Frederick Garland

Vendég

Frederick Garland

Fred

Kor: 37 Ház: Hollóhát volt Évfolyam/munka: Legendás Lények Gondozása prof Oldal: Nem akar belefolyni

Jellem:

Hát ha én azt tudnám.. Az iskolai évek alatt egy csendes, megfigyelő diák volt, aki tátott szájjal bámult mindent, ami újdonság volt számára, még ha az egy egyszerű mutatvány volt. Több észt osztott neki az élet, mint ügyességet, viszont rettentően kitartott amellett, amit produkált. Nem volt sok barátja, de elegen voltak körülötte, hogy nagyszerűen érezze magát. Az évek alatt azonban megcsappant a lelkesedése az iskola iránt, annyira, hogy többször készült arra, hogy idő előtt szakít meg mindent, de végül mersze nem akadt. Elvégezte, meglépte, és hosszú évekre eltűnt mindenki elől, aki valaha is, kicsit ismerte.
És mivé vált a cserebogár?
A gyermekkora óta őt kísérő dadogás megszűnt, helyette egy nagyszájú, szabadlelkű fazon tért vissza. Nem fél kimondani a gondolatait, néha ezzel átlépve a hatáskörét, de nemigen törődik vele. Nem végletekig egoista, sőt, inkább másokkal foglalkozik, mintsem magával, tisztában van minden hibájával, és ügyességével. A varázslás terén nem lett a legügyesebb, de amit akar, azt most is kitűnően produkálja. Nem tud csini bűbájokat, de védelem-támadás párosa a csuklójában pihen. Nem éri meg ujjat húzni vele, nem az a türelmes fajta, ha erről van szó. Ha úgy adja a lehetőség még a mugli-módi ökölpárbajt is beveti. Szabadszelleme az egész lényére, tetteire is kimutatkozik. Sosem öltözik elegánsan, csak kényelmesen, ami neki megfelel, nemigen törődik a dress-code nevezetű kifejezéssel. persze, ha nagyon akadékoskodnak, képes a pucér nyakára csatolni egy csokornyakkendőt, és kijelenteni, hogy immáron csinosban van, békén lehet hagyni. Link fazon, tehát, akin sokan nevetnek, mulatnak, és nem is rejti véka alá, hogy ő mindeközben mennyire jól szórakozik. Talán komikusnak készült, csak eltévedt. Nem szokása idegeskedni, izgulni, azonban néha a legapróbb dolgok húzzák fel, és csapong kifele. Nem szokása kedvből átkozni, ahhoz tenni is kell, nem is keveset. De nemigen kedveli, inkább ül le és tárgyalja meg, ha menthető a helyzet.
Nem beszél arról, hogy merre járt, mit csinált, és mit tett azért, hogy most a professzor név csendül a megszólításában. Bemutatja a végzettségét igazoló lapot, bebizonyítja, hogy tényleg neki teremtették ezt a pályát, de a miért, és hogyan az tabu. Az ő kis titka. Ezt a kis „titokzatosságot”, elérhetetlenséget tartja fent, és formálja maga köré, mikor új közösségbe kerül. A tanítást az élet sodorta elé, így az új terepen, gyerekekkel kicsit tapasztalatlan. szoknia kell, hiszen nincs saját gyere, nem volt öccse, húga, és más kölykére sem ügyelt. Persze, kissé gyermeki ő is maga, ez könnyít a helyzeten, de semmi több. A magányos farkas útját szokta meg.
Negatívumai igenis vannak, nem tagadja sosem. Vulgáris, több nyelven is, és nyersen őszinte. Szabadidejében füstöl, és a Szárnyas Vadkanban iszogat, persze, nem minden alkalommal, de neki is kell némi lazítás. Az óra keretei között szigorú, kissé katonás rendet tart, de aki mögé néz, megláthatja, hogy csak a jót akarja, hiszen nem puha kiscicákkal ismerkednek a nebulók.

Küllem:

A legelső megszemlélendő dolog az ő szakmájában az, hogy megvan minden végtagja, ujjai, kiálló része, egyelőre. Persze, ezen felül sok minden számít, mely megemlítendő. 185 centi körüli magassággal szeli mindennapjait, az átlagban maradva. Testalkat szálkás, a vaskostól messze állva, azonban karjain jól láthatóan kirajzolódnak azon izmai, mely mindennapi tevékenységeihez elengedhetetlenek. Nem izompacsirta különösebben, nem is fog a hasán a hetvenkét kocka kirajzolódni, de a sörhas egészen messze áll tőle. Barna lobonca változatos hosszúságokban pompázik, hol rövidebb, hol egészen hosszú, mely nem attól függ, hogy milyen kedve van éppen, hanem inkább attól, mennyire lusta ezzel foglalkozni. Vagy épp mennyire ér rá fodrászkodni. Írisze a kék mélyebb árnyalatából kaptak színt, tekintetében pedig mindig csillog valami gyermeki komiszság, olyan, amelytől kellemes hangulatot áraszt, nem olyat, aki mellett kényszeresen feszeng az ember. Arcán folytonos borosta, kisebb szakáll kombinációja pihen, csupaszra pedig valószínűleg utolsó útján kerül majd csak sor. Ruházata jellemzi őt a legjobban. Nem hajlandó ünnepélyes viseletbe bújni, mint egy lázadó tinédzser, mert rettentő kényelmetlennek érzi. Talárt is csak nagyritkán, kabátszerűen visel, és képes egy dresscode stopot elintézni annyival, hogy csupasz nyakára csokornyakkendőt köt. Általánosságban farmert hord, nagy strapabírása miatt, felsőtestét ingek, kissé kopott felsők jellemzik. Hidegebb időkben bőrkabátot, kellemesebb fokokban csak egy mellényt visel. Lábáról pedig elengedhetetlen kellék az elpusztíthatatlan bakancsa.

Történetem:

Apró, egészen névtelen családba született egy nap hajnali órájában. Első, és egyben utolsó gyerekként érkezett, nem is terveztek neki testvért, és a véletlen sem szólt bele a tervekbe. De így sem telt unalmasan az a bizonyos gyermekkor. Mugli környéken nőttek fel, mivel a szülők új környezetre, és izgalmasabbra vágytak. Persze, óvatosan ugyan, de napjaik része volt a mágia, viszont ügyeltek minimalizálni azt, így a kandallót sem nagyon használták, sokkal inkább autót, biciklit, ami csak volt. Fred maga a szomszéd gyerekekkel bandázott, amikor csak lehetett. Sokáig hitték azt a szülők, hogy gyermekük kvibli, mivel egyáltalán nem mutatkozott jele annak, hogy a mágia egy apró szelete neki is jutott. De nem csüggedtek, akkor is szerettek volna, ha így hozta volna a sors, viszont mégis megmutatta mire képes. Először apró lépésekkel, mint a csecsemők, majd végül egy szép napon robbant ki belőle, szó szerint. Az esetet pár kuka, és egy fészer bánta, no meg az ijedtség, amely hamarabb ült el, mint a por. Innen egyenes út vezetett a Roxfort felé, és bár rettentően tartott magától az egésztől, és a barátokat sem akarta hátrahagyni, a nagy napon mégis felszállt a vonatra.
Ahogy az szokott lenni, a várakozás maga sokkal hosszabb, mint átélni valamit. Mire kettőt pislogott, és ténylegesen felfogta, hova csöppent, már el is telt két hét a tanításból. Ismerkedett, tapasztalatokat, új barátokat gyűjtött. Nem vált a legügyesebbek, a legbátrabbak egyikévé, és a rettegett emberek közé sem. Egy arc volt a sok közül, de nem is bánta, nem akart központban lenni. Sokkal jobb megfigyelő volt annál, és mindent megjegyzett, amit csak beszippantott az agyába. Rettegett a házvezetőjétől évekig, így ha szabályszegésről volt szó, meg sem mozdította magát, megbújt a jó gyerekek táborában, és meghátrált, viselve, ha akár valaki gyávának is nevezte őt. Ő így élvezte a mindennapokat.
Tanulmányai során elméletben remekelt, gyakorlatban gyengébb volt, de kitartott. Ahogy haladtak előre az évek, úgy forrt ki jelleme, vált a kissé visszahúzódó fiúból először eszes zsenipalánta, majd egyre nagyobb szájjal, és mersszel megáldott fiúból férfikezdemény. Itt ismerkedett meg először a lények csodás szeméjeivel, és bolondul bele a szakmába. Első gondolatai ezek után éledtek fel arról, hogy neki nincs már maradása az iskolai falai között, és ez az utolsó évéig elkísérte, mivel gyávasága, és döntésképtelensége miatt nem sikerült meglépnie az álmát. Végül, mikor az utolsó homokóra is lehullott, meglépte álmát, és elindult a világ felé.
Azonban itt jönnek a hatalmas kérdőjelek. Merre ment, mikor, miért, és hogyan. Senki nem tudja, csak sejtik, hogy miként tudott érvényesülni. Egy kis zsebpénz, ügyesség, és a karrier befele lendült. Kietlen tájakon túrázott, ahol érvényesülhetett, és nem akadt konkurenciája. A kezdeti ügyetlensége eltűnt, hiszen magára volt utalva, és ha túl akarta élni, mindent meg kellett tennie, hogy valaha visszatérhessen. Hosszú évekig volt társa saját magának, tanult, és okosodott, merült el a lények csodálatos világában. Hol nehezebb, hol könnyebb dolga akadt, de sosem bánta meg, hogy ezt az utat választotta, és nem valami aktaturkáló életet. Imádta a természetet, a kietlen vidéket, és a csendet. Azonban az sem mehetett a végtelenségig, ugyan megunni nem tudta, de érezte, hogy mégsem élhet örökké remeteként. Így tért vissza cirka 10 éve, lépett be a közismeretbe, mint a tudomány egy embere. Tervei között ugyan nem szerepelt, hogy tanításra adja fejét, de a szülők biztatására, miszerint kénytelen lesz valami rendes, emberi munkát keresnie, így próbálkozott be a tanításba. Egy kis képesítés szerzése, gyakorlás, de legfőképp hű maradt önmagához, és a maga sajátos stíluséban érvényesült. A családalapításra azonban mindezek közben sosem gondolt, és tervei között sem szerepelt igazán. Örök lázadó alak, és úgy érzi, hogy egyedül jobban érvényesül. Aztán ki tudja, mikor nő be a feje lágya, vagy mikor nem. Addig is próbál érvényesülni az iskola falai között ismét, immáron új köntösben.

Patrónus: Mosómedve Vér: Félvér Pb: Norman Reedus Csoport: Profeszorok

Tárgy: Re: Frederick Garland Vas. 22 Nov. 2015 - 16:40

Elfogadva!

Először is üdvözöllek az oldalon! Gyönyörűen fogalmazol, ez nagyon tetszett, de ami a legjobban az a részletesség. Én nagyon szeretem a részletes karakterlapokat, így nálam ez hatalmas nagy pont. Egyedi, és izgalmas a karaktered. Nem tudok kötekedni, és nem is szeretnék! Már csak a többiek zaklatása marad! Very Happy

Irány foglalózni!
Plyby Foglalás || Évfolyamok ||Patrónus lista