Szárnyas Vadkan

Az ötlet szuper volt és könnyen rá is beszélt Benjy, hogy jöjjünk el ebbe a buliba. Hadd lássák azt, hogy a volt roxforti diáktársaink sorsa még mindig érdekel minket, ami igaz is volt. Híres öregdiákok vagyunk. Benjyvel megbeszéltünk pár dolgot, először is a végzős évfolyam, ami célközönségünk és megtaláljuk a megfelelő embereket számunkra és a pártunkba. Dumbledore támogatott minket. Ajánlott már jó pár nevet eddig és most is kaptunk pár nevet. Mikor Benjy megemlítette, hogy jelmezben kell megjelenni a Vadkanban.
"NEM. Én nem megyek."- jelentetem ki Benjynek. Végül beadtam nagy nehezen a derekamat. Felajánlotta, hogy segít jelmezt szerezni nekem, de én "nagylelkűen" elutasítottam.
Gondolkoztam rajta minek kellene beöltözni Halloweenre. Mik jutnak az eszébe ilyenkor az embernek? Halál. Szellemek. Hallottak. Vámpírok. Ijesztő lények...
Halloween napján a hallottak tisztelete és a gonosz démonok elűzése volt a cél, a félelmek legyőzése.  A halál téma. Milyen sokan gondolkodtak el ezen.  Minden emberből egyszer por és hamu lesz, mert senki nem él örök időkig. Senki se halhatatlan. Minden ember elporlad. Létezik aztán meg elhalálozik és nem létezik tovább. Örök kérdések. A szellemek világa. Talányokat és sok kérdés rejt.
Margeret kedvence angol drámája a Hamlet volt. Az örök kételkedőt hozza elénk azt, aki hat embert ölt. Egyszerre a színész, aki örültet játssza meg és filozofál a léten. Harmadik felvonás első színe felteszi a  nagy döntő kérdést a halálról.
"Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?
Meghalni - elszunnyadni - semmi több;
S egy álom által elvégezni mind
A szív keservét, a test eredendő,
Természetes rázkódtatásait:
Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.
Meghalni - elszunnyadni - és alunni!
Talán álmodni: ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
Mi a nyomort oly hosszan élteti:..."
Én is felteszem és mindenki fel teheti és a válasz ott rejtezik a sorok között.
Bárhogy is élünk az életünk végén sorsunk a halál. Mégsem mindegy, hogy éljük le életünk. Boldogan vagy keseregve? Bátran vagy gyáván?
Hamlet a dán királyfi vagyok "a kételkedő". Jelmezem egy fajta halloweeni filozófia megszemélyesítése lett a halálról.
Mikor beléptem az ajtón levettem a kabátom. Körbe néztem, Szememmel kerestem, de hirtelen gyorsasággal elém is ugrik Benjy.
-Huhú, itt vagyok és te is itt vagy, Fab. Örülök neked.- Vigyorog rám a barátom. Végig néz rajtam és elkomorodik. Tudom mire gondol.
-Ez most komoly? Hamlet?-
- Akkor ezek szerint felismerhető vagyok.- Jelentem ki neki és magam számára is.
-Na, gyere van pár Hollóhátas itt, akit ismerek.- Így vele megyek egy asztalhoz és csapat hollóhátassal töltöm az időt, aki meghívtak egy italra is.
Ahogy körbenézek láttok pár undorító pókot mászkálni a plafonon és a falakon. Kiráz a hideg is tőlük. A díszítés egész halloweeni hangulatos és olyan Szárnyas Vadkanos. Vagyis egyszerűen bizarr a kettő együtt. Az asztaltéma valami hollóhátas volt így nem sokat szólaltam meg. Inkább csak azzal a Fabian Prewettes mosollyal mosolyogtam rájuk. Benjy pedig nagyon aktívan beszélgetett velük.
Az asztalon előttem volt a koponyám és rátekintettem, fejemen egy hercegi korona és övemre csatolva egy "véres" kard, amivel jelképeztem Hamlet nem volt ártatlan. Nálam volt a zsebórám is, amelyet nadrágom zsebébe mélyesztettem. Nem lettem szerintem rémítő személy, hanem egy kissé furcsa középkori herceg.

S ikátor. Sikolyok, amik átszelik az éjszakát. Igen, túlórázom, mint általában mindig. A munka az munka, amit én élvezettel csinálok végig. Mondanom se kell szívrohamot kapott az illető, mikor egy Cruciót alkalmaztam rajta. A ruhája furcsa volt, mintha most szökött volna meg, holmi elmegyógyintézetből. Kíváncsiságból azért is átkutatom zsebeit. Lám lám egy levél.…Halloween-i ruha…parti… Szárnyas vadkan…ijesztgetés… - ezek voltak a leg lényegre törőbbek számomra jelenleg. Egy gonosz félmosoly húzódott arcomra, majd összegyűrtem a levelet ls eldobtam. Ahol félelem van, ott lapulok én is, vadászként és az áldozatra várva. Mindre. De kell egy ruha… rápillantok a halottra és annak ruhájára. Néhány pillanattal később egy fintorral szemléltem magamon a ruhát..ha a mester meglát ebben…nem fog meglátni… csak éljem túl…röhögés nélkül. Nevetés. Ezekre a hangokra léptem ki a sikátor sötétjéből. Rengeteg maskarába öltözött egyén rohangált egy bizonyos irányba. Mintha épp lekésnének valamit. Vagy valamiről…Komótos léptekkel indulok meg a zűrzavarirányába. A maszkot is magamra kötöm. Az eredeti ruháim a sikátorban hagytam elrejtve.  Néhány perccel később elértem egy helyet, mely távol esett majdnem mindentől. Itt több maskarás ficsúr fordult meg. Tagadhatatlan…élvezem a helyzetet. Néha összefolynak a napok, mint most is, szóval fogalmam sincs mi lelte a helyieket. Vagy nagy szarba tenyereltem, vagy ez lesz életem legmókásabb napja. A díszkivilágítás nem nyerte el tetszésem, míg sok minden más sem, na de belépve egy gyerek állta utamat, de kissé meghökkent és félre állt. Beljebb vonultam. Hogy én milyen régóta vártam erre.

Music:  - Note: Seth megérkezett Words:

Otthonról jöttem.  A birtokról kilépve haza hopponáltam és otthon készültem el. Hát sokáig tartott elkészülni ez tény.
- Gyönyörű vagy lányom!- mondta apu nekem mikor látott a jelmezben. Szerintem meg is hatódott és könnyeket véltem felfedezni az arcán.
A szülőknek nem lehet hinni, mert nagyon szubjektíven látják a dolgokat. Aggódtam egy kicsit a jelmezem miatt…
Roxmorts utcáit járom már egy ideje. ~Miért megyek a buliba?  Nem tudom. Inkább nem is megyek. Nagyon gáz a jelmezem. Biztos, hogy az. ~  Visszafordulok  és meg látom Emmelinet egy hatodikos fiú mellett , aki a partiba kíséri . Ahogy a fejét rázza, rájövök mire gondol.  „Meg ne próbálj el menni” arckifejezés ül ki Emmelinera.  Elhalad mellettem és hozzám szól. Egyedül Line tudta minek öltözök be.
- Nagyon jól nézel ki, irigyellek az ötletességedért. – Ezeken a biztató szavakon elmosolyodom, de nem szólalok meg.  Nem mondok semmit se Linenak.  Először is nem akartam jönni, de Marl, Doe, Line és Frank meg talán Lily is erősködött, hogy itt kell lennem.  Már nem emlékszem pontosan, hogy történt, de a csajok valahogy rá vettek engem. Aztán meg kitalálták, hogy külön jöjjünk el a partiba.  Féltem belépni a Vadkanba.  Húsz- harminc méterre voltam a Vadkantól. Kint ácsorogtam az utca sarkán és néztem a Halloweeni fényekben úszó Roxmortsot. ~Be kell mennem.~
Nem fáztam. De összehúztam magamon a csuklyás fekete köpenyt.
Honnan jött az ötlet? Hogy pattant ki az agyamból? Hát Halloweeni jelmez kell vagyis rémisztőnek és ijesztőnek kell lenni.  Jó olvastam, és pont Róla olvastam, Ranwe Druidáról. Az ő története fogott meg. Mindenki ismeri a néma druida történetét.  Hát őt formálná meg a jelmezem is.
Sosem szólalt meg  a királyi vérből származó nő.  A legveszélyesebbek közé sorolják őt mind közül, mert sosem ismerte őt ki senki. Egyedül élte az életét. Fagyos tekintet, csodaszép külsője. Vadonban élt, a természetet nagyon szerette.  Soha nem hagyta volna semmiért ott a ligetét vagyis az erdejét.  Egy napon egy herceg beleszeretett Ranwebe, aki nem tudta elfogadni azt hogy a druidanő jobban szereti a fákat és a mágikus világot, mint őt. Ezért elfogatta a gyönyörű nőt és a szeme láttára égette fel a kedvenc erdejét. Ranwe ezek után, dühében véres pusztítással megölte a környezetében lévő katonákat. Vakon berohant az égő erdejébe, amelyet meg akart menteni.
„Égőáldozat lesz belőle. Ha nem lehet az enyém, akkor senkié se legyen” mondta a herceg a maradék katonáinak is. Újra el fogták a druidát, aki elkeseredettségében a hamuvá porladt fák között sírata a a helyet. Ott találtak rá a katonák és a herceg.  Nagy máglyát raktak a megmaradt fákból, hogy elégessék, őt. A herceg emberei táplálták az erdő megmaradt fáival a máglyát. Éget lobogott a tűz, de nem akart elégni a druidanő. Fájt és perzselte őt a mardosó lángok. Végül kilépett belőle és füstbe burkolózva elment.  A herceg katonáit pedig lenyelték a füstöt melybe bele haltak mind.  A herceg maga is feldühödött és maga akart csellel végezni Ranwevel. Volt egy különös tőre mely halálos méreggel volt átitatva. E tőrrel ölte meg Ranwét a herceg. És a herceg, akkor hallotta Ranwe első és utolsó szavait: „Miért tetted?”  A lány porrá vált.
Ez a hang melyet hallott felemésztette a herceget és magába döfte azt a kést, amelyet az elérhetetlen nőbe is beleszúrt. A herceg hosszú kínok közt halt meg. A szemei kifolytak, orrán és száján folyt a vér.
Ranwe meghalt vagy nem azt ma napig nem tudják. De az erdejében soha nem nőt növény és a mai napig is sűrű hamufelhő és füst van. Még mindig ott ég a tűz melyet a herceg gyújtott.
Végülis Ranwe a druida jó választás tud lenni. Meg egyébként is a Halloween egy druida ünnep. Elment mellettem egy csapat srác, aki a fogadó felé tartottak. Valamit suttogtak.  Mikor a Szárnyas Vadkan felé fordultam láttam, hogy visszafordították fejüket és engem néznek. Ennyire gáz lennék?
Megint eltűnt a bátorságom, hogy bemenjek közéjük ebben a ruhában.  Aztán pár női alak is megjelent. A másik irányból közelítették meg a fogadót, nem onnan ahol én voltam mikor beléptek az ajtón hangosan felsikoltottak.
~Mi lehet ennyire ijesztő a fogadóban?~ Tettem fel a kérdést magamnak. Kíváncsi lettem. Lassan lépkedtem az ajtó felé. ~Már csak tíz méter és lassan nem fordulhatsz vissza, Alice. Mi van ha az egész rosszul fog elsülni? Nem, most jól fogom érezni magam.~ Össze szedtem a bátorságomat. Megfogtam a kilincset.
Fekete köpenyem csuklyája elfedte szemeimet, amely kétoldalú volt, de én a fekete színét használtam és nem a pirosat. Köpenyem alól a húsz-huszonöt centiméter magasságig szagtalan füstbe kavargott körülöttem. Ez egy egész praktikus varázslatom volt. Ezzel nagyon sejtelmessé váltam szerintem.
Lenyomtam a kilincset.
Kelta növény motívum és mintákkal volt tele díszítve karjaim és kezeim és a bal vállam. Még arcomra is került egy ezek közül. Hófehér bőröm volt.
Az ajtó hangosan nyikorgott. Beléptem a Szárnyas Vadkan fogadóba.
-Vááá. Ouoh, de jó rémisztően szép éjszakát. Hihi, ijesztően jó a jelmezed hihi!- kiáltott fel köszönt és nevetett a kis koponya. Bizarrabb nem is lehetett volna ennél a belépésem. Emlékeztetett a régi házunkba is volt egy és ilyen tájban Halloweenkor mindig került az ajtóra. Bátyám nagyon szeretett vele ijesztgetni.
A csuklyát lehajtottam a fejemről megjelent a hosszú hullámos hajkoronám tollak, őszi virágok, falevelek és néhány gyöngy, féldrágakő volt bele fűzve a hajamba.  Eltartott pár percbe, jó egy órába, hogy ilyen hosszú hajam legyen. Mire nem képes egy jó kis haj nővesztő bűbáj. Fejemen díszelgett egy korona is.
Arcomra álarcot festettem zöld strassz köveket ragasztottam fel gyönyörű levelek díszítik szemöldökömet és homlokom alsó részét, amely bele torkollik az arany és ezüstszínű fém fejdíszbe. Egy mély bordó lassan inkább fekete rúzs volt a számon. Felismerhetetlen voltam.
Köpenyem mit rejtett ez a többiek számára is rejtély maradt.
Egy kelta mintázatú dísztőrt. Kezemen egy aranyszínű növény motívumokkal és kis virágokkal berakott gyűrű volt. Ruhám maga fekete volt, de a szoknya rész szürke füstöt volt, ahogy lent lábaim közt kavargó füst. Olyan illúziót kellett, mintha engem nyelne el az egész.  Nyakamba egy ezüst nyakék díszelgett. Lapos sarkú cipót húztam fel lábamra, mert abban biztosan mozgok, mint egy magas sarkúba bár ezt senki nem látja. De ezt nem látták még a többiek ezt csak a köpenybe burkolózó fehér arcú jeges tekintetű koronás lányt és füstöt, ami majdnem térdig eltakarja lábaimat.
Nem tudom milyen látványt nyújthattam külső szemlélőknek, de sokan felfigyeltek az érkezésemre.
Egy harmadikos hugrás fiú jön oda, hogy elvegye köpenyemet. Ismerem őt.
- Elvehetem a köpenyedet?- Ránézek és egy fejintéssel jelzem neki, hogy rajtam marad a köpeny. Egy kicsit meglepődik aztán ott hagy.
~Az utolsók közt érkeztem?~ A hely már úgy, ahogy tele volt emberekkel. ~Hogy fogom megtalálni  a barátnőimet?~ Szemeimmel fürkészem az egész teret. Most lenne jó, hogy minek is öltöztek a többiek.  Ahogy keresem a többieket a díszítésre is felfigyelek. Hát nem egy roxforti nagyterem díszítésű, szerintem kissé hánya vetett is olyan Vadkanos maradt az egész nekem.
- Meghívhatlak egy italra?- jön oda hozzám egy szőke hajú srác. Megrázom a fejemet és tovább állok. ~Ennyire ugye nem lehetek, és nem vagyok kihívó ezzel a hajjal. Vagy csak a varázslatom jön be nekik. Ez a kis illúzió.~ Tudom nagyon bele éltem a készítésébe magamat, de nem gondoltam volna, hogy feltűnő látvány leszek. Megálmodtam a jelmezt és megcsináltam. Tovább keresem a többieket. Elmegyek a bárpult mellett is.
~Nem kellett volna az utolsók közt érkeznem. Áh, talán, Doet meg is találtam, de Lily és Marl hol vannak? Majd megtaláljuk egymást. Alice, te pedig érezd jól magad.~ mondtam magamnak biztatóan. Mivel feszültnek éreztem magam a sok jelmezes között.

Doe felé igyekeztem, ha legalább őt megtaláltam. Akkor, oda megyek hozzá. Ahogy oda érek rájövök nem is Dorcas. A lány egy kicsit ijedten néz rám. Mit akarhatok tőle? Tovább megyek a többieket keresni. Újra egy fiú állja el az utamat.
-Engem keresel ugye?- mondta a srác nekem. Ránézek és egy nemleges fejintéssel válaszoltam neki, hogy hagyjon békén. Elfordulok. Megint elém ugrik.
-Tudom, hogy engem kerestél. Meghívlak egy italra Szépségem.- Megfogja a kezemet és elkezd húzni a bárpult felé kitépem a kezei közül kezemet és ott hagyom. Nem tudom ki az nem is ismerős a hangja. Még, ha Frank lenne lehet, hogy vele maradnék vagy valamelyik barátom, de nem Frank és nem a barátaim. ~Miért akar mindenki meghívni egy italra? Miért akarnak leitatni? Ez így rossz. Marl minek is öltözött?~ Olyan sápadt volt. Lehet, hogy szellem akart lenni vagy valami infernus. Nem semmi kedvem, itt lenni. Sokan vannak és idegenek is vannak, ezért kellett volna a kastélyban tartani, akkor csak az iskolából jöttek volna.  Fullasztó meleg érzésem volt. Úgy éreztem magam mintha mindenki engem figyelt volna. Körbe fordultam és voltak olyanok, aki stíröltek. Bezzeg mikor az iskolában vagyunk nem is néznek rám így ahogy most. Frusztrált az hogy rám szegeződött pár tekintett.
Az ajtó felé fordulok. ~Most ki megyek egyet levegőzni nem bírom tovább.~
Elindulok azzal egyenes háttal előszegezett komoly tekintettel az ajtó felé. Pár embert kikerülve haladok a kijárat felé. Másfél méter volt már csak hátra és a szabadban lettem volna, ha meg nem szólal a hátam mögött egy ismerős lány hangja, így megtorpanok.
- Hová sietsz Durida?- kérdezte Line felelősségre vonó hangnemébe. Most ha meg szólalok csak rosszabb lesz és elkezdek magyarázkodni. Megfordulok és rá mosolygok. Line, ez a vészmadár jelmeze elég jóra sikerült, bár tudom nem volt meg elégedve ezzel a jelmezzel.
- Komolyan rád küldök két srácot és mindegyiket lepattintod. Ne mond, hogy nem voltak helyesek. Igazán nem értelek néha. Tudom, hogy milyen srácok tetszenek neked és én összeszedem neked te pedig otthagyod őket. Ha velük nem ittál, akkor velem igyál valamit a pultnál. Ugye milyen jó a buli? Igaz csak most kezd beindulni. Egyébként hol maradtál ilyen sokáig? Pedig még találkoztunk is az úton. Ja lehetséges, hogy majd még egy srác fog zaklatni téged. Remélem nem fogod őt is otthagyni. Ha ő sem akkor is szerzünk neked valakit ma estére. Mert nem akarom azt látni, hogy senkivel se táncoltál a partin- Ahogy elhadarta a kis monológját. Hát a felére se emlékeztem. Gondolhattam volna, ez a "Emmelineos" cselvetés avagy Icenak barátot akciója, mintha csak erről szólna az élet. Megfogta a kezemet és a legnagyobb forgatagon keresztül vezetett a pulthoz. Egy utolsó pillantást vettem a  kijárat felé. ~Viszlát szabadság és friss levegő.~ Majd körbe néztem. ~Jé egy James fej. Mekkora már a fej nélküli ötlet.~
Ez meg mosolyogtat. Line a pulthoz vonszolva a sok diák között beférkőzik a diáksokaságba és rendel két italt.
-Na szóval a hajad rendben, smink tökéletes ez a kavargó füst csodás megoldás. Miért nem veszed le ezt a köpenyedet? Félsz valamitől? Talán nagyon rossz a ruhád? Szóval vedd már le hadd lássam milyen ruhát vettél fel ne félj az enyémnél biztos jobb. Meg vannak gázosabb jelmezek is az enyémnél. Ne burkolózz a köpenyed alá vagy én vegyem le.- Mosolyogtam Line megjegyzésein. Nem tudom hogy lett ő a legjobb barátnőm. Kihozták az italokat. Töklevet kért mindkettőnknek nem valami rossz minőségű alkoholos italt. Mert itt bizony rossz az ital és egyébként se sűrűn iszok alkoholt. A barátnőm kérésére szét nyitottam a köpenyemet.
- Merlinre, de jók ezek a motívumok a karodon. Ezt ne rejtegesd téged látnia kellene mindenkinek. Egy ilyen lányt el halasztani kár bárkinek is. A ruhád is fantasztikus.-
Ennyi bókot egy fiútól se kaptam, mint most a legkedvesebb barátnőmtől. Nem voltam igazán rá hangolódva. Beszélt, beszélt és beszélt. Én pedig nem figyeltem rá. Valahol máshol jártam. Semmi hangulatom nem volt a bulihoz, nem ragadt rám az a lelkesedés, Line-on volt. Mit lehet ilyenkor tenni? Egy ügyes pillanatban felszívódni. Most volt itt az a pillanat valakivel el kezdett beszélgetni. Meg lesz lepve mikor nem talál maga mellett. Most ki mehetek levegőzni. Elindultam kifelé.
Kissé ideges vagyok és kezembe szorongatom a pálcámat.~Nem bírom tovább ezt a tömeget. Levegő kell!~

A
z egyik legnemesebb Aranyvérű család leszármazottja vagyok, de mégse az én világom ez a sok csicsa és giccs, de azért itt vagyok, így hát az egyik félreeső sarokban iszogatok - errefelé ez sem az igazi, de jobb híján megszoktam már - figyelve a sok kikent csajt, meg a férfiaknak titulált majmokat. Van itt minden, majdnem minden. Fej nélküli… tudja ki, kalóz, maszkírozott ipse és a többi . A zene se az én világom, főleg nem ez az egész. Hogy akkor mit keresek itt? Imádom az extra munkákat. A magam szórakoztatására…amely nem abból ered, hogy üvöltsem túl a zenét, vagy táncoljak. Ezt  a szart is úgy szedtem le valakiről, miután megöltem. Leiszom magam, aztán kiélvezem a félelmeket, amit én fogok generálni és táplálkozom egy sort. A legvégén pedig megkapom a büntetésem. A dalválasztásra kissé felszaladt a szemöldököm…  Milyen romantikus… még a tarkómon is égnek állt a szőr, ahogy végig kellett néznem az enyelgést, amit előttem  leműveltek páran. Szorít az idő. Nem engem… őket. Türelem játék mindez…egészen addig…amíg egy…kalóz? Fel nem tűnik a színen és halad felém furcsa járással. Hogy esnél össze. Ez tényleg az, aminek látszik?? Megáll előttem, pia, vagy tánc. Ha lehet választani, akkor mindkettő. Nem ismerem fel, pedig ismernem kéne és leszarom, de felé nyújtom a kezem és elkapom az ő karját.
- Táncoljunk hölgyem. Inni később is ráérünk. – menten elhányom magam, de csak nyugi Seth, nem ettől fogsz szörnyet halni, ezt még kibírom.  Ugyan táncolni még csajjal nem volt alkalmam, csak a bátyámmal volt alkalmam gyakorolni…igen, vele! A Whitford családi partira gyakoroltunk…még jó hogy nem látta senki se… a lányt a táncparkett felé invitálom, még jó hogy nem látja a démoni mosolyom….Ujjai közé fonom ujjaim és derekára siklik a kezem és kissé közelebb húzom magamhoz. A franc se tudja milyen tánccal kellene kezdeni, de táncot akart…megkapja a kalóz néni. Közel hajolva a füléhez közlök vele egy apró fontos tényt.
- Nem  tudom ki vagy, de piszok jól nézel ki. - búgom bele halkan fülébe.... chh a hazug mindenemet, a tekintetem a többieket fürkészte, bármilyen apró rezdüléseiket, bármit, amely felhívja a figyelmem... Ez az éjszaka ha így folytatódik akkor inkább leiszom magam. Nem fogok bohócként viselkedni, a nagy szart!

Music:  Táncolj.... Note: Seth megérkezett Words:

Az asztaltársaságom untat. Reméltem, jönni fog öcsém is de még nem érkezett meg. Aggódtam érte. Bár igen tud vigyázni magára. Talán még dolgozik ezt is eltudtam róla képzelni. Gid, és a munka. Nem volt semmihez kedvem. Az asztaltéma még mindig hollóhátas volt, amihez hozzá se lehet szólni csak szépen lehet mosolyogni valamilyen hollóhátas sztorizgatások is mennek közben. Magom hoz vettem a koponyát és elkezdtem a kezeim között forgatni és nézni.
Senki se figyel rám. Benjy el van a volt háztársaival én pedig itt ülök egy kívülállóként. Lehet, hogy táncolni kéne? Rég táncoltam és utoljára Margarettel. Nem ez nem jó ötlet. Innom kéne? Lehet, de a részegség sosem megoldás semmire és milyen példát mutatnék a fiatalabb korosztálynak. Még mindig prefektusként nézek rájuk. Egyrészt jó egy másik részből pedig rossz is.
Elkezdtem a koponyát fel fel dobálni játékból. El-el mosolyodok. A koponya maga a halált jelenti. Én pedig ezzel játszok. Egy-két ember rám figyelt, de nem tudom miért. Játszani a halállal erről szól sokak élete. Hogyan kerüljék ki a halált? Hogyan éljenek minél tovább? Mint a három testvér meséje. Nem akarok én sem meg halni az emberek, előbb ismerjék meg a nevemet és utána a megérkezhet a halál is. Szeretnék nagy lenni mint az őseim. Igen az akarok. Egy olyan ember, akire büszkén feltekinthetnek a Griffendélesek és a Prewett család következő nemzedékei. Néha belegondolok hogy tanárnak kellett volna mennem. Ez az ötlet mindig hatalmas ijesztően furcsa vigyorokat szül. Tanár? Viccnek is rossz. Molly kacagna először ezen az ötleten. Gid, pedig hát Gid lenne. Nem sosem lennék jó tanár. Hiába nem hagynám érvényesülni a diákokat.
Felnézek a plafonra egy kisebb tenyérnyi nagyságú pók mászik felettem.
- Merlinre. Miért?- teszem fel a kérdésem, amit úgysem fogok meg válaszolni.
Unatkozom és most kell fel állnom míg azelőtt, hogy a fejemre esne az pók. Benjyre tekintettem, de nem figyelt rám Felálltam és itt a fogadóban körútra indultam valami vele le kell foglalnom magam. Sokan voltak. Kerestem az ismerős arcokat. Kihez menjek oda. Hát igazából senkihez sem volt kedvem. Csak köröztem és gondolkodtam. Néha a tánctérre pillantottam és közben unatkoztam.

Köpenyem alatt kezemben a pálcát szorongatom. Ki kell jutnom a levegőre, de úgy néz ki másnak is nem csak nekem. Majd nem bele ütközök egy furcsa jelmezbe bújt srácba. Illedelmesen előre engedett. Egy mosollyal köszöntem meg ezt udvariasságát.
Egyet léptem az ajtó irányában mikor elhallgatott a zene hirtelen. Előttem pedig becsapódok az ajtó. ~Mi történt?~ Rápillantottam mogorva tekintettel a srácra is, akiről azt hittem ez egy hülye poénja akar lenni, hogy mégse enged ki. Másodpercek alatt sötétség lett.  Megállt a buli egy pillanatra csend szállt a tömegre. Aztán egy éles sikolyt hallatott valaki. Általános pánikot keltve a sokakban. Ezek után még jó néhány sikoly követte ezeket a terem más-más részeiből. ~Most ez komoly ugyan ezt meg csinálták három éve is. Nem tudnak jobbat kitalálni.~ Mégis úgy érzem az első sikoly nagyon hatásosra sikerült. Az első sikoly irányába fordulok. Lehet, hogy valami tényleg történt. ~Nem ez ugyan az ijesztgetős dolog ami volt három éve is a kastélyba, ami most hatásosabbnak tűnik itt a Vadkanban.~ Oszlatom el magamba azt, hogy valami komolyabb történt. A hátam mögött néhányan majdnem sikeresen fellöknek, mert az ajtó felé igyekeznek. Én pedig a sötétben valakinek rá lépek a lábára és az egyik kezemmel a karját markolom meg erősen, hogy tényleg nehogy orra esek.  Amint vissza tér az egyensúly érzetem rögtön el is engedem és egy fél lépést el is hátrálok tőle. Nem tudom ki volt. Talán annak a lábára léptem rá, aki udvariasan előre engedett aztán durván becsapta az ajtót. Kis szenya mardekáros srácnak tűnt. Az is lehet, hogy a húzat tépte ki a kezéből az ajtót, amit nem tartok annyira való színűnek, mint hogy a srác gorombáskodni akart velem.
-Bocsánat.- vakon kérek elnézést azt se tudom kitől, ami engem nyugtalanít. Sosem kérnék bocsánatot egy halálfalótól sem meg egy bunkó sráctól sem, aki azt hiszi felsőbb rendűbb mindenkinél.
Fogadni merek valaki nagyon viccesnek találja a sötétben való járkálást a tömegben és mindenki a fellökését. Vagy meg ijedtek azok néhányan és azt a taktikát követik, hogy kívül tágasabb és világosabb és hidegebb van, mint itt.
~Merlinre! Hisz Halloween van, ami azt jelenti ilyenkor szálltak szembe az emberek a gonosz szellemekkel és a hallottakkal és a félelmeikkel.~ Egésznek az a lényege az ijesztgetés és furcsaságok. Nem kell meg ijedni ezt csak egy buli. Valaki viccesnek találta a világítást és a zenét lekapcsolni ezzel egy pánik hangulatot keltve a Fogadóban.

M ég szép, hogy táncolok, hiszen ha innék, abban mi lenne a móka. Éreztem a lány meglepettségét, mely kissé félelemé alakult. Ez csak nekem kedvez. Táncolni akart, én meg a szórakozás miatt vagyok itt, vagy csak pusztán a véletlen műve. Mindegy. Csak nem jön rá senki ki van a maszk alatt, kicsit sem kapnék idegbajt...kevésbé erélyem a türelem, s most is is csupán azért, mert bizonyos "álarcok" viseléséhez elengedhetetlen....de a holnappal már nem itt szándékozom randevúzni, az kurvabiztos.
Végül végre nekiugrottunk a táncnak is, én őt néztem, ő meg kerülte a tekintetemet. Hirtelen a zene elnémult, amire felkaptam a fejem és megálltam. Abban a pillanatban sötétült el minden és sikolyok törték meg a hangulatot. A lány hirtelen átölelt. Nem foglalkoztam vele, levettem róla a kezem. De bal kezem a vállán landolt, jelezve, nyugi van.
Nincs értelme játszani, ezúttal nem. Előrántom a pálcám és fényt csinálok, illetve csak szeretnék, mivel nem történik semmi. Az ég világon semmi. Mindenki suttog...
- Hát ez... baromi jó!

Music:  - Note: Nem mondod Doe? XD Kicsit rövid lett, bocsi mindenkitől Words:

Unatkozom a fogadóban körútra indultok valamivel le kell foglalnom magam. Rengetegen voltak ismerős és felismerhetetlen alakok. Mindig vannak hozzák a jól megszokott Halloweeni jelmezeket a szellemeket és a vérnyuszik, inferusok avagy zombik. Ahogy néztem láttam különleges össze öltözött párok az elvetemült bohóc jelmeztől kezdve a csinosan és néha kirívóan öltözött hölgyekig mindent láttam ez aztán a jelmez kavalkád. Sétám közben fel-fel dobtam a koponyámat. Koponyám? Milyen vicces szó. Mintha az agyamat dobálnám fel.Morbid egy gondolat az hogy a saját agyam fejemet dobálom fel. Ahogy el pillantok ide és oda. Keresem azt akivel letudom foglalni magam. Néha a tánctérre pillantok és nézem, kik táncolnak. Eszembe jutott itt lehet a húgicám is, de ha kiszúrt engem akkor rég a terem másik oldalán van a barátjával, hogy ne is találkozzon velem. A zene elhallgatott. Nem értettem miért talán valaki szórakozik a táncoló párokkal. Hát ha én táncolnék valakivel biztos balhéznék az illető személlyel. Jó lehet, kapna tőlem pár piros ütést az arcára, hogy képzeli ezt. Pislákolnak a fények a fogadóban ekkor dobom fel az én játékszeremet a magasba majd minden elsötétül. Így el se kapom a koponyám le esik a földre és elgurul.
- A fenébe.- Egy gyors invito varázslattal próbálkozok hogy vissza szerezzem a hamleti kellékem, ami sajnálatos módon nem működött. Egy sikolyt hallok meg egy utána pár másikat.
-Na jól meg csináltad Prewett, megijesztettél pár embert az elgurult fejeddel.- bosszankodok hangosan magamnak. Elment a világítás. Aztán még varázsolni se tudok. A jól be vállt mugli módszerhez folyamodom világítás gyanánt az öngyújtómhoz. Dohányzom néha és a muglik közt ez is el kellhet az ilyen eszköz és után töltős szerkezet. Praktikus náluk ez a szerkentyű. Nem sokat használom a kabát zsebembe van mindig mint az zsebórám egy dísztárgy már lassan nálam ez a gyújtó. Na ezzel fogok fényt csikarni a világosságba. Kattogtatom párszor és egy gyenge láng megjelenik aztán vége is.
-Pont most kell kifogynia.- jegyzem meg magamnak. Peches vagyok most. Pálcám az egyik kezembe a másikban pedig a kifogyott vagy éppen nem működő gyújtóm. Körülöttem opedig van pár ember, akin érezem az idegességet. Szegények. Én legszívesebben megnyugtattám az egész termet annyit mondok a körülöttem lévőknek.
-Nyugalom emberek. Ne féljetek!-
Nem tudom merre induljak ebben a sötétben hogy meg oldjam a problémát. Mert most mint egy vak bot nélkül tehetetlennek érzem magam. Na igen nincs fény már rögtön vakok lettünk mind. Milyen rossz, ha az ember nem előre látó és csak az orráig lát. Most én még az orrom hegyét se látom. Olyan ez mikor elveszted a célt az életed értelmét át vitt értelembe nézve és beszűkül a látásod. Van egy idő mikor csak saját gondjaiddal foglalkozol és a többiekkel nem. Nem érdekelnek ők csak saját magad. Én most kinyitottam a szemem ebben a sötét és próbáltam mások gondjára összpontosítani, másokat megnyugtatni.
- Minden meg fog oldódni nincs ok a félelemre.- Valaki halkan zokogott. A gyújtott el tettem és a hang irányába fordultam. Nyugtatgattam a síró hangot. Halk nyüzsgés, pánikszerű feszültség telepedet rá a fogadóra. Ez nem valami vicces, aki csinálta be is fejezhetné ezt.