Rita & Mark

Rita & Mark

Két kezemen se tudnám megszámolni, hány alkalommal hallgattam már végig Skeeter szidását. Akkor azt hittem, teljesen jogos, és tulajdonképpen nem is tévedtem olyan hatalmasat. Viszont indokoltak a vádak vagy sem, egy barátomról sem beszélhetnek előttem ilyen stílusban, ezt pedig kellően a tudtukra is adtam. Biztos vagyok benne, hogy ízlett a mardekáros srácnak a papírgalacsin, amit a szájába gyömöszöltem.

Már az arckifejezése látványáért is megéri a gyengélkedőn feküdni. Mert, hát, igen... Mikor kikezdtem három feldühödött seggfejjel, nem gondoltam kellőképpen végig a következményeket. Nem mintha bánnám: ellenkező esetben a hét további része arról szólna, hogy magamat szidnám, amiért gyáván viselkedtem. Pár sebhely és duzzanat a hősiességért cserébe? Abszolút megéri, főképp, mert ők szintén gyönyörűen néznek ki. Ráadásul annak ellenére, hogy én jártam rosszabbul, a fél évfolyam továbbra is rajtuk röhög. Zseniális! Valóban így lehet igazán javítani a pikáns iskolaújság cikk okozta jó híren.
Na de térjünk vissza a lényegre, rám. Eljött az ideje, hogy pár óra elteltével meggyógyultnak nyilvánítsam magam és tovább álljak - a gond csupán annyi, hogy a fájdalomcsillapító lötty, amivel Pomfrey szépen fogalmazva is megerőszakolta a torkom, nem segít túlságosan az előrejutásban. Ahhoz is növeszthetnék egy harmadik kezet, hogy megszámoljam, hányszor mentem már neki valaminek. Illetve hány dolog jött már nekem, hogy egészen pontos legyek. Szerintem ramatyabbul nézek ki, mint mielőtt beküldtek, de hát belefér. Legalább az ajtó már megvan, és nyúlnék is a kilincsért, ha nem vágódna hirtelen nekem az egész. Alighanem megérkezett a kedvenc látogatóm.

words: 238 & note: remélem megfelel;)

Mark & Rita

Nem tartom magam a legjobb embernek, sőt egy igazi fúria vagyok, aki ahol tud ott keresztbe tesz a másiknak. A mai nap sem volt másabb, mint a többi. Szigorú időbeosztás szerint élem mindennapjaimat és eddig remekül bevált. Még az is benne volt, hogy 11:13-kor három mardekáros beszól nekem. Azt viszont nem volt a tervben, hogy most megmentőm is lesz. Így legalább le tudtam faragni pár percet és hamarabb neki tudtam kezdeni az anyaggyűjtéshez. Mark, a fotósom és társszerkesztőm és most már testőröm is, az az egy ember, akit a barátaim közé sorolhatok. Ugyanis vannak emberek, akik csak szimplán utálnak, és a pokolba kívánnak megbotránkoztató, leleplező cikkeim miatt. Az olyan diákok, akiket nem bántottam még meg, nem írtam róluk semmit, közönnyel fordulnak hozzám, semlegesek. És van ő, Mark, akit szerintem a legtöbbször bántottam szóval és cselekedettel egyaránt. De a mondás úgy tartja, hogy akit szeretsz, azt bántod a legtöbbet, vagy valami ilyesmi, nincs időm, ilyen lényegtelen dolgokkal foglalkozni, ahogy az emberekhez sincs türelmem, se időm, soha. Elfoglalt ember vagyok, már-már felnőtt s ez még csak a kezdet.
11:15-kor elkezdtem a kutatást. Nem vagyok elégedett, egyáltalán nem. A napi újság vékony lesz. És most ismét a gyengélkedő felé haladok inkább, ahelyett, hogy folytatnám az anyaggyűjtést. Ma már háromszor voltam bent és csak emiatt ki kell hagynom a négy órai szünetemet.
Nagy lendülettel nyitom ki az ajtót, majd egy puffanást hallok.
-Ah, örülök, hogy már jobban vagy, kedves. Tökéletes. –mondom, s mosolygok rá az ajtóban álló srácra. Tapsolok kettőt, majd megragadom a karját és kivonszolom az ajtón. –Gyerünk, gyerünk nincs idő a lazsálásra. Kell egy kép Jordana Rawidanról, és a nyakunkon a Griffendél-Mardekár meccs. Plusz hallottam, hogy Mcgalagony összeállította a vizsgafeladatokat az évfolyamok számára, még azt is meg kell lesni. Na meg le kell írnunk a heti programot, tanmenetet, az igazgatóúr kérésére. Rendbe kell tenni a stúdiót. Meg kell interjúvolni a csapatokat. Konfliktusok, felszerelés és hogy milyen kilátásaik vannak a meccset nézve, stb… -hadarom, miközben gyors léptekkel haladok a folyosón már rég elengedve Mark kezét. S mivel nem hallom, hogy reagálna, hátranézek.
-Jegyzetelsz?!...- fordulok meg. A srác még mindig a folyosó végén ballag, lassan, kimérten. Valószínűleg a gyógyszerek miatt. Ideje, hogy viszonozzam a kedvességét, ezért visszarohanok hozzá és belékarolok, nehogy nekimenjen valaminek, majd újrakezdem az egész hadarást.

Rita & Mark

Igazán figyelmeztethettek volna rá, hogy az ajtók néha gondolnak egyet és belesnek, mizu. Megértem én, biztos szörnyű lehet a kilincsnek egész nap fent függeszkedni, eltűrni a fogdosást, meg hogy állandóan rámászik egy kéz. A kulcslyuknak pedig beletörődni, hogy az emberek kedvükre erőszakolják meg egy fém tárggyal, ami ráadásul kemény és göcsörtös. Én is jobb életre vágynék a helyében.

Na de letarolni engem mégiscsak túlzás egy kicsit, nem?
Ha nem lenne bennem az a lötty, most biztosan bemutatnám az obszcén szókincsemet, így viszont kissé kábán hátrébb lépek és a látogatóimra sandítok: két Rita, néha három. Mert egy nem lenne elég.
- Ja, igen. Tökély vagyok, de ezt eddig is tudtuk. Valami új esetleg? - vigyorodnék el, csakhogy kicsit zsibbad arrafelé, így valószínűleg életem legszebb fintorát hoztam össze helyette. Jelenleg amúgy sem fér bele az energiámba ilyen részletkérdésekre fókuszálni, ugyanis Skeeter kihúz a folyosóra, onnan pedig rakétameghajtással halad előre. Te-Szent-Merlin. Próbálom utolérni, igazán, a talaj viszont állandóan ki próbál csúszni alólam, sőt. Körülnézve párszor úgy tűnik, a falak is pillanatokon belül rám dőlnek. És ő beszél, beszél, beszél... A szavai értelmetlen dünnyögéssé mosódnak össze. Vajon rosszul érzi magát?
Kissé bizalmatlanul hagyom, hogy belém karoljon, utána viszont sokkal könnyebb megtartanom az egyensúlyomat, szóval örök hálám.
- Szívesen jegyzetelnék, ha módomban állna. Mit szólnál egy pihenőnaphoz?

words: 212 & note: -

Mark & Rita

Hihetetlenül keményen dolgozok mindennap, hogy az iskolai újságot fenntartsam, s hogy naponta, új pletykákat találjak(ki). Maximalista vagyok, ez van. Nem állok meg addig, amíg tökéleteset, nem teremtek. Persze a végére mindig sikerül és az olvasóim csak úgy isszák a szavakat, amiket jól megválogatok, hogy érthetőek legyenek, de mégis látszódjon, hogy nem egy hormontúltengéses tini írta a naplójába. Nehéz feladat, manapság megértetni nézőpontomat, az olyanokkal, akik tesznek a művészetekre, hiszen az írás is művészet, a legszebb. Ezért is markolt bele a szívembe, mikor a drága Mark azt mondta, hogy tartsunk szünetet. Felháborodottan fordultam hátra.
-Már elnézést?! Ho-hogy mit mondtál?! Megvesztél, kedves?-nézek rá hitetlenkedve, s mint egy őrült kapkodom a levegőt és próbálom felfogni a hallottakat. -Elköteleztük magunkat a lapnál Mark! Amíg mindketten le nem bénulunk, vagy halunk meg, addig nincs olyan hogy pihenőnap. Ez őrület, annyi teendőnk van és te pihenni akarsz!? -meredek rá és várom, hogy reagáljon. Nem vagyok az az agresszív típus, de ha lap válságban van és Mark ilyeneket csinál, hát nem is tudom mit mondjak. A szavam is elakadt, ami nagyon ritka valljuk be. De ez, tényleg annyi mindent kéne tennünk, az interjúk, a két csapattal, egyedül nem fog menni. Nem vagyok az az agresszív típus, de ha lap válságban van és Mark ilyeneket csinál, hát nem is tudom mit mondjak. A szavam is elakadt, ami nagyon ritka valljuk be. De ez, tényleg annyi mindent kéne tennünk, az interjúk, a két csapattal, egyedül nem fog menni.

Rita & Mark

Időközben világossá válik, hogy nem az ajtó a bűnös rosszakaró, de még csak nem is a kilincs! Mi lehetne ennél váratlanabb, mélyen szántóbb fordulat, mint a következő: valójában Rita Skeeter a pletykafelelős bizottság nagyhatalmú diktátora okoz nekem első fokozatú agyrázkódást.

Ami egyébként különösen megtisztelő, ugyanis tisztában vagyok vele, hogy nála már ez is komoly törődésnek számít. Mármint nem a ki- és bejárati eszközök betegekhez csapkodása, hanem hogy meglátogatott és pár percig megállta anélkül, hogy megemlítette volna az iskolaújság állapotát. Újabb előrelépés a barátságunkban, újabb előrelépés afelé, hogy kicsit nyisson az emberek felé. Még akkor is, ha titokban egy ufó.
Persze, tény, hogy jobban tudnám értékelni a helyzetet, ha továbbra is háttérbe szorítaná a rám váró „munkát”, ez viszont csupán naiv álom marad. Mi több, amint elhagyja a számat a célzás, már hajolhatnék is a földre az álláért. Esküszöm hallottam, ahogy koppant.
- Csodálom az odaadásodat, Rita, de az agyam kerekei null-kilométerórás sebességgel mozognak, így pedig nem mennél velem túl sokra – mosolygok rá fáradtan. – És ha egyedül állsz neki, mindketten tudjuk, milyen szörnyen fárasztó nap elé nézhetsz. Ellenben – emelem a mutatóujjamat az arca elé… remélhetőleg nem túl közel, ám jelenleg nem tartozik az erősségeim közé felmérni a távolságokat. – Lehetne egy jó, lazítós napod is. Életed talán első szórakoztató, stressz mentes napja. Eleget gürizel, igazán rád férne. Arról nem is beszélve, hogy eközben is ugyanúgy gyűjthetjük az információkat. Esetleg kreálhatunk. Holnap pedig frissen, sokkal felkészültebben és összeszedettebben írhatsz tartalmasabb, színesebb sztorikat.
Alighanem ügyvédnek kéne mennem, ha ez a monológ nem győzi meg, hát semmi más. Várakozóan nézek hátra, egyenesen a szemeibe - azon tűnődve, egyáltalán miért győzködöm. Sokkal egyszerűbb lenne egyszerűen elsétálni és annyiban hagyni ezt az egész felesleges pletykafészek építést, elvégre nem madár vagyok, hanem varázsló.

words: 285 & note: -

Mark & Rita

Megállok és csendben végighallgatom Mark mondandóját. Ennyit megérdemel, legalább ennyit. hiszen miattam került a gyengélkedőre és sok más bajba is. Ez van ha valaki Rita Skeeterrel barátkozik, szerencsétlenségek sorozata. Talán el kéne engednem, had menjen. De ő az egyetlen a ki nem fordított hátat nekem, úgy mint mindenki más. Igazából köszönettel tartozom neki és ehelyett inkább dirigálok és büntetem. És ilyenkor merül fel a kérdés: Miért nem engedek egy kicsit a szigorból? Miért nem változtatok? Nem olyan egyszerű ez, főleg nekem nem. Nagyon nehéz ellentmondani a célkitűzéseimnek, a személyiségemnek valaki másnak a javára. Nem tudok megszabadulni attól a makacs, és szemét Ritától, akit mindenki ismer és olyan lenni, aki még sosem voltam. Egy kedves ember, aki segít másokon, nem csak megkeseríti a diáktársai életét. De ez egy olyan cél, amit sosem fogok elérni. Nem tudok visszamenni az időben és mindent megváltoztatni, hogy ne én legyek az iskolában az első számú ellenség. Most az a lényeg, hogy csak Marknál ne szúrjam el.
Éppen szólnék, mikor ő arcom elé tartja mutatóujját, aminek nézése közben be is kancsulok. Így hát inkább nem mondok semmit és tovább figyelem. Lazítós nap. Hm, ez teljesen lehetetlen egy olyan személy számára amilyen én vagyok. Döntések, döntések, nehéz döntések, amik kihatnak majd a jövőre. Vagy lehet, hogy csak túlreagálom az egészet, de nekem még egy pihenőnapom sem volt az elmúlt öt évben. De ha azt mondom, hogy nem, akkor sosem fogom megtudni milyen izgalmakban lett volna részem ezen a napon. Így hát bólintok.-Jó, rendben. De csak egy feltétellel. - Emelem én is a mutatóujjamat. - Csak akkor megyek ebbe bele, ha holnap mindenképpen megírjuk a lapot. Ígérd meg! -kötöm ki, s felé nyújtom a kisujjamat az eskükötésre.
-Ééés miből is áll pontosan egy ilyen "lazítós" nap? - kérdezem gyermeki tudatlansággal, hiszen egy ilyen embernek mint nekem nem sokszor adatik meg az, hogy egy percre is leüljön. A lap írása, dolgozatokra készülés, házifeladatok... stb

Rita & Mark

Nem gondoltam volna hogy sikerül rábeszélnem Ritát a pihenő napra, ennek ellenére szinte azonnal beleegyezik. Lehet' ő is beütötte a fejét? Minden esetre nagyon feldobja a kedvem a pillanatnyi siker, főleg hogy a feltétel se nagy kunszt. Ez a minimum kikötés, amit vártam tőle, és a kedvéért talán sikerül is összeszednem magam holnapra.

- Ígérem - mosolygok rá, közben meg a kisujjesküt is véglegesítem, ha ettől megnyugszik... - Holnap olyan cikkeket dobunk össze, hogy soha senki nem fogja elfelejteni.
Eleresztek egy apró kacsintást, majd színpadiasan a nem létező szakállamat kezdem el simogatni, elgondolkozva a következő kérdésén. Már előre is, mert rögtönzött ötlet volt és fogalmam sincs miként kezdjünk hozzá. Persze, ilyenkor általában a spontaneitás folytatása a megfelelő döntés, na de Skeeter különös eset, nála máshogy kell felvezetni a dolgokat.
- Nos, először is - karolom át a vállát. - Elérjük a stresszességed csúcspontját, mert utána megkönnyebbülsz és tele leszel energiával. Csak egy kis adrenalin löket. - Megnyugtató vigyort villantok felé, olyan Cheshire cateset, csak hogy ne parázzon rá a tervemre. Ez miiindig beválik. - Ehhez pedig egy olyan ötletre van szükség, amit mindig is meg akartál valósítani, de nem mertél. Vagy egy olyan ötletre, ami eszedbe se jutott eddig, viszont nagyon jó buli lenne és élveznéd. Tudsz ilyet?
Amíg ki nem találjuk, finoman félrehúzódok a folyosó széléhez és a falnak vetem a hátamat. Muszáj lesz rápihennem a kalandra, mert egyenlőre úgy érzem magam a gyógyszerektől, mintha átment volna rajtam pár mamut.

words: 241 & note: majd alakulunk, most nekem is elég érdekes lett:D

Tárgy: Re: Rita & Mark Vas. 22 Nov. 2015 - 17:15

Mark & Rita

Istenem, azt hiszi, hogy hatással van rám ezek a mosolyok. Nagyon beverhette a fejét. De hát ez van ha valaki Skeeterrel barátkozik. Szerencsétlenségek lavinája. De ő mindenesetre ezzel nem foglalkozik, megy a saját feje után. De ezért is vagyunk "barátok". Hiába a sok dirigálás és leszidás és baj, ő mindig mellettem áll, melyet soha sem fogok tudni elégszer meghálálni.-Na azt ajánlom is!-jelentem ki a cikkes ígéretére. Kacsintott melyre nem voltam valami jó véleménnyel. Nem-nem nincs közöttünk semmiféle szerelemről. Ez afféle barátság extrákkal. Közben a NEM LÉTEZŐ szakállát simogatva, töprengett. Mit képzel ez, színpadon van?-Nagyon beüthetted a fejed...-jegyzem meg halkan, alig érthetően. Közben átkarolt.-Amire mindig is vágytam, és nem mertem megtenni az egy kis piknik a Birtokon.-válaszoltam. Mindig is vágytam egy piknikre. A ragyogó napsütés meg minden... Csak kellett volna valaki akivel ezt mind véghez viszem. Közben Mark a falhoz dőlt. Én előtte megálltam és vártam válaszát. Hogy mi lesz ebből....

Tárgy: Re: Rita & Mark Kedd 1 Dec. 2015 - 20:36

Rita & Mark

Vagyok olyan hősies, hogy betartsam az újsággal kapcsolatban tett ígéretemet, de hogy ő képes lesz érdemleges haladást elérni, azt nem merném garantálni. Ha a terveim szerint alakul a délután, nem lesz túl sok energiája a holnap. Természetesen ha így lenne, az sem okozna gondot: szívesen dolgozok helyette, amennyiben tartja a szavát és nyitott lesz az ötleteimre. Megéri.

Először viszont őt hagyom érvényesülni, felmérve ezzel a helyzetünket is. Nos, meg kell hogy mondjam, siralmas. Olyan szépen felvezettem, milyen ötleteket várok, ő pedig piknikezni szeretne. Piknikezni.
Bár a gyomrom máris olyasféle korgást hallat, mint egy grizzlymedve párosodás közben, szinte megkövülten pislogok Ritára. Hagyok neki pár másodpercet, hátha átgondolja, milyen súlyos dolgot mondott az imént, ám a magyarázat elmarad, ezért a homlokomat masszírozva gondolkozni kezdek. Végül is egy piknikezést is simán fel lehet dobni.
- Jó, kezdjünk ezzel. Előtte viszont muszáj lesz elmennünk valahová - lelkesedek fel újra, majd ellököm magam a faltól és újból átkarolva Rita vállát tovább száguldok a folyosón. Kissé mocorog alattam a talaj, viszont amíg egy kicsit is rátámaszkodok, nem jelent nehézséget az előrehaladás.
- Jól emlékszem, hogy nem ittál még alkoholt?
Rémlik hogy beszéltünk már erről és ez volt a válasza, a biztonság kedvéért azonban nem árt tájékozódni. Meg hát ha ivott ha nem, ezúttal is lesz benne része, hogy oldódjon egy kicsit. Állandóan feszkós, ránézek és még a vérsejtjeim is vigyázzba sorakozva szalutálnak. Nem lehet így meglenni, nem lehet így élni.
Egyenesen Mundungushoz indulok, ugyanis ő híres arról, hogy minden képes beszerezni. És ha abból indulunk ki, hogy jelenleg is a prefektus fürdőben tartózkodik, tagadhatatlan tény a profizmusa. Már, ha nem kapták el.
Kevés séta után meg is érkezünk a keresett helyiséghez, ahol újabb ötletem támad. Sanda pillantást vetek Ritára, ám egyenlőre nem osztom meg vele a tervemet, legyen csak meglepetés.
- Fletcher! - bődülök el, amint beléptünk. Alig látni valamit a felszálló párától, így a biztonság kedvéért nem teszek előre több lépést. - Szükségem lenne a segítségedre, úgyhogy told kifelé azt a nagy, albínó seggedet.

words: 328 & note: -

Tárgy: Re: Rita & Mark Szomb. 5 Dec. 2015 - 10:59

Mark & Rita

Mi az valami rosszat mondtam volna? Nem így emlékszem, viszont így gondoltam, mivel olyan szemekkel nézett rám, mintha egy törvény szegésen kapott volna rajta. Nem tettem, semmit, de akkor mi lehetett a baj. Ahogy a válaszából megtudtam kívánságom érhette meglepetésül, de előbb egy helyre elakart menni. Természetesen mentem vele. Rám támaszkodott én meg a derekát karoltam át, a biztonság érdekében. Fő a biztonság! Nagyon sajnáltam szegényt, hogy miken mehet értem keresztül. Megaláztatás és szerencsétlenség. Ahogy én látom ezt őt egy kicsit sem zavarja, tudatában sincs a barátságunk következményeivel. De nem hagyhatom, hogy elmenjen, ő volt az egyetlen, aki egy olyan döggel mint én barátkozni akart. Hálás vagyok érte. Én magam is tudom, milyen is vagyok, de ő az egyetlen, aki mind ezt el is fogadja, úgy ahogy vagyok. Nem akar rajtam változtatni. Ahogy a folyosón ballagtunk könny szökött a szemembe, és arcomon mosoly vette át helyét a rideg kifejezés helyett. Miután megkérdezte, hogy nem ittam-e alkoholt kissé ledöbbentem. Leakar itatni vagy mivan?
-Igen, még egyszer sem.-válaszoltam lassan és halkan. Hirtelen irányt váltott egy ismerős helyre. A prefektusok fürdőjéhez. Régen még én is az akartam lenni, de háááááát..... nem sikerült. Helyette pletykarovatos lettem. Egyszer sem jártam még a fürdőben, úgy hát kíváncsian vártam, hogy belépjünk. Egy rövid séta után megálltunk. Nem tudtam miért is jöttünk ide. Beléptünk. Mikor kiejtette a nevet, rögtön felismertem. Mundungus Fletcher. Ismerem, bár kit ne ismernék?
-Most miért is jöttünk ide?-súgom halkan Mark fülében akinek még mindig fogom derekát. Gondolom ő tudja, miért is ide vezetett.

Tárgy: Re: Rita & Mark Hétf. 7 Dec. 2015 - 19:31

Rita & Mark

Felfoghatatlan számomra, hogy követhet el bárki is ehhez hasonló bűnt. Hogy lehet, hogy tizenhat év alatt egyszer sem fogyasztott alkoholt? Hogy vetemedhetett ilyen szörnyűségre? Mindenképp és minél előbb korrigálnunk kell ezt a hibáját, és tudom is, hogyan kezdjünk hozzá. Pontosabban fogalmazva, hogy kinél.

Miközben Mundungushoz tartunk a szükséges kellékek beszerzéséért, újabb jó ötletem támad, egyenlőre azonban megtartom magamnak. Eszem ágában sincs már most lelőni a poént: itt az ideje, hogy ő legyen lemaradva egy lépéssel valaki más mögött és ő legyen az, aki alig bír a kíváncsiságával.
Amint a fürdőhöz megyünk, egyből eleresztek egy igen kívánatos kiáltást a haverom felé. A gőzfelhő mögül csobbanás először hallatszik és vizes léptek cuppanása a csempén, majd hamarosan Fletcher tűnik fel a láthatáron. Csöpögő arcán elégedett mosoly terül szét, ami csupán pár pillanat erejéig rebben meg, mikor észreveszi mellettem Ritát, a derekamon pihenő karját.
- Hallottam hogy összeveretted magad, de nem hittem, hogy a többi pletyka is igaz - jegyzi meg könnyedén, enyhe helytelenítéssel a hangjában, ám továbbra is vigyorogva. - Gondolom szerelmi bájitalra akarsz hatástalanítót. Logikusabb magyarázatot nem találok erre.
- Tulajdonképpen egy kis vajsör kéne, vagy rum, vagy bármi más, ami pia - felelem mindkettejük kérdésére válaszolva. A hugrás tart egy fél perces hatásszünetet, amíg mást sem csinál, csak hunyorogva néz rám, mintha olvasni próbálna a fejemben. Szinte hallom, ahogy kattognak az agyában a fogaskerekek, de végül nem kérdez semmit, csupán felvillantja a hófehér fogsorát és bólint egyet.
- A klubhelyiségünk előtti folyosón rejtettem el pár üveggel, megtalálod. Ne spórolj - kacsint rám, mielőtt újból eltűnne a gőzben. Késlekedés nélkül indulok a borzokhoz, esélyt sem adva Ritának a további tiltakozásra.
- Legalább már tudom, kinek a készletét fogyasztottam ki múlt héten. Szegény ördög mindig ugyanoda rakja - jegyzem meg pár perc után.
Odaérve felkapok egy whiskyt, két vajsört és valami koktélt, ami egész jól néz ki, még női italhoz képest is. Én csak Fletcher utasításait követem...
- Összezsugorítanád őket? Nincs szabad kezem, és nem lenne célszerű így járkálni a kastélyban - kacsintok rá. - A piknik egyik részével meg is volnánk, most jön a másik része. Van olyan étel, vagy édesség, amit nem ettél eddig?

words: 352 & note: -

Tárgy: Re: Rita & Mark Pént. 11 Dec. 2015 - 16:50

Mark & Rita

Nem válaszolt egyhamar. A gőzfelhő közül víz csobbanás és csoszogó léptek zaja hallatszik, majd egyszer Fletcher kövér arca jelenik meg. Eléggé ijesztő látvány, Merlin szakállára esküszöm! Gyorsan átgondoltam a lehetőségeket. Az egyik gondolatom rögtön az volt, hogy valamit akar tőle Mark. Természetesen igazam volt, de egy Skeetertől mit vársz el? Amint Fletcher a megemlíti a szerelmi bájitalt feldúlt bennem a bivaj. Természetesen röpke felindulásból odaszóltam neki.
- Inkább fog be, jobban teszed!
Nem hallott még fiú s lány közötti barátságról? Mert nagyon úgy látszik. Nem maradtunk sokat a fürdőben, amint elárulta a vajsörök rejtekhelyét már mentünk is ki.
-Ugye tudod, hogy alkohol fogyasztása az iskolában tiltott?-figyelmeztetem Markot. Nem szeretnék a bohókás ötletei miatt bajba keverődni. Hamar a vajsörökhöz értünk. Felkapott néhányat és én is. Nem ittam még sose vajsört, de elvileg ízletesnek ítélik az emberek kik kipróbálták. Amint a zsugorítást megemlíti, már le is zsugorítottam az üvegeket. Teljességgel igaza volt, ha ezzel meglátnak minket, annak nem lenne jó vége. Az ételes, édességes kérdésre nem tudtam egyhamar válaszolni.
- Háááát... nem ettem még melaszos süteményt, sör-sajt fagylaltot meg ilyeneket. De most legyen az amit te nem ettél!

Tárgy: Re: Rita & Mark Szer. 16 Dec. 2015 - 19:40

Rita & Mark

Jobbnak láttam, ha nem reagálom le Fletcher megjegyzését, hisz tisztában voltam vele, hogy Rita úgyis megteszi. Nem is kell csalódnom, a vérmérséklete még mindig a régi. Mundungus először köpni-nyelni nem tud a megrökönyödéstől, amiért pont Skeeter üt meg vele szemben ilyen hangnemet, a feje pedig másodpercek alatt válik lángvörössé.

Hogy megelőzzem a további vitatkozások kibontakozását, szokásomhoz híven kertelés nélkül kezdem magyarázni a kérésemet, a dílerem pedig szokásához híven adja meg azonnal az információt, ami hamarosan el is juttat minket a Kincshez.
- Ezért megyünk az iskolán kívülre - válaszolom elégedett mosollyal az arcomon. Nem mintha egyébként problémát jelentene, hisz nincs az a lap, amire ráférnének a sikeres szabályszegéseim. Egy kis kastélyon belüli iszogatás igazán nem lenne nagy ügy, rengeteg helyet és módot ismerek a megvalósítására. Ő viszont piknikezni akar, úgyhogy az udvart veszem célba, ahol bár ugyanúgy tilos az alkoholfogyasztás, még annyira sem szerepel a lehetőségek között a lebukásunk. Aggodalomra tehát semmi ok.
Kellemes meglepetés ér, mikor ő is magához vesz pár vajsört, egy pillanatra el is érzékenyülök. Színpadiasan elmorzsolok a szemem sarkában egy könnycseppet, majd szipogva pislogok rá.
- Az én spanom - mondom meghatottan. - Büszke vagyok rád, Rita. A mai napot mostantól ünnepeljünk, és jövőre is berúgunk majd a tiszteletedre.
Csak akkor indulok tovább, mikor lekicsinyíti az üvegeket: akkor zsebre vágom őket és olyan lendülettel startolok kifelé, hogy bele is szédülök. Próbálok nem feltűnően a falba kapaszkodni, de nehezen megy. Nem tudom hogy a gyógyszer az oka, vagy a sérülés, de van egy olyan érzésem, hogy az utóbbi lesz az. Minden esetre igyekszem figyelmen kívül hagyni.
- Nos, ez esetben mielőtt letáboroznánk, be kell ugranunk a Mézesfalásba. - Ha így alakul, lehet hogy jobban tennénk, ha Roxmortsban maradnánk piknikezni. Nem sétálgatnék szívesen oda-vissza, bár részben könnyebbséget jelentene, elvégre az udvartól már könnyebb lenne visszajutni a kastélyba. - Én már kóstoltam mindent, emiatt ne aggódj.

words: 307 & note: -

Tárgy: Re: Rita & Mark Csüt. 17 Dec. 2015 - 18:58

Mark & Rita

Ahogy az udvart vesszük irányba én izgatott leszek. Még sosem szegtem szabályt, szóval igen.. Rita Skeeter most éppen szabályt szegni készül. Nem képzelhetné ezt az embert, de csodák mindig is voltak, vannak és lesznek...
- Háááát... te tudod! - jegyzem meg az iskolán kívűlös válaszára. Az egész házirendet fejből tudom, de nem is csoda, inkább elvárás.
Ahogy zsebre vágja az összes most már zsugorított palackot mintha sírni készült volna. Meghatottan rám nézett és drámásan, mintha csoda lett volna így szólt:
- Az én spanom. Büszke vagyok rád, Rita. A mai napot mostantól ünnepeljünk, és jövőre is berúgunk majd a tiszteletedre.
Mivel ma eléggé furcsán normális napom volt ezért megengedtem magamnak egy kis viccelődést.
- Áldásom rá! - bólintok.
Hirtelen a falt kezdte fogni, nehogy elessen. Én rögtön melé futottam és engedtem, hogy rám támaszkodjon, a végén még bolondnak nézik, bár..... sose lehet tudni.
- Na akkor mire vársz? Indulás! - mondom és elindulok a faluba vezető úton.

» Rita & Mark
» Mary and Rita
» Marlene & Rita
» Rita Skeeter
» Mark & Thea