1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Hónapok óta készülök erre a kis kiruccanásomra. Daniel nem helyeselte, természetesen beavattam a dolgokba. Fura, hogy egy olyan ember, mint ő tud aggódni valakiért. De pont ezért érzem magam kicsit különlegesnek. Jó érzés, hogy valaki aggódik értem, az életem során nem igen fordul elő, mindig én aggódtam valakiért. Felajánlotta, hogy velem tart, de én óva intettem, ketten már feltűnőek lennénk. Én egyedül jobban eltudok rejtőzni az ember tömegbe. A hosszú barna hajam ezúttal rövid szőke, ami nem sűrűn szokott lenni, így aki már látott se hiszem fel fog ismerni. Meg különben is ki foglalkozna én velem? Egy icipici porszem vagyok, egy hatalmas nagy gépezetben. Kicsinek érzem magam, és láthatatlannak, de ez persze pont az én előnyömet szolgálja. Hogy miért is vagyok itt? Látni akarom az apámat. A Wizengamot tagja, és ... sose tudtam meg mi egyébbel foglalkozik a minisztériumba. Apám, engem és az anyámat egészen a Roxforti levelem előtt titokban tartotta előttünk ezt a világot, és a munkájáról pláne nem beszélt. Én pedig voltam olyan tapintatos évekig, hogy nem faggattam, és nem néztem utána. Csupán annyi tudtam meg, hogy a varázslótanács tagja, és fontos szerepet tölt be a varázsvilág politikai világában. Pár éve hívta fel rá a figyelmemet édesanyám, és az öcsém, hogy apám eléggé furán viselkedik. Mintha testileg otthon lenne velük, de szellemileg nem éppen. Gondoltam nagyon a munkájába temetkezik, és mikor haza ér annyira fáradt, hogy nem tud kellően koncentrálni otthon. Majd mikor a halálfalók bűvkörébe kerültem, derült ki mi is az igazi oka. Az hogy irányítják. Ez ellen én kis senki, mit tudna tenni? Csupán engedelmeskedni, hogy a többiekre ne szálljanak rá. Utálom a helyzetemet, és nőiesen bevallom, nagyon félek. Bele is roppannék, ha Daniel nem lenne ott, bár az ő helyzete se fényes, mint halálfaló. Még is mit kezdjünk így? Miközben elhaladok és tükröződő ajtó mellett felsóhajtok, utálom a rövidet, pláne a szőkét. Nem mondom, hogy nem áll jól csak nem, nem én vagyok. Viszont pont ezért olvadok a környezetembe. A liftek felé tartva folyamatosan az ajkamba harapva gondolkodom, még is hogy találjam meg? Fogalmam sincs apám melyik osztályon dolgozik.... Körülnézek az emberek körül, hát nem látok egy ismerős arcot se, olyat pláne nem aki megbízhatónak tűnne. Majd megakad a szemem, egy fiatal srácon, aki elég helyesnek is néz ki. Saccolva körülbelül egy idősek lehetünk, és nem néz ki halálfaló kémnek se. Na jó nem titkos tervet akarok vele megosztani, csak egy ártatlan kérdést akarok feltenni neki. Oda megyek a sráchoz, majd elmosolyodom. - Szia! Ne haragudj csak, nem vagyok igazán otthon a minisztériumban. Nem ismered véletlenül Peter Denvert? Rokona vagyok, távoli... - jajj de remélem jobban hangzik kívülről, mint ahogy én hallottam magam. Teljesen elvesztettem a régi önmagamat, úgy érzem, most még jobban hogy a korosztályomból beszélek valakivel, aki akár a Roxfortban is haverom lehetne. Eszembe jut mennyit marhultam, meg hülyéskedtem... ahhoz képest eléggé befásult egy pi.... lettem. Borzasztó.
by 
