1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Bellatrix Black „Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
Származás : Aranyvérű Lojalitás : A Sötét Nagyúrhoz Családi állapot : Eljegyezve Lakhely : Black kúria Pálca : 12 ¾ hüvelyk, diófa, sárkányszívizomhúr, merev Idézet : Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel. Karakterlap : Miss Black Karakterzene : Sexy bitch Playby : Katie McGrath Kép :
Makulátlan aranyvérű lány vagyok, szüleim büszkesége. Modorom kifogástalan. Családom mindennél fontosabb számomra. Vőlegényem szívből szeretem. Tanulmányaimban élen járok.
Ugyan. Ezt te sem gondolhatod komolyan.
Könyörtelen fiatal nő vagyok, aki örömét leli mások szenvedésében. Gyűlölöm az embereket, gyűlölök mindenkit: aki mugli és aki nem, aki férfi és aki nem, aki csúnya és aki nem, aki okos és aki nem, aki magas és aki nem, aki vetélytárs, és aki nem. Gyűlöllek téged is.
Sose hidd azt, hogy ismersz. Cselekedeteimet mindig a pillanatnyi lelkiállapotom határozza meg, reakcióim teljességgel kiszámíthatatlanok. Súlyos tévedés lenne, ha érzéketlennek titulálnál, hisz egyenesen az érzelmeim vezérelnek. Ne próbálj hát kiismerni, úgyis kudarcot vallanál. Tény, hogy emberi kapcsolataim nem alapulnak mély érzelmeken, szereteten végképp nem. Gyűlölet, rajongás, vágy - ilyen érzelmek kötnek másokhoz. A barátság fogalma számomra üres fogalom, ahogy a sajnálat és a lelkiismeret is. Szemrebbenés nélkül tiprok át bárkin, aki az utamba kerül. Drukkolj, hogy ne te legyél a következő...
Jó érzékkel manipulálom az embereket. Sokak szerint ridegségemmel, önteltségemmel, akaratosságommal egy kiállhatatlan nőszemély vagyok - talán nem tévednek nagyot. Talán te is ezt gondolod? Nem zavar. Van önkritikám, de nem szégyellem, aki vagyok. Nem tűröm viszont az ellentmondást, próbálkoznod sem érdemes, ha nem akarsz a gyengélkedőn kikötni - vagy akár a Mungóban. Tizenhét éves vagyok - és nő, igen -, mégis mélyebbre ástam magam a feketemágiában, mint azt gondolnád. Töméntelen átkot és rontást tudok parádésan kivitelezni. Jobban jársz hát, ha nem állsz az utamba.
Megalázkodni semmilyen körülmények között nem vagyok hajlandó – hamarabb öletném meg magam. Büszkeségemen nem eshet karcolás megtorlatlanul. Céljaimban nem ismerek tréfát, minden elhatározásomat tűzön-vízen át keresztülviszem. Nem vagyok képes elviselni, ha keretek közé akarnak szorítani. Semmilyen erkölcsi korlátot nem ismerek.
Nézz rá a családomra! Egy hatalmas aranyvérű bagázs, tele betegfejű emberekkel, akiknek az a kényszerképzete, hogy belőlem mintafeleség és remek családanya kell váljon. Ilyen például az anyám. Évek óta nem váltottunk egyetlen békés mondatot sem. Az apám mindig kemény kézzel bánt velem, érzelmek nélkül, de rá legalább fel tudok nézni. Ő nem ellenzi annyira a céljaimat. Volt két húgom is - már csak egy van. Narcissa egész kedves lány, de igazság szerint sosem voltam jó nővére. A másik húgom meghalt, mikor összeállt azzal a sárvérűvel. Számomra legalábbis meghalt. Aztán ott a jegyesem, Rodolphus. A házasság gondolata idegen lenne számomra, de Rodolphus halálfaló - a házasságunk egy lépcsőfok lehet számomra, hogy közelebb kerüljek Voldemort Nagyúrhoz.
Tudod, kicsoda Voldemort Nagyúr? Hát persze hogy tudod. A valaha élt leghatalmasabb mágus, aki hamarosan uralma alá hajtja az egész világot. És én mellette fogok állni. Egyedüli nőként fogom felküzdeni magam idáig. Én leszek a leghűségesebb embere, aki a legelszántabban küzd érte és azért a világért, amit ő fog elhozni nekünk. Igazság szerint még nem beszéltem személyesen a Nagyúrral, de kisugárzása már első találkozásunkkor megfogott. Távolról végigmért, és én már ezt is kitüntető figyelme jeleként értelmeztem. Ne hidd ám, hogy bárkivel szóba áll, az ő kegyeiért küzdeni kell. Ez az egy pillantás számomra annyit jelentett: jó eséllyel szállhatok be a küzdelembe. Azt akarom, hogy bal alkaromra pillantva a Sötét Jegy nézzen vissza rám. Leghőbb vágyam pedig, hogy kiérdemeljem a Nagyúr elismerését és bizalmát.
Küllem:
Hófehér, makulátlan bőr, vastag szálú, göndör fényesfekete haj, kifejező sötétkék szemek... Minden kétséget kizáróan Black lány vagyok. Ha azonban jobban szemügyre veszed az öltözködésemet - és miért is ne tennéd, hisz tekinteted ösztönösen lentebb siklik az arcomról -, feltűnik, hogy felsőm jobban feszül kifogástalan alakomon, mint azt az aranyvérű etikett ildomosnak találná, és a dekoltázsom is többet mutat nőies formáimból. Alul sem takargatom magam: nadrágjaim és szoknyáim mind túl feszesek vagy túl rövidek - legtöbbször egyszerre mindkettő -, így bárki számára láthatók hosszú lábaim. A férfiakat olyan egyszerű az orruknál fogva vezetni... Tűsarkú cipőimben hosszú léptekkel szelem a folyosókat - a szembejövők inkább félrehúzódnak. Mozgásom könnyed, de oly' határozott, hogy rögtön látod: erős egyéniséggel van dolgod.
És láss csodát: ezúttal nem tévedtél.
Történetem:
Ennyire érdekel a történetem? Legyen hát! Nem azt fogod hallani, amit szeretnél, és nem is fogod tudni elmesélni senkinek - hisz halott leszel! -, de már nincs visszaút. Soha sehonnan nincs visszaút, drágám. Soha. Törsz előre - vagy elbuksz.
Képzelj csak magad elé egy tíz éves kislányt! Átlagos termet, vékony derék, rakoncátlan fekete loknik, bizalmatlanul csillogó barna szemek. Otthon kéne ülnie a kúria biztonságában, ehelyett London utcáit rója. Mélyen sértve érzi magát - már megint csúnyán összeveszett a szüleivel. Egyik sarkon fordul be a másik után; nem is figyeli, merre jár. Miért is tenné?... Tehetetlen düh tombol benne, és a tehetetlenség az az érzés, amit a legkevésbé sem képes elviselni. A legkevésbé sem. Egész belsője forr és lázong. Talán nem is megy haza soha többé, csak megy, megy egyre távolabb az otthonától, és meg sem áll a világ végéig. Legalábbis ezt határozta el. Dühben fogant terveinek azonban hamarosan durván véget vetett egy férfi: egy utolsó, mocskos mugli.
Nevesd ki! Így van, nevesd csak ki! Megérdemli. De ez a szerencsétlen kislány áll most veled szemben egy pillangókéssel a kezében, és majd meglátjuk, ki nevet a végén.
Miért is szépítenénk azt, ami történt? A mugli férfi megerőszakolt. Ott helyben, az utca kellős közepén. Talán tíz percig ha tartott az egész, aztán felállt és sorsomra hagyott az út kövén kuporogva, méltóságom és önbecsülésem romjai között. Akkor még azzal sem voltam egészen tisztában, mi is történt velem pontosan. Egy pisis gyerek voltam. Nem ugyanaz a nő, aki most vagyok.
Mégis kinek beszéltem volna róla? A szüleimnek, akiket egyébként is gyűlöltem? A húgaimnak, akik még nálam is kisebb gyerekek voltak? A barátaimnak, akik nem léteztek sosem? Nem. Nem beszéltem róla senkinek. Mélyen magamban tartottam, ahogy minden más fájdalmamat is. Nem mutattam gyengeséget: gőgösen felszegtem a fejem, és annál agresszívebben törtem előre. Minél több keserűség rakódott le bennem, annál erősebbnek mutattam magam kifelé. A sok rétegben felhalmozódott, soha fel nem dolgozott sérelmek egyre magasabb és szilárdabb falat vontak körém.
A fal lassan áthatolhatatlanná válik. S ha az utolsó rés is betömődik, ahol beszivároghatna a fény...nos, nem, ebbe már te sem akarsz belegondolni. Hisz egyetlen vágás - igen, hallani akarom az ordításodat -, és hopp! Már nem mondod el senkinek. Az élet oly' rövid...
by 
