Evans and Longbottom

"éjszakai őrjárat"

Várom Frank-et az előcsarnokban. Ha jól tudom a harmadik emeleten jár most körbe szabályszegő diákokat keresve. Én már végeztem a hetedik emelettel, úgy beszéltük meg utána itt találkozunk. Elég gyorsan végeztem, hisz csak végig siettem az egész emeletet. Fáradt vagyok, és inkább aludnék, vagy megírnám a vérszopódenevérekről szóló dolgozatom végét. Bár már így is két tekercs helyett már háromnál tartok, de sebaj. Komolya néha megfordult a fejembe, hogy leadom a prefektusi címet, de nem tudnék a fürdőtől megválni, ami csak is nekünk van fen tartva. Túl kényelmes, és privát ahhoz hogy túl legyek rajta. Bár úgy érzem túl vagyok terhelve, ez az utolsó év kezd túltenni még rajtam is, és nem a tanulásról van szó. Meglátom Frank-et jönni a lépcsőn, és elmosolyodom. Végre, nem nagyon szeretek későn egyedül lenni a kastély bármelyik kis szegletén. Komolyan úgy érzem még a festményeken és a szellemeken kivül más is figyel.
- Szia. Na találtál valakit? - nem mondhatni, hogy mi ketten lennénk Frankel a legszigorúbb prefektusok. Tulajdonképpen én alig büntetek, vagy kötekedek csak ha súlyos kihágásról van szó. Ellentétben persze a mardekáros prefektusokkal. Arról nem is beszélve, hogy már így is elvagyok könyvelve a "Stréber Evans-nek" nem hiányzik még több rossz akarót is össze szedni, csak mert büntetésbe küldöm őket, nem is nagyon izgat.
- Nekem egy Hugrabugos kis fiút kellett vissza kísérnem, komolyan olyan volt mintha alva járna, rémisztő volt.   - mondom csevegő hangon, még a "műszakunk" nem járt le ilyenkor megbeszéljük ki mit talált.  

_____________________________________________________________

"éjszakai őrjárat"

Megkönnyebbülök mikor látom Frank-et közeliteni. Rémes itt egyedül, és minden pillanatba összerezzenek,mikor hallok valami hangot. Hogy ilyenkor kitől félek leginkább? Hóborctól. Az a kopogó szellem kitud hozni a sodromból, bezzeg James-el jó haverok. Kicsit se feltűnő, hogy ő és Sirius az egyetlen a Roxfort történetében akiknek nem teszi tönkre az iskolai éveiket. Már kaptam tőle mindenfélét, robbanóst, vizes lufit... remélem legalábbis hogy az volt benne. Sóhajtok, majd ketten úgy is jobban elbánunk vele.
- Ohh akkor neked az este főnyeremény volt. Hány pontot vontál le tőlük?   - érdeklődöm boldogan, de ez is csak a mardekárosoknál fordul elő. Egyáltalán nem vagyok rosszakaró, pont az ellenkezője. De múltkor Lucius levont 50 pontot, egy griffendéles kislánytól, csak mert sirt, és őt idegesitette. Ezek után már bátran vonunk mi is tőlük.
- Nagy kihágásokért az vagyok, adok büntető feladatott, és pontokat vonok. De apróságokért én feleslegesnek találok levonni pontokat, mikor abból szerzünk amiért eredményeket érünk el. A tanulmányi eredmények és a magaviselet két különböző dolog. Szerintem nem fair. Persze már a mardekárosoknál kivétel. - megvonom a vállamat, tisztában vagyok azzal, hogy ezzel is csak egyedül vagyok. Meghallom hóborc kacagását, Merlinre, ilyen nincs... gyorsan megfogom Frank karját, és behúzom az egyik szobor mögé. Mutatom az ujjammal hogy maradjon csendbe, és oda sandítok a nagyterem ajtaja felé, amin keresztül hóborc előbukkan. Komolyan a látványára még a gyomrom is összerándul.

_____________________________________________________________

"éjszakai őrjárat"

Csak mosolygok a hír hallatán, hogy sikerült mardekárosokat megbüntetni, persze jogosan.
- Ez az Longbottom egyre keményebb vagy. - nevetek, mondanám is tovább, de közbe hóborc jelenik meg. Pánik szerűen megragadom Frank-et és egy szobor mögé bújunk. Komolyan nem hiszem el, hogy valóban megjelent, pedig csak eljátszottam a gondolattal. Lehet akkor annak jelenik meg aki gondol rá ? Még viccnek is rossz lenne. Természetesen épp egy kis versikét költött, ami borzalmas, és persze a hangja is. Fizikai fájdalmakat okozz a vinnyogása.
" Lelkecske ha megtalállak büntetésért könyöröghetsz máma, mert amit tőlem kapsz nem teszed tálba "  
Lesütött szemmel tekintek Frank-re, majd látom, hogy mutogat egy ajtó felé. Meglepve pillantok rá, nem is tudtam,hogy itt is van ajtó. Oda osonok, benyitok rajta, és minél halkabban bemegyünk, majd becsukjuk az ajtót magunk után.
- Ez egyre rosszabb lesz, és még csak nem is rímel. - sóhajtok, és csak hálás tudok lenni, hogy ép bőrrel megúsztuk. Prefektusok vagyunk, szóval teljes joggal mászkálhattunk ilyenkor a kastélyba, viszont akkor se vagyok hajlandó azt a kopogó szellemet elviselni. Korom sötét van a helyiségbe csupán egy fáklya lobbant fel az ajtóba hirtelen.
- Hol lehe.... - lépnék egyet beljebb , de a lábam alól eltűnik a talaj, és mintha egy csúszdára esnék elkezdek lefele zuhanni. Egy halk sikolyt megejtek magamnak, majd a hangokból itélve Frank is esik mögöttem. Pánik szerűen előkapom a pálcámat, ki tudja mi lesz a végén. Komolyan ez az iskola kész életveszély. A csúsza véget ér, és elkezdünk zuhanni.
- Mobilicorpus !! - ez volt az első ami az eszembe jutott, igy a talajtól pár centire megállunk a levegőbe. Majd hupsz a földre. Nem ütöttem meg magamat, csak épp a szívem dobog a torkomba.
- Frank, jól vagy ? - kérdezem tőle, miközben nézem hogy hogy van és próbálom kivenni hol vagyunk. - Azt hiszem találtunk egy titkos járatot, titkos hellyel..   - feltápászkodom a földről, tulajdonképpen mindig a kastélyban kell hogy legyünk, így nem hiszem bármilyen veszély is leselkedik ránk.- Lumos...  

_____________________________________________________________

"éjszakai őrjárat"

Nem hittem volna, hogy a kastély még az utolsó évembe is tartogatni fog meglepetést. Tudom, hogy teli van rejtett járatokkal, de én nem igazán foglalkoztam ezzel. Általában azok keresik ezeket, akik valami csínyen járnak az eszük, vagy kiszökni akarnak éjszakánként. Én is mostanában eléggé sűrűn teszem ezt, de nincs szükségem rejtett járatokra, mert a prefektusi címem megengedi, hogy büntetlenül csavarogjak a kastélyban. Viszont Jameséktől tudom, hogy nagyon sok járat van, és sok helyre el lehet jutni. Azt hiszem most találtunk egyet Frankel, bár van egy olyan sejtésem, hogy ez nem olyan járat, amiről Potterék beszéltek. Ez túl veszélyes volt ahhoz, hogy bármelyik diák csak úgy átmenjen rajta, ha nincs nálam pálca, vagy ha nem használom eléggé gyorsan a nyakunkat törhettük volna. Felállok, és Frank is jelzi, hogy rendben van. Én csak mély levegőket véve nézek körbe, mert azért cseppet megijedtem. Világitok a pálcámmal, és csak egy folyosót látunk. Frank elindul előre, de én vissza nézek. Semmi út , se lehetőség nincs, hogy vissza fele menjünk, kénytelen leszünk előre haladni.
- Érdekes egy rejtett hely, mindegyik ilyen életveszélyes?   - szerintem azért Frank is tud, egy két járatról, vagy ha ő nem valaki csak beszélt róla. Nekem beszéltek a fiúk, de nem kérdezősködtem, hogy mennyire életveszélyesek. Találunk egy ajtót, de nem nyílik, igy Frank pálca segítségét kéri. Bemegyünk, majd tündérmanók vannak a helyiségbe. Én megtorpanok.
- Öhm, Frank... óvatosan ezek nem szelíd lények...   - tanultunk róluk másodikba, de akkor is a tanár csak egy lényt hozott be, és ő is ketrecbe volt zárva. Nagyon szeretnek ezek a lények bajt keverni, és nem kis zűrt okoztak már a történelembe is. - Nem tudom hol vagyunk, de nem véletlenül vannak itt.  Hagyd őket, és tartsd feléjük a pálcádat, ne félj használni! - látom, hogy a túloldalt van még egy ajtó, oda kéne átjutni. - Menjünk a másik ajtóhoz, ha valamelyik közeledik fagyaszd meg. - tanácsolom miközben, óvatosan próbálok átjutni a másik oldalra, közbe szorongatva a pálcámat. Természetesen ezek a lények nem arra teremtettek, hogy hagyják a mágust nyugodtan. Rögtön egyik elkapja a hajamat hátulról és elkezdi húzni. Nem akarok hátra fele kapkodni a pálcámmal... - Frank, szedd le rólam!! - nyüszörgöm, mert már kezd fájni a fejbőröm. Közbe, előröl is támad egy, a pálcámat egyenesen rá szegezem. - Petrificus Totalus - a kis szemét lény meg is fagy. Alig várom, hogy kijussunk innen.

_____________________________________________________________

"éjszakai őrjárat"

Nem tudom, hogy honnan jönnek ezek a manók, de egyre többen lesznek. Utálom ezeket a lényeket, nem tehetek róla. Én mindenbe meglátom a szépet, és a jót, de ezek túl alattomosak ahhoz, hogy meglássam bennük. Kapkodok, próbálom őket megfagyasztani, de semmi csak gyarapodnak. Kezdek ideges lenni, fáj a fejbőröm. Kicsit felsikoltok, mikor az egyik bele is harap a karomba. Remek....
- Honnan jönnek ezek?? - nyöszörgöm Frank-nek aki szintén próbál harcolni velük sikertelenül. Majd meglepődve nézem, ahogy megidézi a patrónusát. Érdekes egy ötlet, és erre igazán nem számítottam. Viszont a manók megijednek és békén hagynak minket. Felébredek a mélázásomból, ismét karon ragadom Frank-et és amilyen gyorsan csak birok rohanok a másik ajtó felé, ami nyitva van. Gyorsan becsukom magunk után. - Hát ez meg... mi volt?   - tör ki belőlem, oké hogy a kastély előszeretettel rejteget meglepetéseket, de azért ez sokk volt.
- Ez olyan mint valami.. titkos raktár vagy mi ?   - próbálok magamhoz térni, de nagyon fáj a manó harapása. Próbálok vissza emlékezni, hogy káros e , de erre nem emlékszem.
- Hol vagyunk most ?   - nézek körbe, de sok minden nincs a szobába, csak pár szekrény, és tükör..

_____________________________________________________________

"éjszakai őrjárat"

Csak meglepődve nézek körbe, és próbálom behatárolni a helyet. Olvastam a Roxfort történetét, és minden bizonnyal ez a hely is szerepelt benne. Bár ha úgy vesszük a titkos folyosókról is annyi volt írva, hogy léteznek, de hogy hol találhatóak, és hogy hova vezetnek már nem volt feltüntetve. így gondolom csak vannak olyan helyek az iskola falain belül, amire nem jöttek rá. És hogy őszinte legyek felvillanyoz a gondolat, hogy egyet én, vagyis mi fedezünk fel. Szekrények, polcok. Tiszta pór minden, olyan tényleg, minta valami titkos raktára lenne az iskolának, ahova a nem kellő cuccokat bedobálták.
- Szükség szobája...   - döbbenek rá, bár furcsállom hogy tündérmanókkal védték ezt a helyett, főleg mert erre ha jól emlékszem a diákok rendelkezésére is állhat. Vagy lehet ide lett valami elrejtve, amit nem akarnak hogy a diákok megtalálják ?
- Fogalmam sincs, de mivel manókkal védették csak, nem lehet olyan nagy dolog, csupán a diákok elriasztására voltak. - sóhajtok, majd Frank megáll az óriás tükör előtt. Látom, hogy valamit láthat benne, mert nagyon rácsodálkozik, és szinte elvarázsolja a tükör. Sajnos lehet venni ezt szó szerint is, sosem lehet tudni mit tartogat a varázsvilág. Lassan oda sétálok, de nem látok semmit a tükörben, csak hogy Frank ámulattal nézi.
- Én nem látok semmit, te mit látsz ?   - kérdezem csodálkozva, elképzelésem sincs hogy mit láthat amitől ennyire elkábul.

_____________________________________________________________

"éjszakai őrjárat"

Ez az iskola elképesztő, hogy mennyi meglepetést tartogat még 6 év után is. Mindig megtud lepni, és mindig tud valami kalandot csempészni, az amúgy se unalmas életünkbe. Viszont az , hogy valószínüleg megtaláltuk a szükség szobáját meglepet.
- Végülis, érthető. Szükségünk volt egy helyre, hogy elrejtőzzünk hóborc elő. És tessék. De valamit biztos elrejtettek itt a manók miatt gondolom.    - sóhajtok, mert persze ezzel is tilosban járunk. Megáll egy hatalmas tükör előtt, teljesen elvarázsolja. Elmondja, hogy mit lát benne, én pedig kicsit ijedten rá nézek, hisz én semmit nem látok a tükörben.
- Biztos valami varázstükör..  Nem, nem látok semmit. Csak téged, ahogy nyálcsorgatva nézed.   - kicsit elmosolyodom, majd Frank félre áll. Kicsit habozok oda menni. Nem tudom miért varázslat járja át ezt a tükröt, de kicsit félek tőle. Frank rám néz, és látom kutya baja. Nagy levegőt veszek, majd oda állok, de mielőtt belenéznék, megfogom a keretét, és végig húzom rajta a kezemet. Nem poros, így ebből gondolom nem csak mi találtuk meg mostanában. Majd felül is megnézem és latin szöveggel van teli. Edevis... ez lenne... majd a tekintetem a tükörre vándorol ugyanis már nem csak én vagyok rajta. Hanem James... de idősebb James. Majd én is megjelenek, és szorosan átölel, én is kicsit idősebbnek tűnök a tükörbe. Érthetetlenül nézem, majd ismét eszembe jut a név Edevis.
- Ez... ez Edevis tükre..    - csak bambulom a tükröt, majd folytatom, mert lehet Frank nem hallott róla. - ... az ember belső vágyait mutatja meg.  - Amiről még magunk se tudunk. Végül hátra nézek magam mögé, de senki nem áll ott. Valamiért nem értem... nekem ez lenne a vágyam amit elnyomok? James-el együtt még évek múlva is, és boldogan... Még saját magamnak is ezek szerint rejtély vagyok. Valamiért nem birok még mozdulni, de nem akarom hogy Frank lássa rajtam, így kelletlenül de ellépek a tükör elől. - Igen veszélyes, a rabjává tudd válni az ember. - könyvelem el, mert tényleg ijesztő.  - Szerintem ezt rejtették ide, amit védnek a tüdérmanók által. - nézek Frankre jelezve, hogy nem tartom jó ötletnek, hogy megint bele nézzen, ugyanis miután befejeztem a mondandómat merően elkezdi nézni.

_____________________________________________________________

"éjszakai őrjárat"

Nem tudom eldönteni, hogy a tükör jót tesz e az emberrel vagy nem. Titkos vágyaink... már elléptem a tükörtől, de mindig vissza pislantok. Csak félig hallom meg Frank hangját, próbálom össze szedni magamat.
- Igen, mert ugye az ember a titkos vágyát látja benne, és az ember szeretné magát abban látni... - sóhajtok majd elveszem a tekintetem a tükörről.
- Menjünk. És ne beszéljünk senkinek erről, tényleg veszélyes. - elindulok, bár nem tudom merre. Ahonnan jöttünk semmi értelme, hisz vissza vezetnek a manókhoz. Kell találnunk valami kijáratott. Miközben keressük az ajtót végig a látottakon jár az eszem. Én és James, komolyan ez a belső vágyálmom? Erre vágyom a legjobban , hogy évekkel később és boldogan együtt vagyunk ? Ennyire nem akarom még mindig bevallani magamnak, hogy ennyire szeretem? Úgy tűnik vagyok ennyire makacs, de ezek szerint feleslegese, hisz egyértelmű mire vágyom. Legszívesebben felmennék a klubhelyiségbe és megölelném, mint ahogy a tükörben is láttam. Viszont ez kizárt, hisz éjszaka van, és nem nagyon szeretném a fiúkat meglepni a hálószobájukba. Bár azt is kinézném Jamesből hogy ő is a kastélyt járja...,most esküszöm azt kívánom bár úgy lenne.
- Na jó hogy kell innen kijutni...   - tör ki belőlem hirtelen, mert nem találjuk az ajtót.  - Vagy ehhez is az kell , hogy gondolni kell rá ?   - adom meg magam, mert tényleg az az egy ajtó áll csak ott. - Én nem merem megint azt kinyitni..   
_____________________________________________________________

"éjszakai őrjárat"

Alig várom, hogy kijussunk innen. Késő van, én pedig fáradt. És nem sokára kezdődik egy újabb nap, amin megint csak nem fogok ugrálni ha nem alszom ki magam. Állandóan azon a francos tükrön jár az eszem, amit láttam benne. Együtt vagyunk jelenleg James-el de még sosem gondolkodtam el rajta, hogy mennyire gondolom ezt az egészet komolynak, és tartósnak. De a tükör megválaszolta helyettem, és most nagyon furán érzem magam. Régen megfogadtam hogy nem nagyon szeretnék soha ragaszkodni senkihez mióta annyian eltűntek az életemből. Petunia a nővérem elhidegült tőlem, úgy tesz mintha nem is léteznék, miközben én nagyon is szerettem. Piton kis árulása... legjobb barátom volt, mindent tudott rólam, én is róla, és még is másokat választott helyettem.... majd a szüleim halála... Nem, nem akarok több embert elveszíteni. De úgy látszik hatalmasabb erő is van az én akarat erőmnél. Nem is kerestem közben a kijáratot, teljesen belemerültem a gondolataimba. Frank pedig feladta.
- De a manókkal kezdeni kell valamit, és hogy fogunk feljutni ? Egy hatalmas nagy csúszdán jöttünk le. - próbálok agyalni, hogy ha nem találunk kijáratott mit csináljunk, hogyan tudnánk bárkinek is jelezni. Körbe nézek a helyiségen, még egy ablak sincs, hogy valami vészjelet küldjünk esetleg. Majd vissza tér Frank két darab esernyővel. Ránézek jelentőségteljesen majd elmosolyodom.
- Remélem tisztában vagy azzal, hogy ez egy másodpercig se fog megvédeni. - Esernyőkkel a kezünkbe oda megyünk az ajtóhoz, pálcámat szorongatom, tulajdonképpen van egy ötletem, csak attól félek már akkor befognak támadni, még mielőtt kimondanám a varázslatot. Bólintok mikor Frank rám néz, hogy nyithatja e az ajtót. Ahogy belépünk a kis mocskos már támadnak is, de én nonverbálisan le fagyasztom az összeset. Felsóhajtok, mert sikerült. Frankról egy manót leütök az esernyővel, amit épp baseball ütőnek használtam.
- Na jó, és most futás!!! - szólok Frankra, majd rohanunk a másik ajtó felé. Sikeresen oda is érünk, és gyorsan becsukjuk magunk után. - Ez mind szép, és jó, de most hogy fogunk feljutni ? Lumos - fénynél próbálom kivenni, hogy hol van a lejárat, és van e valami módja hogy feljussunk.
_____________________________________________________________

"éjszakai őrjárat"

Tetszett Frank kreativitása amit az esernyőt illeti. Szélesen elmosolyodtam mikor megláttam. Igazából, amit lenem ütöttem egy manót vele Frankről nem tudtam elképzelni mire is használhatnánk eső ellen. Na igen, minden hasznos amivel lehet ütni. Ennyit az agresszív énemről. Hála Merlinnek átjutunk a manókon, és azt hiszem minden hajszálam megmaradt, aminek nagyon örülök, hisz mindegyikre egy kincsként tekintek.
- Elég sok mindent tanultunk elsőbe. - teszem a tudatlan, mert amire gondol cseppet sincs ínyemre. Ahogy kimondja a bűbájt fel is röppenek, nekem meg majd kiszakad a szívem a mellkasomból. Igeeen egy tériszonyos boszorkány vagyok, seprűn se nagyon szoktam ülni, ha nem muszáj, pedig mint auror arra is kénytelen leszek. Legszívesebben becsuknám a szememet, de inkább csak fel fele nézek, hogy mikor lesz vége. Végre felélek, és mély levegőket veszek. Miután lenyugodtam kicsit, én is eljátszom Frank-el és fellebegtetem. - Nah élvezted?  - kérdezem gúnyosan, és hálát adok minden szellemnek, hogy túl vagyok rajta. Kiérünk a folyosóra, de ez már nem a csarnok folyosója. Önkéntelenül is elnevetem magam. - Őrület ez a kastély. Melyik emeleten lehetünk? - közbe elindulunk körbe nézni, de szerintem úgy a negyedik emelet lehet. Lesz még egy kis utunk a klubhelyiség felé.  - Hát nem mondhatni, hogy unalmas éjszakánk van. - jegyzem meg miközben elindulunk lépcsőt keresni.

_____________________________________________________________

"éjszakai őrjárat"

Mikor Frank megjegyzi, hogy jól irányitok, és jól lennék a kviddicsbe elnevetem magam. Szeretem a sportot, nézni. Viszont nem szoktam valami nagy dobra verni, hogy tériszonyom van, bár a közeli embereknek lehet már leesett a dolog, hisz nem nagyon szoktam rajongani a repülésért. Megtanultuk, felemelkedtem és azt hiszem ennyi élményem is maradt a dologgal kapcsolatban.
- Köszönöm, ez jól esett. - mosolyodom el magam, majd persze észre vesszük, hogy nem ott lyukadtunk ki, ahol kéne. Természetesen ezen meg se lepődünk. Találunk egy lépcsősört, majd felmászunk a hetedikig. Nagyon elfáradtam, meg persze eléggé késő is van. Úgy hiszem ma eléggé jót fogunk aludni, bár remélem azért felfogok kelni időben. Ahogy megállunk a kövér dáma... portréja előtt felsóhajtok. - Na jó ez komoly? - Zsörtölődöm, mert persze, hogy nincs a helyén hogy beengedjen minket. Körbe nézünk a közeli festményeknél, de mindegyik már horpaszt. Én fogom magam,és csak leülök a festmény elé. Azt hiszem fél óra is eltelhetett, amit Frankel végig pletykálkodtunk, mikor a dáma visszatér. Felállok majd mérgesen mondom neki a jelszót, és mit sem törődök azzal, hogy épp figyelmeztet minket, hogy ilyen későn nem kéne járkálnunk , még akkor se ha jelvénnyel rendelkezünk. Bemászunk a lyukon felmászunk a hálótermekhez vezető lépcsőn .
- Azt hiszem mára ennyi izgalom épp elég volt. - jegyzem meg egy ásitás közben. - Majd holnap találkozunk, jóéjt. - mosolyogva elköszönünk egymástól, majd ruhástul be is esek az ágyba...

_____________________________________________________________