Lucius Malfoy

Tárgy: Lucius Malfoy Szomb. 9 Aug. 2014 - 18:03

Lucius Malfoy

 Kor: 17 Ház: Mardekár  Évfolyam: 7 

  Oldal: Semleges-Rossz  Play by.: Alex Pettyfer 

Vér:

Arany

Jellem:

Arrogáns, rasszista, sznob. Ezekkel lehet leginkább jellemezni, de ide most több kell, hogy megismerj, ugye? Mindig tudom, hogy mit akarok, legyen szó bármiről. Ha kitűzök magam elé valamit, akkor nem a jó oldalammal találkozhat az ellenfél. Keménykezű vagyok és megkövetelem a dolgokat, az engedetlenséget pedig nem szeretem. Megbocsájtani vagy sajnálkozni nem szoktam, ha erről van szó. A büszkeségemnek köszönhetően Istennek tartom magam.
Azt hiszed, nem gondolkodom? Tévedsz, barátom, minden egyes lépésem, mozdulatom pontosan megtervezett, és előre sakkozom ki, te mit fogsz reagálni. Én élvezem, de ne hidd, hogy elszállok a külsőmtől, az csak egy adottság, amivel vagy tudsz élni, vagy nem. Megvetek mindenkit, a Sárvérűeket, a Muglikat, de még az Aranyvérűek közt is különbséget teszek. Minden az arcomra van írva, olvass onnan, ha tudsz. Mégis mit vártál? Hogy részletesen elmesélem, milyen vagyok? Sokba fog ez neked kerülni… Nos... Nem én vagyok az, aki megriad a vér látványától, vagy elinal a következő pillanatban. Nem! Én ott fogok állni, mikor te elvérzel, és végignézem, miközben elszáll belőled az élet. Van egy másik oldalam is, tudok én gyengéd is lenni, na de nem neked és nem mindenkinek, csak annak aki kiérdemli. Képzeld, ha magas labdát adsz, kíméletlenül lecsapom, és olyan komoly pofával, mintha most jönne a világvége. Egyet piszok jól jegyezz meg, de inkább jegyzetelj, nehogy elfelejtsd... ha mondok valamit, annak súlya van, célzottan ugatom feléd, nem másképp, maximum nem figyelsz rám, bár én nem is kérem, de nem is ismétlem meg, amit egyszer kimondtam. Ha ígérek, akkor betartom, és az- az isten még nem született meg, aki megakadályozott volna abban, hogy azt maradéktalanul be is tartsam. Ha okos vagy akkor értesz félszavakból, olvasol a sorok közt. Pengeélen táncolok, az sokkal érdekesebb, szeretem a veszélyt, a taktikát. Abban profi vagyok. Nem kérek kegyelmet, nem is adok, a szánalmat máshol keresd. Hogy mondod? Nincs szívem? De, dobog, érzem, tedd ide a kezed, akkor te is fogod.

Csoport:

Diák

Kinézet:

Képzeld, én is nézek tükörbe, és látok is, azaz tudom, hogy milyen vagyok, na akkor jegyzetelj szépen. 175cm. Ennyi. Nem több, nem is kevesebb. A súlyomat pláne hogy ne kérdezd, nem állok mérlegre, nem vagyok én húsáru. Az ütésem erejét előbb megmondom, mint azt, legyen elég ennyi. Izmaim vannak, nem csak a helye, a ruháimat nem szokásom kitömködni, mint az őrült tiniknek, hogy nagyobbnak látszanak. Szőke hajszín, szürke igéző tekintet, halvány- sápadt bőr, ennyi. Elegáns megjelenés, ez elengedhetetlen akárhová is megyek. Ez vagyok Én! Lucius Melfoy

Történet:

1960-ban születtem Nagy Brittaniában. Aranyvérű családban, édesapám Abraxas Malfoy, az ő tulajdonságait örököltem részben. Arisztokrataként neveltek szüleim, ami azt jelenti, az én szavam törvény volt a kisebbségiek ellen, az volt amit én mondtam. Úgy nevelkedtem, hogy mindent megkaptam. Bármit, amit ellehet képzelni. Anyám a lehető legtöbb szeretetét nyújtotta nekem. Bár nem szerette a hosszú hajakat, így mindig röviden hordtam, ez a későbbi időkben változott meg. Apám... hát ő soha sem mutatta ki a konkrét érzelmeit, inkább meghúzódott a háttérben és más ügyeket intézett. Házi manók lesték minden szavát, ezen mindig csak mosolyogtam, de ez a mosoly egy gúnyos, lenéző mosoly volt. Magántanuló voltam, a legjobb tanárok tanítottak. Kitűnő tanuló voltam mindenben. Természetesen megtehettem azt is, hogy megalázzam a tanáraimat. Mindig sírva mentek el, néha vissza se jöttek, újak jöttek. Azok se bírták azt az iramot, amit diktáltam. Apám azt mondta, Brutusra hasonlítok, a nagyapámra. Ő se mutatott semmit az érzelmek iránt, kiváló diák volt és tisztelték őt. Azt akarta, hogy olyan legyek, mint ő. Ám hamar eljött az- az idő, amikor bejelentették szüleim, hogy érdekházzaságba kell belemennem. Nekem nem tetszett egy olyan dolog, ahol nem én dönthetek, hanem olyanba kell vetnem a bizalmam, akit nem is ismerek. Emiatt sokáig veszekedtünk. De mikor megismertem Őt, már eldöntöttem... de erről majd később. Az egyik téli estén. Hideg levegő süvített el a Kastély falai előtt, odakint, a kiszáradt fa tetején kerekded hóbagoly gubbasztott, szemei csukva, s úgy tűnt, mintha a förtelmes időjárásból mit sem érzékelne. Én is meg akartam feledkezni erről, de sajnálatos módon, nem tehettem. Apám meg akart valamit mutatni, de nem tette, nem jött ki.
- Lucius, gyere be. - szólt ki anyám, de nem mozdultam, csak figyeltem azt a madarat.
- Megígérte, hogy megmutatja...
- Lucius! - emelte fel édesanyám a hangját, mérgesen néztem rá, majd vissza a madárra.
- Kezdődik a táncórád. Apádnak most más dolga van. Indulj! - hallottam ismét anyám hangját, de én nem mozdultam, így csak az ajtó csapódását hallottam. Anyám mellém sétált.
- Az évek alatt törekedj arra, hogy olyan tudásra tegyél szert, mely segít életben maradnod, majd annak tökéletesítésével sikerüljön felemelkedned, a társaidon túllépni. Válj olyan varázslóvá, akinek a nevétől nem csak félnének, de tiszteljék is azt.
- Tudom. Nem vagyok hajlandó kicsinyes dolgokat csinálni, feltörök a csúcsra. - feleltem a nőre nézve, aki egy újabb kérdéssel bombázott.
- Szereted őt?
Kérdésére elmosolyodtam, Narcissára gondolt, tekintetem az ég felé emeltem, a lányt pár éve már ismerem, afféle érdekházasság miatt kötöttek össze minket azok a bizonyos szálak. De nekem ez más volt, szeretem őt, még ha nem is mutattam ki az érzelmeimet. Bár még ezekben az időkben fiatal voltam még, de minden szavam szent és sérthetetlen volt.
- Természetesen.
Anyámat elősszőr láttam nevetni, ilyen jó ízűen, amit abban a pillanatban rendezett le, boldog voltam, hogy láttam ezt akkor. Megkaptam egy pálcát, illetve az választott engem, ami már a tulajdonommá vált. Fáradságos munkába és nem kevés pálca mozdulatba került, mire az első varázslatom sikerült. Bár már ez régen volt, nem tudom mi is volt az. Azóta rengeteget tudok. Roxfort. Szüleim egy kegyetlenebb iskolába akartak beíratni, de nekem ez kellett. Meg kellett mutatnom, az itt élő kupacnak, ki is vagyok és hogy félniük kell a nevem. Mivel akkoriban senki se ért rá, aki elvitt volna, maradtam én, aki elmegy a senkik földjére. Az utam unalmas volt, egyedül cipeltem a cuccomat, meg ilyenek, amikhez fullra nem voltam hozzászokva. Csak egy jóképű fiatal fiú voltam, aki drága holmikban jár, s mindig divatosan öltözködik. Ez lehetett mindenki első gondolata, mikor rám néztek. A Teszlek Süveg alig került rám, de már ordította a Mardrekár nevet. Akik ismertek, azok félték a nevem, hiszen ismerték a kegyetlenségem, arroganciám. Ezek voltak a legfontosabbak az éveimből.

Pálca: Szilfa, sárkányszívizomhúr mag, 12 hüvelyk, merev
-Szilfa: ritka hárs alfaj, azoknak, akik jól végzik munkájukat, követik életcéljukat, akik szeretnének valami fontosat csinálni /felelősség/
-Sárkányszívizomhúr:
-agresszivitás jellemzi
-Akaratos, önző és kitartó, hatalmat akar, és rettenetes erőt képvisel
- erős muszkulin jelleg
- köze lehet a fekete mágiához
Sétapálca: Örökség. Kígyófejű bot, Szilfa, 50 cm, merev

Patrónus:

Semmi

https://themarauders.hungarianforum.com/