1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Tárgy: Jessica Thea Dewan Kedd 9 Jún. 2015 - 22:26
Jessica Thea Dewan
Jess, Thea
Kor: 16 Ház: Griffendél Évfolyam/munka: 6. Oldal: Jó
Jellem:
Égek a tudásvágytól. Bármilyen helyzetben képes vagyok leülni egy jó könyvvel a kezembe, és szinte magamba szippantom a tudást. A varázslókönyvekből elég sokat elolvastam, de ezeknél néha jobban érdekelnek a muglik által írt szerelmes történetek. Ez egyfajta menekülési útvonal a számomra. menekülök a múltam elől, de erről majd később írok. Szeretek mosolyogni. Elég kedves személyiségnek mondanak, és ez ki is ül az arcomra a folytonos mosolyommal. Kíváncsi természet vagyok. Ha meglátok valami számomra érdekfeszítő dolgot, azt azonnal meg akarom nézni, vizsgálgatom, vagy éppen megnézem, hogy mi történik. Ezzel azonban legtöbbször bajba keverem magam, amiből magamtól szoktam általában kievickélni. Azt mondják rólam, hogy mintadiák vagyok, és ezt az álcát le sem akarom magamról mosni. Végül is ebből csak előnyöm származhat. Néha elég huncut vagyok, de emellett visszafogott is. Ha valamit elmondasz, megőrzöm a titkod. Nem mondom el senkinek, viszont én, saját magamról semmit nem árulok el. Túl fájdalmas lenne újra átélni azzal, hogy elmesélem neked.
Küllem:
Azt mondják, hogy hatalmas, barna szemeim és mosolyom miatt angyali vagyok. Egy angyal a földi pokolban… Elég nőiesen öltözködöm. Mindig veszek fel a kiszemelt ruhám mellé valami kiegészítőt. Viszont valamikor egészen visszafogottan öltözködöm. Éppen, ahogy kedvem megkívánja. Iskolai öltözeteim közül legtöbbször édesanyám régi talárját veszem fel, amely két számmal nagyobb, és a rossz indulatú diákok előtt nevetség tárgyát képezem ezzel, de engem nem érdekel, ugyanis az anyám régi talárja, amitől sosem válnék meg. Szeretek táncolni, ami külsőmön is meglátszik, mert néhányan azt mondják, olyan vagyok, mint egy gazella.
Történetem:
A londoni szobámban, az ágyamon fekszem, és elég kimerült vagyok az Abszol úton tett hosszú séta után, ugyanis ma szereztem be az iskolába szükséges dolgokat. Apa nem kísért el, mert –mint mindig- most is ellenezte a Roxfort-ban való tanulásomat a félelem miatt, hogy elveszít. Hamar elnyom az álom, és már egy teljesen más valóságban járok… Először csak képeket látok, aztán hirtelen a múltban találom magam. Hét évvel ezelőtt… Földbe gyökerezett lábbal figyeltem a szőke tincsekkel keretezett arcú, aprócska kislányt, amint édesanyja ölelésétől mosolyra húzódik a szája. Boldognak látszanak mind a ketten, és szinte tapintani lehet a szeretetet, amely körüllengi őket. És ekkor valaki hangosan kopog. A vészjósló hang, amely komorságot csal anyja arcára. „Thea, bújj el, gyorsan” Csak anyja hívta Thea-nak a kislányt, és ez kifejezetten tetszett mindkettejüknek. A kicsi lány nem szívesen hagyja ott az anyját. Tudja, hogy valami nincs rendben. A kint álló alak rendíthetetlenül kopog, és egyre hangosabb. És akkor az ajtó kitárul. A kislány legszívesebben torka szakadtából sírna, hogy mindenki tudjon a fájdalmáról, hátha ezzel segíthet a mamájának, de az élettelen kéz a padlóra hull, és a szőke kislány torkán egyetlen hang sem jön ki. Csak sokkba esve nézi a kiságya alól, a plüss állatok takarásában, ahogy a sötét alak eltűnik a lakásból, és a padlót ellepi a sötétvörös, friss vér. Az anyja vére… Az emlékek hatására könny szökik a szemembe még álmom alatt is, és a sírás miatt megrázkódik a testem. Forgolódok, és izzadtság gyöngyözik az arcomon. Erről senki nem tud. Még apámnak sem mondtam el, ami azon a napon történt, habár sokszor ezzel álmodom. Felriadok. Ma már tudom, sejtem, hogy az, aki ezt tette anyámmal, halálfaló volt. Letörlöm arcomról a könnyeket, és próbálok megnyugodni. Nem rendezek jelenetet, ahogy azóta az este óta sohasem. Csendben tűröm, ahogy elárasztanak az emlékek, és magamat nyugtatom, mert tudom, hogy apám vállát már így is túl sok teher nyomja. Sokáig fent maradok, de aztán ismét az álmok világában találom magam, immár Roxfort-ban. Abban a világban, ahol igazán önmagam lehetek… Alsó ajkamat rágcsálva mélyedtem bele az iskolai könyvtár egyik vaskos, porlepte könyvébe, mely a varázsvilág történelmét írta le. Eközben a kezemben tartott penna hegye sebesen sercegett a pergamenen, és ez volt az egyetlen hang, ami körülvett. Ezen a szép, napsütéses délutánon nem sokan voltak a könyvtárba, én mégis fontosnak tartottam, hogy elkészüljek minden beadandó feladattal. Valószínűleg mindenki kviddicsezik, vagy csak sétál kint. Ahogy kinéztem az ablakon, elgondolkodva feljebb húztam két számmal nagyobb talárom ujját. Elég nevetségesnek tűnhettem benne, de édesanyám régi talárjától sosem váltam volna meg, még akkor sem, ha emiatt kinevetnek. Gondolataimból egy ismerős hang húzott vissza, mely a túlzottan nagy csendben hirtelen jött, és ezzel megijesztett. -Merlinre, a szívbajt hozod rám, Cavelier. –hitetlenkedtem összeráncolt szemöldökkel. Úgy tettem, mintha haragudnék rá, de aztán elnevettem magam. -Mit csinálsz te ilyenkor itt? –kérdezi az asztalra támaszkodva, arcán azzal a komisz vigyorral, amely az én arcomra is mindig mosolyt csal. -Éppen tanulok. Valakinek azt is kell. –emeltem meg a szemöldököm, utalva arra, hogy talán nem ártana, ha ő is elkészítené a beadandókat. -Inkább gyere el velünk a Szárnyas vadkanba. Ma este oltári nagy buli lesz, és neked is kötelező ott lenned. Egy ideig úgy tettem, mintha hezitálnék, de ez csak álca volt. Valójában tudtam, hogy igent fogok mondani neki. -Na jó, nem akarok kimaradni semmi érdekes dologból. Az álmot az ébresztőóra zavarja meg, és Mark mosolya egyre halványul, míg végül kelletlenül kinyitom a szemem. Nem is tudom, miért, de elmosolyodom az utolsó álomkép hatására, pedig látszólag semmi különös nincs ebbe az emlékbe. De tudom, sietősre kell fognom a lépteim, mert a Roxfort Expressz pár óra múlva ismét Roxfort-ba indul…
Patrónus: Hörcsög Vér: Félvér Pb: Jessica Alba Csoport: Griffendél
A hozzászólást Jessica Natalie Dewan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd 9 Jún. 2015 - 22:34-kor.
Mark Cavelier „Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
Származás : ➳ Félvér Lojalitás : ➳ Jó Családi állapot : ➳ Bonyolult Lakhely : ➳ Roxfort Foglalkozás : ➳ Megmentjük a Kilincseket klub elnöke Pálca : ➳ 12 hüvelyk, kőris, sárkányszívizomhúr Idézet :
Erre a karakterlapra érdemes volt várni! Nagyon örülök neked:)) Tetszik Jess, amit kihoztál a leírtakból, és úgy az egész. Sajnálom a múltadat, az ET vége viszont... Folytatjuk;) Mivel mindent rendben találtam, nem szövegelek tovább. Foglalózz, aztán irány a játéktér (velem ), jó szórakozást!