1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Származás : Aranyvérű vagyok, mert annak születtem.
Lojalitás : Dumbledorehoz, Tesvéreimhez, Prewett családhoz, Barátaimhoz Családi állapot : Ez privát ügy Lakhely : London Foglalkozás : Diák és Gyakornok Pálca : Eredeti elsőpálcája: Lucfenyő, egyszarvú, 11és 3/4, merev Második pálcája: Ciprus, Griffkarom, 12 hüvelyk, merev Idézet : "A hatalom (...) szörnyen pusztító dolog (...). Ahhoz, hogy jól tudj vele bánni, ugyanannyira kell gyűlölnöd, mint amennyire szereted."
"Vannak ilyen emberek. Az igazsággal szembe tudnak nézni, akármilyen szörnyű is, mert bátorsággal fogadják az életet, azzal a bátorsággal, ami nélkül az élet nem ér egy fabatkát sem." Karakterlap : Viam meam persequor ... Karakterzene : Silent Strom Fekete Ország Playby : Benedict Cumberbatch Kép :
Tárgy: James and Fabian Kedd 11 Nov. 2014 - 22:38
James és Fabian
Roxmortsban voltam egy közeli ismerősömnél, aki a politológia szaktársam volt egyben. Úgy gondolta most ráférne egy filozofálgatós beszélgetés és ráadásul szeretne készülni egy előadásra, amiről ki akarja kérni a véleményét. Meghallgattam elmondtam mit javítson és úgy hogy az ne tűnjön fel a professzornak úgy mint, aki Prewett monológot mond. Hát legutóbbi kettő, akinek segítettem lebukott, de akkor vallanák be Rottenburg Professzornak, hogy "Igen, tényleg Fabian javított ki minket", de nem vallják be és kapják a nagy T betűket és csinálhatják meg újra az előadást. Nem szereti Rottenburg a hazug tanítványokat. Ahogy kiléptem a ház ajtaján megcsapott a hideg csípős szél így egy kicsit összehúzva magamat elindultam. Sétálni, mert ez után csak sétálni lehet meg nem siettem sehova se tanulni és ma nem is dolgoztam bent a minisztériumba. Csend honol az egész utcában. Már a lombhullatókról lehulltak a levelek. Ezt az évszakot és időt utálom a legjobban mind közül. Hiába nem szeretem mégis van valami szépsége az év ebben az idő szakában is. Elkezdtem dúdolgatni egy dallamot nem tudom valamikor hallottam rég. A szövegre nem is emlékeztem, de szép volt ép hangulatomhoz illő.
Hidegen fújnak a szelek Azok nem jót jelentenek Járnék én is ha járhatnék Ha magammal szabad lennék Nem vagyok magammal szabad Kezemen lábamon lakat
Csend honolt a környéken befelé igyekeztem az egyik fogadó felé meg inni egy forró italt. Most talán az esne a legjobban számomra. Egy női halk sikítás hallok a közelből. Pont az irányába haladok. Valami baj történt a környéken. Meg szaporázom a lépteimet. Mi történhetett? Ott a sarkon valami történik, de nem tudom még, hogy pontosan mi. Közelítek felé. Csak ne essen senkinek baja...
|| To:Potter || Note: mert, mi királyok vagyunk mindketten || Music: Popular
James Potter „Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
Tárgy: Re: James and Fabian Csüt. 13 Nov. 2014 - 20:44
Fabian & James
Z
sebre tett kézzel sétálok, összehúzva magam. A hűvös és nyirkos időben indokolt lenne ez a testtartás, de engem más is rákényszerít. Igazság szerint számos más dolog jár most a fejemben, és a hidegnek vajmi kevés köze van ahhoz, hogy egyedül, szinte már az árnyékok közt járom a sötétedő utcákat egy olyan hétvégén, amikor a legtöbb diák valamelyik iskolatársával üti el az időt Roxmortsban. Én ugyanis mostanában kezdem egészen másképp érezni magam a roxfortosok körében, mint egykor, és ma nem vágyom igazán társaságra. Nem tudom még, mi ennek az oka. Talán nem is akarom eléggé kideríteni. Ötleteim vannak, de ahányszor megpróbálom ezeket közelebbről megvizsgálni, elmegy tőle a kedvem. Az utóbbi pár napban menekültem a barátaim elől, ingerült vagyok, és olyan dolgokkal foglalkozom, amivel egyébként nem szoktam. Például a továbbtanulással. Eddig nem nagyon gondolkoztam ilyesmin, csak a nyáron kezdett el megfogalmazódni bennem valami ezzel kapcsolatban, de egészen eddig nem gondoltam bele komolyabban. Mostanában viszont egyre többször veszem észre magamon, hogy azon merengek, mihez is kezdjek később. Később... Maga a jövő fogalma is olyasmi, ami csak mostanában kezd tudatosulni bennem, és ha ez önmagában nem lenne elég ijesztő számomra, akkor még azt is be kell vallanom, hogy kifejezetten érdekel a téma. Ez, és az ehhez hasonló, nyugtalanító, önellentmondásos, mégis komoly gondolatok vezettek el odáig, hogy a mai roxmortsos napot magamhoz képest csendben töltöttem, és a végét is egy magányos sétával szándékoztam lezárni. Kifejezetten jól esik a csend, a lépteim ütemes zaja, a lélegzetem, és a kis páragomolyagok, amik előttem reppennek fel a levegőbe. Élvezem az egyedüllétet és a nyugalmat, lényemnek csak egy kicsi része az, ami most is zsong, megállíthatatlanul pörög odabenn, de nem törődöm vele. Nem is tudom, meddig menetelek, sem azt, hogy pontosan hová tartok, mikor egy éles hang zökkent ki a sétámból. A derűs higgadtságom egy pillanat alatt hullik szilánkokra. A hátamon is végigfut a hideg a sikolytól, ami nem is olyan messze hangzott fel. Rövid volt, de hangos. Kétségbeesett. Ösztönösen pálcát rántok, és nekiindulok, olyan gyorsan, ahogy csak tudok anélkül, hogy a lábam túl nagy zajt csapjon. Hirtelen nem is örülök annyira a néptelen estének... Két utcát kocogok, mire megint felhangzik valami szaggatott, zokogásszerű, fojtott hang. A reflexeim, az ösztöneim, minden idegszálam készenlétben. A sétám mintha kitisztította volna a fejem, és olyan határozottságot kölcsönzött volna, ami eddig távol állt tőlem. Nem volt soha gondom a magabiztossággal, de ez valami más. A hang forrásának még csak a sziluettjét sem látom, de a közelsége is elég lenne, hogy induljak. Mielőtt habozás nélkül kilépnék a házak sötét árnyékából az utcai fényforrás alá, egy másik alakot veszek észre a mellettem lévő utcában, ahogy felénk igyekszik. Visszhúzódom a sötétbe, de látom, hogy ő is megtorpant. Egy röpke pillanatra elfog a nevethetnék az abszurd bujkálós jelenet láttán, de aztán erőt veszek magamon, és inkább úgy döntök, a frissen érkezettet közelítem meg. A sikoly forrása ugyanis még mindig takarásban van, és jobb előbb azt elintézni, aki tudja, hogy itt vagy és veszélyt jelentesz. Sietve, a pálcámat fogva megyek közelebb, felkészülve bármire, de mielőtt ráförmedhetnék az idegenre, észreveszem, hogy nem idegen. Leeresztem a pálcám, és kissé meglepődve, fojtott hangon szólalok meg. - Fabian? Te mit keresel itt? Nem mintha nem látnám szívesen, vagy rossz emlékeket őriznék róla, de furcsa épp most belebotlani. Ám így máris egyértelmű, hogy a másik idegen valószínűleg egyedül van az áldozatával, és talán jó lenne sietni. Fabianről ugyanis egyszerűen nem tudnám feltételezni, hogy tettestárs lenne bármiben, ami miatt egy nő sikítani kényszerül.
Fabian Prewett Varázsló vagyok...
Származás : Aranyvérű vagyok, mert annak születtem.
Lojalitás : Dumbledorehoz, Tesvéreimhez, Prewett családhoz, Barátaimhoz Családi állapot : Ez privát ügy Lakhely : London Foglalkozás : Diák és Gyakornok Pálca : Eredeti elsőpálcája: Lucfenyő, egyszarvú, 11és 3/4, merev Második pálcája: Ciprus, Griffkarom, 12 hüvelyk, merev Idézet : "A hatalom (...) szörnyen pusztító dolog (...). Ahhoz, hogy jól tudj vele bánni, ugyanannyira kell gyűlölnöd, mint amennyire szereted."
"Vannak ilyen emberek. Az igazsággal szembe tudnak nézni, akármilyen szörnyű is, mert bátorsággal fogadják az életet, azzal a bátorsággal, ami nélkül az élet nem ér egy fabatkát sem." Karakterlap : Viam meam persequor ... Karakterzene : Silent Strom Fekete Ország Playby : Benedict Cumberbatch Kép :
Tárgy: Re: James and Fabian Szomb. 15 Nov. 2014 - 17:45
James és Fabian
Már már a sikoly közelében voltam. Valaki a másik utcából is megérkezik az utcába. Hirtelen megálltam. Ezek szerint nem csak én hallottam. Egy fiatal gyors mozgású srác közelít felém. Na és a sarkon kibe botlok bele? Merlinre senki nem találná ki, hogy Jamesbe. Abba a Jamesbe, aki legjobban kitudta ideggelni a prefektusokat. Felhúzom a bal szemöldökömet és kérdőn nézek rá vajon mit kereshet itt. Hát előbb kérdezett ő így én válaszolni kényszerülök rá. -A sikítás forrását.- válaszolok egyértelműen a kérésére. Nem állhatok lebeszélgetni, mert az idő fogy és lehet hogy egy nő élete forog kockán, amit nem hagyhatok. Margaretért is kiálltam volna és harcoltam volna az ellen a gyilkos ellen, akit sosem kaptak el. Legyen bármilyen bárgyú vagy idegbeteg örült egy férfi sose bántson egy nőt. Mit akar bizonyítani a férfi, hogy ő az erősebb, okosabb? Azt nem kell fizikai fenyítéssel tenni vannak más megoldások is. Egyébként is mi vagyunk az erősebbek és az okosabbak. Bár rá kell hagyni a nőkre, hogy ők is okosak és erősek. Elővettem a pálcámat. Potter is hallhatta a sikítást csak azért jöhetett ilyen csapzott sietős tempóban. Elindulok a helyszín felé. A pálca erősen szorítom. Potter mögöttem hagyva. Megláttom a támadót egy Cruciot harsog a nő felé élvezi a támadó amit csinál. Egyike a Főbenjáró átkoknak. Egy barom, hogy tehet ilyet egy nővel. Két figyelmeztető lövést adok le a támadó felé. Confundo és egy sóbálvány átok hagyja el a pálcámat. Csak figyelmeztetőleg. Felfigyel ránk a támadó, mert hisz mellettem volt Potter is. Reméltem, hogy valaki nagy vadat kapok el. Valaki aranyvérű baromarcú halálfaló személyt. Bár tudom Potter elég jó varázslónak tartotta magát iskola szerte. Talán míg felette voltam prefektusként meg-meg fegyelmeztem. Reméltem nem egy olyan felelőtlen srác van mellettem, aki mindig is volt. Egy ilyen embert, aki előttünk volt meg kell bűnhődnie az Azkabanba a helye. Nem is tudom. Rápillantottam, Jamesre. Egy kéz jelzést mutattam, amit ha még emlékszik. Tudja, hogy kerüljön a háta mögé. Én addig el terelem a figyelmét bekerítjük két oldalról. De ha nagyon önfejű James, akkor már neki is van valami más terve, ami talán az enyémmel nem egyezik. El kell kábítani és ha megvan pillanatok alatt tudok értesíteni egy aurort, Dearbornt, az újonnan beköltözött lakótársamat. Csak szívességből engedtem, hogy nálam lakjon. Egyetlen jó ötlete volt és az a papír, amivel egymást közt üzentünk. Pillanatok alatt tudtuk ki mikor érkezik meg a lakásomra, ha később érkezik legalább megírta kések x órát. Tudtam, hogy mikor késik és megírta azt is, nagy bosszúságomra, hogy mikor vett el valamit a cuccaim közül, ami az enyém. Egyszerűen bosszantott engem, Dearborn. Szóval volt nekem volt egy tervem, amivel talán esetleg könnyen elkaphatjuk a támadót. Csak az volt a kérdés, hogy James megérettet-e a feladatot azzal a csöppnyi agyával. Én elterelem a figyelmét Potter, pedig elkábítja.
|| To:Potter || Note: mert, mi királyok vagyunk mindketten || Music: Popular