Prewett twins ~ are you proud of me?

Bevallom, őszintén és kissé csalódottan, hogy sokkal több vendégre számítottam akkor, amikor megvásároltam attól az öreg ürgétől ezt a helyet. Ez a kávéház sokkal nagyobb forgalmat bonyolított le akkor, amikor az a vénember volt a tulajdonos, pedig ő biztosan még egy Merlin előtti korosztályból származik. Nos, így vagy úgy, a helységet megkaptam tőle, az alkalmazottakkal és a maradék piákkal együtt, de a vendégsereget vitte magával.
Egy kissé már meg is bántam, hogy ezért a semmiért idecsődítettem az ikerbátyámat. Ez a második hetem a kávéházban és dacára minden újításomnak – rövidebb szoknya a pincérnőknek, mélyebb dekoltázs – most is csak öt ember lézengett idebent. Na tessék, egyszer akarom megmutatni Fabiannak, hogy felnőttem és ekkor sincs segítségemre egy égi sem. Talán nem kéne ilyen sokszor a számra vennem Merlin nevét. Igen, biztosan ez lehet a probléma.
Sóhajtva leülök az egyik székre a pult mellett és a papírmunka fölé hajolok, amíg a testvérem megérkezését várom. Számítottam erre az unalmas részére is. Természetesen, hiszen egy felnőttnek erre is gondolnia kell, de az igaz, hogy sokkal többet járt az eszemben az a sok pénz, amit egy ilyen vállalkozás termelhet. Semmi vész, Gideon. Csak be kell indulnia.
Fabiannak nem árultam el semmit. Csak megmondtam a házszámot és leszögeztem, hogy nagyon fontos ügyben kell találkoznunk. Úgy tervezem, hogy amint ideér és meglátja a hatalmas Prewett feliratot a kávéház ajtaján akkor veszi a lapot és bejön.
Idegesen kopogtatom a pennám a mahagóni pulton és végignézek a vendégeken. Megfogyatkoztak. Már csak három ember társalgott egymással az egyik sarokban, kettő valószínűleg teljesen észrevétlenül lelépett, vagy talán a személyzet tagjai voltam. Merlin szakállára, talán jobb lenne, ha Fabian nem is találna ide.