1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Kimondatlan érzések, és érzelmek kavarognak bennem, már napok óta. Érzem, hogy valami nem stimmel, és érzem a nagy változás szelét is, mégsem tudom megmondani, hogy mi az, ami hibádzik. Bella félig elejtett szavai sem segítenek sokat. Inkább keveset. És nem arról van szó, hogy milyen változással telnek el a napok, és a hetek, hanem arról, hogy a kastélyban lakó mágusok sem ugyanazok már. A diákok? Ők mit sem sejtenek. Bár, vannak, akik bátrabbak, és talán okosabbak ahhoz, hogy felmérjék a helyzetet, és ne csak a babérjaikon foglaljanak helyet, hanem tegyenek is valamit a világért. És magukért. Ismerem őket. Sár-, illetve félvér származású mágusok, de biztosan vannak köztük olyanok is, akik a nemesebb, aranyvér családokat erősítik, és ennek ellenére mégis a bizonytalanságot választják, nem pedig a biztonságot, amit a vér törvénye nyújthatna nekik. Ők másképpen gondolkodnak, mint mi. Mi, akik akkor is tiszteljük a vérünket, és büszkék vagyunk rá, ha mások megvetnek minket miatta, a hitünk miatt, és mániákusoknak neveznek el minket, gúnyolódásképpen. Örökös játszma ez azok között, akik nem ugyanazt a vérvonalt erősítik. És, ha hinni lehet az elsuttogott szavaknak, akkor ennek a játéknak elérkezett az első csatája. Más esetben nem érdekelne ennyire semmi sem, ami a vérmániával kapcsolatos, hiszen nem vagyok sem az édesanyám, sem Bella, sem Meda, most érzem, hogy még ha akarnék sem maradhatnék ki az egész hercehurcából, hiszen, ha jól sejtem, éppen az én kedvesem, Lucius az egyik mérvadó benne. Biztos ugyan nem vagyok ebben a kérdésben, de az iskola pletykavonalának eredete félig igaznak mondható, és akarva, vagy akaratlanul, én is értesülök még azokról a dolgokról is, amihez nekem egyáltalán nincs is közöm. Hallottam már magamról, és Evansról, de ugyanebben a helyzetben Luciusról is. Nem akarok én semmit sem felróni neki a mai találkozónkon, csak cseppet érdeklődő, és kíváncsi természet vagyok, pláne akkor, ha a szerelmem nevét is kiejtik a szájukon a mágusok. Bűnnek ez nem nevezhető, nem igaz?
A hozzászólást Narcissa Black összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 5 Nov. 2014 - 22:02-kor.
Lucius Malfoy „Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
Származás : Aranyvérű Lojalitás : Sötét Oldal Családi állapot : Eljegyezve Lakhely : Malfoy kúria Foglalkozás : Sötét Mágia Pálca : Szilfa, sárkányszívizomhúr mag, 12 hüvelyk, merev Karakterlap : Adatok Karakterzene : Lucius Malfoy To you Death Death on you Playby : Alex Pettyfer Kép :
Olyan utat választottam, ahonnan nincs visszaút és nincs meghátrálás. Döntöttem és már nem kém vagyok, halálfaló. Erről pedig senki sem tud. Még Narcissa sem. De meddig birok előtte titkolózni? Mit fog hozzá szólni? Vér borítja ruháimat, mélyvörös, mint az ég este tájékán felettünk. Ölnöm kellett, hogy bevegyenek. Hogy tudják, méltó vagyok a címre. Megöltem 3 ártatlant. 3 Muglit. Vicces a sors. Nevet akarok szerezni magamnak, a legsötétebb eszközökhöz nyúlok, vérrel akarom beleírni magam a Föld történelmének poros könyvébe. Miért? Hogy emlékezzenek rám? Igen, valami ilyesmit akartam az elején ez egész biztos. Na de miért? Ahogy háborgó elmém kicsit lenyugszik és kiverekszem magam az érzelmi hullámvasút kocsijából, alaposabban megvizsgálom környezetem. Eltört bennem valami, talán pusztán a józan eszem mondta fel a szolgálatot vagy ment el nyaralni, de már nem érdekelt semmi. Kész, vége, velem nem packázik senki. Egyre inkább pörögnek az események. A pumpa megy fel bennem, de még csak lassan – épp ezért érzem ennek az erejét, ha gyors lenne, akkor csak „bumm” és dőlne ki a mögöttem álldogáló szerencsétlen fa. De nem. A lassú, igencsak kínzó szenvedés sokkal elviselhetetlenebb. Akaratlanul is kiül az arcomra egy szarkasztikus félmosoly. Bármennyire is tagadom, túlzott önbizalommal bírok, olyannal, mi az idegesítő határát súrolja. Holott valójában nem vagyok tökéletes, persze senki se az, de biztos vagyok benne, a múltamban jóval több kegyetlenség, embertelenség lapul, mint máséba. Néha azért igencsak untat a sok formalitás...fel lépek azon az 1-2 lépcső fokon, meglátom életem értelmét, máris visszanyerem a szokásos önmagam. - Narcissa. Kedvesem. Sajnálom kicsit, késtem. - nah jah, ez a kis késés egy rövid 10 perc volt, de ez is bűn, sose kések. Elé lépek és magamhoz vonom szorosan. Feje búbjára csókot lehellek. - Sajnálom, hogy várakoznod kellett. De miért vagy ennyire izgatott? - mosolyodom el, lepillantva gyönyörű hófehér arcára.
Words: - Music: Note:
Narcissa Black „Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
Származás : ϑ Aranyvér Lojalitás : ϑ Semleges, de kényszer hatására Voldemort Családi állapot : ϑ Menyasszony Lakhely : ϑ Black kúria Foglalkozás : ϑ Prefektus Pálca : ϑ 10 hüvelykes, rózsafa, egyszarvúszőr maggal Idézet : ϑ Minden, amim van, és minden, ami vagyok, a tiéd
Még ha akarnék sem tudnék megfeledkezni a sejtelmeimről, sem pedig a félig elsuttogott baljós jelentésű szavakról, amiket már nemcsak a diákok, hanem a professzorok is megosztanak egymással, hiszen, ha Bellát, és Luciust tekintem, akkor én is igazán érintetté válok ebben a dologban. Ha akarok, ha nem. Már pedig nekem soha sem volt nyílt vágyam, hogy az aranyvérű mágusok hatalmat biztosítsanak maguknak, még akkor sem, ha a családom már a kezdetek óta ezt a példát követi, és nem tűrnek meg olyan családtagokat, akik ezt a célt hátráltatják. Természetesen a zártságom nem azt jelenti, hogy a félvér, és a sárvér mágusokat mellénk helyezném, illetve előtérbe, nem. Én csak jobb szeretnék kimaradni ebből az egész helyzetből. Több, kevesebb sikerrel. Sirius kuzinom már kiesett a családi körből, és, ha Andromeda, a nővérem azt az ösvényt járja majd, amit már kiszemelt magának, hamarosan ő is a rokonunk sorsára juthat, amit nem szeretnék, hiszen mégiscsak ugyanolyan testvérem, mint Bella, még ha a kapcsolatunk egészen hullámzó mostanában, akkor is. Nem szeretném, ha az aranyvérűek céljai miatt hullana szét a családom, hiszen ők fontosabbak nekem mindennél. Vagyis, csak egyvalakinél nem. Luciusnál. Mintha megérezné a gondolataimat, mintha olvasna azokban, érkezik meg, végre, én pedig mosollyal az arcomon hagyom, hogy magához, a karjaiba vonjon. Mélyen magamba szívom az illatát, és lehunyom a szemeimet, amíg a mellkasán tart. - Szerelmem. Semmi probléma, az a fontos, hogy végre itt vagy, velem. - felelem a magyarázkodására, és így is gondolom. Annyira hiányzott már, még akkor is, ha csak perceket töltünk el egymás társaságának hiányában, szinte meghalok nélküle, viszont, ha mellettem van, akkor képes vagyok a fellegekig szárnyalni. A kérdésére, miszerint miért is vagyok ennyire izgatott, kissé elszakadok a mellkasától, és a szemeibe tekintek. - Nincs semmi okom rá, vagyis. Olyan érzéseim vannak, amiket nem tudok megmagyarázni, de érzem, hogy valami meg fog változni a világban. Mintha már itt, az iskolában is kezdetét vette volna. A diákok, még a professzorok is beszélnek róla. Halkan, igaz, mégis eljutnak a hírek másokhoz is. Hozzánk. Hozzám. - felelem neki, majd mélyen a szemeibe tekintek, és folytatom. - Lehet, hogy nincs igazam, viszont, ezzel a változással kapcsolatban már Bella, és a te neved is felmerült. - fogom meg a kezét, hogy érezze, nem akarom én mindezt a szemeire hányni, csupán meg akarok bizonyosodni az igazamról, vagy pedig a tévedésemről, hiszen egy meg nem fogalmazott kérdés ez, mit elhebegtem neki, de szeretném, ha őszintén felelne nekem, hiszen ő a szerelmem, vőlegényem, a leendő férjem, az a személy, akiben teljesen megbízok, még akkor is, ha nem mond el mindent nekem. Mert szeretem.
Lucius Malfoy „Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
Származás : Aranyvérű Lojalitás : Sötét Oldal Családi állapot : Eljegyezve Lakhely : Malfoy kúria Foglalkozás : Sötét Mágia Pálca : Szilfa, sárkányszívizomhúr mag, 12 hüvelyk, merev Karakterlap : Adatok Karakterzene : Lucius Malfoy To you Death Death on you Playby : Alex Pettyfer Kép :
Semmit sem változtak az érzelmeim ő iránta. Nem fogom eltaszítani magamtól az egyetlen embert, aki mindig mindenben támogatott. Bár, hogy ehhez mit fog szólni...fogalmam nincs. Majd szép lassan adagolom neki a dolgokat, hogy ne érje sokként a dolog. Szavai, melyekben semmi vádló szó nincs, mégis mindegyik egy-egy tőrként ér el. Legszívesebben csak csókolnám, belé fojtva a szavakat. Magam sem tudom, hogy mit akarok, hiszen tombolnak bennem az érzések, melyek jeges maszkom mögé rejtek. Tudom, tudom... Talán várhatnék még ezzel az egésszel pár hónapot, elcsesztem, tudom, de ha már szó szerint nyakig benne vagyok, akkor már úgy diktálja az illem, hogy be is fejezzem. Össze akartam szedni magam, nem szerettem volna határozatlan lenni. Higgadt vagyok, legalábbis a felszínen, mintha nem most készülnék egy halálhír szerű információt átadni szerelmemnek... Mintha nem őrjítene meg a gondolat, hogy most itt van... és én milyen céllal??? Hogy beépüljek és információkat szerezzek. Ugyanaz a szőke hajkorona, mely kiemeli arcának szépséges vonásait. Ugyanaz a ég kék, kíváncsiságtól csillogó írisz. - Igen. Tudom, hogy felmerült néhány név. Ez miatt is szeretnék veled beszélni. - invitálom, hogy leüljünk, hisz úgy mégis csak kényelmesebb. De még igy ülve is magamhoz vonom, ölelem. - Kezdem az elején. Úgy egyszerűbb nekem is. - felem neki a távolba merengve, majd rápillantok és megpuszilom feje búbját. - Már egy ideje a Halálfalóknak kémkedek, erről már biztosan tudsz, vagy tudtál. - ismét szünet, majd folytatom, miközben felhúzom a pulcsim ujját, bemutatva ezzel a Sötét Jegyet. - Csatlakoztam. Megöltem...3 muglit. - elhallgatok és ellenkezőleg figyelek, mint amerre Narcissa van. - Ha ez miatt távolságot akarsz tartani, vagy nem akarsz többé látni, gyűlölsz emiatt, megértem. De téged akarlak mindezzel megvédeni. - teszem még hozzá és tekintetem ismét rávándorol, arcát figyelem, a vonásait. Kár hogy nem tudok olvasni bennük, minden könnyebb lenne.
Words: - Music: Note:
Narcissa Black „Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
Származás : ϑ Aranyvér Lojalitás : ϑ Semleges, de kényszer hatására Voldemort Családi állapot : ϑ Menyasszony Lakhely : ϑ Black kúria Foglalkozás : ϑ Prefektus Pálca : ϑ 10 hüvelykes, rózsafa, egyszarvúszőr maggal Idézet : ϑ Minden, amim van, és minden, ami vagyok, a tiéd
Annyira furcsa ez az egész. Pont úgy érzem magam, mint az, aki semmiről nem tud, holott körülötte mindenki meg van világosodva. Elsuttogott szavak, pletykák tömkelege, feltételezések, mind az, ami sose foglalkoztatott túlzottan. Egészen odáig, míg két számomra nagyon is fontos név nem bukkant fel a tömérdek pletyka között. Aggódom, mégha ezt ez avatatlan szem soha nem látná. Tudom, hogy van igazság az üres tartalmak mögött, mégis, inkább próbálok naivan hinni abban, hogy valaki unatkozott, azért talált ki egy ilyen butaságot, csak hogy legyen min csámcsogni, nem egy példa volt már rá. Vőlegényem jelenlétében is próbálom tartani magam, nem kimutatni, mennyire furdal a kíváncsiság, mennyire akarom hallani az igazat, és mégsem. Én magam sem tudom, mi lenne jobb, persze... bárki szívesen választaná a békés tudatlanságot, de... de az tudatlanság is lehet halálos, már pedig, ha a hallottaknak akár csak fele is igaz, itt nem egy életről van szó. Életről. A legbecsesebb dolog, amivel bárki rendlekzhet, nem vehetem csak úgy félvállról. - Lucius, én semmi jót nem sejtek...ha veszélyben lennék, ha baj lenne, elmondanád, igaz? - pislogok fel rá, miközben az ölelésébe bújok. Talán nem is tudja, mennyit jelent nekem, hogy most itt van mellettem, hogy elbújhatok a karjai közt, már-már tényleg úgy érzem, ha ő a közelemben van, senki és semmi nem árthat. Csak biccentek és sóhajtok, nem tetszik, ahogy beszél, ahogy viselkedik, tudom, hogy van itt valami, amit még neki is nehéz elmondania, és tényleg szeretnék segíteni, hogy könnyebb legyen, mégsem teszem. - Mit tettél? - hajolok el, fejtem le a karokat, hogy vele szembe tudjak ülni, és a szemeibe nézhessek. Oké, derengett valami, de... de nem hittem, hogy ez ennyire komoly. Az arcát vizslatva várom, mikor kezd el nevetni, mert bárcsak azt mondaná, hogy ez megint egy ostoba tréfa. - Engem akartál védeni? Azzal, hogy ártatlan életeket ontottál ki? Azzal, hogy megbélyegezted magad? Odadobtál mindent egy pszichopatának? - hitelenül rázom a fejem. Kiabálni volna kedvem, mégis csak suttogásra futja. A gyomromban görcs, a torkomban gombóc, még a fejem is le kell hajtanom, ne lássa, a kibuggyanni készülő könnyeket. - Hogy tehetted? - magam elé suttogom a szavakat, továbbra se nézek fel rá. Nekem... nekem ezt meg kell emésztenem.
Narcissa Black
Lucius Malfoy „Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
Származás : Aranyvérű Lojalitás : Sötét Oldal Családi állapot : Eljegyezve Lakhely : Malfoy kúria Foglalkozás : Sötét Mágia Pálca : Szilfa, sárkányszívizomhúr mag, 12 hüvelyk, merev Karakterlap : Adatok Karakterzene : Lucius Malfoy To you Death Death on you Playby : Alex Pettyfer Kép :
Nem tudok örülni a hirtelen rám törő nyugodtságnak, amit azért érzek, mert tudom, hogy a lány biztonságban van a közelemben, hiszen nincs aki bántsa, és nem is szenved jobban nálam. Az én lelkem Narcissa mellett teljes, ő az egyetlen, akit nekem szánt a sors. - Narcissa. Nem engedem, hogy bárki ártson neked! Bárki aki elmer venni tőlem...meghal! - közlöm, mintha nem is a kérdésére válaszolnék, pedig benne volt egy láthatatlan válasz is. Örülök, ahogy bújik, érezhetem és magamhoz vonhatom. A nap minden percében ezt kellene tennem, mégsem tudom. Nem lehetek mindig vele. Kötelességeim vannak, nem csak a falakon belül, azon túl is. Hirtelen lefejti kezeimet testéről, rápillantok, ahogy felém fordul. Szinte sokkot kapott a válaszomtól. Nem kellett volna közölnöm vele, de előtte nincsenek titkaim. Sose voltak és nem akarok változtatni. Szeretem, ahogy férfi szerethet nőt; szerelemmel, birtokló vággyal, ami nem szűnik, az utolsó percig bennem él, egészen addig, míg gyengülő, majd elhaló szíve hagyja, hogy velem legyen. Beteges módon vetem meg magam azért a bűnért, amelyről nem tehetek, és korholom magam, de a Malfoy család teljesen belefolyt a Nagyúr manipulálásának...én se vagyok kivétel. - Téged azzal védelek, hogy csatlakoztam a Nagyúrhoz. A Malfoyok...teljesen az ő oldalán állnak. Ha nem csatlakozok, megöltek volna. Téged! Amit én nem hagyhatok! Nem fogom hagyni! - pillantok rá lehajtott fejére, figyelve a szőke tincseit, melyek az arcába omlanak. Csupán a suttogásai érnek el hozzám. - Narcissa...- érintem meg az arcát, hogy eltűrjem rakoncátlan tincseit arcából. Voldemort, elpusztít, vagy átformál, egyik sem különb nekem, nem akarom, hogy megtörténjen. Félek, hogy elveszítem szerelmem és az iránta határtalan szerelmet, nem akarom, hogy bárki is eltörölje, szeretem és nem veszthetem el.
Words: - Music: Note:
Narcissa Black „Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
Származás : ϑ Aranyvér Lojalitás : ϑ Semleges, de kényszer hatására Voldemort Családi állapot : ϑ Menyasszony Lakhely : ϑ Black kúria Foglalkozás : ϑ Prefektus Pálca : ϑ 10 hüvelykes, rózsafa, egyszarvúszőr maggal Idézet : ϑ Minden, amim van, és minden, ami vagyok, a tiéd
Sokkolnak a szavai. Szeretném azt hinni, megint csak viccel, hogy mindjárt elneveti magát, de nem... bármennyire is reménykedek benne, ez a pillanat várat magára. - Szeretlek - a szemébe nézve, simítok végig az arcán. Csak ennyit akartam hallani, tudni akartam, hogy még most is ugyanolyan biztonságban tudhatom magam mellette, hogy mellettem lesz. Azt ugyan nem tudom, mi lesz ezek után, de legalább Lucius hűsége lankadatlan, ahogy az enyém is. Persze, jön a fekete leves, és én hirtelen nem tudom kezelni az érzelmeim, dühös vagyok rá, dühös mindenkire, de az aggodalmam nagyobb, nem akarom elveszíteni, már pedig, ha beáll a sorba, még az is előfordulhat, nem akarok erre gondolni. Csak nézem a jegyet a karján, ujjaimmal óvatosan érintem meg, mintha attól félnék, már attól valami szörnyőség kerekedik, ha csak hozzáérek. Fel nem tudom fogni, hogy tehette, csak azt tudom, most kell erősnek lennem, kitartani mellette, még akkoris, ha a falra tudnék mászni ettől az egész helyzettől, támogatnom kell, még akkor is, ha ellenzem. Kell egy kis idő, míg összeszedem magam, mikor az arcom érinti, felnézek rá, majd a tarkójához nyúlva, közelebb húzom magamhoz, hogy ajkaimmal megérinthessem az övéit. - Minden rendben lesz.... itt leszek melletted végig, ígérem - motyogom ajkainak, bízva abban, hogy ha megnyugtatom afelől, nem fogok hátat fordítani neki, az neki is ad némi erőt. El nem tudom képzelni, milyen lehet, ha ebbe kényszerítik bele az embert, már pedig abban biztos vagyok, hogy Lucius nem önként és dalolva ment oda.
Narcissa Black
[/quote]
Lucius Malfoy „Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
Származás : Aranyvérű Lojalitás : Sötét Oldal Családi állapot : Eljegyezve Lakhely : Malfoy kúria Foglalkozás : Sötét Mágia Pálca : Szilfa, sárkányszívizomhúr mag, 12 hüvelyk, merev Karakterlap : Adatok Karakterzene : Lucius Malfoy To you Death Death on you Playby : Alex Pettyfer Kép :
Tudom, hogy neki ezt meg kell emésztenie. Nem olyan dolog ez, hogy könnyen jött, könnyen megy. Figyelem érintése vonalát karomon. Lucius, tudod te, hogy mibe keveredtél? Hogy mibe keverted Mennyasszonyod? Neki nem eshet bántódása, míg mellettem van semmikép. Szerelmem hisz a szavaimban, sose hazudnék neki, eddig sem tettem. Csókját csókkal viszonozom, szavai megnyugtatnak. Választás elé állítani valakit a legborzalmasabb dolog. Hiszen hozzájuk tartozik. És joggal lehetek én a hibás mindazért, ami történt. Komplikált lett minden. De ami most számít, az az hogy végre vele lehetek, nem számít mennyi minden történt a napokban, itt van velem és ez a legfontosabb. Én kis "porcelánbabám"! Nem akarom felkavarni ennél jobban, hisz a lehető legnormálisabb életet adnám neki, ha tehetném. Egyetlen pillantása, vagy meglibbenő hajának illata felét egy apokalipszissel, mert ez a nő komoly csapásokat mér az önérzetemre, és bármire vidáman hajlandó vagyok, amit csak kiejt a száján. Bár ő nem vár tőlem sokat. - Ez maradjon kettőnk közt. Nem szeretném, ha bajod lenne ebből. - közlöm, bár felesleges, tudom, hallgat a sírig, de éreztetni akarom vele. Számomra ő a legfontosabb, maradjon ép. Mosolyogjon és kezeljen le mindenkit, úgy ahogy szokott. Nem mondhatom azt, hogy csináljon úgy, mintha semmi sem változott, mert változott sok minden. Hívásra mennem kell....A kezem ismét a lány arcát érintik, majd befurkodik a hajához, végül, ha tudom, hátra döntöm és hosszasan megcsókolom. Végül a nyakához is letérek. Mint azt minden vele töltött percben, most is lesem minden rezdülését. Csoda ez a nő. Az én porcelán csodám. A feszültség lassan elereszti merev testem, habár azt hiszem, napok kellenek majd, hogy megemésszem saját gondolataimat. - Mihez lenne most kedved? - kérdezem, miután elszakadok a csókból és kicsit felemelem fejem, hogy lássam csodás tekintetét.