1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Fiatal vagyok, így indokolatlannak hathat, de megkeseredettnek tűnhetek sokszor, és már védjegyemként nőtt hozzám a maró gúny, mellyel oly sokakat illetek. Sokszor ironizálok, vagy élek szarkazmussal, és a legtöbbek számára megközelíthetetlen vagyok - kivéve a keveseket, a kiváltságosakat. Akadnak barátaim, velük kedves vagyok, igaz persze, ők már megtanultak kezelni, elviselni hóbortjaim. Igaz, inkább vagyok magányos alkat, de segítőkre, támogatókra mindenkinek szüksége van, nem? Nem azt mondom, hogy kihasználom őket, de úgy hiszem, ha át kell rajtuk gázolnom, hogy fentebb lépjek, erre is kész lennék. Persze csak úgy, hogy nekik fel se tűnjék. Hajlamos vagyok a durvaságra, az agresszióra, hovatovább, kifejezetten vérszomjas és kegyetlen tudok lenni, ha belelendülök, nem akaszt meg a vér, vagy a kínzó fájdalom látványa, sőt, furcsa elégtételt érzek, ha megalázhatok, vagy fájdalmat okozhatok másoknak. Ez nem jelenti azt, hogy egy utolsó szemétláda lennék, van, akit mindennél jobban szeretek - még akkor is, ha ez nem egy viszonzott dolog, sőt. De erről majd később. A lényeg, hogy ismerem a szeretetet, és ismerem azt is, milyen, ha az emberek utálnak, bántanak vagy megaláznak. Megéltem már sok mindent, el se hinnétek, ha mondanám - bár alább fogom, legyetek türelemmel. Nos, tehát a jellemem... Visszahúzódó és ártatlan vagyok a felszínen, remekül játszom meg magam, és mivel tanultam némi legilimenciát és okklumenciát, így hazugságaim is jól leplezem. S persze, tudok kedves és simulékony lenni, bájos-ártatlan, ha a helyzet úgy kívánja. Hobbiból átkokat és bűbájokat találok ki, vagy épp új bájitalfőzési eljárásokat, vagy bájitalokat, ezeket nem vagyok rest másokon tesztelni alkalomadtán... Hosszútávú terveim közt az szerepel, hogy végre halálfalóvá válhassam; hiszem, hogy ezáltal végre megfelelek majd nagyszüleimnek, és visszafogadnak, hovatovább, sikeres leszek és elszánt, erős irgalmatlan, ha kell: idő kérdése, hogy Lily is büszke legyen rám. Hogy rájöjjön, olyan világot építek, melyben mi ketten örökké élhetünk, együtt, boldogan... Ezzel neki is bizonyíthatok, emiatt pedig lelkesedésem és elszántságom töretlen. Ehhez kellő ravaszság és megfontoltság társul, intelligenciában sincs hiány - néha talán önbizalomban van, főleg, mióta éppen Ő nem kíváncsi rám -, de a tervem adott. A siker pedig testközelben van; már csak egy év...
Küllem:
Magas vagyok, és vékony. Mármint nem ilyen jól kinéző, szálkásan vékony, hanem az enyhén alultáplált, de még pont nem beteges vékonyság jellemez, igaz, ehhez jár némi izom, még akkor is, ha ezt nem nagyon tudom a mágia világában kamatoztatni. Gyors vagyok és ruganyos, mint egy nagyvadé, olyan a járásom. Hajam fekete, vállig érő, egyenes szálú és sokszor kócos - pedig szoktam fésülködni, de tényleg -, és enyhén zsíros, bőröm sápatag, mintha sose érte volna napfény. Orrom hosszú és görbe, szemem fekete. Állam markáns, és enyhe borosta fedi, de szakállat, vagy bajuszt sosem látni rajtam, azt nem tűrném. Vonásaim nemesek és előkelőek, hiszen volt honnan örökölni, felmenőim között a Prince név is fellelhető, ami manapság igencsak sokat jelent. Na persze, ez nem jelenti azt, hogy ne lenne, ami beárnyékolja... Ruházatom az anyagi helyzetem reprezentálja, azaz siralmas állapotokat tükröz: régi, elnyűtt, néha méretproblémás talár, ing vagy cipő, s csak nevesebb alkalmakkor jelenik meg rajtam valami méltó, illő. Pedig nem akármilyen vagyont rejt anyai ágon a felmenők zsebe, nagy kár, hogy anyámról, s így rólam se nagyon akarnak hallani; örökölni aligha fogok.
Történetem:
Kis híja volt, hogy nem előkelő és nemesi családba születtem. Egyeseknek ez megadatott, nekem csak félig. Ami még csak egy dolog, de ami otthon fogadott, ahova születtem, az maga a Pokol. Lehet ezt ragozni, finomítgatni, magyarázni, hogy azért csak nem olyan rossz, meg, hogy a szüleim szeretnek, és hasonló maszlagok, de a végső elszámoláskor, amikor igazán őszintén kell megmondani, akkor nincs köntörfalazás, és nem mondhatja senki sem, hogy idilli volt, néhány apróságtól eltekintve. Egyetlen jó dolog volt az egész gyerekkoromban, de azóta már ő se... Előre rohantam, kezdjük az elején. Az anyám Eileen Prince, apám Tobias Piton. Anyám családjáró már meséltem, az az igazi előkelő felső réteg, az elit, ahova oly nagyon vágyakozom; nem is a pénz miatt, semmint, hogy ott vannak azok, akiknek bármi áron meg akarok felelni, hogy bizonyíthassam, igenis érek valamit; hogy nem vagyok született vesztes, egy selejtes hústest, amit ide-oda lehet rugdosni. Azonban minthogy apám egy utolsó, legalja mugli, ráadásul erőszakos és agresszív is (volt kitől tanulnom!), így esélyem sem volt soha, hogy betagozódhassak az aranyvérűek társadalmába, hogy olyan legyek, amilyen nem vagyok. Anyám aranyvérű, de abból is a szánalmasabb fajta, az, aki kész lealacsonyodni addig, hogy muglikkal kezdjen. Mindkettőnek alkoholproblémái vannak, a pénz pedig már az előtt kifolyik kezük közül, hogy egyáltalán hozzájutnának. Gyakran üvöltöznek és veszekednek, igazából nem számít, hogy épp min, mindig van apropója, de ha nincs, az se gond... Lehetett volna szép, vagy legalább átlagos gyerekkorom, de ez minden volt, csak ez a kettő nem. Idejekorán fel kellett nőnöm, és erre nincs mentségük. Már iskolás éveim előtt anyámtól bájitalfőzést és sötét varázslatokat, kifejezetten feketemágiát tanultam, varázsló létem soha nem volt kérdéses. Ennek ellenére apám terrorizált, nem egyszer kegyetlenül elvert, bár igaz ami igaz, anyámtól is kaptam alkalomadtán egy nevelő célzatú pofont. Nincstelenségük persze egy dolog, az, hogy emiatt én is olyan göncökben jártam, amilyenekben (és járok most is), na az egy egészen másik történet azért. Kezdve ott, hogy a környékbeli mugli kölykök rendszerint kergettek meg, vertek el, csúfoltak, dobáltak meg, és amit még el tudtok képzelni. Rühellem az összes korcs fattyát, sőt, az összes muglit, az a nagy igazság, és nekem aztán senki se pofázzon arról, hogy nem ilyen mindegyik, mert nem egyet ismerek, és egyik rosszabb, mint a másik. Nem akarok többet ismerni, sőt, csak elismerni tudom az eszmét, hogy jobb lenne nélkülük. Tényleg? TÉNYLEG ezek miatt bujkálunk, most mégis? Nekik kéne miattunk, nem pedig fordítva. Az iskola megkezdése előtt ismertem meg Lily Evanst. Azt a lányt, aki már akkor megfogott, dús, vörös haja, finom vonalú, zöld szemei, bájos, ártatlan pofija, lágy, azonban kellemesen telt ajkai, édes, szellemet simogató hangja, selymes, lágy tapintásúnak tetsző bőre, kellemes, sima ívű vállgödröcskéi, tökéletes, gyermeki alakját kiemelő ruhái... Jó, jó, befejeztem, bocsánat. Szóval megismertem őt. Mugli születésű, így nem is meglepő, hogy az egész családja egy égetnivaló selejt, főleg a testvére, Petunia, aki egy féltékenykedő utolsó senki, de ezeken a részeken át tudtunk lendülni. Tudtam, hogy Lily boszorkány, és mikor végre összeszedtem magam, vele is megosztottam ezt a hírt. Onnantól elválaszthatatlan barátok lettünk - legalábbis én ezt hittem. Úgy gondoltam, együtt leszünk örökké, sőt, egyszer talán több is lesz közöttünk... Nagyot tévedtem, azt hiszem. Pedig összeillünk, például ő is remek bájitaltanból - igaz, én azért jobb vagyok... Már a Roxfortba tartván megismerkedtünk James Potterrel és Sirius Blackkel. A két aranyvérű csemetével, akik persze, hogy már születésük jogán jobbak, mint én valaha is leszek... É persze, hogy van bennük valami, én se tudom, mit eszik bennük Lily mai napig, de azt igen, hogy az ellenszenv rivalizálássá majd gyűlöletté fejlődött közöttünk. Bántjuk, megalázzuk egymást, ahol csak lehet, és mit ne mondjak, ők keserítik meg a Roxforti éveimet, semmi más. De ők nagyon. Na meg a két hű kis követőjük, Pettigrew és Lupin - apropó, a fél lábamat rá, hogy vérfarkas a srác, akárki akármit mond. És nekem ne mondják, hogy Potterék megmentettek aznap, amikor oly közel álltam hozzá, hogy ezt bizonyítsam is... Már elsőévesként több átkot és rontást ismertem, mint ők valaha is fognak, meg tudom védeni magamat, ha kell! Ami a barátaimat illeti, vegyes társaság, de fő jellemzőjük, hogy mindegyikük halálfalói pályára készül. Közli barátomnak tartom Lucius Malfoyt, de nem akarok felsorolásba bocsátkozni; sokan vannak, néhány olyan is van köztük, akiktől még tanulni is érdemes alkalomadtán. Egy valakit nem sorolhatok ide már csak, azt, aki iránt érzéseim szép lassan túlnőtték a szeretetet, és rajongással vegyes szerelemmé alakultak: Lily Evans. Egy szörnyű, nyomorúságos nap volt, melyen az egyik vizsga után a szokott, Potterékkel folytatott konfliktusom végén, megalázottságomban olyat mondtam, melyet soha, de soha nem lett volna szabad... De egyszer meg fog bocsátani. Érzem, tudom. Így kell lennie. Különös érvágás, hiszen azóta velük lóg, Potterrel és a sleppjével, velük ül a vonaton, az órákon, a szünetekben... Vagy velük van, vagy a barátnőivel, velem pedig szóba sem áll, nem akar többé magyarázkodni miattam, mondogatja... Pedig én mindent csak miatta teszek, de azt hiszem, nem érti. Tavaly nyáron közel sodródtam az alkoholizmushoz... Részben amiatt is, mert nem bírtam feldolgozni, hogy hozzám se szól, átnéz rajtam; miközben mindketten ugyanazon nyomorúságos mugli világban sínylődünk. Talán nem meglepő. Meg aztán, a szüleim hellyel-közzel már azok, a tartozásaik pedig annyi felé ágaznak, hogy már ők sem tudják, kinek lógnak (vagy, hogy kinek nem?), néha kajára sem futja... Ez nem fog folytatódni. Nem leszek lecsúszott senki, amint végzek... Sőt, talán ár előtte is, beállok a Nagyúr seregébe... És mindent megteszek, hogy Lily Evans megbocsásson nekem.
ELFOGADVA! Tartalmas és szépen megfogalmazott, illetve karakterhű lett a lapod, így persze elfogadva Már csak játszótárs keresés vár, nyugodtan ostorozd azokat akik szimpatikusak pm-ekkel
by 
Már csak játszótárs keresés vár, nyugodtan ostorozd azokat akik szimpatikusak pm-ekkel