Gwen & Kali

Kali & Gwen

Igazán jól alakult a tegnapi meccsünk a Mardekár ellen. Szoros küzdelem volt, azt meg kell hagyni, de végül sikerült győzelmet aratnunk a lányokkal. Tegnap hulla fáradtak voltunk, így hamar feljöttünk az ünneplésről, viszont most hétvégén van a szokásos, „legális” roxmortsi kiruccanás, így úgy döntök, mindenkinek jól esne egy kis lazítás, indítványozom hát, hogy nézzünk le a Három Seprűbe. Komoly küzdelem volt, egy ilyen meccs után igenis kijár a lazítás, a szórakozás mindenkinek. A lányok helyeslik az ötletet és el is indulunk.
A délután jól indul, mindannyian kedélyesen iszogatunk, beszélgetünk. Mi szerencsére nemcsak csapattársak vagyunk, annak ellenére, hogy teljes lány bagázs, egészen nagy közöttünk az összhang. Előfordulnak persze konfliktusok, összezörrenések, amikbe olykor nekem is bele kell folynom, hogy elsimítsam a helyzetet, de ez szerintem természetes. Nem lennénk azonban jó csapat, ha emberileg nem tudnánk együttműködni.
Abból is látható, hogy jól kijövünk egymással, hogy a szabadidőnket is szívesen töltjük együtt. Három lánynak azonban rövidesen vissza kell térnie a kastélyba, köszönhetően az elmaradt házi feladataiknak, amik halomban állnak, így kissé megfogyatkozott létszámban folytatjuk az iszogatást. Mivel jókedvemben vagyok és éppen mindenkinek kiürült a korsója, felajánlom, hogy a következő kört én állom és már el is indulok a pulthoz, hogy rendeljek. Azon persze nem gondolkoztam el, hogyan is viszem vissza az asztalhoz a korsókat, de nem esem kétségbe. Nem vagyok ugyan kocsmáros, se pincér, de csak elbírok már négy vajsörrel! Büszke is vagyok magamra, miután kis egyensúlyozás után sikerül mindegyiket felkarolni. Megfordulok és elindulnék az asztalunk felé. Alig teszek azonban meg pár lépést, mikor érzem, hogy valaki teljes erőből belém rohan. Elég biztosan állok alapvetően a lábamon, így el nem esek ugyan, de az egyensúlyomból a váratlan ütközés kissé kibillent, aminek hatására a négy korsóból kettő nagy csörömpöléssel a padlóra zuhan és darabokra törik, a sör pedig természetesen szanaszét folyik. Igencsak bosszú képpel pillantok a szőke lányra, aki így letarolt, nem is rejtem véka alá, hogy dühít a figyelmetlensége. Szerencsére annyi legalább van benne, hogy egyből felajánlja, megtéríti a káromat, amit én mondhatni el is várok egy ilyen helyzetben. Velem jön az asztalhoz, ahol leteszem a lányok elé a megmaradt két korsót, hogy legalább azokat biztonságba helyezzem és visszasétálok a pulthoz a szőke lány társaságában, aki láthatóan engesztelni próbál.
- Azért legközelebb figyelmesebben dühöngj - A jegyzem meg szárazon. Nem kenyerem a bájolgás és eszem ágában sincs elrejteni, hogy mennyire nem örülök annak, hogy így letarolt. Mindenesetre azt jó néven veszem, hogy legalább próbálja helyrehozni, ha már hibázott és mikor társalgást kezdeményez, nem viselkedem vele bunkón. Csak a rám jellemző kimért stílust tartom meg. Az meg olyan „gwenogos” ahogy mondják az ismerőseim és ezen nem is áll szándékomban változtatni.
- Hm, végül is úgyis mondhatjuk. - Nem ismerem a lányt, így nem látom okát a túlzott bizalmaskodásnak. A következő kérdése ezért is lep meg kicsit. Hogy csatlakozzon hozzánk? Ránézésre, meg ahogy beszél, úgy tűnik, ivott már talán nem is olyan keveset, ezért jöhetett ez rá. Nem ismerem, de biztosra veszem, hogy roxfortos lehet, méghozzá fiatalabb nálam. És ha már így van, nem szerencsés, hogy egyedül csámborogjon itt. Nem az én felelősségem, de nem lenne szívem sorsára hagyni, főleg, ha már egyszer, még ha figyelmetlen is volt, de igyekszik jóvá tenni.
- Rendben, nem bánom. Ha szeretnél, gyere, ülj csak le hozzánk - mondom és egy mosolyfélét megpróbálok megereszteni felé, ami persze lehet, nem épp a legőszintébbre sikerül. Nem savanyú az arcom, vagy ilyesmi, de kitörő jókedvet sem tudok tettetni. Inkább csak afféle udvariassági mosoly féle, hogy mégse legyek olyan mufurc. Majd megfogom az éppen kicsapolt vajsöröket, megvárom, hogy a lány fizessen, aztán elindulok velük az asztalom felé. Ha még mindig úgy gondolja, a szőkeség is követhet, de én tovább nem fogom invitálgatni. Végtére is engedélyt adtam már neki, ezek után a többi rajta áll.