1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Tárgy: Duncan H. Griffen Csüt. 13 Nov. 2014 - 19:48
Duncan Heine Griffen
Kor: 18 Ház: Hollóhát Munka: Író, Jogot tanulok, Kém
Oldal: Semleges Play by.: Grant Gustin
Vér:
Aranyvérű
Jellem:
Eh, ezt a részt mindig is utáltam, mert sose tudtam magam tökéletesen körülírni, de próba cseresznye. Nem vagyok tökéletes, sosem voltam nem is leszek. Nem vagyok egy kezes bárány, inkább öntörvényű fenegyerek, akit hajt a vére. Mindenem a szabadság és a függetlenség. Nem mondhatnám, hogy mintabátynak születtem. Sosem voltam jó, vagy rossz. Egy kicsit mindkettő. Az emberek viszont ragaszkodnak ahhoz, hogy valamelyik végletben megragadj. Érzelmek, vágyak, ötletek hajtanak mindenkit. Vannak döntéseink, amelyek alapján megítélnek minket. Nézőpont kérdése minden. Nem szeretek mások véleményére alapozni. Nem másokért élek, ezért. Magamért teszem azt, amit teszek. Bár, mindig meg tudják mondani az emberek egymásnak, mit tegyenek, és hogyan, még akkor is, ha nem kérdezték. Én azt mondom, minden ember, a maga életének kovácsa. A személyiségem az úgy van elcseszve ahogy van. A hangulatom sokszor a környezetemtől függ, a lelki állapotomtól, mely szintén romokban hever. Egyik pillanatban lehetek kedves, mókás, egy olyan férfi, kivel szívesen leélnéd életedet, de a másikban, még maga a Sátánnál is szörnyebb vagyok. Mert ilyenkor elég elcseszett kedvemben vagyok. Igaz, alapvetően is megbújik bennem némi arrogáns, bunkó nyerseség, de olyankor... inkább ne akard megtudni. Sokan kérdezték már tőlem, hogy mégis hogyan vagyok képes arra, hogy mindig vigyorogjak. Elárulok egy nagy titkot. Könnyed vagyok és nem az a típus, akit egy-egy rossz hír napokra a szobájába üldöz, vagy búskomorrá tesz. Ilyen esetekben nem kell nekem más társaság, csak egy üveg tömény és másnapra minden sokkal szebb lesz. Azért azt ne gondolja senki, hogy éjjel-nappal csak vigyorgok, vannak olyan esetek, amikor a komolyabbik formámmal találkozhatsz, de jobban szeretem lazábbra venni a figurát. Ha viszont feldühítesz, kedves barátom, akkor ne számíts túl sok jóra, mert hiába kedves a mosolyom, az öklömmel való találkozást nem biztos, hogy annyira élvezni fogod. Néha talán túlságosan hamar elpattan a cérna, ezt be kell valljam, ilyenkor pedig nem vagyok egy túl könnyű eset. Öröklött temperamentum, vagy csak az élet formált ilyenné? Fogalmam sincsen, de nem is érdekel, ez van, én elfogadtam, ha valakinek nem tetszik, akkor így járt. Bizonyos esetekben eszméletlenül makacs és önfejű tudok lenni, ha valamit a fejembe veszek, akkor azt véghez is viszem, kerüljön bármibe - igen, kerüljön bármibe, ha kell, akkor másokon is áttaposok, nem mindig a jó lelkemről vagyok híres. Imádok tanulni, a mai napig bújom az ismeretlent. Rekesz számra halmozom a könyveket, olvasok és tanulok egyszerre. Nagyon gyorsan tanulok, precíz pontossággal őrzöm meg új ismereteimet. A memóriám éles. Nem felejtek el arcokat, neveket, helyeket… Ja és könyvet írok. Ezidáig 3 könyvem jött ki. Erről részletesebben az ET-ben olvashatsz!
Csoport:
Varázsló
Kinézet:
Barna haj, zöld szem, tiszta sablon. Meg semmi extra... Mondjuk egészen sármos gyerek vagyok, de kár ezt szajkózni. Ja, nem... nem vagyok szerény, csak most mit foglalkozzak ezzel? Ja! Hogy neked ez kell!? Arcomat rövid barna haj szegélyezi. A mai divat szerint van nyírva, nem túl hosszú, de nem is kopasz. Nem tartozok azok férfiak közé, kik órák hosszát képesek eltölteni a fürdőszobában. Egyszerűen a tükörbe nézek, ujjaimat hajamba szántom, és máris kész a frizura. Kócos, de mégis ellenállhatatlan. Ne merd tagadni, hogy nem jön be.. Lépjünk tovább zöld fényárban úszó íriszeimre. Tekintetem komoly, néha egészen világoszöld szempár mered szemeidbe, oly módon, hogy ha tekintettel lehetne vetkőztetni, képes lennék rá. Kiállásom kimért, magabiztos, s előkelő. Szekrényembe inkább az egyszínű ingeket találod meg, pólókból is van, csak kevesebb. A kényelemre törekszek. Rengeteg zakóval, öltönnyel rendelkezek. 180 cm magas és 73 kg vagyok
Történet:
Fogalmam sincs igazából, honnan kezdjem, mert lényegében jó messzire visszamehetnék, de inkább nem untatlak minden apró, rezdülésnyi kis előzménnyel, valamennyit viszont mégis jó, ha tudsz. Először is a családom! Anyám: Aurora Elinor Moody / Meghalt 25 éves korában / Apám: Oliver Alain Griffen / 39 éves / Testvérem: Alice Griffen / 17 éves / Legjobb barát: Matthäus Mayfair / 18 éves /, Odette Sharma / 18 éves / Egyéb: Alastor Moody / nagybáty /
Beceneveim: Dun, Mr Morci
Kezem végigfut az öreg könyv borítóján. Életem minden állomását lejegyeztem ide, mégis több ez, mint egyszerű napló. A modern időkben talán regénynek neveznék, azonban én nem tudom, merjem-e annak hívni. Nincs művészeti értéke annak, aki jártas az irodalom tudományában, ahogy én nem vagyok. Mementó ez, egy élet emlékei. Legbelsőbb titkok, apró vallomások. Olyan dolgok, amelyeket nem ismer senki, rajtam kívül. Odette egyszer a kezébe fogta, de akkor ez a könyv még sokkal, sokkal rövidebb volt. De majd oda is elérünk. Most csak fellapozom, át átpörgetem az első pár fejezetet. Hamar megtalálom, amit kerestem. A lapok vékonyak, akár a pergamen, az írás pedig majdhogynem olvashatatlan. / Csúnyán írok nah /
Hogy jól esik-e, hogy felcsigázhatom a kíváncsiságod? Nagyon. Ígérem, nem húzom sokáig. Akarva akaratlanul is elfogott a nosztalgia. Most olyan békés volt körülöttem minden, oly nyugodt. Mikor nem, ha most van idő elmélkedni a múlt dolgain. Szemeim lecsukódtak, én pedig hagytam, hogy elragadjanak az emlékek. Visszarepítettek engem… vissza egyenesen oda, ahol ez az egész elkezdődött…
Kirkwallben éltünk. A testvérem és én nagyon közel álltunk egymáshoz, szerettem őt, sokat játszottunk. Amikor sírt én vidítottam fel. Egészen addig a napig... anyám meghalt, utoljára Alice látta élve, ő ott volt vele és nem tett semmit. Látta, ahogy meghalt. Szerettem anyámat, hiszen tőle kaptam a Heine nevet is. A kedvenc hőse volt még az ő gyermek korában és azt szerette volna, ha én rá hasonlítok majd. Heine Kennway. Az író, a Hős, a Harcos, a szerető apa, a szerető testvér.... Álomtalan álomban reménykedem. Hallottam már, mikor a halottakra azt mondják, elaludtak. Valóban ilyen a halál? A legédesebb, legmelegebb, legmélyebb, soha véget nem érő álom? Ha ilyen, akkor bizony egyáltalán nem bánnám. Az értetlenség, a kíváncsiság mélyen fészkelte magát a koponyámba, minduntalan kaparja annak falát, utat szeretne, válaszokat arra, amit egyáltalán nem értek. Miért pont neki kellett meghalnia? Miért nem én voltam akkor nap ott? Akkor még mindig élne anyánk! Alice pedig semmit nem tett. Azóta rémálmaim vannak, minden éjjel ugyanaz. Sírok.. könnyeim peregnek, utat szántva maguknak a fehér arcbőrön, minden este így megy ez, tágra nyílt szemekkel riadok fel minden egyes alkalommal, amikor meghallom azokat a hangokat.. nem tudom, mi történik, de valami rossz, valami nagyon rossz dolog és képtelen vagyok abbahagyni a sírást.. Hol vagy? Miért nem vagy itt mellettem? Úgy sokkal könnyebb lenne… tudom.. Szükségem van rád.. Változik a kép, összemosódnak a színek, a falak összepréselnek, hogy új helyen köpjenek ki satujuk szorításából. Godric's Hallow .... Egy mező, középen egy hatalmas fa, de az érzések mások, másmilyen formában ömlenek rám. Már nem vagyok egyedül. A barátaim itt vannak mellettem, de csak hárman vagyunk.
- Nem gondolod, hogy ideje lenne elé állnod? - kérdezte Matt, miközben lemászott mellém a fáról, közben olvasta a sorokat, amiket megírtam már. - A megfogalmazás helyes, nem gondolom. – feleltem neki, miközben még mindig írtam. - Dunken… - - Ne Dunkenezz, mégis mit akarsz, hogy mondjam meg neki? Hello hugi, a gyűlöletem feléd nem személyes, csak kicsit kattant vagyok. Mindez azért, hogy megvédjelek! – emeltem rá a mérges tekintetem, figyeltem a meglepett arcát, majd komoly lett. - Rád vallana, de ha engem kérdezel, finomabban adagolnám. - Mi van, megkopott az iróniaradarod? – mosolyodtam el és újra a sorokat bújtam, majd Odette simult oda hozzám és a tekintetemet fürkészte, míg én az övét. - Sokkal jobban tudom, mi zajlik le benned, mint te magad, ess túl rajta, idővel könnyebb lesz. Itt vagyunk veled.
A húgommal a kapcsolatom a mai napig inkább lent van, mint fent. Egyszerűen nem tudtam feldolgozni azt a tényt, hogy ő látta utoljára és látta anya halálát, míg én nem voltam ott. Tudtam volna tenni ellene bármit is? Szerintem igen! Ha beszélek vele, akkor az a lenéző, vagy épp ordítok vele. Ha hozzá se szólok, akkor nem is figyelek rá. Mondhat bármit, lepereg rólam... Hogy miért teszem ezt? Egyszer majd, elmondom neki és megfogja érteni...remélem.
Hollóhát! A 2 legjobb barátommal együtt kerültünk be, mindhárman szerettünk olvasni és vágott az eszünk, mint a borotva. A szar az egészben az volt, hogy egy évvel később a húgom is Roxfortba került, igaz ő a Griffendélbe. De kerültem őt, mint macska a forró kását. Egyszer védtem meg őt, amikor letámadták páran...azóta erre nem került sor. Kvidicseztem: Hajtó voltam és imádtam
A könyveim - Ego autem ecce alia - avagy Az Életem másképp - két évig írtam, 140 oldalas, majd a boltokba került. - Ha anyánk nem halt volna meg, ha mind négyen együtt maradtunk volna, az életem a testvéremmel nem bomlott volna meg ennyire. - Et mundus per meos oculos - avagy Ahogy Én látom a világot - ismét két évembe került, 240 oldalas - Egy sárkánnyá változott gyermek és a világnézetei - Frater - Testvér - 200 oldalas 3 évig írtam. Jobb testvérként, más szemszögben írom meg egy másmilyen létezést. Ha nem Griffen, hanem valaki más lettem volna... Sok sok példányban eladva - Adeptus arca clausus est - avagy A Végzeted Megpecsételődött - ezidáig 56 oldalas még... - egy hányaveti sorsú fiú kalandjai, tele érzelmekkel, tele vérrel, gyalázattal és a törekvésre, mely arra irányul, hogy a világ más szemmel lássa őt!
Van egy adottságom, amely valóságos. Vannak pillanatok, amikor a jövőt látom, az egy órával később történteket. Ilyenkor teljesen ledermedek, védtelen leszek, zöld tekintetem szürkévé változik. És látok mindent. De csak a rosszat. A vért. A halálfalók ténykedéseit, ki mikor csap le és kire. Ekkor szoktam titokban Dumbledornak jelenteni egy levéllel. És ő pedig próbálja megakadályozni azt a szörnyűséget. Van egy Hóbaglyom: A neve Ifu és 4 éves. Rendkívül értelmes. Mindig velem van. Vele szoktam Dumbledorral levelezni.
Sokszor riadok fel éjszaka álmomból, izzadtságtól csatakosan, mert midig újra lejátszódik szemeim előtt az a pillanat... A kép fokozatosan sötétül, eltűnik minden, a házunk, a testvérem, anyám mosolya. Felébredek és ismét ott találom magam. Ott, a valóság hideg padlóján... Jó lenne végre egy kis nyugalom, bár tudom, hogy úgy sem lesz részem benne sohasem. Minden éjszaka rémálmokat hordoz és félelmet. De erősnek kell lennem, ahogy eddig is tettem. Nem szabad feladnom. Ki kell tartanom a végsőkig. Magamért. A barátaimért. A húgom miatt. Szeretem őt...
ELFOGADVA! Nagyon szépen megírt, és tartalmas karakterlapot olvashattam. Ezért természetesen elfogadva:) Már csak avatar foglalás, és játszótárs keresés vár!
Kor: 18 Ház: Hollóhát Munka: Jog asszisztens, kém Oldal: Saját oldal
Jellem:
Nem sokat tud rólam a családom, ahogy én se tudok sokat róluk. Mind magunkba fordultunk anyánk elvesztése után. Húgomon és rajtam látszik, hogy egy vér és mégis két különböző természet vagyunk. Apa művészi tehetségét én örököltem jobban, az írásra való hajlamom és az igazság felé való áhítozás mind tőle jön ami a természetembe jelen van. A igazságszolgáltatás a kémkedés az ész anya reszortja volt. E kettőt összegyúrjuk és megkaptok engem, vagy éppen Alicet csak az összetétel nála inkább anyánk felé húz. Sokkal megfontoltabb voltam mindig is, mint apám vagy húgom és meg is értettem miért kerültem a Hollóhátba. Imádtam a házam és senki nem kérdezett a magánügyeimről.
Nem vagyok tökéletes, sosem voltam nem is leszek. Nem vagyok egy kezes bárány, inkább öntörvényű fenegyerek, akit hajt a vére. Mindenem a szabadság és a függetlenség. Nem mondhatnám, hogy mintabátynak születtem. Sosem voltam jó, vagy rossz. Egy kicsit mindkettő. Az emberek viszont ragaszkodnak ahhoz, hogy valamelyik végletben megragadj. Érzelmek, vágyak, ötletek hajtanak mindenkit. Vannak döntéseink, amelyek alapján megítélnek minket. Nézőpont kérdése minden. Nem szeretek mások véleményére alapozni. Nem másokért élek, ezért. Magamért teszem azt, amit teszek. Bár, mindig meg tudják mondani az emberek egymásnak, mit tegyenek, és hogyan, még akkor is, ha nem kérdezték. Én azt mondom, minden ember, a maga életének kovácsa. A személyiségem az úgy van elcseszve ahogy van. A hangulatom sokszor a környezetemtől függ, a lelki állapotomtól, mely szintén romokban hever. Egyik pillanatban lehetek kedves, mókás, egy olyan férfi, kivel szívesen leélnéd életedet, de a másikban, még maga a Sátánnál is szörnyebb vagyok. Mert ilyenkor elég elcseszett kedvemben vagyok. Igaz, alapvetően is megbújik bennem némi arrogáns, bunkó nyerseség, de olyankor... inkább ne akard megtudni. Sokan kérdezték már tőlem, hogy mégis hogyan vagyok képes arra, hogy mindig vigyorogjak. Elárulok egy nagy titkot. Könnyed vagyok és nem az a típus, akit egy-egy rossz hír napokra a szobájába üldöz, vagy búskomorrá tesz. Ilyen esetekben nem kell nekem más társaság, csak egy üveg tömény és másnapra minden sokkal szebb lesz. Azért azt ne gondolja senki, hogy éjjel-nappal csak vigyorgok, vannak olyan esetek, amikor a komolyabbik formámmal találkozhatsz, de jobban szeretem lazábbra venni a figurát. Ha viszont feldühítesz, kedves barátom, akkor ne számíts túl sok jóra, mert hiába kedves a mosolyom, az öklömmel való találkozást nem biztos, hogy annyira élvezni fogod. Néha talán túlságosan hamar elpattan a cérna, ezt be kell valljam, ilyenkor pedig nem vagyok egy túl könnyű eset. Öröklött temperamentum, vagy csak az élet formált ilyenné? Fogalmam sincsen, de nem is érdekel, ez van, én elfogadtam, ha valakinek nem tetszik, akkor így járt. Bizonyos esetekben eszméletlenül makacs és önfejű tudok lenni, ha valamit a fejembe veszek, akkor azt véghez is viszem, kerüljön bármibe - igen, kerüljön bármibe, ha kell, akkor másokon is áttaposok, nem mindig a jó lelkemről vagyok híres. Imádok tanulni, a mai napig bújom az ismeretlent. Rekesz számra halmozom a könyveket, olvasok és tanulok egyszerre. Nagyon gyorsan tanulok, precíz pontossággal őrzöm meg új ismereteimet. A memóriám éles. Nem felejtek el arcokat, neveket, helyeket… Ja és könyvet írok.
Küllem:
Barna haj, zöld szem, 180 cm magas és 73 kg vagyok. Grant Gusintra hasonlítok azt mondják, de elhiggyem ezt vagy ne azt nem tudom. De lépjünk is tovább az öltözködési szokásaimra. A kényelemet helyezem előtérbe, de a jogi pálya futás miatt rengeteg zakót, öltönyt öltök fel magamra. Sok inggel és talárral találkozhatsz még abba a ruhásszekrényembe. Nem szeretek sok színbe virítani és képzeld meg vannak a sportosabb ruháim is a szekrényben, mint a póló és a farmer vagy a melegítőnadrág, de azokat ritkán veszem fel. Nagyon kimért és komoly a kiállásom. Magabiztos és előkelő, amit elvárhatsz egy aranyvérű ifjonti felnőtt fiútól, aki már a munka világába kezd bekapcsolódni.
Történetem:
Júniusba még én voltam az iskola első és a hollóhát prefektusa, nyáron már én lettem a wizengamot legjobb gyakornoka. Mégis hogyan történt? Ezt fogom elmesélni neked. tudod milyen napon születtem 1969 nyarán az egyik legvérfagyasztóbb éjjelén amit a vérengzés éjszakájának neveznek. Anyám majd nem elvesztett engem, mert dolgozott és harcolt még állapotosan is. Több száz ember hallt meg ezen a napon öt évig biztos gyászolt egész Európa. A születésem, akkor kezdődött meg a gyilkolások közepette és anyámnak rá kellett döbbennie veszélyeztet mindvégig engem. Ezért sokszor láttam bűntudatot az arcán hogy én a szíve alatt voltam akkor mikor egy-egy átok súrolta őt és ezt mind megérezhetem magzat koromba. Rögtön utánam Aliceszel volt várandós így engem nevelt és szoptatott míg húgom a pocakjába növekedett. Otthon volt és munkaháttérbe szorult. Igaz erre az időszakra nem emlékszem úgy csak érzések maradtak fent és képek a mosolyáról. Négy éves voltam amikor teljes munkaidőbe visszatért dolgozni. Egy nevelőnő vigyázott néha ránk vagy éppen apa volt otthon velünk. Anyám szabadnapjait mindig velünk töltötte és Apám is ugyan így. Soha egy rossz szó se hagyta el a szájukat, ha vitáztak kibékültek már azon a napon. Az otthoni Kirkwalli halloweenek és az otthoni karácsonyok. Ma azt mondanám, hogy a Paradicsom volt. Sokan kérdezik meg a brutális gyilkosság tagjait emlékszel-e még arra a napra? Azt kell mondanom nem tudom elfelejteni. Mind otthon voltunk apa épp egy újság cikket írt egy újságba. Én, pedig hatéves létemre olvastam egy könnyedebb mesét. Anyu és húgom elment sétálni bevásárolni a faluba. Olvasás közben rám tört valami rossz és valami hiány érzés, akkor halt meg anyu. Akkor változtam valami mássá. Apám előtt titkoltam a este felé néha-néha rám törő rémálmokat. Alice traumája lekötötte apát így velem annyit nem foglalkozott mint vele. Emlékszem arra a napra, hogy sírt mikor elköltöztünk Kirkwallból, mindent hátrahagytunk, ami minket anyuhoz kötne apu kivételével. Godric's Hollowba de ezt mindenki tudja, nem is értem miért írtam le.
Patrónus: Ocelot Vér: Arany Pb: Grant Gustin Csoport: Varázsló