Alice & Mary

Nagy udvar, amin keresztül lehet menni a birtokon.

Vendég

Alice & Mary

Napsütés! Végre a héten csak azokat a piszok fekete felhőket lehetett látni! Persze a Mardekárosoknak tetszett, de én már majdnem idegbajt kaptam a sok esőtől! Olyan szürke és komor és hideg és nedves és uhh! Inkább hagyjuk még a gondolatától is kiráz a hideg, mint mikor először láttam szellemet. Akkor pedig nagyon kirázott a hideg!
Végre levehetem a púloveremet, jó volt tőle megszabadulni. Már majdnem annyira utáltam, mint az esőfelhőket. Most olyan volt mintha minden rossz dolog eltűnt volna. Sokkal boldogabb így a világ és ezzel együtt én is! Megnyugtató, hogy nem olyan az idő, mintha most jönne el éppen a világ vége!
Ráadásul szombat van! Éljenek a szombatok! Szinte hívogat a természet! Így nem is tétovázok sokáig. Elhagyom a hideg falakat és a kedvenc őszi szoknyámban, meg pólómban és persze barna csizmámban kibaktatok az udvarra. Mi az, hogy baktatok, inkább ki rohanok az udvarra, mert pillanatok alatt kiértem!
Mély levegőt vettem. Tüdőm megtelt a friss eső utáni levegővel. Kicsit hideg volt hirtelen, de nem zavart. Jobb, mint a zivarar! A nap kellemesen sütött és a fák barna lombkoronája egyszerűen elbűvölő látvány volt. Nem álltam sokaig egyhelyben inkább elindultam egy kis sétára. Ki akarom élvezni, amíg még ki élvezhetem.
Ebben a pillanatban megláttam egy érdekesnek tűnő lányt. Olyan volt, mintha láttam volna már valahol. Meg van Griffendéles. Lily mellett láttam valamelyik reggelinél! De miért van egyedül? A griffendélesek nem szoktak egyedül lenni, szinte mindig csapatban vagy párban vannak, de sosem egyedül!
Lassan odamentem hozzá! Nem úgy néz ki, mintha szeretné a társaságot, így próbáltam óvatos lenni. Nehogy megijesszem őt! Az is lehet, hogy lesz még egy barátom. Milyen meglepő megint egy griffendéles. Több griffendéles barátom van, mint hollóhátas, pedig az az én házam.
- Szia! Nem zavarlak? Látom egyedül vagy! Lenne kedved sétálni velem? - Szólalok meg kedvesen és igyekszem minél kedvesebb és barátságosabb mosolyt intézni felé. Van benne valami, ami arra késztet, hogy ismerjem meg. Kicsit magamra emlékeztet, ugyanolyan visszahúzódónak tűnik, mint én voltam!

note: Remélem tetszik! (:

Vendég

Végre süt a nap! Ezt el sem hiszem. Élvezhezem ezt, a kellemes napsütést ahogy az arcomhoz, ér a nap és perzseli a bőröm az szinte mennyei. Felvettem,a szememhez illő szoknyát egy kis topott, és egy igen elegáns kis topánkát, majd felvettem a kedvenc hajráfomat. Persze van rajtam némi ékszer azt soha, nem hagyom ki. Elindultam a szökőkut felé. Nekem valahogy, ez lett a kedvenc szökőkutam. Ott ültem magányosan. Lennének barátaim, ha nem lennék ennyire félénk és visszahúzódó. Mondjuk ott van, nekem Lily de neki meg van, a saját baja és itt van neki Potter. De magányom nem tartott sokáig mert, egy lány közeledett felém és kedvesen mosolygott és kérdezett tőlem.
Szia! Van persze!Annyira vártam ezt a jóidőt te nem?-Kérdeztem tőle félénken majd halványan elpirultam. Fogalmam sincs, miért vagyok ilyen. Talán mert a szüleim ilyennek neveltek. Annyira hálás vagyok nekik, hogy nem ez a beképzelt libát neveltek belőlem. De mindegy is végülis lehetnek remek barátaim csak meg kell velük találnom a közös hangot. Igaz szeretek egyedül lenné, de néha úgy érzem szinte láthatatlan vagyok mások számára. De remélem ezzel, a lánnyal jól kifogol jönni.

Vendég

Alice & Mary

Nekem azt hiszem nem is kell ennél több, minthogy meleg legyen. Akkor máris felvidul a kedvem. Főleg most tettem ezt, mert az egész hetes zuhé után, kifejezetten örülök neki, hogy nem csak nedves és komor udvark kell bámulnom egész álló nap az ablakból. Hanem végre láthatom a fényt is, ami betölti egész Roxfortot.
Lehetőségeimhez mérten a lehető legvékonyabb ruhát húztam fel. Persze eszem ágában sincs megfázni, úgyhogy ezt szemelőtt tartva öltözködtem. De érezni akartam a nap melegét is a bőrömön és persze az eső utáni friss levegőt, ahogy eltelíti a tüdőmet. Felemelő érzés volt mindig is. Most viszont jobban kellett, mint anno az RBF kitűnő bizonyítvány.
A friss levegő meg is tette a hatását. Egyetlen szippantás után olyan volt, mintha feltöltődtem volna energiával! Elmosolyodtam, ahogy a nap felé pillanottam. Melegen sütött le rám. Ilyen időben minden normális ember és boszorkány vagy varázsló egyetlen dolgot tehet... Sétál! Kitisztítja az agyát és feltöltődik a melleggel.
Elindultam a szökőkút felé. Lassan lépkedtem nem sietek sehova sem. Mikor hirtelen megpillantottam Lily egyik barátját. A lány egyedül ült a szökőkút szélén. Elgondolkodott, én gondoltam egyet és elindultam felé. Mosolyogva közeledtem hozzá, majd igyekeztem minél kedvesebben megszólítani és kérdezni.
- Persze, hogy vártam. Szerintem a Mardekárosokon kívül senkinek sem tetszett ez a sok eső. Még az időjárás is nekik kedvezett a héten. - Tettem hozzá kicsit morcosan. Mert a Mardekárosok többsége toppon volt a héten, pedig mindenki más unott fejjel figyelt az órákon is.
Mikor halványan elpirult kicsi ideges lettem. Nem volt szándékomban zavarba hozni. Hirtelen megfordult a fejembem hogyam lehet Lily barátnője, mikor Lily szinte nem is foglalkozik azzal, mikor hoz valakit zavarba. Mondjuk én pont ezt szeretem benne, vele mindenről lehet beszélgetni, meg mindent lehet hallani.
Általában jobban szeretem a magányt. Most viszont kicsit sem bánom a társaságot. Fogalmam sincs miért, de jól esik. Ez még kicsit új nekem, de azt hiszem meg fogom kedvelni a dolgot. Akármennyire is találom furcsának, hogy ilyet szeretnék. Másokkal ismerkedni, ez nem én voltam, nem az aki a Roxfortba jött ez Lily hatása.
- Óh, de udvariatlan vagyok. Mary Whistler, Hollóhát! - Nyújtottam neki kezet, majd vártam, hogy vajon elfogadja-e. Vagyinkább csak áll ott, mint egy fadarab, vagy esetleg elszalad. Bármit csinálhat, csak csináljon valamit kezd fájni a karom.

Vendég

Hát igen...valóban igaz amit Mary mondott nekem. Kinem állhatom azokat, a Mardekárosokat. Talán utálja a fekete mágiát is mint én?? Sok, kérdés megfordult a fejembe mikor bemutatkozott nekem. Majd én is szóra bírtam a szám és nyújtottam ki a kezem.
Az enyém pedig Alice Dereal! Griffendél. Látom te is utálod a Mardekárt mert én is-Ráztam vele kezet, és tovább sétáltunk. Mindig is utálni fogom a Mardekárosokat soha sem, jövök velük ki túl jól és nem is fogok. De..nem merek tőle kérdezni. Tudom hogy nem harap de így csak, csendben sétáltunk míg Mary nem zavarta meg a csöndet.

Vendég

Alice & Mary

Mikor kimondtam a Mardekáros szót szinte láttam, ahogy megvillan a szeme. Szóval ő sem szereti őket. Mondjuk nekem vannak Mardekáros barátaim is, mint Serveus, meg Ralph, de ők nem is azok a tipikus Marekárosok, akik mindenkinek rosszat akarnak. De nagy átlagban az a ház nem a kedvesdégéről híres.
- Örvendek a szerencsének. Itt az az igazi kérdés, ki nem utálja őket magukon kívül? Persze vannak náluk is kivételek, akik normálisak, de azok nem beszélgetnek annyit a háztársaikkal. - Jegyeztem meg mosolyogva.
Látom, hogy valami fisszafogja abban, hogy beszéljen velem. Igazából nem értem mi. ~Nekem már megszokott lett, hogy másokkal beszélgetek.~ Villant át az agyamon a gondolat. Én addig voltam ilyen néma, amíg meg nem ismertem Lilyt. Most per pillanat hálás vagyok neki, hogy segített megváltozni.
- Tudod Alice,.szerintem mi sokban hasonlítunk. Csak meg kellene próbálnod kicsit nyitni felém. Tudom, hogy nehéz. Nem is az volt, de könnyebb lenne beszélgetni akkor. Mondd csak melyik a kedvenc tantárgyad? - Ajj-ajj... Beleestem a saját csapdámba. Találtam egy kihívást, ez viszont az jelenti, hogy Alice egy darabig nem szabadul meg tőlem!

» Mary & Chantall
» Mary & Amycus
» Mary Whistler
» Ralph & Mary
» Mary & Vicky