Aiden és Seth

Aiden & Seth

Ki az az elmebeteg, aki egy élő hullát akar dolgoztatni? Hát én nem annak semmi értelme se lenne. Egy hullát nem lehet rendesen használni. Az mindent elront és fogalma sinca róla mit tesz. Nekem olyan ember kell, aki tisztában van vele, hogy mit miért csinál.
Nem mellesleg mind a kettőnkre ráfért egy nagy pihenés. Ezért nem is keltettem fel. Én is pihenni akart, neki is pihenni kellett. Mind a kettőnknek jó volt ez a helyzet. Úgy ahogy volt. Megváltoztatni akkor se tudnám, ha akarnám.
Elmosolyodtam. Hát igen ide is kicsit messze van Skócia. Igaz én imádtam oda járni. Ez volt az egyetlen jó dolog az elmebajos szüleimben. Szerettek túrázni. Én meg mindig a magam útját jártam este a skót erdőkben.
- Pontosan! Legalább ez rád ragadt! - Mondom a megszokott lekezelő hangnemben. S csak gonoszul mosolyogva állom a pillantását. Pontosan tudja mind a kettőnk, hogy mi nem tudunk egymástól félni, akkor sem, ha akarnánk.
Figyelem ahogy elfogasztja a kései reggelit. Nem vagyok az a nagy szakács. De szerintem nem is várja el tőlem. Akkor is ugyanúgy viselkedne velem, ha nem csináltam volna neki enni. Viszont így időt spórolunk, ami pedig mindig kell az olyan gyilkosoknak, mint mi.
- Csak az kellene, hogy tudjanak rólad! Halott vagy, tudod! Mellesleg amennyit szó nélkül eltűnök abból azt hiszik, hogy barátnőm van. Jókat mosolygok az ilyen abszurd dolgokon. Most gondolj bele, én meg a nők! - Mondom kuncogva.
Na persze, én nem fogok barátnőt szerezni. Csak az kellene még nekem. Így is van elég gondom! Nem kellene még a női bajok is. Komolyan a nőkkel folyton csak a baj van. Momdjuk az se mellékes, hogy nem tudnék szeretni.
Miközben ezen gondolkodom Rex felmászik a vállamra. Én pedig egy gyors mozdulattal letessékelem. Nem fogom kockáztatni, hogy a fiam démona a közelembe jön. Vagyis annál közelebb, mint ami muszáj. Ha már annyira szeretik egymást Rexel akkor játszanak nyugodtan.
Amint Seth befejezi az étkezést a székre teszi a törölközőt. Én pedig elindulok ki az udvarra. Szépen nyugodtan. Nem sietek sehova se, ha lesz amit megölhetünk az Osborn birtokon az akkor is ott lesz, ha pár perccel később érkezünk.
Egyenesen a kapuhoz megyek. A Noirok ügyeltek rá, hogy a hely minél jobban le legyen védve. Bizonyos pontokon kívül sehonnan se lehet hopponálni. Így sokkal nagyobb a biztonság. A kastélyban egyetlen ilyen hely sincs. Igaz azt külön varázslat is védi még plusszban, ha nem lenne elég az alap.
Amint Seth mellém ér átkarolom a vállát. Ez már egy megszokott módja az utazásnak nálunk. Elég lenne csak a kezét megfognom, de így biztosabb a dolog. Meg nem olyan feltűnő, mikor megérkezünk a célhelyre. Emlékszem régen mindig megremegett, mikor átkaroltam a vállát. Ma már meg se rezzen.
- Mintha magamat hallanám! - Jegyzem meg, úgy mellékesen. Majd szokásainkhoz híven megindulok a kastély felé. Seth pedig a kert felé fordul. Ez az megszokott felállás. Általában a kastély jobban védve van, mint a kert ezért is megyek oda én.
Lassan felsétálok az ajtóhoz. Megállok előtte. Kicsit vizsgálódom, majd elmosolyodom. Mondtam nem egyszer Osbornnak, hogy meg kellene erősítenie a védelmi rendszerét. Nem hallgatott rám, mint kiderült. Primitív a rendszere.
Egykedvűen emeltem fel a pálcám. Egyetlen intés, majd pálca vissza a tartóba. Kezeim magam mögött, figyelmesen szemlélődve megyek egyre beljebb. Sehol semmi egy lélek sem. Vagy mégis? Megálltam feketemágia. Bár gyenge. Messze lenne? A fene elzsibbadt a karom. Megrázom már is jobb.
Felnevetek. Ez nem is zsibbadás volt. Ez… ez egy cruciatus átok volt. Bár meg kell hagyni ilyen silányat még életemben nem láttam. Ez szégyen a sötétmágus névre. Még azt se mondanám, hogy pusztán csak gyenge. Mert nem az ez semmi.
- Az utóbbit igazolni tudom! Tényleg a pokolra kíván minket. De nem sok esélye van, nagyon gyenge varázsló! Még egy rendes Cruciot se tud összehozni. - Mondom mikor Seth megjelenik mellettem és közli, hogy valaki nagyon fél itt a kastélyban.

Aiden & Seth

M
ikor kijelenti, hogy a Roxfortiak, azt hiszik, barátnője van, szemöldököm felszalad, tekintetem azonban érzelem mentes. Aiden Noir meg a nők? Esetleg a hullákkal, de nem egybe forrva... még a hideg is kiráz ennek hallatán. Remélem azért egy napon nem arra fogok haza jönni, hogy a mester bemutat egy nőt és... ez szánalmas, na ne már. egy vigyor ül ki a képemen, ahogy végig gondolok ezeken a dolgokon és hát merem remélni, soha a büdös életben nem lesz erre még csak alkalom sem. Ha Aiden mégis szerelmes lenne, akkor az 1000 % - ban bűbáj okozta szarság. A másik verzióba még csak bele gondolni se merek.
Skócia. Osborn birtok. A kastély túl van cicomázva... ahhoz képest hogy fekete mágusok lakják...lakták. Mester az épületbe indult, én pedig kint cirkáltam. Egy sírnál álltam meg, majd valaki félelme belém hatolt, az épületben van, feleslege kint kóricálnom, emiatt pedig mesterem után mentem be a kastélyba és jelentettem. Az emeletről egy plüss medve, fej nélkül, vérben tocsogva csapódik le előttünk, olyan 30 cm-es lehet. Egy felirat díszeleg rajta, vérrel írottan. "Itt haltok."Néhány másodpercig figyelem, majd felhúzom a szemöldököm, egy kis fáziskésés....mesteremre pillantok, majd gyerek kacaj töri meg a csendet. Körülöttünk pedig megjelenik néhány  gyerek ... úgy 15-en lehetnek. Nevetnek. Hirtelen mind pálcát ragadnak és a Crúcióval támadnak. Nagy erő szabadul fel ezzel.
- Betolakodtatok Moloch birodalmába. Halálotokkal fizethettek! - feleli az összes gyermek egyszerre. Pálcát ragadok, az egyikre rátartom, hirtelen a kezem magától kezd mozogni, nem irányítom. A plafon felé irányul, másik kezemmel megragadom, hogy visszatartsam. De hirtelen a mesterem felé fordul a pálcám a kezemmel és ellő egy vérvörös varázslatot felé, majd még egyet.
- Mes... - erre meg némulok, több minden el sem hagyja a számat, el sem tudom engedni a pálcám, ráadásul nem is a vak világba lövöldöz, hanem a mestert célozza. Ridegen meredek a gyerekekre, azok meg csak mosolyognak és énekelnek valamit.

Aiden & Seth

Látom, hogy meglepődik mikor kijelentem, hogy a jóság szentélyében mi a legújabb pletyka. Mármint a rólam szóló legújabb pletyka. Eddig voltam már, ex ügynök, diliházból szökött, sőt valaki azt mondta, hogy egyenesen a minisztériumból jöttem.
Most már azt hiszik, hogy barátnőm van. Ennél nagyobb viccet ki se lehet találni. Már vagy tizenöt éve nem foglalkozok ilyenekkel. Akkor is csak azért foglalkoztam, mert tudni akartam milyen, ha az ember szerelmes, de nem olyan kellemes, mint amilyennek mondták. Jobb nekem egyedül.
Eszem ágában sincs összeszedni valahol egy nőt. Mellesleg Sethnek se akarok mostohaanyát szerezni. Hagyjuk már a gondolat is abszurd, hogy én meg a nők. Mert, hogy megölni, vagy megkínozni az igen, de hogy máshogy. Azt nem, sosem.
Skócia, Osborn birtok. Cicoma és hányadék. Sose tudtam Osborn mit szeretett ebben a helyben. Ahogy a kastélyt szemlélem leszűröm magamban, hogy borzalmas. Elzsibbad a  karom! Cruciatus volt, csak nagyon gyenge.
Ekkor ért be a kastélyba Seth, aki jelentette, hogy mi a helyzet. Szóval ez a gyenge valaki enyhén szólva be van szarva. Ez jó jel, akkor gyorsan készen leszünk. Felfedezhetjük a kastélyt, aztán meg porig rombolhatjuk. Majd elmegyünk, úgy mint ha itt se lettünk volna.
Ekkor a lábam előtt egy vérben tocsogó fejetlen plüssmackó ér földet. Egy percre ledermedek. Erre nem számítottam. Véres játék? Mi a fene folyik itt? "Itt haltok" Azt kétlem! Én biztosan nem itt és nem most fogom kilehelni a lelkem.
Tekintetem az emeletre szegeződik. A maci onnan jött. Tehát, aki dobta ott kell, hogy legyen. Gyerekkacaj! Kiráz a hideg egy kemény feketemágiát érzek. Nem kispályás. Körbevesznek a gyerekek. Úgy tizenöten. Mind pálcát ragad és támad.
Moloch?! Az lehetetlen! Ki van zárva. Meghalni? Na nem majd az álmukban. Én nem fogok meghalni. Seth se fog ez biztos. A fiam pálcát emel, éppen szólnék, hogy ne tegye, de már késő. Keze akarata ellenére mozog!
Először a plafon felé, majd az én irányomba. Vörös fény indul meg felém elugrom az útjából. Seth megszólalna, de benne akad a szó. A gyerekek pedig mosolyogva dalolnak. Kezd idegesíteni a nótájuk. Én meg ugrálok, mint egy hülye. A saját fiam varázslatai elől. Nem játszunk ilyet.
Megállok egyhelyben. Lehunyom a szemem. Kezem ökölbe szorul. Én vagyok a pokol ura. Ha itt halálal fenyegetnek akkor ahhoz nekem is van egy két szavam. De nem pálcával, azt tudja irányítani.
Kinyitom a szemem Seth már tudja mit jelent az éjfekete szempár, de Moloch nem. Még sose látott tombolni fiamon kívül senki. Körbenézek. Erőt keresek. Elmosolyodom. Mögöttem van a drága. A többi, mind mind csak álca.
- Vége a dalnak! - Ordítom el magam, olyan mély jeges hangon, hogy a gyerekek elhalgatnak. Lassan megfordulok és közben megszólalok. Arcomon a megszokott széles gonosz mosollyal. Nem használhatok pálcát, de nem is kell. A pokol ad elég erőt magában is.
- Valamit jobb, ha megtanulsz Moloch! A Noirok a pokol urai, nem TE! Mi pedig Noirok vagyunk! A Sátán leszármazottai, úgyhogy én a helyedben nem játszanék velünk! Főleg nem ilyen ostobaságokat. - Mondom torkánál megragadva a gyereket.
Ért az illúzióhoz, meg kell hagyni. Jobban, mint az átlag. Osborn valami nagyot rejtegethet a birtokán, ha ő itt van. Márpedig ez a valami nem kerülhet másnak a birtokába csak is a miénkbe. Nekünk kell megszereznünk. Ketten vagyunk ellene! Ráadásul mind a ketten erősebbek vagyunk nála.

Music:Vége a dalnak!

Aiden & Seth

A
kastélyba lépve remek kis fogadtatás várt minket. Egy véres plüss maci, levágott fejjel, ijesztő üzenettel. Néhány kislányszerű izék, gyerekek is feltűntek a színen, énekeltek és nevetgéltek.
Elakartam őket pusztítani, de helyette a mesteremre támadtam. Mi a fene van? A  mesterem kikerülte a támadásaim, de nem támadt vissza, helyette az igézők szemét használta. Úgy tűnik nem akar ismét bántani. Az igazi testet kereste, maga mögött meg is találta és felkapta a kislányt.  Én abban a pillanatban mozdultam és átkaroltam mesterem torkát, a hajlattal. A másik kezemben a pálca, amit a fejéhez szegeztem. A mesteremnek talán úgy tűnhet, én fordultam ellene. Pedig sose tennék eféle őrültséget, semmi pénzért. Tekintetem kissé megremegett, hiszen nem én csinálom mindezt.
- Engedd el. - jött ki végre valami hang belőlem, ki ez? Szép kis hatalma van az illetőnek... ráadásul gyáva kutya, mert az én testemet használja, minthogy szemtől szemben állna ki velünk! A kislány a mester kezei között ismét nevetni kezdett, a pálcám pedig izzani kezdett. Ez az erő, ez a vibrálás. Ugye nem? Az én mágiámat akarja használni? Erőt veszek magamon, meg kell mentenem őt.
- Mes...Dise...- csak ennyit tudtam kierőszakolni magamból, el löktem a mestert és felé tartottam a pálcám, egyre erősödött a fény, de aztán lecsendesedett. Sikerült volna? Sikerült megállítanom? A helyet vörös fény telítette be.
- Mit akartok itt? - szólott megint belőlem a hang, már igazán kitakarodhatna belőlem, vagy tényleg az én pálcámmal, az én testemmel akar Aidennel megküzdeni? Ez őrült? A kislány, aki már nincs mesterem satujában, elém szalad nagy mosollyal, a tenyerem érinti a fejét és hozzám bújik. Undorító.
- Megint játszunk? - kérdezi, míg én heves bólogatásba kezdek, mire ő örömében megpördül és a mesterre pillant.

- Játszunk Aiden Noir?Mondjuk....hm...papás mamást? - kérdezi, majd nevetni kezd, azt hiszi sarokba szorította ezzel a mesteremet? Ismerem már. Nem szereti ha játszanak vele, talán még engem is megölne, hogy megszabaduljon a feleslegtől. A kislány hirtelen ijedt lesz és hátrál mögém, majd elém lép és a tenyerében szemgolyók hevernek. Majd megölel. Szeretettel? Na jó. Ez már nekem is sok. Azén testemmel nem játszhat senki. Sikerül lehunynom a szemem. Felkavarom magamban a hideget, amely lassan tombolni kezd bennem. A talpam alatt ismét elkezd megfagyni a talaj, hirtelen megingok, ahogy valami sötét árny esik ki belőlem. Térdre rogyok, az illető pedig vacogva hátrál messzebb tőlünk. Felpillantok a tagra, aki kissé mérgesen rákérdez a nevemre.
- Ki a franc vagy te?
Elmosolyodok és felállok, megroppantom a nyakam és élesen a szemeibe meredek.
- Aiden Noir fia! - elégedjen meg ennyivel....

Aiden & Seth

Azt a… Valaki nagyon nem akar minket itt látni. Bár szerintem lehetett volna sokkal kreatívabb ötlete is, mint egy szimpla lefejezett vérben tocsogó plüssmedve. Oh, gyerekek. Daloló, nevető kislányok. Na ne, csak ez kellett.
Mikor azt mondták, hogy Moloch birodalmában vagyunk megfagyott bennem egy pillanatra a vér. Seth pálcát ragadott, éppen szóltam volna, hogy tegye le, mikor már túl késő volt és engem támadott meg, a gyerekek helyett. Akikkel eredetileg akart megölni.
Kikerültem a támadásokat. De nem támadtam vissza. Akkor vesztettem volna. Egy Noir pedig nem tesz olyat. Nem fogok veszteni. Támadás helyett az igézők szemét használtam. Az igazi gyerek kell nekem. Meg is találom és torkánál fogva emeltem fel.
Amint a kislány lába eltávozott a talajtól a fiam elkapott a nyakamnál. Alkarja a torkomat szorította. Pálcáját a fejemhez nyomta. Meg se rezzentem. Tudom, hogy nem Seth teszi ezeket. Ő nem támadna meg. Ismerem a fiamat nem tenne ilyet soha.
- Álmodban! Majd ha te is elengedted őt! - Mondom mit sem törődve a fejemnél fénylő pálcával. Hiszen Moloch varázslatának van egy gyenge pontja. Ha az alany egyáltalán nem akarja megtenni, amire kényszeríti, akkor nem fogja megtenni.
- Semmi baj Seth! Tudom, hogy ez nem te vagy! - Vágom rá goyrsan, mikor elkezdené kimondani a hatalmas robbantó átkot. Amit már párszor volt szerencsém látni. De nem óhajtom megtapasztalni, milyen ereje van rajtam.
Ekkor ellökött magától. Elengedtem a gyereket, s a földre estem. Szemem szikrázott, de még közel sem annyira, hogy az veszélyes legyen bárkire is. Nem érdekel, hogy hogyan csinája meg miért. Csak hagyja el a fiamat.
- Azt ami az enyém! Ahogy te is azt akarod! - Mondom teljesen nyugodt hangon, mintha nem is zavarna, hogy egyelőre vesztésre állok. A kislány odaszalad Sethez. Aki megfogja a fejét, mire a kislány hozzábújik. Arcomon egy fintor jelenik meg. Hát igen a fiam is körülbelül így érezhet.
Jászunk? Ez alatt meg mit ért? Bár Moloch-Seth reakciójából azt lehet leszűrni, hogy játszani akar. Szóval a kis fruska a lánya! Ezt jó tudni. Legalább tudom kit ölök meg. A gyerek hirtelen felém fordul és mosolyogva megszólal.
Nem szólok semmit sem. Még el kell jutnia az agyamig a dolognak. Velem akar játszani? Velem nem játszik senki! Nem vagyok olyan. Ezt nem fogom hagyni. Semmi pénzért.
Szememben vörös lángok izzanak. A gyetek megijedt. Az "apja" mögé bújik majd egy tenyérnyi szemgolyóval jelenik meg. Hmm… Lehet nem is olyan lehetetlen a gyerek, mint hittem. Megöleli a fiamat. Én pedig közben lassan felállok s megszólalok.
- Játszunk! Én leszek a papa! Ugye tudod angyalkám mit csinál a papa a rossz gyerekekkel? - Mondom ott teremve a gyerek mellett. Arcomon gonosz vigyor. Nyomok egy puszit a fejére, majd mély hangon megszólalok! - Megbűnteti őket! Odalenn talákozunk kicsim! Mors Nigra!
Hagyja el ajkamat a szó, mire megvillan a szememben a feketeség és nevetve állok félre. Pillanatok alatt jelenik meg a fekete füst és menthetetlenül bekebelezi a kislányt. Ez már halott, az én szolgám lett, mostantól örökre!
Fiam lába alatt ekkor jég jelenik meg. Elmosolyodom, megint fagyaszt. Ez az, amivel én sem tudtam mit kezdeni. Ha ez nem űzi ki belőle Molochot akkor semmi sem. Még én sem tudnám akkor kihozni belőle azt az elmebajos, gyáva varázslót.
Fiam megremeg. Térdre rogy, ahogy a fekrte füst elhagyja a testét. A füstből pedig megjelenik a varázsló, aki ordítva kérdez rá a fiam nevére. Elégedetten bólintok, mikor Seth feláll és a varázsló szemébe nézve csak annyit mond, hogy az én fiam.
- Seth az én büszkeségem! Erősebb lettél mióta nem láttalak Moloch. Nem is tudtam, hogy volt gyereked! Bár szerintem te se hitted volna, hogy nekem lesz valaha. Azt meg pláne nem, hogy ilyen ugye? Mindenkit meglep! Ügyes voltál kölök.
Mondom Seth felé biccentve. Majd lassan mellé is érve. Hiszen beszéd közben megindultam a fiam felé. Tekintetem folyamatosan Molochon volt. Nem fogom egy pillanatra sem szem elől téveszteni. Bár most mi vagyunk előnyben. A tűz és a jég egyetlen emberrel szemben.

Music: Monster Note: Én nem a megszokott módon játszom, de ezt te tudod! XD

Aiden & Seth

A
mesterem már ismer, hiszen nem napok vannak mögöttünk, hanem évek. Tudja, hogy nyomos indok nélkül nem támadnám be. A mostani támadásom ellene is csak azért van, mert egy sötét mágus a testembe férkőzött. gyáva. Aiden még szavakkal is alátámasztja, hogy tudja, nem én támadtam ellene, ami kissé megnyugtat. A kislány papás mamást akar játszani apával, aki hirtelen megmukkani sem tud, bár nem a meglepettségtől...inkább a felforrt düh miatt. Feláll. "Angyalkám"....ezt az ő szájából hallani, hát erről nem nyitok témát. Kirázott a hideg még ha nem is látszódott. A következő jelenet nem lepett meg...Mors Nigra és az eltűnt kölyök...egy kolonccal kevesebb... kezd kényelmetlen lenni, hogy eggyel többen vagyunk idebent, mint kellene. Hideg és jég, majd előtűnik belőlem az ellenség, Moloch személyében. ... a büszkeségem ... Nah ilyet is ritkán hallani a mesterem szájából Úgy tűnik elégedett velem nagyon is. Mind tanítványával, mind fiaként. Végül egy dicséret, amire rápillantok apára és vissza az idegenre, majd elmosolyodok, újra vissza komolyba.

A fejem fölött kinyújtóztatom a karjaimat, jó végre érezni, hogy a sajátom és senki sem birtokolja. A tekintetem végig az ellenségen volt, vége van, csak még nem tud róla. A mesterrel együtt remek csapatot alkotunk, nem kellenek szavak, hogy megértsük egymást....bár kicsit frusztrált a gondolat, hogy a mesteremet nem kellő köszöntésben részesítette, ezért pedig bűnhődni fog. Pálcámat felé emeltem és abban a pillanatban fekete fény csapódott felé, felhasítva ezzel a férfi bal oldalát. Hirtelen az összerogyó mellett termek, gyors vagyok nah, ha a mesterről van szó...megragadom az ipsét úgy, ahogy korábban én a mestert és jól megszorítom.
- Ha kedves az életed, meg mutatod a mesterem kíváncsiságának forrását. - morgom a fülébe, de mivel nem moccan...
- GYERÜNK! - hördülök fel, mire ő összerezzen, majd tekintetét követve lökdösöm az adott irányba.
- Aiden mester...tulajdonképpen mit keresel? - pillantok apámra, hangom nyugodt volt, nem úgy mint 5 másodperccel ezelőtt, mire értetlenül megszólal az áldozatom is.
- Aiden, miért mesterez, ha az apja vagy? - megragadom az ürge bal karját és hátra csavarom, majd a fülébe súgom.
- Neked most csak egy feladatra kell koncentrálnod. Vágod, ugye?
Bólint, majd a mesteremre pillant... // Innen átadom a mozgatását, fingom nincs mit keresel ^^ //
Elengedem, majd köhögni kezd, zsebre vágom a kezem és követem őket, mesterem mellett haladok, figyelmem nem lankad, főleg ezek után. Nem akarunk több meglepetést. A mesterem mellett maradok, majd olyan halkan beszélek, hogy csak ő hallja.
- Te is érzed? Olyan mintha a levegő összepréselne minket, igyekeznünk kellene.

Aiden & Seth

Ismerem a fiamat. Soha az életben nem támadna meg, ha nem lenne rá olyan oka, ami véresen komolya. Ami neki nagyon fontos. Olyan oka, ami miatt elveszti az eszét. Csak úgy nem támadna meg. Ezzel tisztában vagyok. Én se támadnám meg csak úgy, hiszen a tanítványom.
Ezt gyorsan fiam tudtára is adom. Azt akarom, hogy értse nem vele beszélek ilyen hangon, hiába felé fordulva és őt nézve mondom. A szavaim a benne lévő, gyáva feketemágusnak szólnak. Sethnek nem is kell foglalkoznia a szavaimmal.
Az én régi ismerősöm kislánya úgy döntött, hogy játszani akar velem. Nem is akármilyet. Pont papás mamásat. Na nem, abból nem eszik. Vagy mégis. Legyen játszom vele kicsit. Csak nem úgy, ahogy ő gondolja.
Egy kis színjáték. Pusztán a hatás kedvéért semmi másért. Felállva megyek oda a kislányhogy, angyalkámnak nevezem, már majdnem nevetek magamon. Majd egy Mors Nigrával a túlvilágra küldöm. Élvezze csak a kis aranyos a pokol tüzét.
Fiam talpa alatt fagy a talaj. Oh, megint a Whitford vér. Ilyenkor kifejezetten hasznos. Meg is jelenik a mi kis gonosz varázslónk. Mikor a fiam bemutatkozik én megtodom annyival, hogy a büszkeségem.
Mert az, csak nem szoktam neki emlegetni, mert a végén a fejébe fog szállni. Megdícsérem a gyereket, mire rám néz, majd vissza Molochra és elmosolyodik. Most örül, hogy elégedetté tett. Majd pillanatok alatt komolyodik meg újra. Mintha mi sem történt volna.
Most eljátszom a gondolattal, hogy itt helyben kivégezzük. De velünk ellentétben ő tudja hol van az, ami nekem kell. Úgyhogy életben kell hagynunk, amíg meg nem mutatja a helyet. Bár akkor ölöm meg amikor akarom. Sőt elég egy pillantás és Seth teszi meg helyettem.
Jól ismerjük már egymást. Egy-egy mozdulat. Egy-egy pillantás és tudjuk mit kell tennünk. Szavak sem kellenek, annyira összeszoktunk már. Mi lettünk a legveszélyesebb gyilkosok Angliában ezalatt a három év alatt.
A fiam magán akcióba kezdett. Én csak egykedvűen figyelem. A pálcájából fekete fény törik elő, ami felhasítja Moloch oldalát. Seth pedig mellette terem, s úgy ahogy pár perce engem úgy szorítja meg most a varázslót. Nekem most csak annyi a dolgom, hogy figyelek.
A kölök meg tudja oldani. És meg is teszi. Jól csinája, nem hiába tőlem tanult. Látom a varázsló szemében a félelmet. Ahogy azt is látom, ahogy Seth megindul vele az egyik irányba. Én nyugodt léptekkel követem őket.
- Egy különleges családi erekjét! - Válaszolok a megszokott lekezelő hangnemben. S teljesen nyugodt, rideg hangon, mintha mi sem lenne természetesebb ennél. Még jó, hogy a fiam már ismer annyira, hogy nem kérdez vissza.
Ekkor Moloch rákérdez, hogy miért mesterez le a fiam, ha egyszer az apja vagyok. Arcomon széles gonosz vigyor jelenik meg. Viszont válaszom előtt Seth lehordja, hogy neki most annyi dolga van, hogy mutassa az utat nem az, hogy kérdezősködjön. //Akkor kutatunk, csak gyorsan! Ki kell végezni a szemtelen nyavajást! XD//
- Oh, csak azért mesterez, mert a mestere vagyok Moloch. Csak fogadott fiam és nem is olyan rég óta. De neked ez mindegy! Hamarosan úgyis követed a kis ribancot a birodalmamba!
Mikor Seth elengedi a varázslót az köhögni kezd. Nem foglalkozok vele, hiszen hamarosan elis indul. Nem nagyon tud mást tenni. Azt parancsoltam neki, hogy vigyen oda ahova menni aksrok meg fogja tenni nem tehet mást. Az Imperius nem hagyja, hogy ellenkezzen. Az én akaratom erősebb az övénél.
Elinuld az emelet felé. Én pedig követem. Fiam mellettem halad. Mind a ketten éberen figyelünk nem lenne jó még egy meglepetésben részesülni. Elég volt ez amit Moloch hozott össze. Bár nem láttam a gondolataiban, hogy lenne itt más, úgyhogy sínen vagyunk.
- Össze is akar préselni. Csak addig maradunk, amíg megszerezzük, amiért jöttünk. Aztán hopponálunk haza. Nincs kedvem sokat itt lenni. Nem egy kellemes hely. - Suttogom a gyereknek.
Lassan elérünk egy nagy termet. A terem közepén kis emelvény körben a falon könyvek ezrei. Az emelvényen egy vaskos könyv és egy ezüstösen csillogó valami van. Arcomon elégedett mosoly jelenik meg mikor megpillantom a tárgyat.
- De kedves vagy Rudolf! Ilyen kitüntetett helyen tartani az én tulajdonom! Akarsz te végezni Molochal, vagy tegyem meg én? - Fordulok oda Sethez. Amikor mindent megfigyeltem magamnak. Van egy olyan érzésem, hogy ő akarja elpusztítani. Úgyhogy én csak odamegyek az emelvényhez.
Elmondok pár igét. Ahogy sejtettem levédte, de az én átkaim ellen az övéinek nincsen ereje. Elveszem a könyvet, s egy igével lekicsinítem, majd zsebre vágom. Kezem a kis ezüst kígyóért nyúl. Mire az ezüst megelevenedik és feltekeredik az ujjamra.
- Hiányoztam ugye? - Mondom suttogva, majd visszafordulok a gyerekhez, s mellé is lépek. A levegő már majdnem elviselhetetlen. - Mehetünk? Még mielőtt megfulladunk!

Music: Tick tock

Aiden & Seth

S
zóval egy családi ereklyét keresünk. Vajon mikor lopta el mesteremtől? Vagy csak a mesteremnek van szüksége az ellenség játékszerére. Mondjuk nem is érdekel. Megszerezzük mert kell, ennyi és nem több. Már ez is elég, hogy segítsek és a mesterrel tartsak. Nem hagynám egyedül, főleg azért nem, mert kérnie sem kell, de jövök, vele tartok. Hozzá tartozom. A fegyvere vagyok, aki ha kell, helyette cselekszem, hogy ne keljen feleslegesen pazarolnia az erejét és a végkifejletben megölje azt, akit én nem tudok. Így megy ez nálunk, már 3 éve már. Az emeletre tartunk, mindketten érezzük a levegő nyomóerejét, ami kissé zavaró tényező, hiszen nem tudni mennyi időnk van. Minden esetre hamar el kellene innen húzni, utálom a sok csicsát és giccset.

Mesterem vissza suttogott, szerencsére neki sem tetszik a dolog. Elérünk egy nagyobb terembe, tekintetem egyből körbevizslatja  a helyet veszélyforrást keresve. Az egész az, szóval mindegy. Rettentő visszataszító a maga módján. Mesterem kérdez, nem válaszolok, hiszen amúgy is tudja a válaszom, mivel eltulajdonította a testemet néhány percre, nem kímélem. Halált érdemel. Ezt nem ússza meg. Ezzel elvetette a súlykot, nem érdemel megváltást, nem érdemel életet... Tekintetem a mesterre szegeződik, ahogy megindul a lépcső felé. Egy ideig figyelem, majd tekintetem Moloch felé siklik, aki elsomfordált az ajtó felé, pont jó helyen van, elég távol hogy az egész tag megsemmisüljön. Elég harag van felé a korábbi dolga miatt. Pálcám felé tartom, a düh forr bennem, ahogy visszagondolok arra, hogy milyen könnyen kapta meg a testem. Nem számítottam rá...ő meg a következményre nem. A pálca vége izzik, ahogy én a dühtől, majd egy megrezzent tag, rémülten pillant rám, majd egy robbanás, a löket elsodort, 2 métert csúsztam hátra. Vér fröccsent az ellenfélből szerte szét. A hajamba túrok, érzem a levegő hiányt is, mintha víz alatt lennénk, vagy nem tudom, majd mesterem lép mellém, akire felpillantok.
- El kellene pusztítani a kastélyt is, nem? - kérdezem, majd bólintok, jelezve, hogy mennyünk, húzzunk innen a rákba, még mielőtt nagyobb bajok lennének. Ahogy megragadja a vállam, már el is tűnik a világ. Másodpercekkel később a Noir birtokon vagyunk, veszek egy nagy levegőt. Nyomasztó volt a helyzet.
- Elmeséled a helyzetet? - érdeklődöm a tulajdona felől, noha nem is érdekel, csak néha nem árt tudni a dolgok felől, ugye? Ha már egy család..

Aiden & Seth

Családi ereklyét keresünk. Vissza kell szerezni ami az enyém, na nem igaz. Nem hagyhatom, hogy illetéktelen kezekbe kerüljön. Bár eddig is ott volt, de ha már lehetőség adódott, hogy visszaszerezzem. Meg is, teszem. Nem hagyom elúszni az ilyen alkalmakat.
Seth nem egy értetlen gyerek. Tudja, hogy ha valamit tudnia kell azt el fogom neki mondani, mikor meg kell tudnia. Se nem előbb, se nem később. Mindig pontosan akkor, amikor arra a legnagyobb szüksége van. Feleslegesen nem fogom jártatni a számat.
A fiam megtanulta már három év alatt, hogy mit hogyan és mikor kell csinálnia, ahogy azt is, hogy mikor milyen vagyok. Azt hiszem talán ő az, aki a legjobban ismer és aki nem csak a maszkot látja rajtam, hanem az igazi Aiden Noirt is.
Osborn se volt ostoba, annak ellenére, hogy botor módon megtámadott engem. A saját birtokomon. Élete utolsó és legnagyobb hibája volt, hogy betette a lábát a földemre. De mentségére szóljon, hogy azt megoldotta, hogy a kastélya magától elpusztuljon.
Visszasuttogok Sethnek. Meg kell nyugtatni a gyereket. Akkor is, ha ez nem megy olyan egyszerűen. Lassan elértük a legnagyobb termet. Amire a legjobb szó a könyvtár. Tekintetem rögtön az emelvényen akad meg. Ott van, amit kerestem.
Felteszem a teljesen felesleges kérdést. Hiszen pontosan tudom, hogy mi a válasz. Csak szeretem megkérdezni. Tudom, hogy a fiam nem fogja életben hagyni Molochot. Én se tenném, ha már egyszer megszállt tanulja meg egyszer és mindenkorra, hogy egy Noirral nem fog szórakozni.
Elindulok a lépcső felé. Magamon érzem a fiam tekintetét, de nem foglalkozom vele. Jobban érdekel az, ami az emelvényen van, mint az, hogy most éppen ki bámul. Meg ki nem bámul engem. Egyetlen dologra kell koncentrálnom és én arra is koncentrálok.
Először a könyvet vizsgálom meg. Teljesen jó állapotban meg. Moloch nem mert hozzányúlni. Az ő varázslatai gyengék ahhoz, hogy egy ilyen piti burkot meg tudjanak törni. Nekem persze ez gyerekjáték. Ez semmi az én erőmhöz képest.
Lekicsinyítem, majd elteszem a könyvet a zsebembe. Majd otthon megvizsgáljuk. Kezem az ezüst nyolcas alakba csavarodott kígyóért nyúl. S mikor elég közel ér a kígyó megelevenedik és feltekeredik a kezem középső ujjára. De régen volt már rajtam.
Villámgyorsan termek Seth mellett. Aki közben végzett Molochal. Szép kis vértócsát hagyott hátra. Ráadásul, ahogy a vonalakból látom még csúszott is egy kicsit utána. Mondjuk ez engem már nem zavar. Az ő dolga volt végezni a varázslóval azt tett vele, amit akart.
- Megsemmisül magától! Azért ilyen kevés a levegő! - Mondom gyorsan egy utolsó levegővétellel, majd megragadom a vállát és már el is tűnt az Osborn kúria vonala.
Pillanatok múlva otthon vagyunk. Nagy levegőt veszek. Tényleg húzós volt már a legvége. Ha még egy kicsit húzzuk megfulladunk, vagy velünk együtt robban fel az egész építmény. Egyik sem előnyös dolog.
Seth kérdésére bólintok egyet, majd elindulok a kastélyba. Egyenesen a nappaliba. Ez már ilyen szokás lesz, hogy a legtöbb mindent itt beszélünk meg. Mellesleg csak innen tudok oda elmenni, ahol meg is tudom mutatni, hogy miről beszélek.
- Na, mivel kezdjem? Molochal vagy az ereklyével? Mellesleg a jeges megoldásod nagyon hatásos volt! - Mondom egy gonosz félmosolyt megvillantva. S ugyanazzal a mozdulattal elővéve a piát. Van egy olyan érzésem, hogy sokat kell majd beszélnem.

Music: Ez vagyok

Aiden & Seth

M
ester megszerezte amit akart, én pedig megöltem Molochot, nem érdemelt kegyelmet. Nekem nem számít az ide vezető út, hogy hány embert kellett félholtra vernem, vagy ténylegesen megölnöm, csak azért, hogy a mesterem, Aiden Noir elismerjen engem bárminek is. Tisztelem és szeretem őt, mint apát, mint mestert. Elhopponáltunk, hiszen a levegő nyomása csak a végéhez közelített, ami a mesterem szavaival éljek, felrobban. Talán ha tudom, hogy milyen nap vár rám, jobban rákészülök a dolgokra. Talán így lett volna. De tudom, az már kevésbé lett volna hatásos. Mindig azok a dolgok sülnek el általában a legjobban, amik spontán jönnek és nincs bennük semmi szervezés. Amikor csak történik egy apró esemény, egy hirtelen felindulás, mely elvezet az adott eseményekhez. Ez a legizgalmasabb!

Betérünk a kastélyba a szokásos megbeszélő helyre, a nappaliba, ahol a mester egyből alkoholt ragad... a szokásos nóta, ömleni fog belőle a szó.... hát jó, vagy így vagy úgy, de tudnom kell a dolgokról. Hiába futunk, a múltunk elől nem menekülhetünk. Megtalál minket, szembeköp és kacagva lépdel tovább, arra várva, hogy újra lecsaphasson. Mindenki rejteget dolgokat a múltjában, s mindenki másként él együtt ezekkel. Van, aki megosztja, más elfojtaná magában .... Bizalom. Évekbe telik elnyerni, elveszíteni viszont egy rosszul időzített pillanat műve csupán. Arra a kérdésre, hogy melyikkel kezdje,  vállat vontam. Hát számít ez, az előbbiek fényében?! Némi szünet után azért mégiscsak kiböktem.
- Lényegtelen, amelyik a legfontosabb és köszönöm. - hozom a poharakat a kis szekrényről és leülök a szokásos helyemre a szokásos pózba. A mesteremet élmény hallgattatni, a múltja egyszerűen izgalomba hoz. Nem tudom miért, talán mert én szolidabban éltem, mint ő?

Aiden & Seth

Na azt hiszem mindennel készen vagyunk, amivel érdemes készen lenni. Megszereztem, amit meg akartam szerezni és a fiam is kiszórakozta magát Molochon. Ennél nem is kell több. Ezzel szerintem mindent elintéztünk, amit akartunk. Legalábbis azt, amit én el akartam intézni.
Ritkán mondom ki előtte pedig szinte sosem, de büszke vagyok Sethre. Büszke vagyok, hogy a mestere vagyok, hogy az apja lehetek. Márpedig azt illik tudni rólam, hogy én mindennél jobban féltem a büszkeségem és makacsul ragaszkodom hozzá. Minden helyzetben.
Elhoppinátam a fiammal. Hiszen a helyzet az Osborn kastélyban igen fullasztóvá vált szinte pillanatok alatt. S nem kellett neki sok, hogy eljusson arra a szintre, hogy az egész hely a levegőbe repüljön. Nekem pedig nem volt kedvem vele repülni.
A Noir birtokon egyenesen a nappaliba megyünk. Most megbeszélés következik. Amihez viszint a pia dukkál. Úgyhogy hamar magamhoz is vettem az alkoholt. Nem szeretek sokat beszélni. Kell az ital, hogy elviseljem magam.
Seth idehozza a poharakat. Töltök mind a kettőnknek. Majd fel is hajtom a magamét. S még két kört iszom. Na azt hiszem körülbelül jó szinten vagyok a szófosáshoz. Akkor vágjunk is bele a dologba. Csak az a kérdés, hogy melyikbe.
Hát nem lettem okosabb attól, hogy megkérdeztem a fiamat. Ugyanúgy nekem kell eldöntenem mivel kezdjem. Jobn lesz, ha nem a bonyolultba vágok bele. Úgyhogy Molochot magyarázom el előbb.
- Akkor kezdjük. Moloch Weredun! Háztársak voltunk még anno. Kitűnő érzéke volt az illúziómágiához és később az Imperiust is profi módon alkalmazta. Bár mindig is nyámnyila volt. Ezért tanult meg másokat manipulálni. Emlékszem alig lehettünk egy két évvel fiatalabbak nálad, mikor rajtam akarta kipróbálni. Mire közöltem vele, hogy ha meg meri tenni megmutatom neki hova szokott vinni a nagyapám kirándulni. Gondolom kitalálod, mit tett… Megpróbálta a hülyéje! Nem jutott sokra csak tett egy kis sétát Xanton társaságában. Azóta gyűlölt engem. De nem mert engem támadni. Valószínűleg ezért használt téged ellenem. Viszont nem számított rá, hogy Whitford vagy és le tudod hűteni a kedélyeit. Életemben nem láttam még ilyen zabosnak. Akkor sem, mikor először dobta a későbbi felesége!
Mondom kuncogva. Hát igen megéltem azt is, hogy Moloch valamin annyira felhúzta az agyát, hogy azon a fejen, amit vágott nem lehetett mást csinálni csak nevetni. Bár nem hiszem, hogy Sethnek annyira tetszett a helyzet.
- A családi ereklye ügye bonyolultabb, de azt már tapasztaltad, hogy nálunk minden bonyolult. Töredelmesen bevallom, hogy Osborn tisztességesen nyerte el tőlem. Már amennyire a részeg pókert tisztességesnek lehet nevezni. Jól ki is kaptam utána az ősöktől. Na de, hogy mi is ez az ereklye. Tenyeret ide!
Mondom a kezéért nyúlva, amit megfogom újra megelevenedik az ezüst gyűrű. Lassan tekeregve mászik át Seth tenyerére, majd egy nyolcast formázva merevedik meg megint. Elveszem a kezem, majd egy kisebb gyors levegővétel után folytatom a mondandómat.
- Hughnak hat gyermeke volt. Mind a hatnak készített egy egy ilyet. Természetesen mind a hat másik állatot ábrázol. Kígyó, sárkány, szalamandra, főnix, farkas és az egyetlen lánynak egy fekete macska zöld zafír szemekkel. Hugh úgy alkotta meg ezeket a tárgyakat, hogy minden Noirból kihozzák a legnagyobb erejüket és megvédje őket a halálos átkok legtöbbjétől. Sőt azt is megoldotta, hogy a hat tárgy örökölhető legyen. Mindet gyűrűkét hordták. Így mikor megérzik a következő gazdájukat megelevenednek és az ujjukra tekerednek. Valahogy így!
Mondom megint közelebb nyújtva a kezem, mire kígyó hirtelen újra mozogni kezd és pillanatok múlva már az ujjam köré tekeredve válik mozdulatlanná. Felkapom a poharat, s megint meghúzom. Bemutató indul. Felállok a fotelből.
- Gyere megmutatom a többit is! Mellesleg mikor én megszereztem magamnak a kígyót utána este nagyapa elvitt megmutatni, hogyan is kell használni. Mondjuk úgy, hogy az lett az eredmény, hogy egy negyed college-nyi gyerekkel kevesebben büszkélkedhetett Oxford! Érdekesség képpen a nyapáé a farkas volt. Apának elméletileg a szalamandra, de sose láttam rajta, ő nem szerette a feketemágiát. Szégyen volt a családra nézve.
Tettem két lépést a fal felé. Itt nem kell semmit se fogni csak egyet csettinteni. Mire meg is jelent az ajtó. Gonoszul mosolyogva löktem be. Tipikus Noir stílus megint lefelé kell menni. Nem is mi lennénk komolyan, ha nem lefelé mennénk mindig.
Gyorsan meg tudtuk tenni azt a rövit kis távot. Lent egy kisebb pince szerű valamibe érkeztünk. Hat ki polc szerű valami volt a falakba faragva. A hatból ötben volt egy kis ezüstből készült tárgy. A hatodik az ujjamon volt.
- Nézd meg nyugodtan mindet! Meg is foghatod ha akarod. Nem lesz semmi bajuk. Ez a kastély legbiztonságosabb pontja. Még egy háborúban alakította ki Hugh, ide aztán még a saját gyereke se tudott volna lejönni, ha nem akarta volna.

Aiden & Seth

J
ó volt kiszabadulni a levegőre, mély lélegzetet vettem a hűvös frissességből, hogy rendesen átszellőzhessen a fejem. Olyan volt, mint fél lábon ugrálni, hogy kiszórjam az összes kínzó dolgot a fejemből. Minimális eredménye lett. Majd mindketten beültünk a nappaliba. A mester ivott, majd beszélt, nekem pedig nem volt más dolgom, csak figyeltem és hallgattam.
Az a fickó engem is manipulált, gyáva volt elé állni a mesteremnek, hogy ő küzdjön meg vele és ne az én testemmel keljen próba babáznia.
- Mert egy böszme volt. Nem több. - fejeztem be ennyivel a mesterem szavait. Legalábbis megtoldottam ennyivel a magyarázatát Molochal kapcsolatban és ittam egy pohárral, amit gyorsan lehúztam. Az én testem az én tulajdonom, ennyi!
Az ereklye. A tenyeremet kéri, felé nyújtom a kezem, amit meg is ragad és a tenyerembe jelenik meg a kígyó, visszaváltozva az eredeti alakjába. Felhúzott szemöldökkel hallgatom a magyarázatot, miközben a szemeit figyelem. Hat gyermeke volt.  Állatok ábrázolásai. Kígyó, sárkány, szalamandra, főnix, farkas és fekete macska zöld zafír szemekkel. Érdekes. Gyűrűk. A mester újra felém, illetve a tulajdona felé nyúl, ami egyből az ujjára csavarodik, erre iszok még egy pohárral. Nem kérdezek semmit, hiszen felfogtam a dolgokat ezidáig. Feláll.
- A többit? - lepődök meg, hiszen, azok a testvéreknél vannak, nem? A falnál egy csettintésre megjelent az ajtó és mesterem lesétált. Csak egy kis ideig figyeltem. Hiszen már megint mehetünk le a picsába. A Noirok mind furcsák, majd lementem én is. Leérve egy pincébe értünk, szembe a falnál fiókszerű módszeren voltak elhelyezve az értékek, mind ott volt, illetve mínusz egy. Lassan odasétáltam az elsőhöz, kezemet nyújtottam felé, de csak haladtam a másik felé és végighúztam lassan a kezem oldalasan mindegyiken. Alaposan szemre véve mindet. Majd vissza is megcsináltam ugyan így. Éreztem a mágiájukat. Tekintetem az összesen végigment, energiáink összecsaptak, majd Aidenre pillantottam.
- Ha rossz kezekbe kerülnek, mi történik?
Pillantásom a farkasra esett, egy ideig csak figyeltem és hallgattam apát, végül rápillantottam.
- Mi lett a testvérekkel? - kérdeztem, tekintetem kissé szomorúan vándorolt le a mesterről, visszapillantva az ereklyékre. Hiszen ha úgy vesszük gazda nélkül maradtak.

Aiden & Seth

Levegő! Végre, már azt hittem ott fogok megfulladni, abban az átok verte kastélyban. Nem szeretem az ilyen meglepetéseket. Kell az adrenalin az igaz, de nem ilyen formában. Ez már kicsit túlzás volt. Na mindegy, most már vége van. Hála Merlinnek.
Bevonultunk a nappaliba. Itt volt az ideje a beszélgetésnek. Ahhot viszont jó nagy adag pia kellett. Úgyhogy rögtön inni is kezdtem. Majd lassan belekezdtem a mondandómba. Néha olyan érzésem van, hogy Seth még élvezi is, hogy jártatom a számat.
Fiam szavaira csak bólintottam egyet. Ezen nincs mit ragozni. Moloch sose volt teljesen százas. A kölöknek pedig jó oka van rá, hogy annak nevezze, aminek. Hiszen maga is megtapasztalta milyen szánalmas is volt ez a feketemágusok szégyene.
A beszédet az ereklyére tereltem. A kezéért nyúltam, majd amint megragadtam egyetlen gondolatomra elevenedett meg a gyűrűm. A kígyó lassan tekergőzve kúszott fiam tenyerére, s merevedett meg eredeti alakjában.
Felhúzott szemöldökkel hallgatja, ahogy magyarázom a gyűrűk történetét. A tekintetem keresi, én pedig nyugodtan tűröm, ahogy egymást figyeljük. Mindent elmondtam neki, amit egyelőre el kellett, hogy mondjak, hogy tudja mi a helyzet.
- A többit! - Ismétlem meg nyugodtan a szavait. Hát igen az lenne a logikus, ha nem lenne itt a többi. Csakhogy itt van. A kastélyban ez az egyik oka annak, hogy nem lehet bentről hopponálni. A gyűrűk blokkolnak.
A fal mellé állva egy csettintésre megjelenik az ajtó, amit kinyitva megint egy lépcsővel talátam magam szemben. Tipikus Noir mindig a pokol közelében akarunk lenni. Nyugodtan sétáltam le, s vártam meg a fiamat is odalenn.
Figyeltem ahogy lassan körbejárja a termet és minden gyűrűt megérint. Természetesen elsőre nem így aktiválódik a gyűrű ereje. Az bonyolultabb, de hagyom had ismerkedjen meg velük. Addig nézi, amíg akarja. Kérdésére megvontam a vállam.
- Az attól függ. Ha innen lopja el valaki, akkor világvége. De Anglia minimum a levegőbe repül. A gyűrűk mindig gazdát keresnek, ha valaki el meri őket lopni, akkor azt képesek felruházni egy Noir erejével. Szinte legyőzhetetlen lesz. Ha viszont olyan gyűrűt szerez meg, aminek él a jelenlegi gazdája, akkor csak annyi haszna lesz belőle, hogy amíg magánál tartja, addig nehezebbe tudják megölni.
Mondom egykedvűen. Figyelem a fiamat. A tekintete a farkast figyeli. Magamban elmosolyodtam. Én is így rá voltam tapadva a kígyóra, mikor nagyapa lehozott ide. Hiába na vérszerinti Noir már a gyerek vonza az öröksége.
- Azt mondom el, amit ők mondanak, de persze ez korán sem biztos, hogy igaz. Három meghalt egy járványban, mikor a legkisebb tizenhat volt. A három legidősebb megélte Hugh halálát is. A legidősebbet az örökség miatt megölte a legfiatalabb. A csattanó pedig az, hogy egy hét múlva a legfiatalabbat a szeretője ölte meg. A hat közül második legidősebb maradt meg. Ennek a Noirnak vagyunk az egyenesági leszármazottai MI! Ő volt az, aki rájött, hogy a gyűrűket lehet örökölni. Mikor a fia megszerezte a bátyja főnixét!
Meséltem el a történetet a fiam kérdésére válaszolva. Megint kattogni kezdett az agyam. Pedig az nem előnyös, ha ittam. De nem tehetek róla magától jön a dolog. Akaratlanul kattog az agyam mindenen.
- Kíváncsi vagyok vajon Te örököltél-e? Bár, ahogy bámulod a farkas szerintem igen. Nem tudom, hogy meg tudnád-e szerezni, hiába vagy vér szerint Noir ott van a Whitford vér. Fogalmam sincs mennyire ütné egymást. Persze nem készerítelek rá, hogy megpróbáld. Az őseink közt is voltak nem kevesen, akik nem használták a gyűrűket. Csak elfogott a kíváncsiság. Ha érted mire gondolok.

Aiden & Seth

A
mester szavaival élve, a többi gyűrű is itt van a kastély falain belül, meg is mutatja, haladunk le a pinceszerű helyre. A gyűrűk szemben vannak elhelyezve, tekintetem is és a kezem is megnézi őket, közben pedig kérdezek. A mester pedig „lelkesen” válaszol mindenre.
A farkast figyelem, hát hogyne figyelném pont azt, amikor „üvölt, sikolt, sír” felém és csak én hallom, olyasmi, mintha valaki a táblán szántanná végig a karmait. Engem zavar… Aha, szóval a kis család megmurdelt, megölték őket, vagy egymást. Hát én ilyesmi miatt, hogy megszerezzek Aidentől valamit, nem ölném meg, sőt, meglopni sem lopnám… ekkor mester folytatja a dolgot…már megint min jár az esze? Hogy engem erősebbé tegyen, előhozza belőlem a maximumot. Hogy örököltem e? Egy ideig néma csendben figyelem a gyűrűket, még csak véletlenül se nézek a farkasra, mely hív, majd lehunyom a szemem és mesterem felé fordulva tekintek Őrá.
- A legnagyobb erőmet én magam fogom előrántani. Nem hagyom, hogy egy gyűrű tegye meg helyettem. –  hangsúlyom egy erőteljes "ez lesz és pont" tónussal bír, nem is figyeltem, de közben lehűlt a levegő a mágiámnak köszönhetően, olyan mínusz 15 fok lehetett már, látni lehetett a leheletünket is. Ugyan jég nem jött elő, csak a hideg.
- Ha meg úgy kell meghalnom, hogy nem tudtam a legerősebb formámat előrántani, akkor elbuktam és csalódást okoztam… neked! De legalább téged védelmezve döglök meg, annyi biztos. – sétálok el mester mellett, hogy felmenjek a lépcsőn, esküszöm, az őrületbe kerget ez a hang, de még ott fent is hallom és hangosabb, mint lent volt. Ezért aztán olyat teszek, amit eddig még soha. Megragadom az üveg alkoholt és lehúzom egy szuszra. Majd lehuppanok a fotelbe. Lehet, hogy még változni fog a véleményem, magam sem tudok választ adni jelenleg. Csak azt akarom, hogy hallgasson el ez a szarság!  
- Mivel akarod tölteni a nap további részét, most hogy családi okok miatt távol vagy??

Aiden & Seth

A
farkasos gyűrű üvölt, tisztán hallom és az az igazság, hogy idegesít... Hogy miért? Hát erre logikus válasz nincs! Talán már a mester is észre vette rajtam a furcsaságot. Vagy azt, hogy kiválasztott a gyűrű, az egyik. Úgy érzem, nem mond el valamit, amit kellene hogy tudjak még, de nem baj, ismerem már. Ha készen állok, úgyis közli a tutit velem.
- Csak a gyengékből? Hát.... - gondolkozom el kissé, de ejtem a témát, még mielőtt befagy az egész hely, nekem nem kell semmilyen gyűrű. Felmegyek és leiszom magam, néhány pillanat múlva a mester is megjelenik és egy újabb italt vesz elő és leül velem szembe. Húú de sokszor megéltük már ezt a pillanatot, amióta találkoztunk és ezidáig, mindig így tárgyaltuk le a dolgokat. Vagy Roxfort falain belül titokban, vagy a rejtekhelyen. Bár most már apámként tekintek rá, amikor nyugisabb a helyzet...  Harcban és amikor többen vagyunk, mint kellene, akkor a mesterem. Kit szolgálok.... De fényes nappal, mit is lehetne magunkkal kezdeni? Főleg úgy, hogy ő most el távon van, nekem meg ő osztja a feladatot. Neki meg a Nagyúr... amit vagy elvégez saját maga, vagy lepasszolja nekem.
- Ötlet? Két gyilkos. Nappal. Azt ne mond nekem, hogy tartsunk egy apa- fia sétát a városban... - felvont szemöldökkel válaszolok a kérdésére.
Ő pokoli megértő tud lenni az allűrjeimmel szemben. Tudom, mikor kell viselkedni és mikor adhatom lazábbra a dolgokat... De akkor is tudok  viselkedni. Ez olyasmi, ami elengedhetetlen, ha össze akarjuk kötni a két családot. A mi világunk nem olyan, mint a többi varázslóé. Nincsenek megkülönböztetések, nincsenek ökölharcok. Minden fejben dől el. Ha nem vagy elég okos, alakoskodó és fondorlatos, hiába van két jól megtermett öklöd, az csak két ököl, és mit sem ér egy jól megtervezett csapdával szemben.
Az éles sikoly a gyűrűből belehasít elmém legmélyére, összerezzenek és a fejemhez kapom a kezem, mi a francot akar. Már mondtam, nekem nem kell... vagy... nem...nem...
- Átadom a döntés lehetőségét neked, mester. - pillantok a mesteremre, majd italt töltök és megiszom.
- De... gondolom nem olyan helyre akarsz menni, ahol felismernek... nincs kedvem bujkálni! - szögezem le a tisztán látás érdekében, hiszen nappal nem lehet nyugodtan gyilkolni, tehát ez a fajta szórakozás lelőve! Milyen kár!
- Szerinted, készen állok megtanulni egy erős, hatalmasabb Noir átkot? Sötét lélek? - tanárbá...húzódik arcomra egy gúnyos félmosoly.

Aiden & Seth

U
jra a nappalian ülünk és tárgyaljuk a mai nap hogyan továbbiját. A gyűrű sírása egyre keservesebb és hangosabb. Hát jó, igaza van, nem mehetünk csak úgy le a városba, főleg nem ketten. Akkor abból máris valami rossz lesz, vagy nem tudom...én meg halott. De itt...elviekben nem ismernek engem, vagy nem tudom, régen voltam már itt apámmal. Talán 7 évvel ezelőtt, amikor varázspálcát akart venni egy sötét alaktól. Mindegy is. Bujkálni pedig egyikünk sem szeret. Akkor a mai napot a kastély falain belül töltjük, egymás társaságában. Ez jobb, mivel nem sűrűn vagyunk "együtt", mindkettőnknek sok dolga van, volt és lesz is majd. Tudom jól, hogy Aiden  számára, nem vagyok olyan értékes. Számára az kell csupán, ami   bennem rejlik. A hatalmam. Mintha egy érdekes levél lenne elrejtve egy unalmas könyv lapjai között.
Még szép, hogy azt a varázslatot akarom a birtokomba venni, amivel Aiden valamelyik nap majdnem kinyírt. Két másodpercen múlott az életem. Hogy tanultam e belőle? Felakasztottad már magad? Nem?! Nah, így én sem tanultam a dologból és talán nem is fogok. Makacs és őrült vagyok.... Aiden sorolja és kérdezi a dolgokat, majd szokásomhoz híven, mikor ő mondja, mondom én is.
- Egy, Tisztában kell lenned vele, mi az! Kettő, Egyé kell válni a varázslattal... - egy kissé talán flegmának hangzott, de ezt már ezerszer halottam, a nagyapám is folyton ezt szajkózta, ráadásul Aidentől is hallottam már nem egyszer. Hm... mi is az a Sötét Lélek?
- Még csak a Halál csókjáig jutottam el. Nem volt sok idő az elmúlt néhány napban a könyv áttanulmányozására. Bár azt is nagy nehezem olvastam csak el. A Noirok olyan kínzóan írnak, hogy az ember feje már fáj tőle. - egy ívet írok le a szememmel, majd a mester tekintetébe pillantok és gúnyosan elmosolygok, de közben lelkesen válaszolok.
- De legalább a hatodik olvasásra megtanultam. Ez a lényeg. Ráadásul elsőre sikerült is. A probléma az...pont ott volt...- inkább már el sem mondom, hogy sötét volt és nem épp az ellenkező nemmel csináltam...
- De mi lenne, ha közben ismét bemutatnád a sötét lelket.. rajtam. Az elmélet tudom néha hasznosabb, de jobb szeretem gyakorlatban elsajátítani a dolgokat.

Aiden & Seth

E
gy kissé flegmán, de ahogy ő mondta a magáét, én ismételtem abban a pillanatban. Ő pedig nem szólt vissza és nem szólt le. Már ismer és ez már nem zavarja. Megtűri a furcsaságaimat, ahogy én is az övéit.
A gyilkos szív? Hát még nem olvastam. Az első 4 oldalig jutottam el, de mindenképp a leghalálosabb fegyver leszek a mesterem kezében. Megtanulom mindet, bármibe is kerüljön...Olyan varázslatok...mely ha rosszul elvégzünk, halottak is vagyunk? Hm. Egy gonosz vigyor terül el a képemen. Nekem teljesen mindegy milyen a varázslat hatása, hogy nekem is árthat, a lényeg...hogy rettenetet kapjak és szívjak el az áldozattól. A félelem, a rettegés mámorát.  
- Értem. - zárom le ennyivel a dolgot.
Mikor elmondom, hogy elsőre sikerült a varázslat, csak kissé félre sikerült az akció a Halál csókját illetően, tuti hogy Aiden a gondolataimban matatott megint, hiszen a cselekedete is erre utalt. Majd a megszólításán kissé meglepődtem. / Ahogy az user is XD  /  Seth Noir. Bele se gondoltam még, hogy nem csak az apám lett, de még a nevemet is meg kell másítanom Noirá. Mondjuk tetszik ez a  vezetéknév. Veszélyes és kegyetlen, pont mint a gazdája.
Egy kicsit lecseszett az ő stílusában.
- A lényeg az, hogy rettegett. - fejeztem be ennyivel, mivel őt csak az érdekli, hogy megöltem és kész. Az már lényegtelen hogy milyen módszerrelés stílusban...csak halott legyen. Meg én ne sérüljek le veszélyesen.... Lelkesedésem nem csappan, tanulni akarok, méghozzá azt, amivel ő ölt meg majdnem. Kell nekem az a varázslat. Bármibe is kerüljön. A gond csak az, hogy elolvashatom én tízszer is, hússzor is, de csak a gyakorlat marad meg a fejemben. Ivott és elindult, én pedig utána. Sose szerettem tanulni, mégis kitűnő eredményeim voltak régen. Most se szeretek tanulni, olyasmit amit abban a baszott Roxfortban tanítanak, olyat soha többet. Inkább Aiden tanítása és edzése kell nekem, az izgalmasabb!!
A Földalatti edzőterem. A lépcső alján megálltam, mester pedig úgy középen helyezkedett el. De aztán miközben magyarázott, közelebb sétáltam, tőle úgy két és fél méterre álltam meg. Szavait csak nyeltem és szívtam magamba. Ettem a szavait, tanításait.
- Szóval, tényleg csak 2 másodpercen múlott az életem? - érdeklődöm, hiszen elszívta az erőm és falfehér is lettem, ráadásul a szívem is hevesebben dobogott, mint egy szívrohamnál...mikor lehadart mindent érthetően, bólintott egyet, jelezve, hogy kezdi. Egy apró fejbiccentéssel jeleztem, hogy csináld csak, elővette a pálcáját és  felém tartotta. Vettem egy nagy mély levegőt. Mehet?
- Aha! - vágtam rá hamar és figyeltem, éreztem. Kimondta az átok nevét, egy pillanat alatt telibe talált, egy kissé felnyögtem a fájdalomtól, összegörnyedtem, a fájdalom küszöböm magas, ezt Aiden is tudja jól, de ez egy erős gyilkos varázslat. Tisztában vagyok vele. Ujjaim egyre csak ökölre állnak, izmaim és energiáim, varázserőm követelik a "robbanást". Érzem ahogy kezdek fehéredni, a fájdalom még kínzóbb, felordítok, hallom a mesterem hangját... ELÉG!
Térdre rogytam ahogy a kínzás elhagyott szép lassan, egy kissé szaporábban vettem a levegőt. A talajt figyeltem, kérdésére a mesterre pillantottam és lassan felálltam.
- Jól... - kezdtem bele, de visszarogytam, ezúttal féltérdre, most már nem moccantam, próbáltam kiheverni. Így pillantottam fel rá.
- Mit gondolsz, kibírok még egyet? - azután talán már rájövök a dolog nyitjára és sikerül elsajátítanom az egészet. Kell! Birtokolni akarom. Ehhez pedig a mesterem segítségére van szükségem, csak ő segíthet, csak ő maradt nekem!

Aiden & Seth

Aiden & Seth