1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Késő őszi délutánra járt az idő. Erős szél fújt és a az üvegházak felé haladtam Alicet kerestem, mert nem találtam a könyvtárban, pedig azt mondta, hogy a könyvtárban lesz. Frankkel elvétve találkoztam szokásosan köszöntem neki, mintha nem is lenne Alice barátja. Néha úgy sajnálom őt, hogy Alice nem vállalja felnyíltan a kapcsolatukat. Hol lehetsz te lány? - kérdezem meg hangosan magamtól, de abban a pillanatban meg is látom Alice szép selyem sálját. - Hát itt vagy? Égen földön kerestelek. Na, mi volt az a nagyon fontos meg beszélni való ügy? Képzeld kaptam egy levelet anyutól és azt írta, hogy karácsonyra áthív benneteket is. Hát ez nem csodás! Megint együtt ünnepelhetjük a karácsonyt, de ha nem akarod akkor a bátyádat nem hívjuk át. Na, mit szólsz? - meg se vártam, hogy válaszoljon tovább is folytattam a szövegelésemet. Nem tudtam el dönteni most engem akar hallgatni vagy mást. - Mágia történelem beadandómra csak egy várakozáson felülit kaptam. Az a tanár ki ideggel engem azt hiszi, hogy bármit meg tehet velem pedig nem, már szóltam Flitwick professzornak, hogy az amit tesz nem helyes. Hisz teleírtam neki egy teljes tekercset a Varázslók égetéséről a középkorban, de V-re volt elég. Meséltem el a mágiatörténelem dolgozatomra igazságtalanul kapott jegyemet. - Mesélj már! Olyan csendben vagy. Tudom, hogy van valami bajod, Ice. Megint a bátyád vagy az apád? Ne, ugye nem szakítottatok Frankkel? Mert azt nem bírnám ki. Ti egymásnak letettek teremtve. El nem tudtam képzelni miről akart beszélni velem Alice. -Mellesleg miért vagy itt? Azt mondtad, hogy a könyvtárban találkozunk háromkor és már lassan fél négy lesz.
To: Line Egy különleges gyógynövényt ápolgattam az üvegházban nem is vettem észre, hogy eljárt felettem az idő. Szegény Em pedig ott vár a könyvtárban engem. Összeszedtem a holmimat a gyógynövény könyvet, ami a növény gondozását írja le. Gondosan elpakoltam mindent és kiléptem az üvegházból. Mélyen beszívtam a hideg roxforti levegőt és elindultam a kastély felé. Ekkor szólalt meg a hátam mögött Emmeline, akin egy pillanatig megrovó pillantásait láttam, mivel nem szóltam előre, hogy itt talál meg engem a könyvtár helyett. A kérdésére se tudtam válaszolni. Hisz amilyen belekezd a saját élményeinek a beszámolásába. Bár szívesen elújságoltam volna neki azt, amit elakartam mondani, de hagytam beszélni. A mágiatörténelem professzort én sem kedveltem, de ez ahogy elő adta ezt a jegy dolgot. Nevetségessé tette őt. Mosolyogva hallgattam és el indultam vele együtt a kviddics pálya felé. Amikor kérte hogy én meséljek egy kicsit el szomorodtam. Amikor Franket megemlítette körül néztem. Egy halk csititásra intettem őt - Csss. Nem bírt magával nagyon kíváncsi volt én pedig nem tudtam, hogyan kezdjek neki. - Azért voltam itt, mert egy gyógynövényt gondoztam és elszaladt az idő. Megálltam, körbe néztem, hogy van-e valaki a környéken, mikor megbizonyosodtam róla, hogy egyedül vagyunk, akkor megsúgtam neki. - Felvettek a Auxilium Louisba. - Tudta ő is hogy az a Franciaországban nemzetközi aurorképző tagintézmény neve ez és az előképzőjébe felvételiztem és bekerültem oda. Ez volt a nagy hír amit el akartam újságolni neki. Sejtettem hogy észre vette Line, hogy mennyire boldog voltam ezen a héten. De most ahogy elgondolkoztam még Franknek sem mondtam. Line hallott először erről. Nem tudtam, mit válaszoljak rá. Hisz sok gond nyomta a vállamat. Tudta a körülményeket Anyáról is tudott, hogy ide járt. Az egyik legjobb aurorképző - Mit tegyek? - Kérdeztem meg Linet. Álmaimba sem gondoltam volna komolyan, hogy más országban fogok tanulni. A másik problémám az volt, hogy Franknek hogyan mondom el. Linenak mindig voltak ötletei és bíztam benne, hogy segít valahogy egy álláspontra jutnom. Mindennel kapcsolatban, mert ő képes azt kimondani, amit én nem vagyok képes.
A le csendesítése Frankkel kapcsolataban, az az igazi aurori paranoiáját hozza ki Aliceból, hogy bárki hallhat itt kint minket. Ilyenkor ez engem le lomboz és szegény Frankyre gondolok hogy tudja ezt ki bírni. Mikor kérdőre vonom egyszerűen a gyógynövény mániája tűnik bukkan ki. Amilyen szeretettel tud egy növényt gondozni, mintha most gyereket nevelne. Annyiszor láttam magam előtt elképzelve gyerekekkel, de amilyen karakán és győzhetetlen Ice nem akar egyáltalán családot. Ahogy megálltunk egy pillanatra csend telepedett ránk tudtam, hogy most nem szólalhatok meg, mert Alice a porond. Vártam, hogy meg szólaljon, ehelyett a fülem be súgta, amitől elmosolyodtam, mert egy kicsit csiklandozott a ki lehelt levegő. Sikítani akartam örömbe és ugrálni ennek hírhallatán Alice-szal együtt, de hát a velem szembe álló lány nem az a csaj, akivel egy szobában vagyok és örömünkben sikítunk. Helyette megöleltem és ringatóztam közben vele. - Gratulálok. - Egy álma teljesült a Icenak és ennek örültem. Szorosan öleltem és nem akartam elengedni. Meghallottam a kérdését, amiből számomra úgy hangzott, hogy a kétség szól. - Örülj. - mondtam ölelésemből kiengedve a barátnőmet. Tudom, nem ez volt az a válasz, amit szeretet volna, hanem oldjam meg helyette a problémáit. - Menned kell, ez volt az álmod. Édesapád bele fog nyugodni ebbe egy idő után, hogy te is aurornak állsz, mint anyád. Ez az álmod és az előképzőbe is bekerültél. Nekem ott ne, hogy elfranciásodjál a sok francia között. Bátyádat úgysem érdekli a te életed vagyis éld meg azt, amit anyád ott élt meg. Mi itthon nélküled is meg leszünk, vagyis hiányozni fogsz nekem. Ne, hogy ki hagyd ezt az állom lehetőséget.- Örömömbe elkezdtem könnyezni közben szomorú is lettem, hogy nem fogom látni és milyen távol leszek tőle. Nem akartam, hogy lássa, hogy sírnom kell, ezért újból megöleltem. - Frank, már tudja? - érdeklődtem meg halk szipogás közepette a szorításomba lévő lánytól. Mostanában ő az első mindenben, de volt egy olyan sejtésem, hogy erről előbb velem akart beszélni és nem vele. E mögött több öröm van, mint a jelen. A jövőjével kapcsolatban, nem az első fiújával fogja megbeszélni, hanem velem. Ismertem a kétségeit, de nem szólaltam meg. Nem akartam komoly témákat feszegetni, de ő kérte ő akarta, hogy mondjam meg mit tegyen. Tudtam a félelmét. - Nem minden auror jut az édesanyád sorsára. Csupán az 47,5 százaléka - Nem akartam statisztikákat mondani mégis így sikerült. -Láthatsz olyan példákat, akik aurorként családban élnek. Gondolom meg tudod neki ezt mondani, hogy mi bánt téged. A távkapcsolatok pedig igen is működnek. Nézz csak rám nem lehetek elrettentő példa. - Az voltam elrettentő példa az én szerelmi életem igazából romokban volt, bár Alicenek erről nem sokat beszéltem, és nem egy elrettentő példa kellett neki. A nyáron össze jöttem Molly fiatalabbik öccsével Giddel, aki lassan dolgozik, négy év kor különbség van köztünk, az pedig nem sok. Mindennap találkoztunk és néha nem tudnak a szerelmesek várni. Én se tudtam és ő se tudott. Megfontolatlan voltam. A távkapcsolatunk, pedig arról szól, hogy hétvégén az ő ágyában fetrengünk. Ez a romokban hevert kapcsolatom, amiről inkább nem szólok Alicenek, mert ő ezt sosem helyeselné.
by 
Késő őszi délutánra járt az idő. Erős szél fújt és a az üvegházak felé haladtam Alicet kerestem, mert nem találtam a könyvtárban, pedig azt mondta, hogy a könyvtárban lesz. Frankkel elvétve találkoztam szokásosan köszöntem neki, mintha nem is lenne Alice barátja. Néha úgy sajnálom őt, hogy Alice nem vállalja felnyíltan a kapcsolatukat.
- Hát itt vagy? Égen földön kerestelek. Na, mi volt az a nagyon fontos meg beszélni való ügy? Képzeld kaptam egy levelet anyutól és azt írta, hogy karácsonyra áthív benneteket is. Hát ez nem csodás! Megint együtt ünnepelhetjük a karácsonyt, de ha nem akarod akkor a bátyádat nem hívjuk át. Na, mit szólsz? - meg se vártam, hogy válaszoljon tovább is folytattam a szövegelésemet. Nem tudtam el dönteni most engem akar hallgatni vagy mást. 