne lássam...

Buli! Ez a jelszó az egészben, hogy bulizni fogunk! Aztán egy születésnapos megérdemel valami jó kis ajándékot és bevallom egészen mókásnak hangzik kiszökni és ajándékot venni neki… négyesben… Nem, inkább nem mondok semmit, jobb az mindenkinek.
A fűz környékén Lily kezét szorongatom, hogy megnyugtassam, én itt vagyok. Ha kell, leszek az első áldozata a fűznek. Persze szerencsére senki se lesz áldozat, ugyanis egyrészről a fiúk remekül ismerik a járást, másrészről, már én is voltam itt. Nem sokszor, de már voltam. Kihasználva, hogy vékony és picike vagyok, igyekszem Lily háta mögött ügyesen navigálni, hogy a lehető leginkább épen ússzam meg az áthaladást, éppen ezért is van rajtam olyan pulóver, amit nem féltek. Így védem a karom, meg a ruhám is és még a fejemre is felhúztam a kapucnit, hogy ne akadjon bele a hajamba semmi. Azt utálnám.
- Menjünk már… A végén még itt hagynak… – jegyzem meg mormogva, mikor Lilybe ütközöm. Hát sosem lesz már vége az alagútnak? Ez egyáltalán nem fér bele a komfortzónámba. Mikor úgy hallom, hogy valami elfut mögöttem, éppen csak a szám elé tudom kapni a kezem, hogy ne sikkantsak fel, de a megugrástól így is kicsit beverem a fejem. - Menjünk Lily… – jegyzem meg, pláne mikor érzékelem, a fiúk már kiértek. Nincs ínyemre a dolog… Miért ment mind a kettő előre… az egyikük mehetett volna a végén.
Nagy nehezen végül Lily segítségével kikászálódik az alagútból, azonnal leporolom magam, s nagyon gyorsan veszem le magamról a pulcsit, hogy beletömjem a táskámba, s máris az a ruhám látszik, amiben jól is érzem magam. Nem fogok csak úgy akármiben kimenni Roxmortsba. Éppen a hajam igazgatom egy kis fésű segítségével, mikor Lily megjegyzi, hogy valami mászik rajta. - Ne aggódj, csak egy levél! – jegyzem meg, majd nagyon gyorsan kapom le róla a pókot és dobom el messzire, reménykedve, hogy el is fut egyből. Csak igyekszem a lehető legőszintébb mosolyt dobni Lily felé, majd inkább a saját hajam megigazításával foglalkozom, de lopva Lily haján is végighúzom kétszer a fésűm, ne legyen kócos a legjobb barátnőm. Az ilyesmire allergiás vagyok. Kivétel ha az ember okkal kócos… az eeeeegészen más… - Majd körbenézzük és úgy kitaláljuk mit vegyünk… nem lehet úgy vásárolni, ha az ember előretervez, az totál unalmas… – jegyzem meg csak mellékesen, még akkor is, ha valószínűleg én élvezem a legjobban a vásárlás részét a dolognak. Mondjuk… könyveket például nem gyakran szoktam venni. Az annnnnnyira nem köt le… - Lily! Te ismered a legjobban, szóval… – karon ragadom Lilyt, majd tőlem megszokott ringó csípővel meg is indulok, húzva a barátnőmet. Út közben vetek egy kósza pillantást Blackre, de már tovább is siklik a tekintetem. - Végre egy jó kis buli lesz! Remélem senki se fogja elrontani, mert már igazán ránk fér egy kis szórakozás… – jegyzem meg csak úgy sóhajtva, s talán én vagyok az egyetlen, aki egyáltalán nem gondolkodik azon, mit vegyünk. Majd úgy is találunk valamit, én tudom.

To: Lily & Marl & James

Visszatekintek az alagútra, ahol a lányok valahol még nagyon lemaradtak, így nyugodt szívvel tudok Ágassal olyan dolgokról beszélgetni, amik nem tartoznak rájuk.
- Igen, ebben igazad van. De eddig akkor sem tűnt fel, hogy ennyire kicsi és szűk lenne. Régebben nem így éltem meg. – Kicsit megrázom a fejem, távol tartva magamtól a nosztalgikus gondolatokat, pedig lenne pár, ami elő akarna bukkanni. De most az ajándékvételre kell koncentrálni. Végre valahára a két lány is felbukkan, mire csak egy apró vigyort küldök feléjük. Igazán érdekesnek néznek ki az alagút után, de azt hiszem fővesztés terhe mellett, ezt nem igazán kellene hangoztatni. Csak egy fél pillantást vetek Jamesre, amivel elárulom, hogy sürgősen tenni kell az ellen valamit, hogy nehogy elröhögjem magam.
- Hmm, hát igen, nem valószínű, hogy így túl komfortos lenne. – Értek egyet Lilyvel, közben igyekszem megint visszaszorítani az előtörni készülő nevetést, mikor látom, hogy milyen kétségbeesett fejet vág. Egy pók miatt. Őrület.

De McKinnon hamar megoldja a problémát, így talán pánikolás nélkül tudjuk átvészelni a napot. Ami azért határozott pozitívum. Egy pillanatra találkozik is a pillantásom a szöszke lányéval, de én is hamar elkapom róla a tekintetem és megint csak az ajándékszerző művelettel kezdek foglalatoskodni. Legalábbis azzal akarok foglakozni, nem McKinnon szemeivel. Megindulok a lányok után, közben tőlem szokatlan módon eléggé csendben hallgatom a diskurálást, de hamar összeszedem magam az előbbi kis intermezzo után és újra visszatérek, mindenki legnagyobb örömére.
- A vásárlás soha sem izgalmas. – Jegyzem meg, McKinnon megjegyzésére. Nem is értem, bárki hogy is gondolhatja, hogy ez a végtelenül unalmas tevékenység bármiféle izgalmat is hordozna magában.
- Persze, hogy kapsz, James. – Vigyorgok rá a barátomra, mikor megkérdezi, hogy biztosítok-e neki színjátszós talárt. Akkor biztosan még jobban kitűnne a tömegből. Én örömmel megadom neki ezt az örömet, ha ennyire kell neki.
- Hát… én sem beszéltem vele, sokkal többet. De rajongó, szóval ennyit megérdemel. – Vonogatom a vállamat, aztán reménykedve felcsillanó szemekkel nézek Lilyre.
- Meg van a megoldás! Legalább egy valaki ismeri eléggé Peytont. – Vigyorodom el, és már követem is a lányokat. Ők sokkal jobban értenek a vásárláshoz, mint én valaha is fogok. Ezért nem is baj, hogy elhoztuk őket is magunkkal.

Tárgy: Re: Az ajándék hadművelet Vas. 6 Dec. 2015 - 22:04

Tapmancs, Lily, Marl és James

Csak megvontam a vállamat.
- Legközelebb majd a földön kúszva megyünk végig rajta. Miért is nem lettem én egy földigiliszta szarvas helyett... -Akkor azt hiszem, nagyon ideges lettem volna, mert az aztán még poénnak is túlzás. Még Peter is meg tudott volna csócsálni. Elég kellemetlen lett volna. Jó ez a szarvas, maradjunk annyiban.
Majdnem hangosan felröhögtem, amikor a lányok is kikászálódtak az alagútból. Mindketten jobban hasonlítottak madárijesztőkre mint saját magukra. De sikerült elfojtanom magamban a nevetést és csak egy sikertelenül leplezett vigyort ejtettem meg. Kárörvendő vagyok, nem tehetek róla, sem pedig ellene. Szeretek kárörvendő lenni. Aztán amikor megláttam, mennyire kiakadnak azon a szerencsétlen pókon, már tényleg elröhögöm magam, de az is csak pár másodpercig tart, gyorsan erőt veszek magamon. A kis fehérnépek biztosan megtépnének, ha azt látják, hogy kiröhögöm őket.
Elindultam Siriusszal a lányok után, a kezemmel szándékosan folyamatosan Lily haját piszkáltam, próbáltam úgy csomót kötni két tincs végére, hogy ne vegye észre. Mármint, nem kibogozhatatlan csomót, mert akkor lennék tényleg halott ember. Annyira belemerültem ebbe a foglalatosságba, hogy először fel sem tűnt, mennyire megnémult.
- Ez az! -Még csak meg sem próbáltam leplezni örömömet a színváltós talárra. Nekem kell egy olyan, milyen vicces már! Úgy néznék ki benne mint valami melegmacska, de ez a legkevesebb. Akkor is nagyon nagy poén.
- Gyerekek, szerintem vegyünk neki valami csokit, amitől elfelejti, hogy nem vettünk neki semmi mást és el is van intézve a dolog. -James Potter és a problémamegoldás. Azt hiszem, ezen van még mit fejleszteni.

Tárgy: Re: Az ajándék hadművelet Kedd 8 Dec. 2015 - 22:14

Blacky, Potter, Bff

Miután kimászunk Marlal eléggé frusztrált állapotba kerültünk. Sosem voltam az a kényes kislány, fát másztam és imádtam pancsoli a pocsolyába is, de úgy tűnik ezt teljesen kinőttem. Na jó akkor az ember még nem is akart megfelelni, tetszeni. Főleg ha egy pók mászik a hajamba, azt azért már nem viselem el. Marl a hős lovagom le is szedi rólam azt a valamit, bármi is volt. James persze az egészen remekül szórakozik, néha úgy megpofoznám...
Igazából meg se lepődök, hogy a fiúk gyorsan leakarják tudni az egészet. Ez egészen várható volt. Én tudom, hogy Marl csak azért akarta ezt az egész közös vásárlás dolgot, hogy a banda közelebb kerüljön egymáshoz, és hát együtt legyünk. Utolsó évünk, és minden percet ki kell töltenünk.
- Én is arra tippelek. - nézek marl-ra. - Majd nézelődés közbe meglátjuk az igazit. - én is így szoktam vásárolni. Bár James ajándékát már előre tudom, kitudakoltam Siriustól, hogy van egy ritka kviddicsről szóló könyv, amit szeretne. És hát egyik hugrabugos tartozik nekem... A színjátszós talárnál csak forgatom a szemem, tipikus, de őszintén szólva megnézném benne a hülyegyereket. Jót szórakoznánk rajta. - Hát Peyton a rajongótok, szóval ez sokat elárul róla. - nézek a fiúkra felváltva - Gondolom valami " tréfálkozásra " használatos dolognak nagyon örülne, bár amennyire oda van értetek, lehet tök mindegy mit kap tőletek , bekeretezi. - közbe kiértünk a szellemszállásból, és az enyhe hóesésbe elindulunk a falu felé. Hirtelen eszembe jut Dolohov a kerítésen túl, és összerezzenek. Akkor veszem csak észre, hogy James babrál a hajammal, de csak hátra nézek rá. Majd mondja a zseniális csokis ötletét, amin elnevetem magam. Aztán ránézek Marl-ra aki csak vigyorogva bámul minket, amire csak zavarba jövök. Oda ugrálok hozzá a hóba.
- Mi bajod van? Miért nem Siriussal csacsogsz. Ilyenkor hogy eltud akadni a szavad... - azt hiszem ezét meg fogom kapni a magamét. Persze ezt mind halkan duruzsoltam neki. De persze rólam és Jamesről is vonom el ezzel a figyelmet, és arról is hogy ne az itt történteken agyaljak.

Tárgy: Re: Az ajándék hadművelet Vas. 13 Dec. 2015 - 2:27

- Nem emlékszem, hogy kérdeztem volna a véleményed… – mondom Blacknek, de inkább kötözködve, mintsem undok hangon. Elvégre ő sem véletlenül jegyezte ezt meg, tudja, hogy imádok vásárolni, még a hülye is tudja ezt rólam… Lilyre nézek, hogy megajándékozzam egy látványos „minek hoztuk ezeket magunkkal” pillantással, de végül a gesztus megmarad magamnak, mert látom, hogy éppen Jamesel van elfoglalva, mire csak mosolygok egyet. Aranyosak együtt, pláne, ahogy Lily még küzd az egész ellen. Ajánlom Potternek, hogy ne szúrja el, ő is tudja, hogy egyébként csúnya világ köszöntene rá.
- Ennél rossz ötletet mg sosem hallottam. – nevetek fel a csokis ötleten, de annyira Jameses, hogy az elképesztő. Hogy lehet valaki ennyire idióta? - Ennyi erővel rajzoljatok neki egy-egy pálcika figurát… Srácok, én annyira nem tudom megérteni ezt a rajongás dolgot… – mondom még mindig kuncogva. Az egy dolog, hogy értem pár fiú rajong és néha megbombáznak egy kis ajándékkal, de hogy fiú, egy fiúcsapatért. Nem tudom, én sosem kezdenék el rajongani egy másik lányért. Mi értelme lenne? Azzal elismerném, hogy jobb nálam, sőt! Felvállalnám. Brrr, nem normális dolog.
Mikor Lily felém ugrál, csak mosolyogva tartom a kezem, hogy belém karolhasson. A kis cseles. Oldalba bököm, kissé erősebben, s szúrósan nézek rád. - Hagyd ezt abba! Nincs se bajom és a szavam se akadt el, tudod, csak gerléket nézek, turbékoló gerléket… – mondom rákacsintva, kissé felkacagva, de hozzá hasonlóan csak susogva, majd hangosabban Potter felé szólok. - Héj James, mi lenne, ha műsort adnátok neki? Megnéznélek énekelni és biztos vagyok benne, hogy remekül táncolsz… – mondom viccelődve, de közben csípőmet kissé Lilynek lököm. - Nem, Lily? Szerintem remek ajándék lenne! – És a legszebb az egészben, hogy egy kis vajsör után még ki is nézném belőle a produkciót… Közben megérkezünk az első kirakatokhoz, ahol le is állok, ezzel Lilyt is lefékezve és elkezdek nézelődni. - Lehet tényleg csak egy nagy halom édesség marad… Vagy a fiúktól egy-egy póló? Szerinted elég nagy fanatikus ahhoz, hogy ennek örülne? – kérdezem tovább nevetve. Kissé direkt ignorálom Blacket, a történtek után sokkal nehezebb úgy kommunikálni vele, hogy úgy teszek, hidegen hagy, még akkor is, ha Lily előtt felesleges játszanom, mégsem megy, még neki se bevallani a dolgot. Utálom, hogy ennyire szánalmasan beleestem ebbe a tömegcsapdába… - Vagy valami könyv? – kérdezem elgondolkodva a következő kirakathoz húzva. Oké Marl, most ne magadnak nézelődj, ajándék hadművelet van folyamatban…

Tárgy: Re: Az ajándék hadművelet Vas. 27 Dec. 2015 - 15:52

To: Lily & Marl & James

Végül csak elindulunk vásárolni. Bízom benne, hogy minél hamarabb végzünk ezzel a szükséges rosszal, aztán pedig majd a többieket be tudom csábítani a Három seprűbe egy jó kis forró vajsörre. --- Tudom ám, hogy akármennyire is azt mutatod, attól még érdekel a véleményem – Vigyorgok rá McKinnonra, de aztán tőlem szokatlan csendességgel hallgatom a többieket, vagy éppen figyelem nagy vigyorral James és Lily párosát. McKinnonra még csak véletlenül se néznék rá, bőven elég volt az, amikor majdnem belefeledkeztem a szemeibe.
- Hm. Lily, mondasz valamit. Akkor benézhetnénk Zonkóhoz is, úgyis kifogytam pár dologból, így két legyet is ütnénk egy csapásra. – Bólogatok elgondolkozva, talán így azzal is hamar meglennénk.
- A csoki is jó ötlet. Egyszerű, nagyszerű, mindenki szereti, kell ennél több? – Kérdezem kicsit széttárva a karjaimat. Ez Ágastól tökéletes ötlet. Azt gyorsan beszerezzük és készen vagyunk. De sajnos nem úgy tűnik, hogy a lányok is osztják ezt a gondolatot. Ők nézelődni akarnak. Bahh. Még szerencse, hogy imádom a telet, a hóval együtt, ilyenkor pedig a végtelenségig tudnám kint tölteni az időt a szabadban.

Rálesek Jamesre, amikor McKinnon felajánlja a műsort. Nekem nem lenne ellenemre, szeretek szerepelni, és ahogy őt ismerem… még képesek lennénk és belevágnánk a dologba. Bár tény és való, hogy a csoki, vagy valami kacat sokkal egyszerűbb lenne. Igyekszek nem figyelni arra, hogy a szőke lány láthatóan ignorál, amit nehezen viselek, csak tudnám miért. Számomra kezd kínossá válni az egész szituáció, így, hogy kicsit oldjam, nem sokkal később a két lány mellé állok, hogy én is megnézzem azokat a bizonyos kirakatokat.
- Könyv? Komolyan McKinnon? – Kérdezem, felhúzva a szemöldökömet.
- Szerintem annak nem örülne. Ráadásul a hírnevünk is alaposan megcsorbulna, ha kiderülne, hogy könyvet adtunk neki. – Persze leginkább csak az a célom, hogy felbosszantsam Őt. Remélem sikerrel is fogok járni.
- Én azt javaslom, maradjunk az édességnél, meg valami vicces kütyünél, aztán menjünk vajsörözni. – Jelentem ki végül ellépve a kirakattól.