1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Kor: 16 Ház: Griffendél Évfolyam: hatodik Oldal: jó
Jellem:
Kezdetektől fogva krónikus szabályszegőként tartanak számon: az utolsó, amit el bírok viselni, ha valaki határokkal dobálózik, vagy épp irányítani próbál. Felesleges. Legyen bármilyen akadály, ha valamit a fejembe veszek, azt szinte mindig elérem. Ha pedig mégsem... Hát, ne akarj velem összefutni. Problémáim vannak a veszélyérzettel, de szerencsére kaptam helyette egy kis plusz küzdőszellemet, ami néha olyanokat is kihoz belőlem, amikre nem vagyok büszke. Pedig egyébként békés ember vagyok, kifejezetten pozitív. Lehet hogy végletes személyiséggel rendelkezem, viszont így is kevesebben kívánnak a pokolba, mint amennyien kedvelnek. Bárkivel könnyen szót értek, és habozás nélkül segítek annak, aki rászorul és megérdemli. (Máltai szeretetszolgálat a másik irányba, köszi.) Persze, az érdemmel vannak gondjaim is, ha valaki rászolgál, ugyanolyan előszeretettel osztogatok pofonokat. Ez többnyire annyit jelent, hogy kiállok másokért és az igazamért. Ugye, milyen rendes srác vagyok? A nélkülözhetetlen, pimasz megjegyzéseimet leszámítva még az is előfordul, hogy udvariasan viselkedek, és humorérzékem is van. Hogy milyen, az már relatív, de megsúgom: igazából elég szörnyű.
Küllem:
Hölgyeim és Uraim, elérkeztünk a nap legizgalmasabb témájához. A magasságom átlagos, az alkatom pont ideális (ha nem az lenne is ezt mondanám). A kvidicsnek, a fantasztikus ötleteimnek és a ritka verekedéseknek köszönhetően mindig díszeleg rajtam valahol egy seb, vagy egy kék-zöld folt. Állítólag szexi, mit gondolsz? Rövid hajam van, majdnem ugyanolyan gesztenyebarna, mint a szemeim. Nem vagyok jó a leírásban, szóval az arcberendezésemet inkább hanyagoljuk - legyen elég annyi, hogy minden tökéletesen a helyén van. A ruhatáram a talárokon túl is egyszerű, de hát mihez képest. Leginkább muglis cuccokat hordok, kényelmesebbek és szerintem jobban is néznek ki.
Történetem:
Mindössze pár óra telhetett el azóta, hogy kiszöktünk a kastélyból. Akkor még öten voltunk, és minden folyosónál meg kellett állnunk, hogy hangos kacagás helyett nyugodtan folytassuk tovább az utat a púpos boszorka szobráig. Emlékszem, szinte fájt az arcom a rengeteg vigyorgástól, Jay pedig olyan vörös volt, mint Frics, mikor rajtakap minket valamin. Thea... Sosem láttam még olyan boldognak és gyönyörűnek, állandóan késztetést éreztem, hogy újból megnevettessem. Ahogy az szokott lenni, rajtunk kívül az egész Roxfort tisztában volt vele, hogy évek óta kedveljük egymást, így azon az estén minden áron kerítőt próbáltak játszani. Amint elfogyott a vajsörünk, késlekedés nélkül tolták elénk a következőt, majd éjfél után egyenként, szép lassan leléptek. Mikor feltűnt a hiányuk, jött az ötlet, hogy mi lenne, ha sétálnánk. Végül a fűben kötöttünk ki, még alkoholmámorban úszva, gyönyörködve az elmosódott tájban, a csillagokban és egymásban. Ő volt az első, akinek beszéltem a gyerekkoromról: a hatalmas házról a tó partján, az első varázslatomról, aminek majdnem tragédia lett a vége. Hogy milyen volt a hófehér szobában ébredni a kemény kórházi ágyon, hallgatni az apám ütemes szívverését, a lélegeztető gép zúgását, a húgom sírását, vagy látni anya aggódó arcát. Megfogadni, hogy soha többé nem varázsolok, majd pár év elteltével átlépni a kastély küszöbét, visszatérve pedig elcsodálkozni egy egyszerű mugli és egy boszorkány mély szerelmén. Mert ilyenek ők, egyszerűen fantasztikusak, ahogy a testvérem is. Csak utána jutott eszembe, hogy talán arról is mesélnem kellett volna, én mennyire nem vagyok fantasztikus. Ha nem róluk van szó, az érzéseim felületesek, hamisak. Csupa képmutatás. Ennek ellenére biztos voltam benne, hogy mikor ő bekerült a baráti körünkbe a rá kétszer nagyobb talárjával és a kócos, szőke hajával, valahogy a szívemhez is sikerült utat találnia. Milliószor elképzeltem, ahogy magamhoz húzom és végre birtokba veszem az ajkait, de túlságosan tiszteltem a köztünk lévő, különös viszonyt, mintsem kockára tegyem. Akkor is csak a kezét fogtam meg, viszont elhatároztam, hogy másnap, józanon... Talán három óra lehetett, mikor Jay kirángatott az ágyamból. Kis híján sírva borult a vállamra, motyogott és kiabált össze-vissza, holott ez vallott rá a legkevésbé. Aztán megemlítette Theát - újra és újra, én pedig nem bírtam ott maradni, nem bírtam hallani. Elhagytam a Griffendél-tornyot, és talán azóta sem tértem vissza igazán.
Patrónus: leopárd Vér: félvér Pb: Francisco Lachowski Csoport: diák
A hozzászólást Mark Taylor összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd 21 Ápr. 2015 - 17:57-kor.
Lily Evans „Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
Származás : Mugli Lojalitás : Jó Családi állapot : Se vele, se nélküle... Lakhely : Hogwarts Foglalkozás : Diák Prefektus Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll Keresem a... : ...legrégibb barátomat. Idézet :
by 
