Alice Griffen és Frank Longbottom

Vendég

To: Frank
1976. márciusa
Olyan nagy badarságot mondtak a lányok, hogy szinte már fáj nekem. Még, hogy Frank szerelmes lenne belém? Talán nincs más ember, akivel összetudnának párosítani engem csak a kicsi Longbottommal. Nevetséges már.
Inkább felálltam az ebédlőasztaltól és felmentem a klubhelyiségbe.
Észrevenném, ha tetszenék neki. Ebben szentül hittem észreveszem azt, ha valakinek tetszek. Nem vagyok vak és Frank, pedig az én legkedvesebb fogadott öcsém vagyis olyan jó fiú és barát.
- Áh, szia Frank, olvastad a mai sport híreket? - kérdeztem meg önfeledt mosollyal Franket, aki ép belépet a társalgóba. -Mondtam, hogy a Hárpiák fogják megnyerni a meccset.
Leültem a kanapéra, hisz szombat reggel volt nem volt tanítás és ahogy szoktam rá mosolyogtam.
Nem fogom, beképzelni azt amit a lányok mondtak, hogy szerelemes belém. Biztos vagyok benne, hogy van valakije, hisz az összes fiúnak van, aki benne van a kviddics csapatban.
Sosem érdekelt mások szerelmi élete, így Franké sem. Figyeltem az arc vonásait, mert azt mondták a Marlék, hogy...
Ki se mondom, mert rossz még rá gondolni is. Vajon tudja, hogy nálam esélytelen.
Nem tudnám megmondani neki azt, hogy úgy engem nem érdekel. Meg kellene kérdeznem tőle? Nem szabad. Inkább, most figyelni fogok rá, ha tetszem neki biztos van arra valami egyértelmű jel, de én nem akarom hogy tetszek neki. Mit csináljak vele? Talán szüneteltetnem kellene vele a barátságomat kevesebbet beszélni vele. Most úgy is jönnek e vizsgák.
Mi van, ha Marlék csak képzelődnek és nekem van igazam. Biztos nekem van igazam.
- Hogy vagy? - kérdeztem meg egy kedves hangszínen tőle érdeklődve, közben az egyik kezemmel a fülem mögé tettem az előre szaladt hajtincsemet.
Zene

Vendég

Alice&Frank

1976. márciusa

Szombat lévén ma nem volt tanítás, így mindenki azon volt, hogy a lehető legizgalmasabb dolgot csinálja. Nos, és ebben nem vehettem részt. Kezdtem már-már strébernek titulálni magam, mert amikor volt elég időm, és nem edzettem, mindig tanultam. Pedig most a klubhelységben rajtam kívül egyetlen diák sem volt ennyore dilis. Mindenki a tavasz első hónapjára koncentrált, és arra, hogy tomboljanak a hormonok, míg én magamba roskadva ültem az egyik fotelben. Csak én lehetek olyan szerencsétlen, hogy olyasvalakire vágyom, akit nem is érdeklek, és nem olyanra, akit bármikor megkaphatnék, sőt minél többet akarna velem mutatkozni.
Egyik ujjammal a fejemet támasztva próbálok koncentrálni a sötét varázslatok kivédésének elméletére, habár tudom jól, hogy ezt gyakorlatban kellene megtanítani.
Merlinre...nem is értem, miért van ellenünk még a Minisztérium is. Mintha azt akarnák, hogy amikor kikerüljünk a Roxfort biztonságos falai közül, mindannyian odavesszünk...
Persze már ez is eltereli a gondolataimat, és ezért egy kicsit meg is rázom a fejem, hátha ismét koncentrálni tudok valami módon.
Észre sem veszem, hogy belép valaki, csak próbálok teljesen átszellemülni, amikor egy ismerős, számomra kedves hang üti meg a fülem.
-Szia Alice. Sajnos még nem volt időm... -kedek bele, de mikor meghallom, hogy ki nyert, azonnal elkámpicsorodok.
-Na neeee...Ezt nem hiszem el... -túrok a hajamba gondterhelten.
-Hát akkor ma már biztosan nem tudok koncentrálni erre. -mutatok a kezemben levő vaskos könyvre, amely már kissé viseltes állapotban, agyon lapozgatva hever a combomon.
Tulajdonképpen ezt nem csak az új hír miatt tettem félre. Sokkal inkább amiatt, mert Alice leült mellém, és sokkal inkább beszélgetek vele, mint hogy elméletben tanuljak a sötét varázslatokról.
Próbálok nem ennyire szétcsúszva ülni, mint eddig, hanem inkább combjaimra támaszkodva figyelem Alice-t, amint leül, és kedvesen mosolyog felém. Vajon ez mit jelenthet?
Nem tudok elmenni csak úgy amellett, amit látok, és le sem veszem róla a szemeimet.
Mikor a füle mögé tűri eltévedt hajtincsét, annyira ártatlannak tűnik. Nem is tudja, mennyire gyönyörű, és hogy milyen érzelmeket hoz felszínre ezzel.
Veszek egy mély levegőt, és próbálom lecsitítani egyre szaporább szívverésemet, és a válaszra koncentrálni. De várjunk, mit is kérdezett.
-Öhm.... -szedem össze magam, és megvonom a vállam.
-Teljesen jól, habár szívesebben lennék inkább kint valakivel.
Majdnem hozzátettem azt, hogy az a valaki ő lenne, de ehhez úgy tűnt, nincs elég bátorságom.
-És te? Hogy vagy? -kérdeztem vissza elmosolyodva, és figyelmesen hallgattam a szavait. Valóban figyeltem rá, és érdekelt, hogy hogy van. Mostanában úgy vettem észre, mintha kissé eltávolodott volna tőlem. Észrevehetett valamit, és ő nem azt gondolja, amit én mindig, amikor meglátom?

Vendég

To: Frank
1976. márciusa
Figyeltem az össze cselekedették jobban, mint szoktam. Befejezte a tanulást ez nem lehet jel, hisz nem mindig befejezi olyankor a tanulást mikor vele beszélgetek. Udvarias és figyelmes velem, mint a legtöbb aranyvérű jól nevelt fiú.
Meghallgattam a szavait közben figyeltem rá. Végig le se vettem róla a szemeimet a keze nem remeg a lába sem. Mi lehet utaló rá utaló jel?
- Biztos lesz, aki kimegy szívesen kimegy veled.- mondom megnyugtatva Franket, hogy ez nem is akkora probléma, mint amivel most én küzdök.
-Én? Hát én jól. - hazudtolom meg magam. Mert most nagyon nagy zavarban. Rá se merek nézni. Egy nagy sóhajjal a kandalló felé nézek. Majd vissza nézek rá még sem hazudhatok neki, nem vagyok mardekáros. Összeszedtem a bátorságomat, hogy félig meddig elmondjam a bajomat.
- Marl és Molly elülteték a bogarat a fülembe, hogy van egy fiú, akinek szerintük bejövök. Szerintem ez nem igaz. Ezzel cukkolnak már egy ideje, rossz őket hallgatni, mert hogy is mondjam. Sosem voltam szerelmes... - folyt belőlem a szó és beszéltem Franknek és szegény hallgatta. - Gondolom neked ezzel nincs bajod, hisz sportolóknak van kikből választani úgy tapadnak rájuk a lányok mint mézre a méh. Ugye így van veled is?
Nem tudom mennyire értette a virág nyelvemet de úgy gondoltam, hogy elég titokzatosan és anonim módon sikerült el mondani azt, amit akartam. Most valahogy ahogy kimondtam a szavakat még inkább feszélyezve éreztem magam Frank társaságában.
Még mindig úgy éreztem, hogy csak egy nagyon jó baráttal és nem úgy néz rám, mint akinek tetszenék. Eddig Marléknak nincs igazuk és reméltem a következő pillanatokban sem lesz igazuk.

Zene

Vendég

Alice&Frank

-Nem tolonganak a jelentkezők. -mosolygok rá, habár már többen is úgymond bepróbálkoztak. Én ilyenkor mindig arra gondoltam, hogy ezek az ajánlatok csak annak szólnak, hogy kviddicsezem. Sok lány csak emiatt jött oda....mégis mi másért.
Engem egyik sem bűvölt el, csak éppen az, aki velem szemben ül. A legnehezebb eset az egész iskolában, és ezt már többen is nekem szegezték. Persze ilyenkor tagadtam. Azt mondtam, hogy éppen ugyanannyira tetszik ő is, mint az összes többi lány, de hülyének egyiket sem nézhettem. Mindenki átlát azon, hogy nem megyek randizni, és azon sem lepődnék meg, ha a következő pletyka a szexualitásom megkérdőjelezéséről szólna. Ezt azért mégsem hagyhatom...
-Legalább is az az egy személy nem, akivel mennék. -egészítem ki előző mondatomat, és közben meggyőződve bólogatok felé.
Nem hittem el, amikor azt mondja, hogy jól van. Annyira kiismertem már, amikor valami nyomta a lelkét, hogy észre sem vettem, azt vártam, hogy mondja el az igazat. Na de azt szokták mondani, hogy az igazság néha fáj...de nagyon...
-Hát...ha engem kérdezel, nem csak egy fiú van, akinek tetszenél... -mosolyodom el komolytalanul, mert egészen zavarba jövök. Vajon rólam beszél?
-Marl és Molly biztosan igazat mond, de ha zavar, mondd csak el, hogy kiről beszélnek, és ellátom a baját... -vigyorgok zavartan, és közben a halántékomra csúszik a kezem.
-Azok a lányok, akik azért akarnak velem lenni, mert sportoló vagyok a kviddics miatt, nem érdekelnek... -vonom meg a vállam, és megköszörülöm a torkom.

Vendég

To: Frank
1976. márciusa
Nem tolonganak a jelentkezők. Hát ezt nem hittem igazán el. Ki az az egy? Nagyon is érdekelt meg is fordult a fejemben egy pillanatra, hogy meg kérdezem, de inkább mégsem tettem fel a kérdést. Mi van, ha Lilynek és Marlnak igaza van. Nem bele se akarok gondolni.
Hánynak fiúnak tetszek és én észre se veszem őket? Egy fél pillanatra komoly gondolatok kezdtek el engem megszállni.
- Persze, Frank, ijessz jobban rám- Próbálom önfeled hangszínen és könnyedén mondani, de legbelül a szívem mélyén úgy érzem ez nem megy és megrémültem, hogy úgy néznek rám a barátaim között a fiúk, mint esetleges barátnőre vagyis egy trófeára a polcukon.
-Igen? Szerinted így van?- Kérdezek vissza Franktől. - Nem... Nem akarom, hogy baja essen.- egy pillanatra elnézek, hisz magát bántaná Frank. Nem ez nem lehet. Meg rázom a fejemet, hátha kitisztul a fejem. Lehet most vallotta be. Ez egy jel akart lenni felém, hogy megvédene. Merlinre, nem lehet igaz. Marlek, elültették a bogarat a fülembe.
Észre veszem ahogy a halántékán van a keze.
-Valami baj van, Frank? - Kérdezem meg óvatosan és lágyan.
Az ahogy azokról a lányokról beszél, akik a kviddics miatt érdeklődnek felőle és hajtanak rá. Végleg elkeserít, hogy nem ahhoz a kategóriához tartozik, ahova soroltam volna a sportolós becsajozós.
Milyen lányok érdeklik Franket? Eluralkodik mélyen legbelül a pánik. Nem merem megkérdezni. Mi van, ha tényleg én vagyok az első számú lány? Elkezdenek a kérdések özönleni belőlem magam felé és mindre választ várok, magamtól. Milyen auror lesz így belőlem? Ha azt nem veszem észre, hogy egy fiúnak tetszem. Az ajándékai, a gömb, a beszélgetések. Mióta nem vettem észre? Mióta érez így? A lányoknak igaza van...
A mosolyom lehervadt az arcomról. Kezdtem rosszul érezni magam.

Zene

» Alice Griffen
» Frank Longbottom
» Duncan H. Griffen
» Griffen Testvérek
» Ice Griffen várja őket...