1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Kor: 18 Ház: Hollóhát Munka: tolmács gyakornok a Nemzetközi Máguskapcsolatok osztályán Oldal: semleges
Jellem:
Odette kétségtelenül a tudálékos okostojások táborát erősíti, noha talán mondhatjuk, hogy inkább afféle szerethető okostojás. Világéletében erős kíváncsiság és tudásszomj mozgolódott benne, ha a keze ügyébe kerül egy könyv, azt biztosan el kell olvasnia, ha valaki megemlít valamit, amiről ő nem tudja, micsoda, akkor utána kell járnia. Ő azonban soha nem elégedett meg azzal, hogy csak magának gyűjtse ezt a rengeteg információt, imád random tényekkel és okoskodással traktálni másokat, mivel többnyire pedig soha nem fogja be a száját (tényleg. Soha_az_életben.), néha egy kicsit sok lehet belőle az embernek. Emellett szorgalmas, gyakorlatias, és türelmes lány. Tisztában van vele, hogy milyen nehéz az élet, de szem előtt tartja a céljait, és nem hátrál meg, ha csak kemény munkával érheti el őket. Nehezen ül meg a fenekén, szeret tevékeny életet élni, bár valójában ő kiváló elfoglaltságnak tartja a lustálkodást és az alvást is, ha a hangulata úgy hozza, unatkozni azonban soha, semmilyen körülmények között nem hajlandó. Kinek van arra ideje…? A hatalmas szája ellenére nem csak türelme van, de különösen nyugodt alkat, szinte lehetetlenség felbosszantani, és kihozni a sodrából. Akkor is hidegvérrel és józan, elmés humorral oltja a tüzet, amikor az másokat már rég felemésztene, és különösen jó diplomáciai érzékkel áldotta meg a sors. Ügyesen kivágja magát, vagy bárki mást is, bármilyen forró, vagy kellemetlen helyzetből, ugyancsak nehéz kifogni a csavaros észjárásán. Noha szinte lehetetlen vele összeveszni, látszólag legalábbis, az a fajta ember, aki sokszor csak figyel, nem szól be a dolgokba konfliktus esetén, de garantáltan nem felejt. Ha egyszer elvágod magad nála, amit többnyire ostobasággal, kicsinyességgel, hűtlenséggel tehetsz meg, akkor nehéz dolgod lesz azzal, hogy újra a bizalmába férkőzz. Egy esélyt viszont mindenkinek ad, szerinte ezt mindenki megérdemli, közvetlen, szerethető, könnyen a jó barátoddá válhat, ha te is úgy akarod, de azért tenned kell, és időt kell neki adnod ahhoz, hogy tényleg tökéletesen, feltétlenül a bizalmába fogadjon. Bár sok a jó barátja, meg az ismerőse is, valójában csak egy kis csokornyi emberre bízná rá a saját életét.
Küllem:
Középmagas, szerencsére nem „leggyengébb szél is elfújja”-alkatú lány. Egészségesen kerekded, ahol egy nőnek annak kell lennie – legalábbis az édesanyja mindig ezt mondogatja neki. Nem különösebben hiú alkat, szóval ő nem különösebben foglalkozik ennek megítélésével, aggódni sem igazán szokott az alakja miatt. Ovális arca helyes, kerekded orcái, egyenes orra, világosbarna, zölddel pettyezett szemei, vékony, szabályos ajkai vannak. Haja a válla alá ér, piszkosszőke, és ugyancsak nehéz rendre parancsolni kusza hullámosságát. Nem nagyon szeret a hajával pepecselni, semmi ügyessége nincs hozzá, de még nem adta fel a harcot, alkalmasint bezárkózik a fürdőbe és addig nem jön ki, amíg vagy saját ujjaival, vagy a pálcájával nem sikerül mondjuk befonnia, vagy kontyba csavarnia a tincseit. Amióta dolgozik, ez külön nagy kihívást jelent számára, még sem rohangálhat a Minisztériumban olyan menthetetlenül kócos üstökkel, mint ahogy azt a Roxfortban tette… Az öltözékére egy kicsit már finnyásabb, noha nem körülményeskedő. Tisztában van vele, hogy mi áll jól neki, és mi nem, csak annyira követi az aktuális divatot, amennyire azt kényelmesnek érzi; sosem venne fel semmi olyasmit, ami feszélyezi. Visszafogottan nőiesnek lehetne nevezni mostanság a megjelenését, egyre inkább igyekszik elhagyni a kamaszkorban oly jellemző szétrúgott tornacipőket, és kiszakadt nadrágokat, a mindent takaró, hatalmas pulóvereket, elvégre nem csak a munkája, de a státusza is megköveteli, hogy némileg komolyabbnak mutassa magát, mint azt eddigi életében tette. Ha gyermeki kíváncsiságát soha nem is növi ki, de legalább egy kicsit el kell kezdenie felnőni…
Történetem:
Az álmok világa…van akinek varázslatos. Menedék. Biztonságot adó. Odabenn nem fáj semmi. Nem szúr meg igazán az a tű. Nem törik össze minden csontod, ha lezuhansz a fellegekből, ahova botor módon felmerészkedtél. Nem kínozhatnak, nem vehetnek el tőled semmit. Megszűnsz létezni a valóságban, magad mögött hagyod a bánatod, a keserűséged, a csalódásaidat; az éjszaka pedig gyógyírként csókolja szemhéjaidra az édes álmot.
Odette Sharma a nevem. És az álmok birodalma szerintem butaság.
Félreértések elkerülése végett semmi bajom az álmokkal. Vannak nekem is. Igen, több is van. Azt viszont különösen bosszantónak tartom, ha valaki csak és kizárólag az álmaiban létezik. Ostobának tartok továbbá mindenkit, aki…khm, nos, ostoba is, természetesen a Hollóhát becses tagjai ez alól mindig kivételt képeznek, a másik három ház tagjaira ez már legkevésbé sem érvényes. Fiúk, lányok: nem haltok bele, ha egyszer az életben kezetekbe fogtok egy könyvet. Mindegy milyet. Na jó, ne ponyva legyen, és legyen valami tudományos alapja a dolgoknak, de olyan nehéz dolog ez? Nem, nem a hülye tankönyvekről beszélek, mármint azokról, amiket ti hülyének tartotok, hanem nem is tudom…tudja bárki is, hogy Perpetua Fancourt hogyan találta fel a lunaszkópot? Vagy ki jött rá a hopp-por titkára? Istenem, néha az embereket nem érdekli semmi…
Igazából fogalmam sincs, hogy mit írnak az emberek a naplójukba. Mit írnak az emberek a naplójukba…? Anya szerint ennek segítenie kéne abban, hogy néha meg tudjam tartani magamnak a véleményemet, de nem látom az összefüggést. Ráadásul miért akarnám megtartani magamnak a véleményemet? Akkor az már nem is vélemény, nem? A véleményben pont az a jó, hogy meg lehet osztani másokkal, értelmes diskurzusokat teremt, és egyéb szociális interakciókra ad okot. Most ezzel mi a baj? Engem annyira nem zavar, hogy néha biztos helyet bérelek magamnak egy-egy büntetőmunkára. Belefér. Az emberek, akik kiállnak amellett, amiben hisznek, gyakran megjárják. Egy kis büntetőmunkába még senki nem halt bele. Anya persze utál arról leveleket kapni, hogy már megint túl nagy volt a szám. Nem direkt csinálom, tényleg…! Vagyis…jó, oké, bevallom, egy kicsit. De minek van az embernek szája, ha nem használja semmire? Igen, mindent meg tudok kérdőjelezni, tudom, hogy nem a legbecsesebb tulajdonságom…
Szóval anya. Indokolatlanul sokat aggódik értem, mindig is túl sokat aggódott. Nem értem miért. Mindig ügyesen másztam fára, kislány koromban is, tök ritkán estem le, és csak egyszer törtem el a kezemet. Egy varázslócsaládban különben is, nem nagy dolog az, nem? Fájt, persze hogy fájt, de az még közel sem tartott vissza attól, hogy aztán megint felmásszak. Szép volt a kilátás, na. Azt hiszem ez a legkisebb gyermekek örök sorsa. Főleg, ha még lány is vagy. Igazságtalan mondjuk, hogy a lányokat mindig jobban féltik, csak azért, mert lányok. Lehet, hogy kisebb vagyok, és kevesebb rajtam az izom, mint a bátyáimon, de azért igazán nem kellene anyának ennnyire féltenie. Apa meg csak sunnyog, de tudom, hogy ő valójában még jobban félt. Csak átadja anyának mindig a rossz zsaru szerepét, hogy aztán vele vitatkozzak, ha azt mondja, valamit inkább nem kéne csinálnom…
Életem első és utolsó naplókezdeménye 1974. szeptember 18-áról. Szinte el is feledkeztem róla, ezer éve nem került a kezem ügyébe, most mégis úgy bámulom a sajátos macskakaparásommal írt lapot a kis, bőrrel kötött könyvecskében, mintha egy egészen más ember írta volna egy egészen más világról. Talán így is van. Hiszen most minden annyira más, nem igaz…? Gyerekek voltunk, de már nem vagyunk azok. Ártatlanok voltunk, de már nem vagyunk azok. A fára mászásnál nagyobb veszélyeket nem tartogatott az életünk, és sosem kellett arra gondolnunk mit hoz a holnap. De most? Remeg alattunk a talaj. Közeleg eddig biztonságosnak hitt világunk összeomlása. Az eddig menedéket adó falak leomlanak. És csak mi maradunk. Vagy mi sem. Ha nem növünk fel véglegesen, talán mi sem…
Patrónus: galamb Vér: aranyvér Pb: Jennifer Lawrence Csoport: Boszorkányok
Lily Evans „Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
Származás : Mugli Lojalitás : Jó Családi állapot : Se vele, se nélküle... Lakhely : Hogwarts Foglalkozás : Diák Prefektus Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll Keresem a... : ...legrégibb barátomat. Idézet :