Aiden és Seth

Apa fia kapcsolat, átdolgozva 1979

Sokban hasonlítunk a kölökkel ám egy lényeges különbség van. Bennem megvan a nyugodt realitás, ami belőle hiányzik. Mikor ideges vagyok nem lehet velem beszélni, s olyat is kimondok, amit semmilyen egyéb körülmények közt nem mondanék ki.
Végig a földet bámulta rám sem nézett. Tudja, hogy jobb, ha csendben marad. Viszont utolsó szavaimra felkapta a fejét. Zavart, nem tudja eldönteni mi van. Tisztán látom rajta, s alap esetben segítenék elmulasztani ezt az érzést, de most nem segítek.
Sose mondtam még el neki, hogy milyen fontos szerepe van az életemben, de most megkapta. Hátrálni kezdett, mintha félne, tekintete szomorú és keserű lett. Hajába túrt, majd felszaladt a lépcsőn, s csattant a szobaajtó. Nyugalom kell neki.
A gyerek a gyengepontom! Büszke vagyok rá, s ez tette gyengeponttá. Ha kellene meghalnék, hogy őt megmentsem. Azt tudom, hogy ezt ő is megtenné, de én még soha életemben nem mondtam ezt ki. Most meg egyenesen az arcába ordítottam. Nagy sokk lehetett.
Megint szikrázni kezdett a kezem. Tombolnom kell, most! Kirohantam a kastélyból, s hopponáltam. Teljes sötét puszta. Nem sokáig lesz az! A Noir tűz megint kicsapott, s most hagytam, hogy szabadon tegye amit akar.
Az erőm vörösen cikázott az éjszakában, hamarosan már irányítani is tudtam. Ölni kell ez volt az első gondolatom. A legközelebbi települést ritkítottam meg, hajnalban, mikor könnyen megláthatnak. De engem nem érdekelt, hogy ki lát. Csak a gyilkolás.
Mikor végre lenyugodtam, s kitomboltam az összes felesleges erőmet, úgy döntöttem ideje haza menni. Nem siettem el a dolgot, még sétáltam pár kört a művemben, s csak azután hopponáltam vissza a birtokra. Ott is szépen lassan mentem be a kastélyba.
Amint beléptem nem az a tipikus Seth fogadott aki szokott. Ilyenkor a jó tanonc szokott megjelenni, most nem láttam ezt benne. Közelebb jött hozzám, majd hirtelen megölelt. Először azt se tudtam mit csináljak, majd elmosolyodtam és én is átöleltem. Hát csak a fiam lett.
Csendben hallgattam, amit mondd. Csak eljutott az agyáig valami. Sírni akar látom rajta. - Lehetsz! Add ki magadból Seth! Könnyebb lesz! Megbocsájtok, megbocsájtok mindent. Egyikünk sincs kőből néha ki kell adni a felgyülemlett érzéseket! - Mondtam, egy tőlem igen furcsa mosolyt mutatva.

note: Hát ez váratlan volt! XD || To: Seth

Apa fia kapcsolat, átdolgozva 1979

Hazaértem. Kitomboltam magamat, ez kellett nekem kicsit levezetni a feszültséget, ami felhalmozódott bennem. Megtettem, most már sokkal nyugodtabb vagyok. Amint beléptem az ajtón fiam egy bocsánatkéréssel és egy öleléssel fogadott. Visszaöleltem, de nem hagyhattam ki a kupászkodást.
Megszokta már, mindig a fejébe kutatok. Jobban szeretem tudni, hogy mit gondol. Válaszoltam fel nem tett kérdésére, ő viszont nem felelt rögtön. Beletelt pár percbe mire felfogta mit mondok. Bár nem hiszem, hogy elhiszi. Elnevette magát, majd elengedett. Már sírt, csak kedvesen mosolyogtam rá, ahogy megrázta a fejét és letörölte a könnyeit.
- Dehogy vágom! Itthon lehetsz gyengébb! Akkor ne legyél gyenge, ha mások látnak! De a kastély falain belül nyugodtan! - Nevettem el magamat. Majd figyeltem, ahogy Seth a hajába túr. Nem sokkal ezelőtt még én álltam ott, ugyanolyan zavart állapotban, mint őt. Furcsa, most a másik oldalon állni.
- Jöhet! - Mondtam vidáman, ahogy Seth megindult a nappali felé. Utána mentem figyeltem, ahogy önt italt, majd elvettem, mikor felém nyújtotta. Ideges! Mi baja lehet? Tudja, hogy nekem elmondhatja! Nem bántom.
Fogtam magam és leültem a fotelbe. Ekkor szólalt meg. Csendben vártam, hogy mi lesz. Levette a pulcsiját. Nem tudja mi az? Mi? Merlinre? Mondd, hogy nem a karja! De a karja! Hogy felhúzta a ruhaujját lilás kékes elszíneződést pillantottam meg. Résnyire nyitottam a szám, s fogaim közt egy szisszenést szűrtem ki.
Felpattantam és rögtön mellé léptem. Arcomon tisztán látszott, hogy aggódok. Nem jó jel, kicsit sem jó jel. Megragadtam a karját és felemeltem megforgattam. Óvatosan megérintettem a lila részt is. Megráztam a fejem. Pár pillanatig néma csendben álltam.
- Nem fog tetszeni a mágiádnak, de muszáj! A másik túl kockázatos, mind kettőnknek. Próbáld meg elnyomni a jeget! Teljesen, nem szabad egy pillanatra sem feltörnie! A Noir tűz maradhat! - Néztem komolyan a szemeibe. Mikor megtette, megfogtam a vállát.
- Lássuk a medvét! - Elfeketedett a szemem, látnom kell az erőinket. Seth most jóval kisebb, de nem is csoda. Most az én erőm kell bele. Gyors voltam, ahogy az erőm nagyja egyetlen ponton hatolt bele testébe a Noir tűz, most tombolni fog. A folt mágia, védekezik az új kar, de a Noir erővel szemben védtelennek kellene lennie.
Hagytam egy kicsit tombolni az erőm benne, majd visszarántottam. S visszaváltozott a szemem színe. Halványult. Még mindig aggódtam. - Nem volt elég! A bánatba is! Csak meg kell csinálni a másikat is!
Most még idegesebb lettem, mint voltam. Majd megvillant a szemem. Geer, nem is rossz ötlet! Az jobban fáj! Elmosolyodtam, majd a démonra néztem. Nyugodtan fekündt és csak figyelt minket. Ugyrasztani kell. Most.
- Kutyuli! Nem bánod, ha végzek vele? - Emeltem fel vörösen izzó tenyeremet fiam torka felé. A démon hamarabb ugrott, minthogy Seth megállíthatta volna. Elfeketedett a szemem, eloltódott a kezem. Felordítottam, ahogy a démon letámadott. Megragadtam fiam vállát és a mágiára koncentráltam.
Amilyen gyorsan csak tudtam megszabadítottam fiam az ártalmas mágiától elengedtem, majd fejemet fogva rogytam térdre. - Még ne hagyd abba! - Ordítottam a démonra, ahogy gyengített a támadáson. Megint elordítottam magam, de inkább ezzel a fájdalommal foglalkozom.
A Noir tűz teljesen felemésztette az ártalmas mágiát, így mutattam egy OK jelet a démon felé, majd nagyokat fújva dőltem ki a padlón! - Ezért mondtam, hogy pihenned kell! Ha hallgatsz rám, most nem így néznék ki! - Nevetem el magam keserűen.

note: || To: Seth