A Griffendél lányok

gryffindor girls

Kaja csata ötletére pár percre elszáll a fantáziám. Elgondolkodom azon, hogy milyen lenne, ha hirtelen elkezdenénk a reggeli maradékával megtámadni egymást. A gondolatra elmosolyodom, hisz biztosra veszem, hogy a srácok szemrebbenés nélkül csatlakoznának. Majd bosszúból, hogy mást eltaláltunk ők is visszacsapást mérnének. Elindítanánk egy láncreakciót, aminek az eredményen minden bizonnyal a nagyterem háborújává válna. Kíváncsi lennék a tanárok miként reagálnának egy ilyen csatára, az biztos, hogy Frics teljesen kiakadna.
- Megnéznék egy nagy kaja csatát. - vigyorodom el magamat. Nem indítanám el az akciót, hisz eszem ágában sincs egy ekkora balhét elkezdeni, de ha az egész iskola bűnös nem büntethetnek meg. Az utóbbi időbe nagyon magamra se ismerek, mintha besokaltam volna a tanulásból, és mióta együtt vagyunk Jamesel csak jól akarom érezni magam. Szerintem jelen körülmények között nem is nagy probléma.
Majd események követik egyik a másikat. A fiúknál történt valami, és elbambultam rajtuk, aztán hóborc támadott... megint. Sikeresen megmentettem saját magamat egy hatalmas nagy hátra bukfenctől. Remekül működik a reflexem.
Mikor a fiúkat hozom szóba Dorcas csak kínosan mosolyog, Alice pedig szinte lehord. Az arckifejezésem komollyá válik. Nem értem őket. Merlin szerelmére ez az utolsó évünk, és minden a ketten bele vannak zúgva a másikba, és a fiúk se közömbösek. Szeretem a barátnőimet, és minden vágyam, hogy jól érezzék magukat. Egyikünknek se könnyű ez az év, mindannyiunknak megvan a maga történet, és démonjai.
- Na jó. - közelebb hajolok hozzájuk komolyan, nem szeretnék hangosan beszélni, hogy más is meghallja. Elsőnek Doe-ra nézek. - Remus a világ legkedvesebb sráca. Nem vagyok vak, és a legjobb barátom, így hidd el nekem ha azt mondom , igenis kedvel téged. - majd Alice felé hajolok az asztal túlvégére, és csak remélni tudom, hogy meghallja amit mondok - Nem vagyok vak, és igen prefektusok vagyunk, azaz sok időt töltök Frank-el. Felőlem tartsd titokba , de én azt mondom addig töltsétek együtt az időt, amig lehet, és szerintem időt spórolnátok, és több időtök lenne együtt ha nem rejtegetnétek magatokat. - most lehet megutálnak, és túl anyáskodó voltam, de ez az igazság. Vissza dőlök és karba teszem a kezemet. - Sötét időket élünk, ezzel mindannyian tisztába vagyunk. Addig kéne kiélveznünk a " gyerekkort ", amíg a Roxfort biztonságos falai között vagyunk, meg persze együtt. És ne nézzetek így rám, mert tudjátok hogy igazam van. Főleg te Alice.... - tudja, hogy arra gondolok, hogy Ő hamarabb itt fog hagyni minket. Alig van velünk pár hónapot, és itt depizik. Komolyan legszívesebben felráznám a bandát. Amit mondtam nem azért mondtam, hogy csak nagy szám legyen. Hisz mikor összejöttem James-el jöttem rá én is mind erre, és cseppet se bánom.
- James komolyan veszi. Néha kicsit gyerekes, de attól még tisztában van a helyzet súlyosságával. - jegyzem meg, hisz tényleg megváltozott, és szeretném ha ezzel más is tisztában lenne. Egyáltalán nem bánom a gyerek énjét, hisz pár perc alatt feldob, és erre van szükségem. - Majd meglátjátok az első szakkörön. Ő fogja vezetni, megfogtok lepődni. - cinkosan elmosolyodom, és csak remélni tudom, hogy Potter nem fog csalódást okozni. Valakit érzékelek, hogy megállt mögöttünk, lassan hátat forditok, elsőnek csupán egy Hollóhátas tallárt látok majd egy szőke hajat.... mély levegőt veszek, és próbálom nem felhúzni magamat. Rita Vitrol... - Segíthetek?

Rita is in da house

"Rita Skeeter: Freelance journalist, master lurker, unregistered animagus, and the Queen of the Quills."

Nyílik az ajtó, s én belépek. Bizony, ez már csak így megy, kinyitják nekem az ajtót, nehogy megerőltessem magam. Ilyen fontos személy vagyok én, na meg az időzítés is tökéletes volt attól a két hugrabugos sráctól, akik épp távoztak.
Kezdődhet a reggeli vadászat. Maga az étkezés nem nagyon izgat, viszont ilyenkor egész jó pletykákat lehet hallani, ha elég szemfüles az ember. Reményekkel telve járok végig a sorokon, mintha csak helyet keresnék, s ekkor észrevettem a három griffendéles gráciát. Evans, Griffen, Meadowes. Tökéletes célpont. Ezek a lányok mindent megbeszélnek egymással, s ha már csak egy kis morzsát is meghallok beszélgetésükből, akkor már megérte eljönni reggelezni. Leültem a közelbe, s magam elé vettem egy szelet pirítóst, szememet le nem véve a három muskétásról. Alig hallok valamit, viszont nem érné meg közelebb menni, hiszen a griffendél üdvöskéje és prefektusa ki nem állhat és valószínűleg a másik kettő sem szívesen szív velem egy levegőt. Bár ezt már megszoktam, nem vagyok egy közkedvelt szereplő és sosem leszek az, fel tudom dolgozni. Ha nem így lenne, akkor már rég összeomlottam volna, de én tartom magam. Kajacsata. Ez nem ér semmit, a hírértéke vetekszik a nullával. Remek, ekkora pechet. Máskor mintha fontosabb dolgokról beszélnének. Össze vagyok zavarodva. Közelebb kell mennem. Eldöntöttem magamban. Lassan felállok az asztaltól, és mivel egy kicsit éhes vagyok magamhoz veszem a pirítósomat. Úgy kell megközelítenem őket, hogy ne vegyenek észre. Hajamat az arcomba söpröm és oldalazva kezdtem el mozogni, kezemben egy könyvvel, majd megálltam mögöttük olvasást tetetve.
Nem rég vettem a könyvet és igazán érdekes volt. Nem igazán vagyok vallásos, de egy kicsit elgondolkoztam a dolgaimon, ezt olvasva. Ugyanakkor személy szerint nevetségesnek találtam Istent néger nőként ábrázolni, viszont a leírások és párbeszédek kimagaslóak voltak.
Figyeltem. Titkos párbajszakkör, Remus kedveli Dorcast. Huhú, eddig egész jól haladunk. Még pár perc és az egész újságot letudom. S ekkor Lily hangja a vért is megfagyasztotta az ereimben. Kiszedtem a hajamat a szememből és feléjük fordultam.
-Oh, ne is zavartassátok magatokat, folytassátok csak. Én, én csak olvasok, drágáim, csak olvasok. -válaszolom ördögi mosollyal az arcomon.

Viszont többet akarok tudni és nem bírom megállni, hogy ne kérdezzek rá. - Tényleg lesz titkos párbajszakkör? -kérdezem, majd hozzáteszem: -Persze, ez köztünk marad... -súgom oda, hátam mögött a könyvemet szorongatva egy üres lappal és az purlicerpennámmal.

x [url=zene]zene[/url] x MUHAHAHAHA

Griffendéles lányok

Egymás közt

- Kérdezz csak, nekem nincs mit mondanom erről, Remus és köztem sosem történt semmi a világon.
Sajnos, de ezt nem szeretem hangoztatni, mert nem szeretném, hogy kínossá váljanak a dolgok, ha esetleg Remus fülébe jutna. Szerintem annyira berezelne, hogy többé szóba sem állna velem, szóval inkább nem erőltetném a dolgot. Megvonom csupán a vállam, jelezve, hogy ez a téma részemről felejtős, és még csak véletlenül sem nézek el arrafelé, mert azt hiszem, csak tovább szítanám vele a tüzet. Ám amint lenyugodnék ezzel kapcsolatban, Lily kezd rá megint, csak sóhajtok.
- Igen, én példának okáért titeket is kedvellek, mégsem vagyok belezúgva egyikkőtökbe sem. Tudom, hogy kedvel, hisz barátok vagyunk, szóval tökéletesen fölösleges ezt firtatni. Azt is tudom, hogy a világ legkedvesebb sráca, épp ezért nem akarnám soha megbántani.
Sejtem én, hogy kedvelés alatt nem a baráti oldalát értette a dolgoknak, de ha erről van szó, nekem bizony mindent a számba kell rágni, mert túlságosan félek attól, hogy félrecsúszhat a kapcsolatunk, és azt bizony nem kockáztatnám. Az mondjuk fel sem tűnik, hogy konkrétan kimondtam a belezúgni szót, szóval ez akár egy vallomással is felérhet, bár én nem is titkolnám előttük egy percig sem, mert minek, tök egyértelmű szerintem.
- Az már nem fog sokáig tartani.
Jegyeztem meg csendesen, célozva ezzel a Roxfortban töltött biztonságos időkre. Egyébként nem tűnök dühösnek, nem is haragszom Lilyre egyáltalán, engem sosem zavart az őszinteség, de talán ezt már tudja jól.
- Én elhiszem, hogy boldogul vele, szóval nem aggódom egyáltalán. Csak kíváncsian várom.
Meg hát, ott lesz Remus is, hogyne várnám, és egyébként is égek a vágytól, hogy valami újat tanuljak, mert hiszem, hogy szükségünk lesz rá, főleg azóta, hogy anya eltűnt, nos… sok mindent megtennék, hogy a nyomára bukkanhassak, de innen egyelőre nincsen rá esélyem.
Lily kérdésére én is hátrafordulok, és mikor meglátom Ritát, széles mosolyt villantok felé, leplezendő a kikívánkozó fintort. Hát már csak az hiányzott, hogy egy a hírhajhász perszóna mindent kitálaljon a hülye lapjában.
- Én meg maga vagyok Griffendél Godrik.
Jegyzem meg arra a pofátlan hazugságára nem kevés iróniával megtűzdelve, hogy ő bizony csak olvas. Háááát persze. Nekünk tollas a hátunk, meg hasonló hülyeségek.
- Szerintem képzelődsz.
Nevettem fel gondolkodás nélkül, még hogy párbajszakkor, hát persze… Számomra nem volt kétséges, hogy bizonyosságot nem szerezhet, mert világgá fogja kürtölni, az meg senkinek sem lenne jó.

Gryffindor girls

Ébredés szempontjából általában kétféle magatartás jellemezhet. Vagy mindenki előtt ébredek fel, vagy a mozgolódás kezdetétől fejemre húzott takaróval alszom át a szoba kiürülésének időtartamát, s csak utána mászok elő, hogy gyakorlott mozdulatokkal készítsem fel magam az aznapi megjelenésre. Ma az utóbbit választottam, ugyanis olyan puhának, melegnek és kényelmesnek éreztem az ágyam, hogy képtelen voltam kitápászkodni időben, így a továbbalvás mellett tettem le a voksom. A dolog remekül sikerült, hiszen egyszer csak arra ébredtem, hogy a szoba üres, nagy a csend és kipihent vagyok, mint már nagyon régen nem. Hatalmas nyújtózkodás közepette másztam hát ki az ágyból, s szokásos módon kezdtem bele a szertartásomba. Addig tükör ne kerüljön a közelembe, ameddig nem keféltem ki rendesen a hajam, nem mostam meg az arcom és nem találtam ki aznapi szettem. Lévén, hogy nem bővelkedtem az idővel, már ha még valami ennivalót is szeretnék elfogyasztani az órák előtt, így végül fürtjeim csak rendezett göndör tincsekbe szedtem, felkentem az aznapi sminkem, ami lévén, hogy órákra megyek nem tartalmazott egy kiló vakolatot, de igyekeztem enyhíteni légypiszkos arcomon, s kiemelni a szemeimet, amiknek legalább a vágása szép volt, ha már a fényviszonyokat nem is mindig viselték jól. Karkötők, fülbevaló, szükséges holmik elrak, majd utolsó pillantást vetettem a tükörképemre, megigazítottam ruhám, s úgy véltem, emberek közé merészkedhetek, hát el is indultam.
A lefelé vezető utam nem volt valami eseménydús, kettesével szedve a fokokat vágtáztam lefelé, nem kifejezetten foglalkozva azzal, hogy akadhat szembe forgalom is, az út közepét használtam, s úgy véltem, aki ki akar kerülni, ki is fog. Én nem törődöm ilyen apróságokkal, hiszen el akarom még csípni a lányokat a reggelinél. Ezzel a vágtával hamar ide is értem, hogy az ajtó előtt még szusszantsak egyet, s már higgadtan nyithassak be a nagyterembe. A zsivaj hirtelen csap meg, de cseppet sem zavar, ez az én közegem. Céltudatosan házam asztala felé iramodok meg, nem fogom vissza magam, mikor egy-egy ismerős arcot látok, pláne, mikor észre veszem, hogy egy-két lány megfogadva tanácsom a neki megfelelő stílusban fogta fel a haját, vagy éppen sminkelte ki magát. Ilyenkor széles mosollyal dicséretek hagyják el ajkaim, köszönök akinek kell, az egyik fiú válla mellett át is nyúlok az asztalhoz, hogy még pont előtte elvegyem azt a szelet kalácsot, amiért ő is nyúlt. Hatalmas vigyorral köszönöm meg neki a nem éppen önkéntes lovagiasságot, majd meg sem várva a válaszát még vonulok is tovább, csípőmet ringatva, s egy falatot harapok a kalácsból. Száraz. Ez vaj után kiabál, én meg a lányoknak, több lépés távolságból integetek feléjük, tudtukra adva, hogy bizony megérkeztem, mint ha ez nem lenne nyilvánvaló, hiszen bevonulásom olyan diszkrét, mint általában, tehát semennyire. Imádom a rám szegeződő pillantásokat, lubickolok bennük, de mint ha fel se venném. A lételemem, nincs szükségem rá, hogy külön le is reagáljam. Végül csak megérkezek hozzájuk, azon nyomban le is vetem magam Alice mellé, aki ha akarja, ha nem, ma reggeli szeretetölelésem áldozatává válik, amint kalácsom egy tányérra dobtam. - Széééép jó reggelt! – köszöntöm kedves barátnőimet Alice szorongatása közben, aki néhány pillanat múlva kerül végül csak ki karmaim közül, a másik két leányzó felé pedig pacsira emelem tenyerem, nehogy már ők kimaradjanak a jóból. - Itt mindenki korán kel? – kérdezem miközben egyik lábam átvetem a másikon, s tőlem megszokott egyenes háttal foglalom végül el a helyem, s kezdem el vajazni a kalácsom, igazán körül se nézve, mert minek azt? Csak akkor pillantok fel, mikor eszembe jut, inni kéne egy kis tejeskávét, de a finom nedű helyett egyel több szőkeségre figyelek fel, mint ahánynak itt kellene lennie. Jé, eddig fel se tűnt, hogy EZ is itt van. Nem túl visszafogottan mérem végig, majd meg is szólalok, mert képtelen vagyok lakatot tenni a számra. Nem is én lennénk. - Eltévedtél Csillagvirág! A te asztalod arra van… – mutatok az asztaluk felé, mint ha nem tudná. - Térkép, esetleg útbaigazítás kell? Itt saaaaajnos már egyáltalán nem maradt hely, szóval… szia! – még el is integetek tőle, hogy érezze a törődést, hiszen ő az a személy, akire a legkevésbé sem vágyom ma reggel. Se semmikor máskor. Végül az is eszembe jut, hogy tejeskávét akartam inni, így úgy téve, mint aki már el is felejtette, hogy ott van, töltök ki magamnak, s neki is állok a reggelimnek, oldalra lesve miféle könyv van Alicenál. - Még reggeli közben is tanulsz? Nem veszi el az étvágyad? – kérdezem vigyorogva, s legszívesebben kifaggatnám a lányokat, mi mindenről maradtam le, de ameddig a pletykagép itt ólálkodik, ezt nem teszem meg.

Megj: Berobbantam :3 Ha bármi nem lett jó sikítsatok és javítok^^

Vendég

Griffendéles Lányok
reggeli tréning

Az asztalnál ülök és Lily szavai a lelkemig hatoltak nem vak és látja, ha ő észre veszi, akkor még sokan mások is észre vették már. Nem ez nem jó így. Én auror leszek és nekem meg kell védenem a barátaimat attól, amit apu kap leveleket, hogy írjon meg. Főleg azt nem akarom, hogy a leggyengébb pontomnál zsaroljanak és az Frank én nem akarom hogy a szeretteimet bántsák és ehhez azt kell, hogy kevés szerettemről tudjanak.
Több időt kellene vele töltenem lehet. Hisz már jövő félévet nem itt töltöm a suli falai között, hanem az előkészítőn a Nemzetközi auror képzőbe Franciaországban, amiről eddig csak Lily tud az asztal társaságunk személyei közül.
Nem akartam csúnyán rá nézni de a mosolyom lefagyott az arcomról és aggódó pillantásokkal néztem rá majd Doera. Rosszul érintett, hogy így ki emelt engem. Hisz Doe nem is tudja mire utalt, Lily. Újra a gyógynövény tankönyv mögé bújtam el. Az utolsó itt töltött napomon talán elbúcsúzok tőlük, de én utálok búcsúzkodni lehet hogy szó nélkül itt hagyom őket és Lilytől megtudakolhatják, hogy hova is kerültem be. Nem szeretnék se el dicsekedni nekik a hírrel se el regélni, hogy milyen problémákkal küszködök a lelkem mélyén.
Belemerültem a gondolataimba és a könyvemben lévő sárga virág tanulmányozásából, ebből egy hatalmas szorítás rázott vissza a környezeteimbe Marl ölelt meg, mint aki most először látna a nyári vakáció után. Nem tudtam mit kezdeni az ölelő szorító szeretetével.
- Reggelt neked is. - Nem akartam megbántani, hagytam hogy öleljen engem, majd csak elenged egyszer, ami szerencsésen meg is történt. Elkezdtem tovább olvasni a tananyagot.
Felfigyeltem, ahogy Rita Lilyék mögött áll és elkezdi a kavarását, hisz mindig mások kárára dolgozik. Mióta áll itt? Hallotta azt hogy a fiúkról beszélünk és amit Lily nekem Frankről mondott mondatait, vagy azt, hogy nem sokáig maradunk így együtt itt és a rám célzott kis mondatát? Vetődtek fel bennem a kérdések a Ritával kapcsolatban. Nekem sokkal több titkolni valóm volt, mint a többieknek. Sokkal több mindent tartottam magamban, mint ők, amiről nem akartam, hogy bárki is tudjon vagy egy pletyka rovatban olvassam vissza azt, hogy Furcsa Griffen a sztárjátékos Longbottommal jár és a hasonló címeket láttam magam előtt. Talán apa lapszerkesztői vénája bennem is ott rejtőzik. Kirázott a hideg. Ránéztem a lányra majd összehúztam magam, belőlem egy szót sem húz ki a csaj.
- Igen tanulok. Mi ebben a furcsa? -kérdeztem meg csak úgy. Választ nem várva Marlenetől. Lehet, hogy nem vagyok Hollóhátas, lehet hogy nem kellene ezt csinálnom, de egy hetet a gyengélkedőn töltöttem és ki maradtam a suliból és nekem most tényleg többet kell tanulnom. Így nem lehet tanulni hogy mindig valaki meg zavar, de a postát megvárom még, ma érkezik meg a kedvenc magazinom, amit Mágiatörténelem órán olvashatok is, ha nem veszi észre a professzor, hogy nem az unalmas és száraz varázsalkotmányjogi tanács történetét hallgatom.

Note:

|| Music: You'll Be Okay || To: Szeretett Giffes csajok és Rita Very Happy

gryffindor girls

Imádom a csajokat, hisz életem java részét velük töltöttem eddig. Együtt nőttünk fel, inkább ez a helyes megfogalmazás. Szeretném ha mindegyikük boldog lenne, és ne lenne olyan amit megbánnának, hisz baromi félelmetes belegondolni, de rövid az élet. Ki kell élvezni. Erre a szüleim halála után jöttem rá, és észre se vettem, de már is az utolsó évemet nyomom a Roxfortba, ami már szó szerint az otthonommá vállt. Hova fogok menni, fogalmam sincs. De igyekszem nem belegondolni, így próbálom kiélvezni az itt töltött még fél évet. Doe és Remus kapcsolatáról, nem tudok konkrétumokat, náluk csupán a megérzésem mondatja azt, hogy több is lehetne köztük. Doe is, és Remus is elpirul a másik közelébe. Viszont patt helyzet, mivel mind a ketten eléggé szerények, visszahúzódóak, semelyik nem kezdeményezne. Csak egy sóhajjal nyugtázom Doe "kirohanását" , hát ő tudja.
- Én elmondtam a véleményemet, ezzel végeztem. - kacsintok rá, miközben belekortyolok a tök levembe. Természetesen Alicetől semmilyen választ nem kapok, csupán csúnyán néz rám, amire szélesen elvigyorodom. Róluk már többet tudok a puszta megérzésnél, főleg mert Frankel is eléggé sok időt töltök, és néha elszól egy két Alice-os sztorit, úgy hogy észre se veszi. Gondolom már együtt vannak, és titokba, amit meg tudok érteni. Hogy miért ? Épp a párbajszakkört szeretném tovább tárgyalni, mikor megérzem, hogy valaki mögöttem áll. Utólag megbánom, hogy nem csinálok úgy elsőnek mint aki megijedt, és " véletlen" ráöntöm a tök levemet. Csak nézek rá kérdőn, majd elmosolyodom, mintha semmit olyat nem hallott volna, ami fontos lenne. Ebből most azonnal ki kell mászni, de jól kéne hazudni.
- Titkos párbajszakkör? Ha hallgatózol csináld jól. Ha ennyire érdekel, arról beszéltünk, hogy kár már nincsenek párbajszakkörök, mint régen voltak. Nem kell az ember szavait kicsavarni egy "jó" cikkért. Örök hibája az újságíróknak. - közbe észre veszem Marlene is megérkezik, épp nagyban ölelgeti Alice-t aki eléggé feszeng. Ezen elmosolyodom.
- Nem korán, hanem időben drága. - régebben fecséreltem arra időt, hogy mikor én felkeltem próbáltam Marlt is , de rájöttem ez lehetetlen küldetés. Majd kicsit bunkó módon, elnevetem magam, ahogy elküldi Ritát a másik asztalhoz. Nem szeretek ilyen lenni az emberekkel, de azért vannak olyanok akik nálam is kiverik a biztosítékot, ahogy mi muglik mondanánk. Rita pedig az, főleg hogy most veszélyben foroghat a szakkörünk, én is azt szeretném minél hamarabb távozna. Arról nem is beszélve, hallottam Marktól, hogy nem régiben rászállt Severusra, hiába nem vagyok már jóba vele, de akkor se szeretem ha hamis dolgokat pletykálnak róla. - Nincs több ember akire rá tudnál mászni, és kitalálni róluk dolgokat? - jegyzem meg nyersen.

Rita is in the house

"Rita Skeeter: Freelance journalist, master lurker, unregistered animagus, and the Queen of the Quills."

Nem lepődtem meg a reakciójukon, végül is ki akarná, hogy Rita Skeeter végighallgasson mindent. Tehát egyáltalán nem volt meglepő, hogy mindenki ilyen ridegen fogadott. Sőt még örültem is neki, ez nem tudta lelohasztani a mosolyomat. Viszont hülye sem vagyok. Tudom mikor hazudnak az emberek és észreveszem hogyha valaki nagy titkot tart magában. Az évek során megedződtem és jobb ha ezt mindenki megtudja. Rita Skeeter nem kispályázik, ha kell valami, azt megszerzi.
- Ohh Dorcas, esküszöm tényleg összetévesztettelek a griffendél alapítójával. Talán ideje lenni leszedni a kis bajszocskádat, drágám. - a nyugalom tökéletes példája vagyok, nem húzhatnak fel, most nem, nem ezért jöttem ide. -De inkább térjünk a lényegre. Evans, te engem nem tudsz becsapni és ezt te is nagyon jól tudod. Gyenge próbálkozás volt, a fülem sosem csal drágám. -felelem, s közben elveszek egy zellerszárat az asztalról. - Nem kell hinnetek nekem, de ezt nem fogom megjeleníteni a lapban. Sokkal jobb ötletem van. Segíthetnénk egymásnak. - Ajánlatom igen nagylelkű. Ha ők is akarják reklámozom majd a szakkört, úgy, hogy azok, akik nem illetékesek az ügyben ne tudjanak róla, és így legalább lesz is egy kis hasznom. Plusz én is belépnék.

- Én szívesen tudtára adom azoknak akik érdekeltek az ügy kapcsán, hogy létezik, vagy létezni fog egy ilyen párbajszakkör. A tanárok nem sejtenek majd a dologról semmit, nyugalom. -magyarázom el nekik és várom, hogy valaki ismét felszólaljon. Remélem nem Marlene lesz az. Úgy látom bal lábbal kelt fel, így vele inkább nem tárgyalnék.

♥♥♥ x zene x De retek lett XD

» Griffendél