1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Molly Prewett „Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
Származás : Tiszta vérű vagyok Lojalitás : A jó oldalhoz Családi állapot : Menyasszony Lakhely : London Foglalkozás : Diák Pálca : 10 hüvelyk hosszú, könnyed rózsafából készült, a magja pedig sárkány-szívizomhúr. Idézet : Álmainkban olyan világban járunk, ami csak a miénk.
El sem hiszem, hogy Arthur képes volt rávenni, hogy eljöjjek vele a Kviddics kupára. Jó, nyilván az a cél, hogy minél több időt együtt töltsünk. Az pedig csak akkor lehetséges, ha mind a ketten engedünk egy kicsit. Ő a nyaralásunkat illetően, én pedig a kupával kapcsolatban. Persze nem arról van szó, hogy nem szeretem a játékot és azt felhajtást ami körülöleli, de más időtöltést is eltudnék képzelni, kettesben. Most viszont se Arthur-t nem találom, se azokat akikkel jöttünk. Úgyhogy alighanem én vagyok az egyetlen olyan személy a tömegben aki értelmetlennek és hiábavalónak találja a játékra koncentrálást. Talán más körülmények között minden figyelmemet arra fordítanám, hogy sikoltozva szurkoljak a kedvenc csapatunknak, de így nem igazán látom értelmét. - Merlin szakállára! Nem tudsz figyelni? – kiabáltam rá arra a két méter magas hústoronyra, aki elhaladt mellettem és kis híján a nyakamba borította a ragacsos korsójának tartalmát. Őszintén szólva nem vagyok kíváncsi rá, hogy mi volt abban a maszatos, ragacsos korsóban, de már ránézésre sem volt valami bizalomgerjesztő. De mint mindennek ami velünk történik, ennek is meg volt a miértje. Hiszen ahogy a távolodó robosztus alakot kémleltem a tömegben, megpillantottam egy ismerős alakot. Az a semmivel össze nem téveszthető fekete hajzuhatag, magas vékony alkat és kissé bronzos bőr, teljesen egyedivé teszi Gwen-t. Ezért is bátorkodtam odasétálni a háta mögé és jókedvűen belekezdeni a csacsogásba. Végtére is miért ne lenne jó kedvem hirtelenjében, ha találok egy ismerős arcot ebben a végeláthatatlan tömegben. - Csak nem a hadi cseleket próbálod elnézni? - kérdeztem mosolyogva, miközben befurakodtam mellé és én is arrafelé kezdtem el nézelődni amerre Ő. Igazság szerint valahogy soha nem voltam a többi ház diákjaival olyan jóban, mint a saját házam tagjaival. Talán azért sem, mert mindig a csajokkal lógok, vagy éppen Arthur csavarja el a fejem. Jó, persze hazudnék ha azt mondanám, egyáltalán nincs más iskolai házból egy barátom sem. De ami igaz az igaz, Nem sok van belőlük. Nem mondanám, hogy kirekesztő volnék, vagy bármi ilyesmi, sőt ha már itt tartunk akkor ott vannak a muglik. Őket sem zárom ki az életemből, sőt. De ennek ellenére mégis így alakult. Most viszont próbálok barátkozni, aztán majd meglátjuk.
Gwenog Jones „A Hugrabugnak népe, Békés, igazságos. Oda mész, ha türelmes vagy."
Származás : félvér Lojalitás : semleges Családi állapot : egyedülálló Lakhely : Roxfort Foglalkozás : roxforti tanuló Pálca : 10 hüvelyk, diófa, sárkányszívizommal Keresem a... : Ellenségem és csapattársaim Idézet : A te táncodat senki más nem táncolhatja, a te dalodat senki más nem énekelheti, és a te történetedet senki más nem írhatja meg. Hogy mi vagy és mit csinálsz, az most, ebben a pillanatban dől el! Karakterlap : Natural born leader Karakterzene : I'm just a little bossy Playby : Shay Mitchell Kép :
Számomra mindig ha nem is az év, de bizonyosan a nyár egyik legjobban várt alkalma a kviddics bajnokság. Amit természetesen nem is tarthatnak meg nélkülünk. Nekem mindig itt kell lennem, a bátyáimmal együtt, akik egyébként anno elültették bennem a kviddics iránti rajongást. Mindig áhítattal figyelem a nagynevű kviddicsjátékosokat, akiket természetesen mind nagyon jól ismerek, már ami a munkásságukat és a csapataikat illeti. Megvannak a személyes kedvenceim is természetesen, de mindegyiküknek ismerem az erősségeit és a gyengeségeit is. Így, az utolsó évem előtti nyáron is itt vagyok és elámulva nézem őket, ugyanakkor évről évre egyre inkább szakmai szemmel is tekintek rájuk. Nézem, mit, hogyan csinálnak, miben jobbak, mint mondjuk én és az általam vezetett Hugrabug kviddicscsapata. Mert igen, nem titkolt célom az, hogy egy nap majd én is itt játszhassak, engem nézzenek ámulattal a sport rajongói, nekem tapsoljanak, én csapkodjam le a nem is akármilyen játékosokat a seprűikről a gurkókkal. „Dolgozz úgy, hogy a példaképed a riválisoddá váljon.” Vagy valami ilyesmi a mondás. Nekem pontosan ez a célom. Egy nap ezek ellen a nagy nevek ellen játszani, méltó mérkőzésen. De persze hosszú még addig az út. Én azonban nem adom fel. Gondolataimból egy éles, ismerősnek mondható hang ránt ki. Ahogy oldalra fordulok, a tribünön Molly Prewett, az évfolyamtársam lép oda mellém széles mosollyal az arcán. Bár nem vagyunk túl közeli ismerősök, eddig talán a köszönésen túl nem is igen váltottunk több szót, őt azért nem nehéz megjegyezni. Már csak az égővörös haja miatt sem. De ha ez nem lenne elég, a természete is olyan, ami miatt aligha marad a háttérben. Állandóan csacsog, pörög. Nem annyira az én stílusom, de kedves lánynak tűnik, szóval igazán nem szólhatok rá egy rossz szót sem. Egyébként sem szokásom előítéletekkel viseltetni mások iránt. Nem bántok én senkit, amíg ő nem bánt engem. És Molly igazán nem ártott eddig nekem semmit. Nem is zavart sok vizet. Rendszerint a többi griffendéles lánnyal, vagy a barátjával, Arthur Weasley-vel lóg. Egyszerű kis élete van, pont az, aminek én nagy jelentőséget nem tulajdonítok. Sosem gondoltam volna, hogy bármi közös lenne bennem és benne. Engem lefoglal a kviddics, őt meg a pletykálkodás, pasizás, tanulás. De persze sosem lehet tudni. Néha egészen különböző emberek között is szövődhet barátság. Éppen ezért sem viselkedek vele elutasítón. Attól, hogy más érdekli, még lehet rendes ember. - Szervusz! - biccentek felé egy visszafogott, illedelmes mosollyal.- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs benne ilyesmi, a nagyoktól mindig érdemes tanulni, tudod - jegyzem meg. Ezek után viszont nem tudom, mit mondhatnék neki, csak nézek rá, tekintetemet néha vissza-visszakapva a pályán zajló eseményekre. Sokszor kaptam már meg, hogy nagyképű és megközelíthetetlen vagyok, valószínűleg azért is, mert ez a felszínes bájcsevej egyáltalán nem az én asztalom. Most sem érzem úgy, hogy édelegnem kéne vele. Persze, amennyiben folytatni kívánja a társalgást, én nem zárkózom el tőle.