1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Amikor letettem a RAVASZ-t, végleg leszámoltam Roxmortssal, és most mégis itt állok a főtér közepén. Eddig fogalmam sem volt, hogy miért térnek vissza az emberek a régi szokásaikhoz, amikor felfordul az életük, de most már értem. Abszolút értem. Csak sajnos nem segít. A gondolatok itt is ugyan annyira kavarognak a fejemben, a sztori ugyan olyan lehetetlennek tűnik, és pont annyira furcsa az egész mint Londonban. De most nem ezért -nem csak ezért- vagyok itt. Már régóta gondolkodtam azon, milyen butaság a szüleimtől örökölt összes pénzt biztonsági tartalékként a Gringottsban tartani, annyi más, jótékony vagy jövedelmező dologba fektethetném, és még így is bőven maradna biztonsági tartalék. Viszont eddig egyszerűen nem mertem hozzáérni a családi vagyonhoz. Sosem éreztem a sajátomnak, s most, hogy kiderült tényleg nem csak az enyém, máris könnyebb elnevezni a felét az "én részem"-nek, ami már hozzám tartozik. Most már tudom, hogy ez is bőven több, mint amire egész életemben szükségem lenne, mert nem tervezek változtatni az önerőből felépített, ugyan nem fényűző, ám élhető világomon. Nem akarok újra saját kertes házban lakni, nem szeretnék külön ingatlant Roxmortsban. Tökéletes nekem a kis londoni lakásom, hogy a hétvégi és délutáni keresetemből futja a lakbérre, a tandíjra és félre is tudok tenni valamennyit. Viszont a saját cukrászda ötlete annyira hívogatónak tűnt már egy éve is, hogy most egyszerűen nem tudtam szabadulni a gondolattól. Viszont London tele van jó kávézókkal, finom pékségekkel, nem hiányol még egy boltocskát, ellenben Roxmorts! Emlékszem, amikor ide jártam először lenyűgözött a Mézesfalás, de később mindig sóvárogtam a finom mugli falatok után. Egy jó kávé, varázslat nélkül készült édességek. Egy hely, ahol le is lehet ülni, és mégsem kocsma. S még ugyan nem volt pontos elképzelésem, sőt nem is voltam biztos a dologban, de felkeltette a kíváncsiságomat a régi lakhelyem iránt. Két éve először újra beszívom a hely ismerős illatát, és csak bámészkodva járkálok a főtéren, próbálom újra átérezni az itteni hangulatot, s valahogy leküzdeni félelmemet, hogy tovább sétáljak. Valószínűleg még nem engedték le a diákokat, mert egyetlen lélek sincs az utcán, habár azt sem tudom milyen a mostani rend. Mindenesetre élvezem, ezt a nyugit, szinte csak a hetedéveseket és néhány kisebb Hollóhátost ismerek már csak a Roxfortból, így igazán nem dobna sokat a latba, ha itt lenne a fél iskola.
Gwenog Jones „A Hugrabugnak népe, Békés, igazságos. Oda mész, ha türelmes vagy."
Származás : félvér Lojalitás : semleges Családi állapot : egyedülálló Lakhely : Roxfort Foglalkozás : roxforti tanuló Pálca : 10 hüvelyk, diófa, sárkányszívizommal Keresem a... : Ellenségem és csapattársaim Idézet : A te táncodat senki más nem táncolhatja, a te dalodat senki más nem énekelheti, és a te történetedet senki más nem írhatja meg. Hogy mi vagy és mit csinálsz, az most, ebben a pillanatban dől el! Karakterlap : Natural born leader Karakterzene : I'm just a little bossy Playby : Shay Mitchell Kép :
Tárgy: Re: Gwen & Izy Vas. 19 Ápr. 2015 - 15:50
Are you friend or foe?
Amai meccs véget ért és hogyan máshogy is zárulhatott volna, mint a mi győzelmünkkel. Nem volt ugyan egyszerű meccs, a Hollóhát nem adta könnyen magát, de végül sikerült felülkerekednünk. Egy ilyen izzasztó küzdelem után pedig édes a pihenés, jól jön hát a roxmortsi pihenő, hiszen még van is mit ünnepelni. A hangulat igencsak felfokozott, nagy zsivajjal vonul mindenki, a hugrabugosok, a csapattársaimmal az élen örömükben viháncolnak, ők a leghangosabbak. A hollóhátasok közül ahogy látom, sokan nem jönnek le, a csapat tagjait nem látom a tömegben sehol, a ház tagjai is inkább csöndben, magukat meghúzva kullognak. A hollóhátasokban azt becsülöm, hogy nagyon jól tudják viselni a vereséget is. Inkább csöndben meghúzzák magukat, nem füstölögnek és csapnak hangos szónoklatokat önmaguk vigasztalására, mint a griffendélesek vagy támadnak az őket legyőzőknek néha igencsak bárdolatlan, alpári stílusban, mint a mardekárosok, csalásnak kikiáltva az egészet. Ők egyszerűen csak tudomásul veszik és csendben elemezgetik a hibáikat. Alighanem a kviddics csapat tagjai most éppen ezt teszik egy megbeszélés keretében a klubhelyiségükben, ezért is nincsenek most itt. Nekünk azonban minden okunk megvan az ünneplésre, a lazítás meg úgyis ráfér kicsit a csapatra, holnaptól úgyis folytatjuk az edzéseket, hiszen ez még csak a szezonnyitó mérkőzés volt számunkra, továbbiak várnak még ránk hamarosan, nem bízhatjuk el magunkat egyetlen győzelemtől. De ma én is szeretném kiereszteni a fáradt gőzt. Elindulok hát, át a főtéren, csapattársaim kíséretében, miközben azon gondolkozom, hová is térjek be először, a Mézesfalásba, vagy a Három Seprűbe.
tag: Izy ~ Zene: We used to… ~ notes:Bocsi a késésért! ❤
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Gwen & Izy Pént. 24 Ápr. 2015 - 22:57
I was always welcome,
but never wanted to return.
Először fel sem tűnt a furcsa dobogás, majd amikor az alapzaj elérte azt a szintet, hogy már az agyamig is eljutott, már láttam is az iskolából a falu felé tartó gyereksereget. Csoportba verődve, kipirult arccal, főleg Navinés jelképekkel felszerelkezve érkeztek, és el sem tudom mondani milyen ismerős érzés fogott el, ahogy felismertem bennük a győztes meccset ünneplő boldog diákságot. Talán ez volt az egyetlen aminek anno én is önfeledten tudtam örülni. Imádtam kviddicsezni, pedig sosem számítottam igazán kiemelkedő játékosnak, de Perdivel kiegészülve, ketten együtt már a házunk legjobb hajtó párosát alkottuk. Azt hiszem másodévesként kerültem még be a csapatba cserének, s miután visszajöttem Mexikóból egy véletlen üresedés miatt már a kezdők között játszhattunk. 3-4-5-6-7...igen, azt hiszem öt évig voltunk oszlopos tagjai a Hollóhát csapatának, hol több, hol kevesebb sikerrel. Viszont a most érkezők között egyetlen kis hollót sem látok, pedig igazán kíváncsi lettem volna rájuk. A két éve még cserejátékosként edző újoncok közül néhányan nagyon ígéretesnek bizonyultak, s szívesebben láttam volna őket ünnepelni. Na igen, eltelt két év, de még mindig hazahúz a szívem. Amikor a tömeg beözönlött a főtérre a legnagyobb meglepetésemre az érkezők között kiszúrtam néhány ismerős arcot, pedig szinte meg voltam róla győződve, hogy senkivel nem találkozom majd. Néhány végzős, akiknek kedves mosollyal biccentek is, és hagyom, hogy sodorjon magával a roxforti diákok áradata. A főtérről a szélrózsa minden irányába szétszélednek az emberek, s hirtelen Navinések gyűrűjében találom magam, akik között egy ismerős arc is feltűnik. -Lehet gratulálni?- érintem meg szelíden Gwen vállát, aki pont mellettem sétált el. Már akkor is ügyes lánynak számított, amikor még én is játszottam, s gyanítom azóta csak fejlődött.
Gwenog Jones „A Hugrabugnak népe, Békés, igazságos. Oda mész, ha türelmes vagy."
Származás : félvér Lojalitás : semleges Családi állapot : egyedülálló Lakhely : Roxfort Foglalkozás : roxforti tanuló Pálca : 10 hüvelyk, diófa, sárkányszívizommal Keresem a... : Ellenségem és csapattársaim Idézet : A te táncodat senki más nem táncolhatja, a te dalodat senki más nem énekelheti, és a te történetedet senki más nem írhatja meg. Hogy mi vagy és mit csinálsz, az most, ebben a pillanatban dől el! Karakterlap : Natural born leader Karakterzene : I'm just a little bossy Playby : Shay Mitchell Kép :
Tárgy: Re: Gwen & Izy Szomb. 16 Május 2015 - 0:29
Are you friend or foe?
Komoly kérdés az, hogy az ember hol is lazítson egy győztes meccs után. Egészen el is gondolkoztam rajta, olyannyira, hogy kicsit meg is lepett, amikor valaki megérintette a vállamat. Kissé össze is rezzentem, pedig nem vagyok ijedős alkat egyáltalán. Általában nehéz engem meglepni, eléggé figyelem a környezetem minden rezdülését. Ez azonban az ilyen kivételes pillanatok egyike volt, mikor nagyon elkalandoztam gondolatban. Halk, kissé talán félénk női hang szólít meg, ami bár valamelyest ismerős, hirtelen nem tudom hova tenni. Mikor azonban megtorpanva visszafordulok a hang tulajdonosa irányába, az arcot már egyből felismerem. Izabelle Doley. Tavaly végzett a Roxfortban, ex-hollóhátas és kviddicscsapattag. Inkább lelkes, mint tehetséges játékosnak mondtam volna. De javára legyen mondva, nagyon kitartó és szorgalmas lány volt, tényleg sokat edzett és tett azért, hogy fejlődjön, de így is csak középszerű hajtó vált belőle. De látszott, hogy szívvel-lélekkel teszi, amit tesz és ez mindenképp becsülendő. Sosem beszéltünk sokat, nem tűnt egy szószátyár lánynak. Csak csöndben tette a dolgát. És aki engem nem bánt, azt én sem bántom. Legfeljebb egy gurkót irányítok felé a pályán, de az igazán nem személyes. Egyszer elég csúnyán sikerült eltalálnom szegényt eggyel a pályán, a gyengélkedőn is zárta azt a napod. Meg úgy azt a hetet. De hát ez egy ilyen sport. Remélem, nem vette nagyon a lelkére. Jelét mindenesetre ellenszenvnek sosem adta. - Természetesen, győztünk. Szoros küzdelemben, de lenyomtuk a Hollóhátat. Bár ez neked talán nem annyira jó hír – válaszolok egy mosollyal az arcomon, miután túlteszem magam a váratlan érintés és megszólítás okozta meglepetésen. - Egyébként, mi járatban vagy erre? – teszek még hozzá egy kérdést a beálló pillanatnyi csendben, csakhogy ne tűnjek modortalannak. Nem ismerem annyira, igazából nem tudom, akarna-e beszélgetni velem, de ha az ember összefut egy régi ismerőssel, még ha csak felszínes is volt az az ismertség, feltételezem illik kicsit érdeklődni a másik dolgai iránt. Gondolom…
tag: Izy ~ Zene: We used to… ~ notes:Bocsi a késésért! ❤