Sabine Neela Pratchett

Vendég

Sabine N. Pratchett

Sani

Kor: 16 Ház: Mardekár Évfolyam: 6. Oldal: mindennek a határán

Jellem:

Nem mondom, hogy egyszerű eset vagyok. Egyik nap még a bugyit és az alsógatyát is lebeszélem bárkiről, másik nap viszont olyan makacsul hallgatok, ahogy csak tudok. Amikor olyanom van, akkor szemtelenkedem és minden poénra vevő vagyok, de ha rossz napomon találnak meg, akkor mindenen megsértődöm s úgy pattogok, mint valami üstdob. Szeretek szórakozni, szeretem a féktelenséget, mert ezzel tudom leplezni, hogy mi is az, ami igazán fontos számomra. Minden botrányban szívesen és tevőlegesen részt veszek, a polgárpukkasztás a hobbim. Mivel jól tanulok és a felmenőim mind aranyvédű mágusok, nincsen rajtam fogás. Szeretem az életemet, de csak akkor, hogyha nagy kanál jut hozzá. Egyéb esetben unom.

Küllem:

A legnagyobb dicséret, amit csak kaphattam életemben az az volt, hogy hasonlítok anyára. Anyára, akit a legszebbként tartottak számon, akáhol megjelent. Bana hajamat és bájos arcvonásaimat mind tőle örököltem, épp csak szemszínünkben térünk el egymástól, ugyanis míg anyának barna szemei voltak, nekem zöldben játszik pillantásom. Ezt ki is használom, előszeretettel vagyok én a zöld szemű szörnyeteg, aki örömmel szórakozik azzal, hogy más lányok pasiját szédíti. Látszólag legalábbis ezt teszem. Valójában persze csak beszélgetek, s eszemben sincs lecsapni senki kezéről senkit. De milyen Mardekáros lenne az, aki nem megy mindenki idegeire? Na ugye!
Nem vagyok alacsony, de magasnak sem mondanám magam, a mellméretem és a magasságom tökéletesen átlagos. Előbbi talán az átlagnál kisebb, de ez nem zavar, ettől még szeretem a mélyen dekoltált göncöket. Öltözködésemet tekintve legalább olyan szeszélyes vagyok, mint amilyen a jellemem. Hol vadóc, csupa bőrbe bújt ördögnek nézek ki, hol selyembe bújtatott angyalnak. Én így szeretem. Egy a biztos, akármit vegyek magamra, mindig van az egész megjelenésemben valami feltűnő, valami nem átlagos. Akár egy kiegészítő, akár az egész összhatás. Így Sanis.

Történetem:

Aranyvérű vagyok, s büszke erre. A családomban a büszkeség ismerős tulajdonság, bár meg kell vall-jam, attól nem voltak oda a gyönyörűségtől, hogy a Mardekárba kerültem. Anyám a Hollóhátba szánt, apám a Griffendélbe szeretett volna és a nővérem pedig azt akarta, hogy a Hugrabugba kerül-jek mellé. Nem így történt, a döntés megszületett, hát vagyok ott, ahol vagyok, s őszintén, szerintem nem is lehetnék jobb helyen!
Amióta csak az intézmény padjait koptatom, mindig szerettem volna az évfolyamelső lenni, ha má-sutt nem hát a saját házunkban. Ez nem azt jelenti, hogy stréber lennék, egyszerűen csak kihaszná-lom, hogy elég pengén vág az agyam. Ezért is vagyok a manipulációban és a szarkasztikus pimasz-kodásban is annyira kiművelt.
Nem szeretek a lányokkal barátkozni, szerintem mindegyik nyávogós. A saját nővéremtől is kiver a víz, hogy őszinte legyek. Amikor otthon vagyunk a szünetekben, akkor leggyakrabban csak marjuk egymást, így idén például megkért tisztelettel – jó vicc! – anyám, hogy inkább töltsem a kastély falai között a karácsonyi szünetet. Küldtek ajándékot, meg minden, de nem voltam kívánatos odahaza. Hiszen Sofie a kedvenc, ez tény. Mondtam is Regulusnak, hogy pont tojok rájuk, legalább nem kell anyám rémes főztjét ennem. Haláli nyugalommal voltam képes elfogadni a kérésnek álcázott büntetést.
Hogy ki az a Regulus? Nos ez egy jó kérdés. A Blackeket mindenki ismeri az intézményben, de én büszke vagyok arra, hogy az ismeretségnél egy paraszthajszálnyival több közöm van egyikükhöz. Egészen konkrétan ő a legjobb haverom, amióta csak az eszemet - az iskolás eszemet - tudom. Megismerkedésünk már annyira rég volt, hogy nem is pontosan emlékszem a körülményeire, de az biztos, hogy volt köze egy kupa sütőtöklének is ahhoz, hogy kialakult közöttünk az eleinte cinkostársságban gyökerező kapcsolat. Bármit, értsd és mond, bármit meg tudok vele beszélni, s elhallgatom minden válogatott hülyeségét és még csak ki se oktatom olyan nagyon, mert kedvelem őt. A nővérem szerint az én szeretetemmel ölni lehet, de Regulus még él, szóval pont nem tudom, hogy a kis Fiffancs mit jártatja a száját.
Elég markánsan szoktuk kifejezni a véleménykülönbségeinket drága barátommal, nem egyszer zengett már tőlünk a klubhelyiség. Legutóbb akkor üvöltöttem vele, amikor megtudtam, hogy kavar azzal a csajjal. Nos ezt igen nehezen vette be a gyomrom, főleg azért, mert szerintem az a nő ronda, s még csak azt a mentséget sem lehet felhozni összeborulásukra, hogy valamelyikük részeg volt. Bezzeg Marlene esete! Azt meg tudtam érteni. De ez az új lány eléggé belemászott a bögyömbe, s ezt nem átallottam ki is fejezni. Hogy közben szikrákat szórt zöld tekintetem és hasonlítottam a féltékenység szörnyetegére? Az fel sem tűnt.
Hogy jelenleg hol állunk haverilag? Úgy vagyunk, hogy jól vagyunk. Kibékültem Regulusszal, s nyelem a békát, mert nem akarom észrevenni azt, ami majdnem kiböki a szememet őt illetőn. Anyámmal is kibékültem, egyelőre engedélyem van a nyarat a saját otthonomban tölteni, de náluk sose lehet tudni. Pontosan ezért tervezek valamit, amit előhúzhatok a tarsolyomból, hogyha esetleg a családom mégis tótágast állna elgondolásügyileg. Nem olyan fából faragtak, mint aki nem találja fel magát.
Sani Pretchett nem egy elveszett lélek, ezt jó, hogyha tudja ám a világ!
Jelenleg úgy vagyunk, hogy jól vagyunk, szent a béke, mondjuk azt.

Patrónus: kobra Vér: arany Pb: Willa Joanna Chance Holland Csoport: diák

ELFOGADVA!
Szépen megfogalmazott, és tartalmas lap. Már csak pb foglalás vág és játszótársért zaklatni a többi embert Very Happy