Victoria C. Travers

Vendég

Victoria Catelyn Travers

Vic, Torie, Toria, Cat

Kor: 29 év Ház: Ex-Hollóhát Munka: Történész, író Oldal: Semleges

Jellem:

Azt gondolom, hogy törhetetlen vagyok és soha, senki nem lesz képes megsérteni, megtörni. Senki megértésére, végképp nem szeretetére nincs szükségem. Sosem látni kétségbeesni, nemhogy sírni.
Legjellemzőbb tulajdonságaim: a pesszimizmus, kitartás, éles elme.
Bárkit, bármiről meggyőzök. Gyors felfogóképességem, éles eszem, intelligenciám pótolhatatlan munkatárssá tesz.
Sokirányú érdeklődésem, műveltségem, közlékenységem szinte kizárja, hogy a baráti összejöveteleken, szakmai ebédeknél, vagy vacsoráknál kínos csend telepedjék a társaságra.
Óriási az önuralmam és a munkabírásom, ez már fiatal koromban is felszínre került. Már sok kemény leckét kaptam az élettől, olyat, amitől más már összeroppanna, én viszont tanulok belőle, nemesedek tőle. Az élet már korán próbára tett...
Soha nem adom meg magam, inkább küzdök a végsőkig. Nem tudok sokáig egy helyben ülni.
Gondolataim képesek egyszerre több sínen is futni: egy időben hallgatok zenét, nézem a híreket, írok levelet - és közben beszélgetek. Az eszem vág, mint a borotva. Mindig valahonnan jövök, valahová sietek, és mindig késésben vagyok.
Folytonos ellentmondási kényszerem van, imádok vitatkozni. Nehezen megközelíthető vagyok, és csak ritkán mutatom ki az érzelmeimet. Sokan gondolják azt, hogy 'ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek érzelmei', de sajnos lényegében így van: nagyon kevés érzelmi oldalam van, azokat nehezen mutatom ki, de ha kimutatom, tökéletesen észrevehető.
A férfiak gyakran az 'izgalmas', illetve az 'érdekes' nők csoportjába sorolnak. Mágnesként vonzz az, amiről még nem tudok, amit még nem ismerek. Megbízható vagyok és hűséges. Kapcsolataim mind csúfosan véget értek.
A Roxfort egyik egykori igazgatója egyszer azt mondta, olyan, mintha szüntelenül leendő köztéri szobromhoz állnék modellt: amikor szólok, higgadt vagyok, amikor cselekszek, átgondolt, amikor döntök, megfontolt. Minden szavamnak súlya, minden kijelentésemnek éle és sarka van. Vitába szállni velem nem érdemes. Aki versenyre hív, alulmarad. Erőm kitartásomban rejlik. Számomra mindig az Ügy az első, az Ember (legyen az bárki) csupán másodlagos. Céljaimmal oly' mértékben azonosulok, hogy egy idő után már magam sem tudom az általam képviselt ügyet a saját személyemtől különválasztani. A csúcsra tekintek. Közben gondosan a lábam elé nézek, hogy minden kis lépéssel előrébb és följebb jussak. A kitüntetés számomra nem jelent jutalmat - sem örömteli meglepetést, sem felmagasztosulást nem érzek, amikor a mellkasomra tűzik. Úgy tekintem, ha valaki, hát én megérdemeltem, és ugyan ki másnak járna, ha nem nekem?
Mindig komoly vagyok, mindig elszánt és a végletekig terhelhető. Meglehetősen nagyra törő vagyok. Elképzeléseimet tehetségemmel, eszemmel könnyen megvalósítom.
Mint halnak a víz, nekem a feladat az életelemem. Ha megvonják tőlem, vagy erőm fogytán képtelen vagyok vele megbirkózni, úgy érzem, életem hiábavalóvá vált. A tétlenség megbetegít, a fölöslegesség érzése elsorvaszt. Negatív tulajdonságaim közül először a keménységembe, szigorúságomba, rugalmatlanságomba ütközünk. Emberi kapcsolataim - lekezelő, gőgös modorom, részvétlen, hideg viselkedésem, és pesszimista, zárkózott természetem okán - rendre zátonyra futnak. Szeretem a kalandokat, eléggé érzéki beállítottságú vagyok, szeretek flörtölni, szeretem az egy éjszakás kapcsolatokat, amiktől felejtést remélek. Az olyanokat, amikben nem kell kötődnöm.
'Tudom, hogy beképzeltnek tartanak. Valójában csak elfelejtettem, hogy kell kedvesnek lenni.' Lelkem mélyén gyakran bizonytalanság és gyanakvás honol: elérem-e azt, amire a legjobban vágyok? Szívósan, olykor kíméletlenül harcolok céljaimért.
Elsősorban szakmai elfoglaltságommal és társadalmi helyzetemmel törődök, érzelmi életem csak másodlagos. Életemnek az utóbbi területét alárendelem az elsőnek, és figyelembe sem veszem azokat a férfiakat, akikből hiányzik a törekvés, akik nem törekszenek nagyon jó anyagi körülményekre (vagy azokat már nem teremtették meg maguk), vagy rendkívüli hírnévre. Ambícióim igen cselekvővé és eredményessé tesznek, bár vannak pillanatok, amikor melankóliába süllyedek. Euforikus, túlpörgetett állapotaimból gyakran zuhanok hosszan tartó depresszióba.
Nem nagyon bízok másokban, a csodákban, az élethez sem fűzök nagy reményeket, nem egy pozitív életszemléletű ember vagyok. Néha szükségem van a tökéletes elvonultságra, hogy gondolkodhassak azokról a dolgokról, amikről amúgy nincs sem időm, sem kedvem a hétköznapokban. Lelkemet, igazi belsőmet, jellememet nem elsőre fedem fel, s nem is mindenkinek; csak kivételes emberek előtt tárulkozok ki, és nekik sem teljesen. Lelkemnek mindig lesz egy kis zuga, amit megtartok saját magamnak.
Mindig nyughatatlan vagyok, ám belső vívódásaimból semmit sem árulok el a külső szemlélődőnek.
Segítségem mindig jól jön, mivel a legtöbbször igen szakavatott vagyok.
Meg kell tanulnom őszintén kimutatni az érzéseimet, még ha ez kockázattal is jár, és tudomásul kell vennem, hogy a szeretet és a szerelem legalább olyan fontos az életben, mint a munka és a karrier.
Erős, igyekvő, kiváló támasza vagyok annak az embernek, aki törekvéseim szintjére képes emelkedni. A szívemhez vezető egyetlen út a szereteté és nagyon nehéz boldogulni velem, ha a vérmérsékletemmel teljesen ellenkező dolgot várnak tőlem.
Önmagamhoz is szigorú vagyok, gyakran magasra teszem a mércét, hiszen ez 'így természetes'.
Fontos számomra az otthon, de nem vagyok a konyha tündére, nem kedvelem a házimunkát és csak kötelességszerűen végzem. Bár nem mondtak még otthonszerető 'született feleségnek', azért mindig rendben tartom a lakásomat.

Küllem:

Tipikusan az a nő vagyok, aki ha elmegy melletted az utcán, akkor valamilyen okból kifolyólag utánam fordulsz. Nem biztos, hogy a termetem miatt, mert nem nőttem túl magasra, a 164 cm-emmel, de kellően karcsú vagyok ahhoz, hogy nőiesen tudjak öltözködni. Mozgásom kecses, mégis dinamikus és erőteljes.
Többnyire hideg közönnyel tekintek a világra, és az emberekre. Halványan elmosolyodok, ha kell, szarkasztikusan, lenézően. Ritkán nevetek tényleg, tiszta szívből. Bármilyen arcot fel tudok venni. Akkor is képes vagyok mosolyogni, ha a szívem majd' megszakad.
Karcsú vagyok, csak ott domborodok, ahol kell. Üstököm valahol a fekete és a sötét-, csokoládébarna között mozog, hosszát gyakran változtatom és enyhén hullámos. Olykor összefogom. Bőröm kissé kreolos, hibátlan. Szemem barna, fényben borostyán színű, s az élet vad szikrái pattognak tekintetemben.
Öltözködésem egyszerű. Imádom a fekete színt, a bőr holmikat és a bakancsokat, de általában csinosan öltözködöm. Többnyire nőies darabokat viselek, kedvelem a blúzokat, a szoknyákat, a magas sarkúakat, ruhákat, de a hétköznapokon marad a kosztüm és az egyszerű elegancia. A divat terén a klasszikus, hagyományos szabásvonalat kedvelem, ruháim megválasztásánál elsősorban arra ügyelek, hogy jól mutassanak rajtam, és csak azután érdekel a divat. Szeretem az egyszerű, sötét, főként fekete ruhákat, amelyek igen jól állnak nekem, kiemelik erőteljes személyiségemet és jellegzetes eleganciámat. Mint a legtöbb nő, én is szeretem az ékszereket és a kiegészítőket.
Most pedig jöjjön az, amit nem biztos, hogy egy pillantásból meg tudsz állapítani.
Van egy tetoválásom, a jobb csuklómon, egy madártoll.
A hangom olyan, mint a jégszilánkokra csorgatott méz.
Úgy beszélek - legalábbis a férjem szerint -, mint egy bárónő. Hidegen és kimérten.
Bőrömön a különböző gyógynövények illata keveredik egy - általában - fűszeresebb parfümével és a dohányfüst maró aromájával.

Történetem:

'Semmilyen hatalom nem rendelkezik fölötted. Nem bűvölt el sem Isten, sem világ, hogy mint egy hipnotikus állapotban lévő lény azt éld, amit ő akar, s azt a szerepet játszd, melyet zsarnoki rendezőként kiosztott rád.'

A Rowle név kötöttségekkel és kötelességekkel jár. Az ember azt hinné, hogy a mai világban szabadon választunk – iskolát, munkahelyet, házastársat, miniszterelnököt -, de ez nem igaz. Azok az emberek, akiknek megvan a hatalmuk, az erejük, sőt, még a vagyonuk és a nevük is ahhoz, hogy szabadok legyenek, a nevük pecsétet nyom az életükre; hiszen a vér kötelez. A nemes, aranyvérű családok sarjai kiszolgáltatva, tehetetlenül várják, hogy a szüleik döntsenek helyettük, minden fontos kérdésben. És hagytuk. Hagytuk magunkat irányítani, hagytuk magunkat elnyomni, hagytuk, hogy a földre kényszerítsenek minket. Kihasználtak, megtörtek, összeroppantottak. Elacélosodtam, kiégtem, megfagytam. És mindez, a sok szenvedés, fájdalom, félelem megérte. Kockáztattam, erőt merítettem saját magamból, s midőn a nemes főnix, hamvaim lángra kaptak, hogy aztán újfent teljes pompámban lovagoljam meg a vad szeleket. Kitörtem, pusztítottam, járatlan utakat tapostam. Mindenkit elsöpörtem az utamból. Megállíthatatlan vagyok. Mint az erdőtűz, mely feketére sorvasztja a fákat, egytől, egyig. Nincs megállás, nincs kegyelem, és soha többé nem hajtok fejet senkinek sem. Egyenes gerinccel, felszegett fejjel, büszke tartással járom az utat, mely nekem adatott. Szabad vagyok, kiharcoltam magamnak.

Kilenc éve jutottam erre, amikor megalapítottam a League of Shadows-t, az Árny Ligát, mely arra volt hivatott, a kezdetektől fogva, hogy az aranyvérű boszorkányok végre kitörhessenek a béklyóikból. Hogy ne kötelességszerűen menjenek férjhez, és szüljenek gyereket. Hogy ne tenyészkancákként tekintsenek rájuk. Eleinte nehéz dolgom volt. Évekig csak tervezgettem, gyűjtöttem az erőt, a bátorságot magamban. A detonáció akkor megkezdődött az aranykalitkában, és egyre közelítünk a konkrét robbanás felé. Épp ideje végre, hogy ne csak papíron, hanem valójában is egyenlők legyünk a varázslókkal. Nem akarunk többet, és mást, mint emancipációt. És, ha kell, fizetünk érte. Vérrel. A mi vérünkkel, más vérével, olyanokéval, akik az utunkba állnak.

Nem vakít el az eszme, amit vallok. Szerintem minden nőnek kijár ez, de a muglik és a félvérek sokkalta felvilágosultabbak, mint aranyvérű – főként férfi – társaim. Nem gyűlölöm azokat a mágusokat, akiknek nem tiszta a vérük, és nem vadászok rájuk. Sőt, senkire sem. A bosszú az, ami éltet. Bosszút akarok állni a férjemen, azért a sok fájdalomért, amit testileg-, és lelkileg okozott. Bosszút akarok állni az életemen, ami nagy részben, az ő hibájából félresiklott. Bosszút minden aranyvérű férfin, aki a társaimnak fájdalmat okozott. A szabadság nincs ingyen, ezt megtanultam, és én fizetem annak az árát, hogy szabadon élhessek. És megharcolok érte, ha veszélybe kerül.
Felvilágosult eszméket vallok, és ezeket megpróbálom átadni másoknak is – nőknek, és férfiaknak egyaránt. Nem minden esetben fordulok az erőszak és a megfélemlítés felé, a józanészre próbálok hatni, első sorban, ami valljuk be, ebben a befásult, aranyvér mániás időszakban nem túl egyszerű. De már nem félek bemocskolni a kezemet, és megteszem, ha ez kell ahhoz, hogy előrébb jussak.

'A legfényesebb láng veti a legsötétebb árnyékokat.'

Patrónus: Farkas Vér: Arany Pb: Lana Parrilla Csoport: Boszorkány

ELFOGADVA!
Nagyon szépen megírt lap, látszik rajta hogy sokat foglalkoztál vele, és a karaktert is érdekesnek találom Smile

Már csak az emberek zaklatása marad játékra Razz

» Victoria és Lucius