A Griffendél lányok

Good morning Griffindor girls

to: nektek ;; words: ----

Griffendéles Lányok
reggeli tréning

Ez van el kell fogadni. Én ilyen vagyok. Néha nagyon lelkes néha pedig nagyon lusta és nagyon is olyan is...
Most a lelkes szorgos állapotban vagyok már pár napja. Be kell pótolnom dolgokat, mint a lemaradásokat. Persze ilyenkor a könyvtár a legjobb hely tanulásra, de ha el akarok mindenki szeme elől bújni, akkor jön a kastély titkos szobája. Igen, ha tanulni kell és rossz az idő mindig ott töltöm időmet. Bár azért nem mindig így van, mert ha Lilyék azt mondják lejönnek a könyvtárba tanulni és nem vagyok ott az furcsa lehet számukra is. Így néha jobb, ha nem füllent a barátai előtt az ember.
Vacsora után a Szükség Szobájában tanultam, mint általában. Van mikor benéz Frank is hozzám és elcsacsogom vele az időt. Most nem így volt. Beköszönt és figyelt. Aggódó szemeivel nézet rám, ami igazából nagyon frusztrált. Nem kell aggódnia értem, de ő mégis ezt teszi, mert szeret. Már rég jól vagyok és kihevertem azt a bizonyos incidenst Seth-tel. Kaptam "jó éjt" puszi gyanánt pár csókot és folytatta a kör útját a prefektusi feladatát.
Én pedig pótoltam és gyakoroltam, meg persze házit írtam. Valahogy olyan éjfél vagy talán előbb fél tizenkettő után pár perccel aludtam be anyu könyve fölött, amiben a sötét varázslatokról szóló örök érvényű jogokról olvastam elég száraz anyag, de a lapszél jegyzetek feldobták.
Mintha a kastély tudta volna a napi rendemet, amiben benne van a hajnali repülés. Erre McGonagalltól kértem engedélyt három nappal ezelőtt hadd repülhessek egy kicsit a Kviddics pályán. Így történt meg az, hogy hajnali fél négykor már szólt valami furcsa hang a Szobában. Akkor kaptam észbe, hogy nem is aludtam a hálókörletben. Reméltem a csajok ezt nem vették észre. Hát gyorsan besiettem a klubhelyiségbe és halkan a ruháimat egy lebegtető bűbájjal kihoztam a szobából. Könyveim is magamnál voltak a tarisznyámba felvettem a meleg csizmámat kesztyűmet és a seprűmet is magam mellé vettem.
Elég volt az a négy óra alvás. Túl sokat pihentem a gyengélkedőn. Legalábbis én ezt állítottam magamról. Keményen fogtam magamat, de ezt rajtam kívül egyedül Emmeline tudta és látta.
Négy órakor már kint voltam már a pályán és röpködtem a magasban. A hideg levegő felfrissített. Szórakoztam egy kicsit a kvafft-tal meg a gyakorló cikesszel is, de igazából csak rég repültem és gondolkoztam és agyaltam. Fantáziáltam a jövőmről, ami tényleg csak álom marad és képzeltemet szabadjára engedtem sokkal magasabban volt, mint ahol én repültem.
Fél hat volt, mikor megérkezett valaki a pályához. Emmeline volt az és aggódó pillantást vetett rám. Tudtam mit akart, de igazából nem érdekelt. Szúrós pillantásokat viszonoztam érkezését, de ezt ő se vehette ki, amilyen magasban voltam.
- Merlinre, Line. Miért pont most?- végül leszálltam a pályára.
-Mióta vagy kint? Át akarsz fagyni? Nyomás befelé! Reggelizned kell!- mintha ő parancsolgatna nekem, mintha az apám lenne.
-Jól van megyek! Csak még adj egy pár percet.- Majd újra felszálltam. Nincs első órám vagyis később is lemehetek reggelizni.
- Ice, azonnal szállj le!- kiabált felém sikertelenül Line. Még repültem egy kicsit Lassan hat óra lett. Végül leszálltam a barátnőm nagy örömére és megelégedésére. Most egyre többet van velem, de ez érthető. A bejárati csarnok előtt váltunk el, mert fent hagyta a könyveit. Én pedig elővettem a gyógynövénytant és azt tanulmányoztam úton a nagyterem felé.
Igen tanultam reggel és ebben semmi különleges máskor is csináltam ilyet. Friss voltam, jót tett nekem a repülést. Jó kis piros pozsgásos színt kaptam a hideg széltől.
Beléptem a terembe és az asztalunk mellett elhaladtam. Többen rám köszöntek és én visszaköszöntem nekik. Köztük volt Longbottom uraságom is bár semelyiknél nem néztem fel a könyvből csak mentem tovább a megszokott helyemre. Magam mellé leraktam a seprűmet és a tarisznyámat, amiben a könyveim hurcoltam. Levettem a kabátomat sapkámat és a kesztyűmet és sálamat is, amit a padon magam mellé raktam. Szóval így ültem le a többiek mellé halkan köszöntem a lányoknak.
-Sziaszotok!
A tányéromra tettem egy kisebb tojásos ínycsiklandozó omletett. Kell az energia. Mellé a reggeli finom fekete teám jelent meg, mintha tudná a lent szolgáló házi manó, mikor érkezek meg. Csodás lények a házi manók életük a munka és ettől nem szabad meg fosztani őket.
Folytattam a könyv tanulmányozását. Közben figyeltem csajokra és falatoztam a reggelimből. Mindenkinek mondhatom azt, hogy pótlok, de ez is csak fél igazság, mert öt személyen kívül senki nem tud semmit. Hogy hova készülök. legalábbis én így tudom, hogy ennyien tudnak róla.
Doe, Molly, Lily az asztal másik oldalán ültek velem szemben már csak Marl hiányzott mellőlem, de ahogy tudom nem az a korán kellő típus vagyis a korán érkező. Még el szórakozik a tökéletes sminkkel és utána jön le egy falatott enni, pont, akkor mikor jön a posta. Jobban bele gondolva egyikük sem az a korán kellő típus. Felpillantottam Mollyra és Dorcasra nézve. Szokatlan őket ilyenkor itt látni. Lily is később szokott lejönni. Hát úgy látszik egy ilyen nap elébe nézünk, ahol rajtam kívül mindenki újított a reggelizési szokásaikon. Végül tovább elemeztem a "ronda nárciszféle"  tulajdonságait, ültetését és növekedési fázisait.

Good morning Griffindor girls

to: Lily, Doe, Alice ;; notes: remélem jó lett, szóljatok rám, ha valamit nem csinálok jól!

Griffendéles Lányok
reggeli tréning

Fitt vagyok. Keveset aludtam hát igen, de nem érződik és látszódik az alvás hiány nem vagyok fáradt.  Nem csak annak köszönhető, hogy kint voltam és repültem, ami felfrissített, hanem annak a hosszú egy hetes kényszer szünetnek is, amin túl vagyok.
- Repültem. - Lily kérdésére válaszolva és azt csak a birtokon a kviddics pályán lehet így csak ott voltam. Tegnap is kint voltam, de akkor sem vették észre, mert addigra rég bejöttem és ők is később jöttek enni.
Ülök az asztalnál és nyammogom lassan a reggelimet fél füllel pedig hallgatom a lányokat. Olvasom közben a könyvet, de csak a fele ragad meg annak, amit olvasok. Mosolyra húzom a számat. El nem tudom képzelni, hogy a többiek miért ébredtek ilyen korán. Vagyis eltudom képzelni de nagyon örült ötleteim voltak ezzel kapcsolatban.
Így nem lehet tanulni. Majdnem megfulladok, mikor Molly meséli, hogy korrepetálás volt az este asztronómiából Arthurral és Norris elől bujkáltak. Csak egy macska, Mrs Norris.
Dorcas, meséje nem épp a legszerencsésebb. Biztos valami baja van és a baj forrása Remus lehet. Miatta nem tud aludni, bár ezt talán ő is tudja. Le kellene rendezni a dolgot és jobb lenne számára is,  ha nem őrlődne Remuson. Szeretem őt, de nem szabad Doe életébe beleszólni.
Mikor rám kerülne a sor akkor kapok be egy falatott. Elkezdem mutogatni a könyvre és elnagyoltan elmutogatom hogy tanultam és közben bealudtam. Eddigre le is nyelem a falatott é s megszólalok.
-Tanultam és bealudtam közben ez történt éjszaka.- Mondom halkan lesütve a szememet. Kiakarja hallani mit tanultam? Senki. Úgyis mind tudják, hogy a lemaradást pótlom és zárokozók fel. Lily persze hogy segít, de nem az ő fejében lévő dolgokra lesznek kíváncsiak, hanem az enyémre amikor vizsgázom és egyedül jobban meg tudom érteni az anyagot, de a héten kértem tőle segítséget.
Majd folytattam a reggeli falatozást. A könyv előttem volt, de egy szó sem jutott el a tudatomig mert a lányokra figyeltem meg az evésre koncentráltam. Még egy kicsit szét szórt vagyok, de komolyan reggeli után jobb lesz. Már most mosolygok hisz ilyenkor még csak én szoktam lent lenni egyedül és utána jönnek csak a többiek. Lily is el volt az éjszaka folyamán és sejtettem is, hogy kinek a társaságában töltötte az egészet. Valahogy boldogabbnak tűnt. Figyelt valaki engem vagyis pillantások ezreit éreztem magamon. Először csak az asztal végében ülő Griffendéles fiúkra pillantottam majd két mondattal később egy a Hugrabug asztalához néztem, ahol egy srác nézet vagyis inkább bambult el. Felhúztam a szemöldökeimet és furcsán néztem rá erre a srác is feleszmélt és tovább tömte a fejét. Majd visszabújtam a könyvembe és mosolyogtam ezen.
Merlinre, de gáz vagyok vagyis a fiú az volt, de én nem. Döntöm el magamba.

Good morning Griffindor girls

to: Lily, Doe, Alice ;; notes: Bocsánat a várakozásért, nem a legjobb, de igyekeztem! (:

Griffendéles Lányok
reggeli tréning

Leültem  közéjük és kérdések sorozatát kaptam meg tőlük pedig csak annyit mondtam, hogy repültem. Nem tudom mi ebben a hihetetlen. Nagyon szeretek repülni és ez minden auror számára kötelező bármilyen időben seprűre ülni nem csak a hopponálást kell megtanulni. Bár ebbe sokan nem gondolnak bele még az itt jelen lévők között sem.  Na jó én se tudtam csak anyu egyik könyvéből tudtam meg, Meg azt is, hogy jó, ha megtanul a varázsló auror kocsit is vezetni, meg különböző lényeket megülni, mint theszrálokat vagy pegazusokat. Van mit meg tanulnom még. Lily teszi fel a kérdéseit először majdhogy nem Molly közbe vág hogy őrült vagyok ilyenkor repülni.
-Igen. Igen. Jól felöltöztem.- Majd elmosolyodok. Mi ebben a furcsa ez az új szokás? A legjobbak közé szeretnék tartozni.
- Jó.- mondom Molly felé és Doenek is válaszolok a kérdésére. -Nem fázok.
Nyammogtam az reggelimet, de így nem lehetett enni, hogy a csajok itt a saját történeteiket mesélik. Hiába akarom magam erőltetni a gyógynövénytan könyv egyik fejezetét lehetetlen. Teámhoz képtelenség lesz egy kortyot is inni, mert félre fogom nyelni, ha olyat mond Molly véletlenül is. Szeretem a lányokat és hallgatom az áltanulás közben őket. Persze a rántottát próbálom mindenféle fuldoklás nélkül magamhoz venni.
Lily, kérdésre lassan kibújok a könyvemből ránézek a többiekre, hogy kinek milyen ötlete van. Doe semmi használhatóval nem áll elő mert a srácok többsége kviddicsezik és az jobban lefoglalja őket mint az, hogy egy időpontot jegyezzenek meg. Cetlizés? Na azt is el kell felejteni bárki elolvashatja, ha nem valami titkos írással, ami persze mindig feltörhető. Bonyolult kódfejtéssel írja meg az illető arra pedig ki veszi a fáradtságot hogy meg fejtse. Pedig az ha egy könyvből ki vett szavakat rejtenek a számok nagyon tuti tud lenni. Molly könyvtáros ötlete hosszú folyamat is lehet a több száz könyv szólhat ezekről. Nekem volt ötletem. Rengeteg. Na, jó nem rengeteg, de  olvastam pár hónappal ezelőtt arról hogy egyes bűnszervezetek. hogyan jeleznek egymásnak gyorsan és észre nem észre vehetően egymásnak. Na igen de amint kimondanám azt hogy bűnszervezetek vagy meg mutatnám a könyvet és a fejezet címét talán kissé vagy nagyon felháborodnának.
- Nekem vannak ötleteim.- mondom csendesen és visszafogottan a lányoknak.
Csak hát el kellene magyarázni mindenki előtt az nem menne szerintem úgy. Hát mindnek van lebukás veszélye. Bár biztos meg tudnánk alkotni azt, hogy ne bukjunk le.  
Igazából Frankkel nekünk van egy titkos jelrendszerünk, amit nem szívesen osztanék meg senkivel és egy titkos üzenési módunk, amit nem igen hallottam róla, hogy feltörték volna, de itt több emberről van szó és több embernek kell értesülnie róla és gyorsan. Három négy megoldás volt már a fejemben, de ezt most komoly.
Egyébként is mi nem is vagyunk bűnszervezet csak egy titkos társaság, akik az iskola szabályait megszegve kint gyakorolnak iskolán kívül Roxfort szabályait megszegve. Na igen mi egy szabály szegő kis titkos társaság vagyunk vagyis bűnszervezet.
Na, ne és én benne vagyok mert minden ilyenben benne kell lennem. Ezen csak mosolyra derültem. Elbambultam és valahogy senkire se figyeltem csak a tányéromon lévő ételt láttam magam előtt és benne a betűket, amikből hirtelen megjelentek a képek. Ha össze vegyítenénk azt a kettőt akkor az egész jó lenne, de egyébként is jó csak meg kellene csinálni valakinek a főzetet. Lilynek. Ki kellene próbálni kisebb közösségben. Talán először csak rajtunk. Igen ez a legjobb módszer. Csak az a nagyon sejtelmes mosoly és arc maradt rajtam, hogy én már tudom hogy fog működni a dolog. Ránéztem a csajokra. Merlinre, most én segítek egy "bűnszervezettnek". Úgy gondolkodok, mint egy bűnöző vagyis inkább jobban mondva szabályokat áthágó Griffendéles.

Good morning Griffindor girls

to: Lily, Doe, Alice ;; notes: Akkor Molly balra el. Bocsánat lányok, de a vizsgaidőszak miatt mist kiszállok, mert túlságosan is feltartom a dolgok menetét. Viszont majd máskor folyt. köv. (;

Griffendéles Lányok
reggeli tréning

Molly el köszönt tőlünk bezzeg én nem figyelek rá, mert az ötleteimen járnak a gondolataim, így nem is köszönök el tőle. Lily várja hogy mondjam, de meg se hallom. Ez így nem lesz jó, de ha úgy csinálnánk talán megfelelő lenne a célra. Dorcas, aki felébreszt az bambaságomból. Én senkit nem kínzok, de azt hiszem talán mégsem kellene bele kezdenem. Megrázom a fejemet.
-Hagyjuk, lényegtelen.- mondom halkan feléjük nézve. Lily figyelmét eltereli a James hisz a fiúk felé sandít. Talán Doe az egyetlen, aki figyelne rám, de ő sem teljesen önmaga legszívesebben felállnék és elhúznám a csíkot. Miért kell ilyennek lenniük?
Én megpróbálom visszafogni magam. Vagyis teljesen visszafogom magam. Frankre rá se tekintek, de ha mégis az se olyan, mint aki szeretné. Pedig most is érzem valakinek a tekintettét az asztal másik végéből, de nem fordulok meg direkt, mert aztán megkérdezik, hogy is van ez az egész vele és a válaszom, ahogy már egy szeptember óta az hogy: Sehogy. Nincs köztünk semmi. Ami nem igaz. már öt hónapja november van és öt hónapja egymást boldogítjuk, ha kettesben vagyunk. Lehet hogy nem hülyék és észre vettek dolgokat, de semmit nem tudnak. Észre vették egymást között tárgyalhatják, de én allergiás vagyok a témára.
Ahogy rám néznek, hogy mondjam már. Elsüllyednék az asztal alá vagy legszívesebben a házi manókhoz a konyhába. Csendben vagyok. Mély levegőt veszek és bele kezdek.
-Az egyik könyvben olvastam ilyenekről. - Majd bele nyúlok a táskámba és az öreg és agyon forgatott könyvet  veszek elő. Nem ez lesz a nyerő ebben biztos vagyok.
-Mugli módszer. Kódfejés egy könyv alapján, ami mindegyik tagnak meg van. Számokkal és egy olyan helyen rejted el a kódot amit mindenki megtalál és eltud olvasni, de az emberek szeme előtt mégis rejtve marad. Nem venné más észre csak az, aki figyel arra a helyre és ha nagyon feltűnő lenne akkor a következő mindenkinek szólunk hol kell figyelni.- Mondom a Lilynek magyarázva, de szerintem ő is ismeri a módszert. Majd be kapok egy falatot a reggelimből és leöblítem a torkomat az italommal.
-A másik az amit te is mondasz Próteusz-bűbáj, de a cetliket el hagyják valami más kell egy kavics egy karperc, gyűrű, medál, vagy egy olyan könyv megint csak amit mindenki használ, de ha az is más kezébe kerül. Nagyon nagy a lebukás veszélye, hogy illetéktelenek kezébe kerül és látja a dolgokat még, ha időpontot is írsz rá.- Miután befejeztem. az kezeimet összekulcsoltam az asztal alatt. Ez a leghülyébb dolog, amikor kettőt össze vegyítesz és a saját ötletemet kellene el mondani.
-Van még egy, de az...- Mély levegőt veszek. - a legmacerásabb az  egész közül. Sok vele a munka az elején. Meg nem biztos.- Befejezem a mondat közepén, mert el fogyott az a bátorságom, hogy az ötletemet elmondjam a két velem szemben el helyezkedő barátnőmnek. Alice, bátorság! Ha leszólják is az összetákolt ötletemet, akkor ez van nem kell félnem. Maximum itt hagyom őket és át ülök Linehoz. Egy kicsit hasonlít az egész a tintához ez egy bájital ami olyan, mint a tinta. Bár megfogyatkozik egy idő után és kiürül a szervezetből, de ha van egy kevés benned, akkor ott van a véredben. Van, amivel meg lehet kötni a tintát, de az nem egészséges meg elő lehet hívni és el lehet tüntetni. Talán öt-hat üzenetre elég. Meg bűvölt lap kell és amit a "tintával" ír az ember meg jelenik azoknak a bőrén a szöveg. Ha elolvasta eltudja tüntetni egy kis mágiával és megint a véredben folyik a tinta talán, ha kevés van a szervezetben akkor már nem látszik, de ezt ki kell próbálni...
- Ez egy tovább fejlesztett ötlet, Lily. - majd elő veszek egy tollat és egy pergament majd kettétépem. Az egyikre leírom az ötletem majd a másikra egy másoló bűbáj segítségével át másolom. Átnyújtom a két lánynak el olvasásra.- A receptet kell meg szerezni hozzá, de szerintem azt, Lily, a könyvtár zárt részlegéből eltudod kérni. -
A növényeket én betudom szerezni, amik kellenek nem túl sok és nem is olyan ördöngös növényekről van szó szerintem. A reakciójukat várom. Talán hasonlít egy kicsit a fekete jegyhez. Igen egy kicsit azon is alapszik az ötlet, de ez eltűnik elhal megszűnik. Ha valaki nagyon akarja az előtudja hívni, de kitudná meg, hogy mi csörgedezik a vérünkben.

Griffendéles lányok

Egymás közt

- Szia Molly, aztán jót ne halljunk!
Köszönök el tőle nevetve, túllendülve az iménti agóniámon, ami nem is tudom, honnan jött, elvégre, az élet attól még szép, hogy előző este nem aludtam túl sokat. A lényeg úgyis az, hogy most a csajokkal dumálok, ráérek majd aludni valamelyik órán, amíg oldalba nem könyököl valaki, vagy nem zeng a fülembe keresetlen szavakat az aktuális tanár. Végül két tenyerembe fogva arcomat az asztalra tespedek, és Alice felé pillogok nagy zöld szemekkel, hogy mondja már el a tutit, mert ha van egy alapötlet, akkor talán együtt ki tudjuk színesíteni, és lesz belőle valami nagyon szuper.
- Ne kéresd már magad! Ki vele, különben spontán kajacsatával zárom a reggelit, aminek az első szenvedő alanya te leszel.
Az ajkaim szegletében csücsülő mosolykezdemény biztosíthatja arról, hogy tényleg megtenném, nekem aztán nem okoz gondot a legkomolyabb téma közepette valami totál diliset művelni, ezzel szerintem nem lepnék meg senkit sem. Végül szerencsére nem kell tettekre váltanom a szavaimat, mert elkezd beszélni, én meg le sem veszem róla a szemeimet, mert tényleg érdekel, és fontos is a jövőre nézve.
Lily ábrándozása engem nem zavar, maximum annyiban, hogy nekem nincs kiről ábrándoznom, elvégre, egyedül vagyok, mint a kisujjam, és ahogy a dolgok jelenleg állnak, ez nem is fog egyhamar megváltozni, de igyekszem nem túlságosan kiakadni emiatt, elvégre, még bőven van időm ilyesmire, nem? Mármint, most a RAVASZ sokkal fontosabb, én inkább attól rettegek, bár szeretem hallgatni Remust, ahogy mesél, és tanít, meg magyaráz, olyan kis átszellemült olyankor, de azt már korábban sem sikerült megfejtenem, hogy ez neki mennyire esik jól, avagy mennyire nem. Mindenesetre, meg kell majd kérnem, különben keresztet vethetek az auror létre.
- Hát tényleg nem mindenki.
Szorítom össze az ajkaimat, mert én sem, bár az tudvalevő, hogy csak azért nem vagyok az, mert nem tanulok eleget, holott minden készségem meglenne rá, de hát, ha valami nem érdekel, azzal roppant nehezen boldogulok. Mégis, valahogy Alice ötlete révén elkezd motoszkálni a fejemben ama gondolat, hogy talán mégis értem, miért van szüksége a bájitaltanra egy aurornak.
- Szerintem is szuper ötletek, tök jó, hogy ilyen kreatív vagy, Alice, de azt hiszem, nekünk most tényleg valami egyszerű, és nagyszerű kell.
Bólogatok Lily szavaira, és a karkötő emlegetésére nekem is eszembe jut egy plusz adalék, amivel valahogy még inkább követhetetlen lenne mások számára ez az egész.
- Mi lenne, ha a karkötő valamilyen más színt öltene, ha közel a találkozó időpontja? Mondjuk… 45 perccel előtte, hogy ne legyen olyan kerek szám, és akkor mindenkinek bőven van ideje odaérni, és kevesebb annak az esélye, hogy valaki elcsacsogja olyannak, akinek nem kellene. Illetve, így nincs semmilyen látható jele egy fix időpontnak, ami gondolkodásra adna okot másoknak. Egy színváltós karkötő nem olyan nagy dolog szerintem.
Említem meg nekik, de nyilván engem is le lehet szavazni, megsértődni nem fogok. Magam elé emelek egy brióst, és elrágcsálom még mielőtt késő lenne, és el kellene indulni az órákra.

Griffendéles Lányok
reggeli tréning

Talán így kellene viselkednie egy átlagos tizenhét éves lánynak, mint ahogy Lilynek, aki Jamesre figyelt. Hát én nem vagyok átlagos ezt már többször megkaptam. Talán ott kellene ülnöm Frank ölében az asztal végében, ahol éppen a barátaival társalog és vele kellene reggeliznem. Nyilvánosan kéz a kézben kellene járni vele a folyóson. Ide figyeljetek kifogtam a hatodik évfolyam leghelyesebb srácát hangoztatva, hogy ő már foglalt. Közben több száz szempár figyelne ránk és ócsárolna vagy épp megmondaná a véleményüket rólunk. Szemek mintha megint a minisztérium Wizengamot előtt lennék és mindenki rám figyel. Beleborzongtam, kirázott a hideg.
Nem akarom elmondani, mert még én is kételkedek az ötleteimben, hogy jó megoldás szülessen. Dorcas kajacsatája ide vonná a figyelmet, amit egyikünk se akarna hisz olyan aszataltémánk van, amit jobb, ha nem sokan hallanak meg. Vagyis gondoltam ennyire nem felelőtlen a velem szembe ülő szőke hajú lány. Meg van bennünk az úrhölgyi modor vagy talán mégsem és elfajzottak vagyunk mind a ketten ilyen téren. Mégis én előbb tűnnék el a kajacsata elől, mint gondolná. Az más ha magunk vagyunk, és megint más ha az egész iskola előtt történik ilyen incidens. Szóval tudom úgy se tenné meg, míg ilyen témáról beszélgetünk.
Elmondom nekik az ötleteimet. Megkapom rá a reakciókat sorban. Pedig mind jó. Mégis a Próteusz-bűbáj, bűbájt a legegyszerűbb és célra törőbb. Színváltós ötlet nagyon tetszik így egy mosollyal jutalmazom meg és visszabújok a könyvembe. Ennyi szerepvállalás ép elég volt mára. Sóhajba török ki. Azt a pár falatot, ami a tányéromon van betömöm a számba és magam elé veszem a fekete teámat.
Belekortyoltam a teámba, akkor jött oda egy negyedéves lány hozzám és átadott egy pergament tekercset nekem. Bólintottam, hogy csak tegye le az asztalra és tovább ment a barátaihoz reggelizni. Segítek a rúnaismeretben neki, és átnézem a fordítását. Bár erre találhatott volna jobb embert is, aki segít, mint például Lilyt, de a tanár engem javasolt neki. Halk szavú griffendéles, talán éppen, ezért is hozzám irányította, Elolvasom a fordítást és ahol hibát találok azt egyszerűen bekarikázom egy ceruzával neki. vissza adom hogy javítsa ki. Eszem ágában sincs nekem kijavítanom az ő háziját, úgy hogy megoldjam neki, én így segítek neki, hogy a hibákat észreveszem.

Griffendéles lányok

Egymás közt

Egyébként sem terrorizálnám Alicet a kajacsata ígéretével, mert hát valljuk be, sosem lehet tudni, mikor mászik bele az ember a lelkébe, tőlem meg aztán nagyon távol áll, hogy bárkinél ezt el akarnám érni, főleg a barátaimnál nem. Ahhoz túlságosan szeretem őket, még Alicet is, aki jobbára sokkal zárkózottabb, mint a legtöbben, biztosan ennek is megvan a maga oka, de sosem rágtam miatta a fülét, olyan, amilyen, én így szeretem.
Nagyon csendessé is válik, remélem, nem bántottam meg a kajacsatás dologgal, nyilván nem gondoltam komolyan. Ahh, jellemző Dorcas, ha nem akarsz valakinek a lelkébe gázolni, akkor is sikerül. Vajon milyen károkat tudnék okozni, hogyha akarnék? Úristen, bele sem merek gondolni, rettenetes lenne.
- Frissen mosott hajra a legjobb a kajacsata.
Kuncogom el magam mintegy feszültségoldásként.
- Na, Alice, nehogy haragudj rám, nem mondtam ám komolyan.
Pillantok ismét rá, és remélem, hogy nem orrolt meg, mert engesztelésben annyira azért nem vagyok jó, előbb csinálok magamból bohócot, minthogy bármi egyébbel kiköszörüljem a csorbát.
- Én szívesen csinálok párat, de az összeset nem vállalom be. Mennyi kellene egyébként pontosan?
Egyébként is, ha ezzel foglalkozom, legalább addig sem kell tanulnom, kövezzenek meg, de az még mindig büdös nekem, egyetlen személy mellett vagyok képes ténylegesen ezzel foglalkozni, és az Remus. Ő valamiképp kihozza belőlem, hogy képes legyen koncentrálni, nem véletlen, hogy mindig az ő fülét rágom segítségért, csodálkozom, hogy még nem küldött el a fenébe. Nem, ő sosem tenne olyat, ahhoz ő túl kedves és halk szavú.
- Brr… hát, én nem mondom, hogy jó, hogy hozzám nem jött, mert dilis az, aki ilyesmivel nálam próbálkozna.
A rúnaismeret esetemben szintén olyan dolog, amitől a hideg kiráz, de azért olyan rosszul nem megy, bár lehetnék sokkal jobb belőle, ha akár egy kicsit is többet foglalkoznék vele, de hát nem megy.
- Naaa, Hóborc, ennél tudsz te jobbat is, ez nem is rímelt.
Kuncogok fel, Lilynek nem lett baja, ez a lényeg, de nem olyan ügyetlen ő, hogy csak úgy lepottyanjon a padról.
- Te aztán tudod, hogy szereld le Hóborcot.
Bár, jobban belegondolva talán mindkettőnk megjegyzése kellett hozzá, mindenesetre engem aztán nem zavar, hogy arrébb derengett őszellemessége.
- Szóval, én megcsinálom mondjuk a felét, bár nem mindegy, mennyinek a felét, ötvenet azért nem csinálnék, de mondjuk 20 darabot bevállalok.
Ajánlkozom nagy lelkesen, aztán persze majd mindet meg kell bűvölni, de azt majd megoldjuk együtt, az a biztos, egyedül inkább nem vágnék bele, nem vagyok akkora zseni, még a végén elszúrnám.

Griffendéles Lányok
reggeli tréning

Igen tudtam, hogy képes Dorcas, rá de engem úgy se fog bántani, mert én nagyívben kimaradok a csatából. Hiába hiszi azt, engem nem tudnak ilyenbe bele rángatni, most. Dorcas bocsánat kérésére csak egy mosolyteli arckifejezéssel bólintok. Amikor végére érek a mondandómnak úgy érzem végeztem is az én részemmel, majd ők meg csinálják, nekem nincsenek nagy ékszer hordási igényeim és amiket hordok ahhoz mind emlékek kötnek. Például az ezüst karkötőmet tizenhat éves koromra kaptam aputól. Az egyik medaliont a nyakláncomra Franktől kaptam. "szívembe zárva" felirat van rajta egy alig ismert ősi rúna abc használva írta rá ezt a két szót.
Lily kérdésére az igazat meg vallva tényleg nem figyeltem, mert a fordítás jobban lekötötte a figyelmemet.
Szerintem Lily is tudja, hogy alig három hónap és nem leszek itt. Másra fordítom a figyelmem, egy hét így is ki esett nekem. Tényleg nem tudom, mit tegyek. A családom ott van és nem beszéltem velük. Nekem ez egy lehetőség. Dorcas és az iskola diákjai nem tudják még. Tanulnom kellene, de velük akarok lenni.
A Hóbórc se zavart meg és Lily majd nem hátra dőlését sem láttam mert a gyógynövény tankönyv jobban lefoglalt.  Nem igazán figyeltem a barátaimra.
Én nem vagyok nagy ékszeres hogy karkötőt tudjak csinálni Marl és Molly mind értet ehhez, mert édesanyjuktól ezt megtanulhatták, de aki nélküle nő fel két férfi mellett arról ne gondolják azt hogy megtanul főzni vagy más női dolgokat is el tud sajátítani.

Griffendéles lányok

Egymás közt

- Szerintem csak reggeli közben ér csinálni.
Kacsintok Lilyre rögtön, nekem tényleg nem kell dinkaságért a szomszédba mennem, és jobban is szeretem, ha vidámság honol körülöttünk, sokszor igyekszem tenni róla, mert ezekben az időkben nem árthat némi nevetés, sőt, kell. Azt viszont már most látom, hogy Alice meglehetősen egykedvű hangulatán nem vagyok képes áthatolni jelenleg, ami bevallom, kicsit aggaszt, Lilyre pillantok felvont szemöldökkel, ő biztos jobban tudja nálam, hogy mi baja. Nem mintha azt akarnám, hogy mondja el, ó dehogy, csak az érdekel, hogy valami komoly baj van-e, vagy a szokásos Frankes dolog, amiről elméletileg senki sem tud, közben meg akadnak, akiknek elég egyértelmű.
- Hú, milyen jó lenne, ha nekem is lenne ilyen dühösen a legjobb tanulni képességem. Egy lángész lennék.
Kuncogom el magam, azt meg nem veszem fel, hogy Alice haragudna, azért egy elnéző mosolyt bezsebelhettem, szóval nyilván betudta a szokásos szelességemnek. Aztán a karkötős témát némileg megrekeszti a felbukkanó diáktárs, majd némi bambulás Lily részéről a fiúk felé, egy kis Hóborccal nyakon öntve. Tökéletes témaelterelés. Pár pillanatra nekem is Remuson pihen meg a pillantásom, majd sóhajtok egy nagyot, és még mielőtt bárki kiszúrná, inkább a reggelivel foglalkozom, a sok beszédnek hála alig ettem.
- Szuper.
Bólintok, bármi jöhet, csak ne kelljen annyit a tanulással foglalkoznom. A megállapítására Frankkel kapcsolatban csak bólogatok, szerintem is jó esély van arra, hogy jöjjön, és a jelek szerint Lily is úgy gondolja, hogy ott bizony van valami. Amikor persze Remust említi, lapítok, mint nyuszi a fűben, és a könyökömmel oldalba is bököm. Remus meg én az… sosem fog megtörténni, szerintem világgá szaladna, ha bármi jelét adnám neki, hogy nem vagyok közömbös. Jellemző, persze az én nagy számmal, és hatalmas lelkesedésemmel pont egy ilyen magának való srácot kellett kiszemelnem. Nem is én lennék.
- Ezt nem is lehet másként csinálni, sok minden múlhat rajta.
Mondjuk példának okáért az életünk, épp ezért bólogatok is hevesen Lily szavaira, az én részemről teljes a támogatottsága, ha valamit, akkor a sötét varázslatok kivédését rajongásig imádom…

Griffendéles Lányok
reggeli tréning

Nem is  figyeltem annyira rájuk. Nem voltam teljesen köztük. Hát igen belőlem nehéz valamit is ki húzni. Doe, úgy sem kezdett volna kajacsatában, mert bizony megbánta volna. Fagyos hangulatban voltam, de frissen köztük. Hobórcot ki nem álltam, de nem engem piszkált.
Mikor Lily Franket hozta szóba, kezemmel a könyvet szorítottam pár pillantig. Egy komoly szúrós tekintettel néztem Lilyre majd Doera is rá pillantottam. Mindketten engem néznek összeesküdnek ilyenkor ellenem. Én állom a próbát, de vajon Frank is állja. Nem akarom, azt hogy bárki is meg tudja, hogy tényleg szeretem. Én auror szeretnék lenni  és az aurorok közt tudodtan sok ellenséget gyűjtenek és a legsebezhetőbb pontjuk mindig is a szerettei és nekem a legsebezhetőbb pontom Frank Longbottom és apám volt. Mindenhogy még magamat is sebeztem vele, hogy szidom és közönyt mutatok iskola szinten az irányába, pedig szeretem és tudom, hogy azt akarja mondjam el a barátaim előtt, de a velem szembe ülő két lányba nem bíztam meg teljesen. Ők pedig tudom, hogy megbíznak bennem, mert hű vagyok hozzájuk.
-Nem hívtam meg. Úgy gondoltam te úgyis a prefektus társa vagy vagy éppen majd a fiúk meg hívják. Nem is beszélek vele. Ne akarj összehozni vele Lily. - mutattam rá az ujjammal. Majd Doera is. - Te se próbálj ilyenekkel zaklatni. Mert mindjárt rá kérdezek Remusra és Jamesre.
Néztem vissza Lilyre. Elvettem még egy pirítóst és elkezdtem nyammogni, és Lilyt figyeltem, ahogy elkezd mesélni a részleteket. Mennyire lelkes a téma iránt. Egyet sóhajtottam.  
- Szerintem csak komolyan lehet ez csinálni és véleményem szerint James nem éppen a megfelelő ember - jegyzem meg a lányok felé - de az utóbbi időben, talán javult.
Próbáltam tömören és röviden megfogalmazni a gondolataimat előttük.
A pirítóst pedig magamba tömtem végül.