Amelia Bones

Amelia Susan Bones

Mia

Kor: 17 Ház: Hugrabug Évfolyam: hetedik Oldal: Jó

Jellem:

A tökéletes gyermek, az engedelmes leány, a sugárzó mosoly, a remek tanítás eredménye. Amelia az a lány, akiről minden anya álmodik, mégis oly' kevesen elég kitartóak ahhoz, hogy kellő intenzitással formálják az alapanyagot, míg agyagból tündöklő márvánnyá keményedik. Amelia viszont, aki világ életében a legfontosabbnak érezte a családját, vágyott az elismerésükre és a meghitt családi körre, hamar befolyásolhatóvá vált az anyai remények súlya alatt. Befolyásolható, azonban egyáltalán nem naiv, sokszor ravasz, éles eszű, leginkább az eszére hallgat, mivel édesanyja véleménye szerint a szív minden baj forrása.
Mia sziporkázó, bájos, elragadó, tökéletes modorral és mindig udvariasságra törekszik. Nem beszél vissza, nem felesel, nem könnyűvérű, nem humorizál feleslegesen, nem emeli meg a hangját, nem hozza magát kínos helyzetekbe. Irigylésre méltó? Igen. Amelia Susan Bones olyan, mint az egyetemi tankönyvekben csak lehetetlenként emlegetett tökéletes gyerek - a hibátlan, a művi, a remekbe szabott. Anyuci büszkesége, aki vakon követi az anyai intelmeket, mert meggyőződése, hogy ezek mind az ő javát szolgálják.
És kicsoda Amelia, Mia, a tökéletesség függönyén és alabástrom oszlopain túl? Egy báb. Egy marionettbábú, akinek arcán sosem lehet elég a festék, akinek a ruhái sosem lehetnek elég drágák, akit túl rövid madzagon rángatnak évek óta. Aki nem ellenkezik, mert belé verték, hogy nem szabad, utálatos dolog, ráadásul egy ellenkező nőt senki nem szeret. Akibe belenevelték hogyan járjon, aléljon, beszéljen - ám azt senki nem tanította meg neki, hogyan szenvednek a nők. Hogyan küzdenek, hogyan szeretnek. Susan a tökéletesség rózsaszín burkába zárt egy kislányt, és magára hagyta - egy kislányt, aki kihúzott háttal babázott a kertben, aki tündérfényt bűvölt az ablakába éjszakánként. Az eszét használja, mert a szívét fényesre sikálva egy kis polcon őrzi. A nevetése vidám, a társaság szíve-lelke, aki mindig szót emel szociális ügyek mellett, kegyesen simít végig árva gyerekek haján - aztán elhúzza a kezét, és otthon hosszú percekig bámulja, mert nem bír betelni azzal az őszinte érintéssel, amivel a gyerek az övét viszonozta. Amelia maga a tökéletesre polírozott látszat - egy gyöngyházfényű, üres kagyló a tenger fenekén. Néha eszébe ötlik, milyen lenne felrobbanni, és minden porcikája megtelhetne a Világgal...
Ám azután észhez tér, és mosolyog. Így kell lennie. Csak a testvére képes őt - bármilyen irányban - a felszínen is kizökkenteni.

Küllem:

Sötét haj, feneketlen szempár, seprűs szempillák, ívelt szemöldök, telt ajkak, hófehér bőr, amit olykor egészségesre barnít a ledér napfény. Középmagas alkat - hozzávetőleg alig haladja meg a 168 cm-t -, karcsú, az egyetlen, ami talán zavaró lehet, hogy Merlin nem áldotta meg kiemelkedő idomokkal, ám ezen egy ügyesen behúzott ruhán dekoltázs-ügyben lehet segíteni. Mia olyan, mintha az anyja tinédzserkori mása lenne hosszú, szálegyenes hajzuhatagával, ami elég dús ahhoz, hogy folytonosan órákat vacakoljon vele. Arcvonásai is felidézik Susant, a modorának főbb jellemzői minduntalan ott ülnek szája sarkában egy szívélyes mosoly képét felöltve.
Mia mindig nagy hangot fektet a külsőségekre, mivel az is a róla kialakított kép szerves része. A ruhái mindig illatosak, frissen vasaltak, az alkalomhoz illőek - és anyja maximalista gyereknevelésének hála a legjobbak. Nem hivalkodóan öltözködik, mégis mindig elegáns, mértéktartó. Az arany középút valahol a vérében lehet.
A srácok elismerően néznek utána - Ő pedig nem akarja elkötelezni magát, míg az anyja férjhez nem adja. Ki érti ezt?

Történetem:

Csak ragyogj.

Nem számít, mit tesznek veled. Nem számít, ki néz rád ferde szemmel. Te erre születtél. Mások elvehetik, ellophatják - de csak, ha könnyelműen hagyod. Csak, ha engeded. Hiszen látod, mire képesek! Látod az irigységüket, miközben elmosolyodsz - mert neked mindened van, ami nekik sosem adatik meg. Látod az arcvonásaik ingoványában a dühöt, a haragot, mely állattá teszi az embert. Alantassá. Féreggé.
Ezt irtsd ki magadból. Ne érezz haragot, sem dühöt. Ne feleselj vissza, ne légy megbántott, viseld el, ha másnak van igaza, de ne hagyd magad eltiporni. Nézz szembe azokkal, akik a boldogságodat tejüvegnek látják az éjszakai égbolton, azokkal, akik sajnálják tőled a fényt, akik maguknak akarnak mindent. Nézz szembe a tömeggel, a lincselőkkel, az árulókkal, védd a gyengét, védd önmagadat, hirdesd a fontos dolgokat! Szabadíts fel egy mosolyoddal, lágyíts el szíveket a könnyeiddel, melyeket sosem ejthetsz társaságban, mint az úrias kis csitrik, csak ha erre külön okot szolgáltat egy magasabb cél.
Ne törj meg, ne veszejtsd el önmagadat. Légy a megbocsátás, az öntudat. A feltétel nélküli szeretet, mely kiállja az idők próbáját, és csak azoknak adatik meg, akik mindenekfelett érdemesek rá. Kiválasztott vagy. Kiemelkedsz. Ne hagyd magad a sötétbe rántani, ahol a lelkedet mások kiszipolyozhatják minden szépségével, bájával, nemességével együtt!
Hallod ezt a hangot? Minden lélegzetvételeddel egy család jó híréről döntesz. Szebb jövőt készítünk neked ebben a szalonban. Hagyd azt a megátalkodott gitárt! Csak elvon a fontosabb dolgoktól.
Nézd az öcsédet - apád elrontja a tesztoszteron-mániájával. Nézd mit tesznek ezek egymással. Nézd - és szeresd őket rokonaidként, ám boldogságodat helyezd előtérbe. Különben elnyom a világ zaja - odakint és idebent is egyaránt.

Csak ragyogj.

Hiszen gyönyörű vagy. Csupa báj, csupa derű, csupa kellem, csupa finom józanság. Bárki szívesen fordul hozzád, a véleményed idővel fontossá válik, csak várj míg felnősz! Csak várj, a férfiak, akik elől ma még rejted minden szépséged, holnap csúszva fognak eléd járulni, könyörögnek majd a kezedért, s csak rajtad áll, kinél állapodsz meg. (És rajtam.) A választási lehetőségeid szélesek lesznek, mint az óceán. Látod, becsüld meg mindezt. Tőlem kaptad. Én adom neked napra-nap az esélyt, melyet én magam nem ragadhattam meg annak idején.
Mosolyogj szelíden, mert a széles mosoly hamar bevésődik arcod bársonyos vásznába. Én elrejtelek, s mégis mindenki téged bámul. A kirakatban, ahol biztonságban vagy. Ott ölellek, kislányom, míg készen nem állsz. Ott fonom a hajadat aprólékosan, míg mások az utca koszos forgatagából csak nézhetik sóvárogva, milyen tökéletes vagy.

Csak ragyogj, kedvesem.
Én elrejtem a fényed, hogy vakítóbb legyen.
Minden tiltás, minden szó csak miattad van.
Hiszen tudod.
S majd egy napon meghálálod még.

- De anya, én nem...
- Csitt! Inkább fordulj ide, hadd púderezzem be az álladat is!

Patrónus: szalakóta Vér: aranyvér Pb: Leighton Meester Csoport: hugrabug

A hozzászólást Amelia Bones összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. 5 Márc. 2015 - 16:13-kor.

ELFOGADVA!
Szépen megfogalmazott lap, és tartalmaz minden fontos dolgot. Már csak pb foglalás, és az emberek zaklatása játékért vár Smile

» Bones FRPG