James & Lily

Evans & Potter

Mi a véleményem a kvidiccsről ? Szeretem nézni, szurkolok, vannak kedvenceim. Veszélyes, és ez teljesen megtud rémíteni. Nem is értem rossz időbe miért megengedett ez a játék, hisz nyugodt időjárási körülmények között is életveszélyes játék. Kapkodom a levegőt egyre szaporábban. Nem akartam rögtön bemenni. Sokan voltak körülötte, és segítettek neki. Jobbnak láttam ha meghúzódom a háttérben. Viszont eddig bírtam. Ma a Mardekár és a Griffendél csapott össze. Nem mondhatni éppen barátságos játszmának. A jelenet újra és újra lejátszódik előttem, miközben futok fel a gyengélkedő felé:
Mint mindig a kilátón állok, és nagyban szurkolok a többi Griffendélessel. A meccs végig izgalmas, de mint mindig a mardekár nem valami verseny szerű. Végig durván, és cél tudatlanok. Látszik csak minél több sebesülést akarnak okozni a játék alatt. Természetesen James a sztár hajtó, rengeteg pontot szerez végig. Mintha ez egyre jobban idegesítené az ellenfél csapatot, de James túl ügyes hogy elkapják. Az időjárás közben teljesen eltorzult, kezd az egész stadion fölé sötétség borulni. A fekete felhők egyre mérgesebben mordulnak az égen. Mindenki veszi elő a az eső köpenyét, vagy az esernyőjét akik nem a fedett résznél állnak. A játékosokat is lassan borítja be a köd, ami egyre sűrűbb lesz az idő múlásával. A játéknak mindig nincs vége. Kezdek szorítani, hogy mi hamarabb kapja már el az egyik csapat a cikeszt. Eléggé szorosan az állás, de talán még úgy is nyerhetünk, ha a mardekár kapja el. A borult ég elkezdi potyogtatni magából az eső szemeket, ami nem is lenne nagy baj ha nem csapna fel az orbitálisan nagy szél. Sóhajtok, ilyenkor fújnék bele a sípomba, és mondanám, hogy innen folytatjuk jobb időbe. De ez nem az a játék, ezt minden időjárás körülmények között végig játsszák. Ezt az egyet nem szeretem benne. A szél és a köd, az eső elhomályosítja a látványt.

Próbálom kifürkészni az embereket, és magát a játékot. Számolom magamba az embereket, hogy mindenki megvan e. Majd a mellettem lévő elsős, akinek egy oroszlán fej van a fején felszólal hangosan a barátjának, hogy nem látja Potter, hol van Potter? Kipattant szemekkel próbálom én is kivenni. Majd mások is beszélnek erről, hogy előbb még látták, már sehol se. Ugyan az a kis fiú hirtelen felordít, és mutat az égre. Valaki előbukkan, zuhan, de látszik, hogy próbálja uralni a seprűjét. De látom, hogy James-el a mezszáma. Gondolkodás nélkül elkezdek lefele futni, a pálya felé. Fél úton megállok, mikor valaki felsikít. A föld felett pár méterre megtudta James állítani a seprűt, majd egy gurkó telibe találja.
- James !! - üvöltöm el magam, de senki nem hallja, mert akkora zsivaj kerekedik. A griffendélesek őrjöngenek, a mardekárosok gúnyolódnak, röhögnek. Komolyan ezek fel se fogják hogy meg is hallhat?? A földbe gyökerezik a lábam, sokan oda sietnek, James barátai, tanárok, és sok lány is... Megfogják Jamest és viszik a kastély felé.
És most itt vagyok. Felértem végre a gyengélkedőbe, már késő van valószínűleg senki nincs itt, hisz takarodó van. Én is csak prefektusként lehetek kint. Hallottam a griffendél házban, hogy jól van rendbe fog jönni. De látnom is kell. Mély levegőt veszek, majd benyitok. Halkan elindulok, és keresem James
ágyát. Madam Pomfrey aki nem rég kezdett itt dolgozni, alig lehet idősebb nálam pár évvel, egy mosollyal köszönt majd megy a dolgára. Oda megyek James ágyához, mellé állok. Hálistennek így is látszik,hogy komoly baja nem esett. Nem hittem volna, hogy ezért a tökfejért ennyire fogok aggódni. Nagyon megijesztett, és hogy látom most, hogy jól van megnyugodtam. Épp alszik, gondolom jó sok fájdalom csillapító főzetet kapott. Csak el mosolyodom.
- Mindig a figyelem középpontjában akarsz lenni,mi Potter ? - jegyzem meg alig halhatóan, majd mikor megfordulnék és mennék az ajtó felé, megfogja a karomat.

Evans & Potter

Meglep James, mikor kedvesen hozzám szól, és kérlel hogy maradjak. Az még jobban, hogy az érintése kis áramütésként hat rám. Mióta kikosaraztam, ő is szúrós lett velem, mint ahogy én vele évek óta. Egyszerűen az egoja és én nem fértünk meg mellette. Főleg mikor majdhogynem minden héten más lánnyal láttam, kicsi féltékenység mindig volt bennem. De ez az utolsó év más, mindenki számára. Mintha egy tornádó zúgott volna végig a 7. évfolyamon és mindenkinek új személyiséget adott volna. Én harciasabb lettem, nem érdekel olyan szinten hogy tökéletes legyek, csak azért hogy auror lehessek, az a célom nem a bizonyítási vágy hajt már. James is más lett, órákon jobban figyel, és komolyabba veszi. Ritkán kapják rakta csínytevésen,vagy már okosabban és nem feltűnően csinálja nem tudom. Főleg mióta híre ment a szüleim halál hírének, ismét kedvesebb lett hozzám. Imponál ez a változás, és teljesen más arcát ismerem meg egy olyan embernek, akiről azt hittem, hogy ismertem. Mély levegőt veszek, majd leül az ágya melletti székre.
- Remélem értékeled, hogy szabályt szegek. - mondom neki halvány mosoly kíséretében. A körjáratom végén járok, már nekem is aludnom kéne, vagyis már én is tilosban járok. Olyan furcsa, ilyen nyugodt körülmények között, és kettesben még nem voltunk. Mintha egy teljesen más bolygón lennénk, egy buborékban ahova senki nem léphet be. Nem hittem volna, hogy ilyen gondolataim lesznek a közelében.
- Hogy érzed magad? Nagyon ijesztő volt a látvány... - kezdek bele, a kezemet morzsolom. Mivan Evans, csak nem zavarban vagy?? Kérdezi a belső hangom, akire mérges leszek. - .. sokan ápoltak ám. A lányok kétségbe voltak esve. - kihúzom magam a széken, mosolyogva. Kell neki a jól bevált cukkolás a gyógyuláshoz, úgy érzem. Neki ez a lételeme lett.

Evans & Potter

Mikor viccel, és elneveti magát fájdalom hasít az oldalába.
- Jesszus, óvatosan.. - mondom neki, komolyan aggódva. A gyűlöletemből, hogy lehet akkora aggodalom. Próbál felülni, segítek neki, feljebb teszem a párnát, hogy hátra tudjon dőlni kényelmesen. - ... nagyon fáj? - őszinte vagyok, nem játszom meg magamat. Elegem van a sok gyűlölködésből. Amúgy se bírom ha valaki szenved, és fájdalma van, főleg ha fontos nekem. Kipattan a szemem, saját gondolataimra. De tényleg ez van, ez a tény. Kár tagadnom. Majd a beszólásán szélesen elmosolyodom.
- Hát a bunkókra is szükségünk van az iskolába. Köztünk maradva, unalmas lenne az iskola nélkülük. És amúgy se kívánnám semelyik halálát... na jó nem egészen. - Nevetek, majd automatikusan egy kósza tincsét megfogom, ami az izzadságtól a homlokára tapadt, és hátra simítom ezzel végig simogatva a fejét. Ami jó érzéssel tölt el, majd ott időzik a kezem. Majd észre veszem hogy nézek mélyen a kék szemében, és mikor észre veszem magam teljes mértékben, elkapom a kezemet. Na jó ha nem ismerném magam, tuti tudnám hogy most elpirultam, de remélem nem.
- öhmm... bocs. - nem állunk valami jól egymással. Egyszer elhívott randira, kikosaraztam mert úgy éreztem a világ legnagyobb tahója és utáltam. De már nem hiszem hogy utálat volt, csupán távol tartottam magam tőle, hisz nem az én világom volt. De most, hogy megváltozott. Nem is tudom, a lényeg hogy nem tudom hogy mit akarok, és ha akarnék is valamit, ő már biztos nem akarna. Ki akarná azt a lányt, aki egyszer elutasította, és mindennek elhordta? Annyi minden jár a fejembe annyi mindenről. És egyszerűen én se tudom, hogy mit akarok.

Evans & Potter

Felhúzom az orrom a kifejezésre, hogy járhatott volna rosszabbul is.
- Na igen meg is halhattál volna. Komolyan nem értem viharba mi a feneért nem lehet lefújni a meccset... - teljesen felhúzom magamat. Megijedtem, és féltettem, lehet ez hozta ki belőlem, hogy valójában nem is utálom őt, sőt, aggódok érte. Féltem hogy baja lesz, hogy meghal, hogy eltűnik. A gondolattól is összerándul a gyomrom. Azt se vettem észre, és most fogom fel, hogy az imént kaptam egy puszit a kézfejemre, amitől olyan érzésem volt ismételten mintha áram rázott volna meg. A kezem magányosan hullik az ölembe, miután james elengedte. Egyre inkább feszengve érzem magam. Nem tudom mit kéne tennem, mit kéne mondanom. Egyet tudok, azt hogy nem akarok elmenni, itt kell lennem ez a helyes. Annak ellenére is hogy már késő van, ha rajta kapnak nekem annyi. Prefektus létemre ekkora szabályt szegni. De most valahogy nem érdekel, jó ez a kellemes és őszinte légkör. Sose voltunk így. Mély levegőt veszek csak zavartan nézünk egymás szemébe. Gyönyörű nagy kék szemeim vannak, ennek mindig is tudatában voltam.
- Ha már így beszélgetünk...- kezek bele, a hatás kedvéért megköszörülöm a torkomat. - .. szóval lenne egy ötletem. Ami több ponton is megszegné a házirendet.  - kezdek bele a mondandómba. Meg kellett szüntetnem a kínos csendet.
- Azt tudom, hogy jó vagy párbajozásból. Szeretnék szervezni egy titkos szakkört... - ezt már halkank oda hajolva mondom neki. Itt még szó szerint a falnak is füle van, és isten ments, hogy ez megtudja valaki.

Evans & Potter

Mély levegőt veszek, majd lassan kifújom az orromon. Kb ha rajzfilm figura lennék úgy nézhetnék ki mint egy bika, aki füstölög a méregtől. Miért húzom fel magam? Nem is értem, de az biztos, hogy Potter tudhatná, attól ellenszenves volt mindig is, akkor se kívánnám a halálát. És most hogy kezdem észre venni az érzéseimet, amit egy majdnem tragédia hozott ki belőlem, még jobban dühít. Szó sincs róla, hogy kívánnám a halálát. Hülyén fog hangzani, de nem tudnám elképzelni az életemet nélküle. A veszekedéseink már olyan természetesek lettek mint a levegő vétel. Kicsit elmosolyodok magamba, hisz remek feszültség levezetés is volt, hogy volt egy ember akin letudtam vezetni a felhalmozott dühömet. Szegény volt mindig is a box zsákom. Aki mindig kapóra jött mikor eleve ingerlékeny voltam. Ő mindig csinált valamit amiért elkezdődhetett a vita. És most be kell vallanom utána kicsit le is nyugodtam. Így vissza gondolva kicsit sajnálom is, lehet valamikor túl keményen bántam vele, de a nagyját megérdemelte.
- Örülök, hogy nem esett komolyabb bajod, már mondtam. Nem tudna senki az őrületbe kergetni, és kiélni magam a veszekedések által. - nyugtázom a dolgot. Lenyugszom mert úgy érzem ebből is csak veszekedés lenne, ha többet mondanék, bolond. Mind a ketten lenyugszunk egy kicsit, bár nem tudom hogy ő egyáltalán ideges volt e, de szerintem a főzetek által most nyugodtabb mint valaha. Hálás vagyok magamnak a téma váltásért. Ahogy gondoltam James kapva kap az ötletemet, de az még jobban felvillanyozza, hogy én ötletem. Ezen elmosolyodom, mi történt veled Evans? Élvezem hogy tilosban járhatok? Igen legbelül bevallhatom magamnak, hogy a jó kislányos szerepet eddig , a szüleim haláláig még talán jó volt. De egyedül lettem, a Roxforti életemen kívül nincs senkim és semmim. A nővérem összeházasodott valakivel, és hallani se akar rólam. A gondolattól, össze szorítom az öklömet, és próbálom vissza fogni a sírást, isten ments hogy pont James előtt bőgjem el magam. De egy két könnycsepp persze legördül az arcomon. Majd mintha semmi nem történne folytatom a tervem beszámolóját.
- Igen, főleg tanárnak kellenél. - szedd össze magad Evans! - Valami folyik az iskolán belül is. Lucius Malfoy-al volt egy ijesztő beszélgetésem, konkrétan megfenyegetett, és szinte mindenkit akik nem csatlakoznak hozzájuk. Ez nekem eléggé nagy bizonyíték ahhoz, hogy nem vagyunk biztonságban. Legalábbis az én fajtám. Nem akarok pánikot kelteni, csak szeretném hogy aki szükségét érzi szintén, megtudja magát védeni. - a hajammal való játszadozása csak most tűnik fel, amitől megfeszülök és zavarba jövök. - öhmm. - motyogom, most elhúzódjak vagy ne ? Eszem: igen, Szívem: ne. Istenem Evans..

Evans & Potter

Nem is tudom, hogy voltam e már ennyire zavarban valaha mint most. Voltam már randizni, egy Hollóhátos sráccal Gale-nek hívták. De akkor se voltam ennyire zavarba, és nem voltam ideges, mint most. Persze nem volt további randi, egyszerűen lekötöttek a dolgaim, és hát nem vonzódtam hozzá igazából. Gondolom a többi csak rossz kifogás volt, és volt az valódi oka. Nem tetszett, nem volt természetes hogy vele vagyok, mint most Jamesel. Ránézek kicsit mosolyogva.
- Azt ne mond, hogy megbántottalak vele. - figyelem a vonásait, a reakcióját. Igen mondtam neki hasonlót, de csak arra céloztam hogy oké Piton aki a legjobb barátom volt le sárvérüzött, viszont ő előtte fejjel lefelé lógatta. Mivel engem a sárvérű szó hidegen hagy, csak a mögöttes jelentése érdekel, dühömben megmondtam neki nem jobb nála. És máig én gondolok arra a napra vissza, nem vonnám vissza a szavaimat. De álmomban se gondoltam volna, hogy ezzel megbántottam volna őt. Soha nem gondoltam volna hogy James-et egyáltalán meg lehet bántani. Mindig magabiztos, a szavak csak úgy reppentek mellette. A végén még kiderül, hogy egy érző emberrel van dolgom.
Igen jól éreztem a könnycseppeket, mert letörli az arcomról. Meg se lepődök, olyan... természetesen hat. Mintha már tett volna ilyet, és ennek így van rendjén. Csodálkozom, hogy nem kérdezi meg mi a gond. Potter ma nagyon sok meglepetést okoz nekem. Mintha más ember lenne, de van egy olyan érzésem, most van dolgom az igazi James Potterrel, és eddig csak az álcáját ismertem. Meglepődöm, hogy csak ennyit tesz hozzá a zseniális tervemhez. Én itt felvázolom neki a helyzetet, hogy az iskola szerintem veszélyben van, ő meg ennyit kérdez. Csak pislogok rá.
- Igen megfenyegetett. Az iskola udvarán a minap, de iskolán belül úgysem tud mit tenni. Amúgy is megtudom védeni magam... - remélem. - Ebből kifolyólag gondolom, hogy nagyobb dolgot terveznek. Szóval ? Benne lennél?  Tudom nem valami biztató számodra, hogy én találtam ki... - Számomra érthetetlen hogy mire is húzta fel magát ennyire, lehetséges hogy aggódna értem? Nem hiszem..
Mikor megkérdezi mi az , én nem feltűnően kiszedem a hajam a kezéből. Most koncentrálni kell komoly dologról van szó, én komolyan gondolom. James noteszába meg nem fogok bekerülni...  nem hiszem hogy komolyan gondolná ezeket... miket is ?

Evans & Potter

Kicsit elnevetem magam, na persze Pottert nem lehet megbántani. Átlátok rajta, akár akarja akár nem. Igenis ezzel megbántottam látom rajta. Ügyesen próbálja rejteni. De a mai este más. Mintha mikor beléptem volna a gyengélkedő ajtaján, egy másik dimenzióba kerültem volna. Ahol mintha meg se történt volna az elmúlt 7 év és mind a ketten teljesen új lappal nyitunk. Jó ember ismerő vagyok, de James-en olyan kemény maszk volt végig hogy nem lehetett kiismerni. De most látom, hogy hazudik. Megérintem reflex szerűen a kezét.
- Sajnálom, hogy azt mondtam. Nem mondom, hogy nem gondoltam komolyan, de akkor ott abban a szituban jogosnak éreztem. De ha így jobb, akkor sajnálom. - bármennyire is próbálja leplezni, de ő is érző emberi lény. Csak nem hittem volna, hogy annyi minden közül amit a fejéhez vágtam, pont ez ütötte szíven. Majd elengedjük egymás kezét ismételten. Tényleg mintha más dimenzióba lennénk. Azt hiszem nem csak Jameset kéne elemeznem, hanem magamat is. Még hozzá, hogy ez a James Potter tetszik, bárcsak mindig ilyen lenne. Lehet ki se kosaraztam volna, és ki tudja hogy alakultak volna a dolgok. De vajon, ha kikerül a gyengélkedőből is ilyen lesz ? Vagy teljesen vissza teszi a maszkot? De miket is gondolok, és ha igen? Azóta nagyon sok lány jár a nyakán, és ő az övéken. Biztos nem a világ legnagyobb strébere fog neki kelleni, főleg aki egyszer már nemet mondott neki. Valamiért ez a gondolat elkeserít, de ez van. Kicsit reménykedek ez miatt, hogy vissza veti a régi önmagát, hogy ne szeressek bele véletlenül se, mert csak fájdalmat és csalódást fog nekem okozni. A kezemet végig tördelem, nagyon ideges lettem, és zavart. Majd kicsit lenyugszom, mikor bejelenti, hogy benne van a tanításban, és az ötletben.
- Nagyszerű. Akkor beszélj Remussal, vele beszéltem erről elsőnek. Ő is eléggé lelkes, és együttműködő volt. - mosolygok, kezdek a témától megint csak ellazulni.
- Már csak azon kell agyalnom, hogy fogom nagy titokban értesíteni a megfelelő embereket. Nem kéne hogy kitudodjon, és beköpjenek minket. - sóhajtok hisz ez is benne van a pakliban, és eléggé félek tőle. Annyi erőfeszítés azért, hogy tanuljunk valami hasznosat, és a végén mindenkit akit belevittem megbüntethetnek mindenkit vagy kicsaphatnak. Csak most gondolok bele, hogy mekkora felelősség is ez.
Komolyan, de ahogy mondja, hogy Lucius megbánja ha bánt, az meghat. Senki soha nem akart még megvédeni, inkább bántottak az emberek, és magamat védtem mindig is meg. Jól esik, csak mosolyogni tudok zavartan.
- Hát köszönöm. Ez jól esik, csak fura hogy ijedt tőled hallok. Azt hinné az emberek, te dobnál oda neki elsőnek. - zavartan nevetek. Fura ez az egész szituáció, de hogy őszinte legyek magamhoz, meg tudnám szokni.
- Semmi gond.. - mosolygok még mindig mint a tejbe tök. Lehet alszom, és most álmodom.. ?

Evans & Potter

Csak pislogok, érzem a könnycseppek amik folyton kitörni készülnek is megfagynak a szemembe. Mit mondott az imént? Végülis helyeselt, és igazat adott nekem? Szegény szerintem a fejét is beütötte. Oké más este ez mint a többi, az biztos. Az is biztos, hogy történt valami vele, és velem, és velünk. Valami van a levegőben.
- Hát Potter már bátran kijelenthetem, hogy egy csodának lettem szemtanúja. - mondom neki tréfásan, egy csepp gúnnyal a hangomban. Szóval azt akarja mondani, hogy benne van a kezem a változásában? De tetszik ez a James Potter. Az este után csupán remélhetem, hogy nem a gyógyfőzetek hatása, hanem ez a valódi arca. És hogy mit súg a megérzésem? Azt hogy ez a valódi arca, amit próbált évekig eltakarni, csak hogy megtartsa a kemény fiú álcáját. Hogy honnan tudom? Mert én is ezt csináltam. Én voltam a stréber jó kislány évekig. Hogy miért? Mert féltem. Mugli születésű vagyok, és hálásnak kell lennem minden itt töltött percemért. Jó akartam lenni mindenből, bizonyítani, hogy egyetlen egy dolgot se hibázzak el. Féltem végig ha bármilyen hibát is vétek, mehetek innen. Vagy kiűznek azzal, hogy nem tartozom ide. Sok mindentől félek. Már belefáradtam ebbe, és szerintem James is. Nehéz évekig fen tartani egy látszatot ami/aki nem vagy valójában. No lám egy közös vonás bennünk?
A kezünk bárhogy de mindig reflexesen össze ér. Mintha keresnék a kezeink egymás társaságát, mintha ez lenne természetes. Minden egyes érintés kicsiny áramütésként ér. Próbálom össze szedni magamat.
- Na igen engem is meglepett Remus lelkesedése, de nagyon örülök neki is. - ajkamba harapok, mert majdnem kikotyogtam, hogy tudom Remus titkát, hogy vérfarkas. Nem tudom, hogy tőlem, vagy tőle kéne megtudnia, hogy már én is tudom. De inkább a barátjától tudja meg. Majd az eszembe villan ismételten a Malfoy ügy. Nagy nézettségünk volt az udvaron, és ő nem is hallott róla?
- Te nem hallottál arról, hogy Malfory pálcát szegezett egy lányra az udvaron? - Nagyon meglepődött mikor ezt említettem neki, de lehet hallott róla, csak nevet nem említettek neki. Kirázz a hideg ha megint vissza gondolok arra a pillanatra. És arra, hogy mennyire szerettem volna ha James előbukkan a semmiből, és... megvédene. Igen gondoltam rá akkor. Mindig mindenhol ott van, akkor nem volt. Ezért természetesen nem hibáztatom. Meg amúgy is semmi kötelessége engem menteni. Csak féltem akkor, igen megrémültem és ő jutott az eszembe. - Ha kijutsz innen nagy bulizásban kell részt venned. Már most tervezik a Griffendél toronyba az Merlin hoszta Pottert bulival. A lányok sütni is akarnak. Amúgy megnyertétek a meccset, de ezt gondolom már tudod.- mosolygok rá lelkesítve, hogy minél hamarabb gyógyuljon meg, és annál hamarabb kezdődhet a bulizása.
Majd bejelenti, hogy végülis soha se bántana. Nálam a szavak mindig átröppennek, de most nem csak üres szavakról beszélünk. Hanem, a nézése, a tekintete. Utoljára akkor nézett így rám, mikor Piton sárvérűnek nevezett, és ő bejelentette nekem, hogy sosem neveznek annak. Őszinte, és érzelmekkel teli. Közbe kicsit közelebb hajol, végig simítja a számat, ami teljes egészében beleremeg, majd megsimítja az arcomat. Mély levegőt veszek, lenyelem a könnyeimet, és megfogom a kezét, amit még mindig az arcomon tart. Nem veszem el onnan, csak fogom a kezét,közbe végig a szemébe nézek.
- James, én.. - mit mondjak ? Lehet mennem kéne. Hogy mit érzek ? Hogy megakarom csókolni, de nem érzem most helyesnek. Félek hogy tényleg a főzetek hatása, és holnap csak egy gúny tárgya leszek.

Evans & Potter

>Music<
Ahhoz hogy az idegességemet levezessem, azt hiszem szükségem lesz egy kis kötözködésre, szurkálódásra. Nem akarom hogy elbízza magát, hogy csudi kedves vagyok ma egész éjszaka vele. Éjszaka, na igen még a szabályokat is megszegem miatta. Pedig egy hónap van még karácsonyig, de már megkapta tőlem az ajándékát.
- No lám még egy csoda? Gondolkodunk is már Mr. Potter? Azt hittem az az elved, hogy mindennek neki fejjel a falnak.- gyerekesen kinyújtom rá a nyelvemet. Jesszus, miket hoz ki belőlem James. Még gyerekkoromba se csináltam ilyet, ezen el is nevetem kicsit magamat. De nem tart sokáig, mert végig feszült vagyok, de nem konkrétan miatta, hanem magamat idegesítem. Úgy érzem simán menni az ellezulás mellette, csak én nem hagyom saját magamat. Mintha nem akarnám beleélni magam a helyzetbe. Félek tőle, félek Jamestől és az érzésektől amik most keringenek bennem. Nem akarom, hogy megbántson. Az ujjaimat egyre jobban tördelem, mire megfogja a kezemet. Lenyugszom, és adok az érzéseknek, egyszerűen megfogom én is a kezét. Mintha egy energia löket menne végig rajtam, ami megnyugtatna.
- Köszönöm, akkor ezt még megtárgyaljuk.. mármint, hogy hol és mikor lesz az első szakkör.- zavarban vagyok, igen. Össze kell szednem magam, és normálisan beszélni, meg kell találnom a szavakat. De már egyre izgatottabban várom a szakkörünket. - A lényeg hogy lelkes, biztos ő is örülne ha megtudná védeni magát. -annyira nehéz vissza fognom magamat, hogy kezdjek el beszélni Remusról, vagyis a vérfarkasságáról. Annyi kérdésem lenne, nagyon rossz vissza tartani, és figyelni a saját szavaimra.
Na igen olyan gyorsan elfutottam a Malfoy incidens után, ahogy csak tudtam. Lehet nem is tudta tényleg senki, hogy én voltam, vagy aki igen az épp nem pletykál ilyenekről.
- Igen én voltam..., de nem hagytam magam. -büszkén kihúzom magamat. De oda kapok a nyakamhoz, ami mindig fáj azóta, akkora erővel húzott magához. Csoda hogy még a fejem a nyakamon van, eléggé meghúzta a lendület. De nem jöttem ide a gyengélkedőre, mert egy nem akartam ennek a kis balhénak nagy fekete keríteni, kettő: ez emlékeztet, hogy miért kell a szakkörünket megalapítani, és miért kell harcolni. A Potter bulin elvigyorodom, gondoltam hogy tetszeni fog neki, mindig is szerette ha mindenki körülötte forog, és ünneplik. A következő bejelentésén meglepődöm. De a tekintetén még jobban, jesszusom milyen helyes. Úristen tényleg nagy hatással van rám. Csak fogom a kezét az arcomon, nem akarom elengedni. Túl biztonságban érzem magam ahhoz, hogy elengedjem. Épp mondani akarom neki, hogy jobb ha most elmegyek mert... de akkor közelebb húz magához, én csak nagy szemekkel nézem az övét. Majd felkönyököl és ő is közelebb hajol. És megtörténik az amit nem hittem volna, hogy így fogom zárni a napot. Vagyis pontosítok amit nem hittem volna, hogy valaha is bekövetkezik. James megcsókol. Az érzelmek átveszik az eszem feletti irányítást, és vissza csókolom. Biztosan csak álmodom..

Evans & Potter

Komolyan ha valaki ma azt mondta volna, így fog végződni a napom.. Elsőnek forgattam volna a szememet, hogy ez nem normális, majd szabályosan kiröhögtem volna. Eléggé fura az élet, és furcsa fordulatokat tud venni. De hogy ennyire sose gondoltam volna. Attól a pillanattól kezdve, hogy szem elől tévesztettem Jameset a viharban, majd zuhanni láttam. Valami előjött belőlem, és mióta itt vagyok erősödik bennem az a késztetés. Folyamatosan engem néz, ami zavarba hoz, és biztos egyre jobban pirulok, amit nem akarok. Igen tuti volt valami abban a főzetben. De egy valamit muszáj leszek magamnak is bevallani, hogy imádom a nagy kék szemeit. Főleg ahogy mereszti rám, vigyorognom kell. Tényleg ennyire vonzanák az ellentétek egymást?
- Hát be is vállt ez az "imidzsed" ahogy észre vettem, szép kis rajongói táborod lett belőle. Példakép lettél Potter.- mondom neki ismételten gúnyosan. Na igen az lett, neki bár én nem lettem a fanclubba beiratkozva. De a mosolyára nekem is vigyorognom kell, mint egy kis gyerek. Milyen ártatlanak tud kinézni, igen a látszat tényleg csal. Látom a nyelvnyújtogatásom is sikeres lett, mert még ő is elneveti magát. Úristen mi nevettünk valaha egymás közelségében? Már csak azért nem hiszem mert eddig mind a kettőnknek más volt a vicces. De most teljesen más embernek érzem magam, ha lehet úgy mondani, olyannak amilyennek szívesen lennék mindig. A vicces, vidám Lily Evans. Csak nem hittem volna, hogy pont James Potter fogja ezt kiváltani belőlem.
Kicsit megkönnyebbülök mikor felajánlja, hogy aktívabban részt fog venni ő is a párbaj szakkörünkben. Aminek örülök, mert már így is szétszakadni érzem magam, és minden segítségre szükségem lesz.
- Igen Remus ügyes, szerencsére nem alakítottátok át teljesen.- mondom szintén gúnyosan, forgó szemekkel.  Két segítségem is lesz, szóval ideje lenne egy kicsit lazítania Evans kisasszony, nem minden a te válladat nyomja.
Ügyes vagyok? Hát abban a pillanatban nem éreztem annak magamat. Meg voltam ijedve, rémülve, csak a varázslatok nevei keringtek a fejembe, hogy mi lehetne a legmegfelelőbb. Malfoy megijesztett, és amilyen elvetemült volt, így csak remélhettem hogy nem fog bántani az iskolán belül. De ha találkozunk az iskolán kívül.. nem tudom hogy mi lesz. A következő kijelentésén tényleg meglep. Ez az egész este meglepetés, de ez, hirtelen sokkolt.
- Igen? - csak ennyit tudok kinyögni. Majd következett a csók, ami mindig tart, eléggé hosszúra nyúlik. Vajon miért? Mert élvezem, mert jól esik. Most kivételesen hagyom magam sodródni az árral, és az érzelmeimet hagyom hogy cselekedjenek. Egyszerűen az este, a pillanat heve... majd szép lassan befejeződik, pedig legbelül kiabáltam hogy ne érjen véget. De most ideje hogy az ész vegye át az uralmat vére. Sokáig volt a kispadon. Még kapok egy lopott csókot, és csak nézek rá. A szemem önkéntelenül bekönnyezik, és csak nézem pár pillanatig. Nem sajnálom nem maradhatok....
- Jobb ha most megyek. - mondom ki nehezen. Felállok amíg meg nem gondolnám magamat, oda hajolok adok a homlokára egy gyors csókot, amit szintén magától jön, nem akartam. Csak magamat kínzom minden érintéssel. Majd kiviharzok a gyengélkedőből, egy halk lumost elsuttogok a pálcámnak, hogy lássak a kastélyba, majd futólépésben elindulok , remélem a klubbhelyiségbe.