Scarlett Clarabella Phyliss

Vendég

Scarlett Clarabelle Phyliss

Scar

Kor: 16 Ház: Griffendél Évfolyam: Hatodik Oldal: Jó

Jellem:

Scarlett, fiatal lány lévén még nem rendelkezik teljesen kifejlődött személyiséggel. Jelleme még csapongó, lelkivilága hol a kislányéhoz, máskor viszont már-már egy igazi, erős nőhöz hasonlít. Az évek során rengeteg mindent kellett megtanulnia, volt amit a családja várt el tőle, de hamar rájött, mi az amit saját boldogulásáért cserébe kell elsajátítania. Bár még igazán fiatal, de egészen kicsi kora óta szoktatták őt a nagy társasági élethez, hogy egyszer majd nevéhez méltóan tölthesse be a helyét a társadalmi ranglétra minél magasabb fokán. Szüleinek mindig is fontos volt mások véleménye, a vér, a nemesség, a vagyon és az elit lét. Habár gyerekkorában nagyon élvezte azt, hogy pillanatok alatt kisebb társaságok középpontjába kerülhetett, s mivel hamar megtanulta, hogy csak akkor beszéljen, ha kérdezik, így sok találkozóra eljutott, ahol mindig feltalálta magát, s igazán jól nevelt kishölgyhöz méltóan foglalta el magát és szórakozott jól. Nem unatkozott, nem ment senki idegeire, kedves volt, bájos és értelmes. Valószínűleg ez a nagyfokú bizalom, melyet tanúsítottak iránta, hogy mindenfelé magukkal vitték, vezetett oda, hogy elsajátította a színjátszás azon formáját, ahol nem veszíti el önmagát, mégis minden helyzetben a lehető legelőnyösebb oldalát mutatja. Szinte mindig tudja, kivel hogy viselkedjen, kihez hogy szóljon, s mit mondjon. Mindezek mögött, viszont határozott, s megrendíthetetlen véleménye van lényegében mindenről, amiről tudomása van. Rengeteget olvas, szeret tájékozott lenni, s ha szükséges, megszerzi a neki kellő információkat. Nem szereti a meglepetéseket, akkor érzi magát igazán biztonságban, ha a saját játszmájában ő irányíthatja a szálakat. Persze nem játszik nagyban. Nincsenek világmegváltó tervei, nem igazi végzet asszonya és nem is tervez hatalmas babérokra törni, mindezt csak maga kis élete kényelmes és eredményes mederben tartására használja fel. Boldog életet szeretne. Kissé talán romantikus alkat, szeret ábrándozni, képzelegni, a könyvek lebilincselő világa messzire reptetik fantáziáját, így nem csak tudása gyarapítása végett olvas, de saját szórakoztatására is. Kikapcsolja őt.
Az iskola falain belül sokkal inkább lazít a szálakon, hiszen ott nem akar mindig résen lenni. Nem érzi annak fontosságát, hogy a kastélyban is mindent kézben tartson, hiszen itt… csak jól akarja érezni magát. Tanulni, barátokat szerezni, felkészülni az életre. Úgy véli, ott nem történhet akkor sem sok váratlan, ha az egyszerűbb maszkjait használja. Itt se engedi el sosem teljesen magát, de az már a falak miatt van. Védi magát, fél a fájdalomtól, csalódástól, magánytól… igazából fél felnőni. Talán pont ezért igyekszik magát nagyon felnőttesnek mutatni, mert legbelül legszívesebben örökké kislány maradna, hiszen tudja, hogy minden praktikája csak ezekre az időkre megfelelő, ameddig nincsen igazi súlya játékainak. Sokszor bizonytalan és elveszett, de minél több gyengeség fogja el belül, annál erősebbnek mutatja magát. Vágyja a kalandokat, nem szereti, ha nem történik körülötte semmi. Sok barátja van, rengeteg ember felé nyit, némileg itt is elkönyvelte már magában kihez hogyan forduljon, miként szóljon, de lévén, hogy az iskola nem egy megkomponált rendezvény, ez nyilván máshogy kap hangsúlyt mindennapjaiban. Bátor, talpraesett, éles eszű, s talán túlságosan makacs. A végletekig képes kiállni az igaza mellett, néha gyerekesen is ragaszkodik olyasmihez, amiről már ő maga is belátta, hogy nem igaz, nem jól gondolja, de nehezen ismeri be, ha tévedett, hiszen utálja, így igyekszik minél ritkábban tévedni. Kiküszöböli ezeket a lehetőségeket, vagy próbálja eltusolni. Kissé cinikus, kissé nagyszájú, s ha felidegesítik, akkor végleg elveszíti a türelmét és a fonalak mozgatását. Ilyenkor inkább meggondolatlan és csípős nyelvű, bár az iskola falain kívül nem engedheti meg magának, hogy kitérjen béketűréséből. Ha valaki elnyeri feltétlen bizalmát, az onnantól kezdve mindenben számíthat rá, azonban jelenleg ilyen személy semmilyen látszat ellenére sem létezik, de ezt nem hangoztatja. Akkor be kellene ismernie, hogy valójában egy magányos, szeretetéhes kislány, de ezt olyan jól színleli, hogy nem hogy a környezete, de saját maga sem tud még róla. Pedig világképe a legtöbb helyzetben józan és reális.

Küllem:

Barna, göndör fürtjei a válla alá érnek, de egyenes állapotban akár a háta közepét is súrolják. Haját leginkább kibontva szereti hordani, ritka, hogy bármit is variál rajta. Szemei zöldek, de fényviszonyoktól függően néha inkább barnának tűnnek. Orra pisze és kissé hegyes, vonásai finomak, lágyak, s habár még messze áll az igazi nővé cseperedéstől, már sokkal inkább az, mint kislány. Észrevehetőek rajta nemesi vére hozományai, mind a tanult, mind az örökölt félékből. Háta mindig egyenes, tartása, mozgása kecses, járása rugalmas, s mindez nem kelt erőltetett, pökhendi hatást, sokkal inkább egy kifinomult, előkelő hölgyet sejtet. Az is. Habár az iskola falain belül az öltözéke főként az egyenruha, de azon kívül szépen megválogatja ruhadarabjait. Igényes, jól átgondolt a ruhatára, fontos számára a megjelenés, hiszen belé is nevelték a külsőségek hangsúlyosságát. Nem idegen számára se a tánc, se a zene. Zongorázik, hárfázik, sokféle táncstílust ismer, sosem viszi túlzásba az ékszerviseletet, minden olyan aranyvérű rendezvényen részt vesz, ahol illik megjelennie, s nem hogy panasz, sokkal inkább megannyi dicséret övezi jelenlétét. Azonban szögezzük le, hogy cseppet sem koravén. Ő egy jól nevelt, kifinomult ízléssel rendelkező tizenhat éves kishölgy, akiből néha előbújik egy egészséges tinilány én.
Nem túl magas, mindössze 158 cm magas, s habár az évek során még nőhet, de lévén, hogy anyukája is alacsony volt, úgy véli ő sem fog már túl sokat nyúlni.

Történetem:

Hush, little baby, don't say a word.
Papa's gonna buy you a mockingbird

Csak ülök a szobámban, a belső ablakpárkányon, s nézek kifelé az ablakon. Máskor mindig szerettem hazalátogatni, találkozni a családdal, újra az itthoni ágyamban aludni, bálokon részt venni. Jó volt. Igen, apa említette, hogy van valami nője, amire még azt is mondtam, hogy oké, de azt senki nem mondta, hogy a ruháit már anya szekrényébe pakolta, hogy reggelente az ő fésülködő asztala előtt tollászkodik, s úgy jár-kel az otthonomban – az ÉN otthonomban -, mint ha ő lenne itt a valaki. Én őszintén nem értem apát. Eljegyzés? Ez most komoly? Mit akar ettől a nőtől? Már csak a jelenléte is felháborít és irritál. Úgy beszél velem, mint egy óvodással. Legszívesebben valami szirupos masszát locsolnék a fejére, majd az arcát egy hangyabolyba dugnám. Igen, az előnyös lenne neki…

And if that mockingbird won't sing,
Papa's gonna buy you a diamond ring

Hat éve már, hogy anya meghalt…
Emlékszem, milyen izgatott voltam, mert azt mondták, születik egy kistestvérem. Öcsém, ráadásul. Nagyon örültem a dolognak, alig vártam, hogy én legyek a nagy és okos nővérkéje, aki mindenben segít majd. Aztán… nem lettem senkinek a nővére, s nem hogy örömöm nem lelhettem egy kistestvérbe, de még az anyukám is elvette tőlem. Tehetetlenül mérges voltam, sírtam, elzárkóztam, makacs és hisztis lettem. Talán egy fél év is eltelt így, hogy kezelhetetlenül viselkedtem, s vagy összevesztem mindenkivel, vagy inkább szóba se álltam senkivel. Aztán egy éjszaka anyával álmodtam, s azt mondta, apának szüksége van rám, legyek jó kislány és az ő kedvéért ne szomorkodjak tovább. Az ölelése képére ébredtem, s nem bírtam ki, zokogva rohantam át apához, hozzá bújtam és csak sírtam neki. Ő is sírt. Utána kezdtem tudatosabban élni. Tudom, ehhez a kijelentéshez nem hogy akkor, még most is fiatal lennék, de így volt. Megváltoztam, s elindultam azon az úton, ahol ma is járok.

And if that diamond ring turns brass,
Papa's gonna buy you a looking glass

Tekintetem mereven hasítja át azt a pár méternyi távolságot, mely a hátsókert azon pontjára vezet, ahol Gwendolyne kisasszony egy pokrócon pihenve olvasgat, délutáni teáját szürcsölgetve. Lábaim felhúzom, karjaimmal átölelem, s szinte gyilkos pillantásokkal méregetem a nőt, aki anyám helyét próbálja bitorolni. Látom apán, hogy nem szereti. Hogy is szerethetné, mikor akár a nővérem is lehetne? A húszas évei közepén jár, s bár apa sem öreg még, de azért hozzá képest… Kész vicc, ez az egész. Tudom, tisztában vagyok vele, hogy anyát és apát egymáshoz adták, de akárki akármit mondjon – hallottam már nagyon vad pletykákat -, ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy ők szerették egymást. Ha máshogy nem, a házasság utánra mindenképpen megjöttek az érzéseik és boldogak voltak. Számomra, a tökéletes pár. Pedig már anya is négy évvel fiatalabb apánál, de ez a nő… Mégis mit képzel magáról, mikor a MI manónkat utasítja? Csak azért hallgat rá, mert apa azt parancsolta neki, hogy hallgasson. Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy ez a nő beházasodik hozzánk. Valahogy le kell beszélnem apát róla, de csak óvatosan… Nem tudhatja meg éles ellenszenvem, habár nyilvánosan megtartom a három lépés távolságot. Majd még mit nem… Esetleg mamának ne hívjam? Cöhhh…

And if that looking glass gets broke,
Papa's gonna buy you a billy goat

And if that billy goat won't pull,
Papa's gonna buy you a cart and bull

Csak ülök a fotelben, összegömbölyödve, s szemezek a szekrényemre felakasztott ruhával. Egyszerűen tökéletes, ezt nekem is be kell ismernem, még akkor is, ha Gwendolyne választotta. Könnyű, anyaga selymes és puha, színe lágy, a barackfa virágjára emlékeztetően narancsos, kicsit már-már rózsaszínbe áthajló, de mégsem tűnik habcsóknak. Nincsen agyoncsicsázva, nem giccses, nem varrtak rá feleslegesen sok fodrot. Semmi túlzás, szabása is nagyon jó. Alap esetben imádnám, talán álmaim ruhája lenne, ha nem kellene ehhez az eseményhez kötni. Azt hiszem, véglegesen meggyűlöltem mindent, ami esküvőhöz köthető. Odalent hatalmas a sürgés-forgás. Még van két óra a kezdésig, de mindenki meg van bolondulva. A díszítés utolsó elemei lassan a helyére kerülnek, ételek egész garmadája készül a konyhában, a zenészek lassan megérkeznek, hogy behangolják hangszereiket, s megkapják az utolsó instrukciókat. Mindenki izgatott, de én legszívesebben elszaladnék, messzire. Olyan kicsire gömbölyödöm, amennyire csak tudok. Körülbelül fél órám van még addig, hogy valaki megérkezzen, s laza, elegáns kontyba tűzze a hajam, kisminkeljen és felkészítsen az ünnepségre. Nem akarom én ezt az egészet, de kérdezte tőlem bárki is? Segítek… NEM!

And if that cart and bull turn over,
Papa's gonna buy you a dog named Rover

Mikor hat éves voltam, s lassanként a tündérmeséken kívül a kevésbé habos-babos információk is elkezdtek beszivárogni elmémben, megéltem egy rosszabb időszakot. Rengeteg éjszaka telt el úgy, hogy riadtan kiabálva tértem magamhoz, sokszor azt se tudva, mit álmodtam. Rengeteg, eddig tőlem távoli kérdés foglalkoztatott. Rossz, halál, gonosz cselekedetek, ártó szándék. Olyan kérdések, gondolatok ütöttek szöget a fejemben, amik kiszakítottak hercegnős világomból, has és fejfájós lettem, féltem a vihartól, a sötéttől és egyedül lenni. Ekkor vette anya a fotelt a szobámba. Magas háttámlájú, széles, kényelmes, puha bútordarab, lágy tapintású szövettel, melyre virág és madár mintákat hímeztek. Tökéletesen illett antik stílusú szobámba, ráadásul anyával ketten is kényelmesen elfértünk benne. Szabadidejében saját kézzel készített nekem hozzá egy nagy párnát is. Azt mondta, ha ő nincs a szobámba, a párnát öleljem helyette, hiszen belehímezte a szeretetét. Akkor még ő sem tudta, mennyire sokat fogom majd azt a párnát szorongatni, s kapaszkodok majd ebbe a gondolatba. Mikor az összebújás és az, hogy simogatott kevésnek bizonyult, énekelni kezdett. Altatóm azóta is a fülemben cseng, hangját sosem felejtem el. Azt mondta, baba koromban is mindig ezzel csitított el, ha sírtam. Rutinná vált már, hiányoltam, mikor nem hallhattam nyugtató hangját. Később már magam próbáltam felidézni a sorokat, először saját hangomon idegennek hatott az ének, de hozzászoktam. Mentsvárammá, vigaszommá vált, s így kevésbé hiányzik anya. Legalább is szeretném azt hinni, hogy a dala befoltozza szívemen az űrt, melyet maga után hagyott.

And if that dog named Rover won't bark
Papa's gonna buy you a horse and cart

Odalent a vendégek már mind megérkeztek, csevegés moraja hallatszik fel a folyosóra, ahol lassú léptekkel haladok. Hát kihúz, fej enyhén felemel, a csípő lágyan ring. Minden stimmel. Nyakamban édesanyám medálja, mely bátorságot ad. A szőnyeg felfogja cipőm kopogását, még senki nem tudja, hogy már érkezem. Családunk nagyon, de kapcsolati hálójuk még hatalmasabb. Tudom, sokan jöttek el, hiszen nevünk régi és nemes, mindenki tudja, hogy pletykákat keltene távol maradásuk, ráadásul egy-egy ilyen esemény rengeteg érdekes információt hozhat a konyhára. Ismerem a világunk legtöbb hasznát, de az árny oldalait is. Nem minden a csillogás. Közel sem. Egy halk sóhaj hagyja el ajkaim, ahogy a lebegő fényforrások között sétálok. Már csak lépések választanak el attól, hogy maszk kerüljön az arcomra, elővegyem legszebb mosolyom, legbájosabb viselkedésem, s elhitessem mindenkivel, hogy boldogsággal tölt el mindez. Nem lesz nehéz, tudom. Bízom a színészi képességeimben, s a megalapozott, elhintett személyiségemben. Sokan ismernek, minimum hallomásból, s mivel ez a mi eseményünk, így biztosan erőteljesebb figyelem koncentrálódik rám, mint általában. Egy kósza göndör tincset elsöprök szemem elől, kiigazítom ruhám nem létező gyűrődéseit, még egy pillanatra megtorpanok a sarkon, újabb halk, kissé gondterhelt sóhajt hallatok, de mire az öreg, sokat látott falak elnyelik eme apró gesztusom zaját, már emelem is a lábam, hogy a célegyenesre forduljak. Eddig mereven koncentráltam tartásomra, de most már laza, természetes eleganciára váltok. Ajkaim mosolyra húzódnak, szemeim visszafogottan bár, de jókedvről, örömről árulkodnak. Egyetlen porcikám sem árulja el, hogy egyetlen reszketeg sóhajjal ezelőtt még az ájulás kerülgetett. Ez vagyok én, Clarabella – hétköznapokon Scarlett – Phyliss, a tökéletes fiatal hölgy, aki mindig tudja, kihez hogyan forduljon.

And if that horse and cart fall down,
You'll still be the sweetest little baby in town…

Patrónus: Európai mókus Vér: Aranyvér Pb: Emma Roberts Csoport: Diák

ELFOGADVA!
Nagyon szépen megfogalmazott, és tartalmas lapot olvashattam, köszönöm. Tetszett az is ahogy ennyire kifejtetted, és élethűvé tetted a jellemét, ezért nálam plusz pont Smile

Sajnállak anyukád miatt, remélem valami, vagy valaki kárpótol majd érte ^^

» Scarlett & Ralph